Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-18 / 66.szám

dó-e azon kritikát sem érdemlő terv^ mely szerint a reáliskola a városháza udvara felé bővíttessék oly költséggel, mely jóval meghaladná a gymnásium telkének értékét. S ha többségben lennének, kik e terv keresztülvitelét nem tekintenék a józan gondolkodás pellengérre állításának, segitve volna-e a sok toldás-toldással a mizériákon, melyekkel az udvar nélküli iskolák tovább is küzdeni volnának kénytelenek? — A nevelés üdvös iránya, a testi nevelés térfoglalása megtűrné-e sokáig, hogy a három iskolának százakra menő zsenge népe óraközökben a bűzös, zárt folyosókon üdüljön ? (!) Százezrek szavaztattak meg uj építkezésekre, többek között a városháza bővítésére is ; — kérdés most már, mennyire kellene bővíteni még a városházát, ha a szárnyépületeket céljaira lefoglalná, az elemi fiú- s leány-iskolák a két bejáratúvá alakított társházban, a reáliskola pedig a földszintessé tett gymnasiumi épületben helyeztetnének el. Még tanácsterem is telnék a reáliskola mostani helyén építkezés nélkül a közfalak kiütésével. A kik azt gondolják, hogy a reáliskola nem tudná céljaira lefoglalni uj épületét, nem ismerik az intézet vagyonát, nem tudják, hogy hány teremre van szüksége egy szegényes alreáliskolának is. Teljesedjék be a jóslat, hogy a Sas-kaszárnya helyén kulturális épület fogja hirdetni a város bölcs vezetőinek hervadhatlan érdemét, de legyen e kulturális épület a főgymnasium palotája. Palotát nyer a gymnásium s uj életre kel a reáliskola. Katica megnyugtatta a gyámoltalant. — Ej ! hiszen nem kell még most nekünk a pap ! — magyarázgatta és viszszavonszolta Bandit az asztal mellé, ahol az ármány és erőszakon ült diadal után boldogan élvezték az egyedüllétet. A szobába lassanként behúzódott az esti homály. A két gyerek összebújva, halkan tervezgetett arról, hogyan lesz az, mikor igazi feleség és igazi férj lesznek . . . ... A kocsiban mindig egyedül fognak ülni a nagy ülésen és a kiállhatatlan nevelőnőt, no meg a saját gyermekeiket ültetik a kas ülésre ... a kompótból mindig a czukrost fogják legelőször kivenni, minden czukros dinnye héj a Bandié lesz, mert azt igen szereti ... és a lakás ! igen a lakás ! . . . lesz egy szalon és három gyerekszoba, hogy mindig más szobában, játszhassanak ... Egész beesteledett s a kis mátkapárnak a szeretet mellett eszébe sem jutott a sötét szobában félni — az élet viszontagságaitól. A kölcsönös vonzalom a gyermek sziveknek is bátorságot és erőt ad. * Kint megmozdult az első tavaszi szellő, melynek érintésére az ákáczok száraz hüvelyei és a komoly platánok lelógó lombjai sziszegve nevették a felső kis ibolyák felé : gyerekek ez csak játék, bohó játék az egész ! Reviczky Pál. A gimnázium ügye. Esztergom, augusztus 17. Megírtuk mult számunkban, hogy egy városi bizotság Maiina Lajos h. polgármester elnöklete alatt szerdán d. u. ülést tartott a városházán, melyen a gimnázium ügye került tárgyalás alá. Az ülés lefolyásáról most a következőket jelenthetjük : Fölolvasták Farkas Ignác budapesti építőmester, ki az esztergomi takarékpénztárnak házvizsgálatoknál megbízottja, jelentését, mely így hangzik : «Vélemény az esztergomi főgymnásium-épület szilárdsági állapotának megvizsgálása tárgyában. Alulírott az esztergomi főgimnázium épület jelenlegi állapotának megvizsgálására a város részéről felhivatván, emiitett épületet szakszerű alapos vizsgálat alá vettem, mely alkalommal a következőket tapasztaltam: Az 1880—81. évben felépített épülethez használt terméskő céljának egyáltalában nem felelt meg, a falazási munka általában véve szakszerűtlennek, sőt némely helyen hanyagnak mondható. A rossz anyag és munka következtében az utca vonalán lévő pillérek csaknem kivétel nélkül repedéseket mutatnak, melyek az épület további biztos fennállhatóságát nagyon kérdésessé teszik. Ugyanez áll a középső főfalnál és az udvar oldalán lévő pillérekre nézve is. Az épület két szárnya erős sülyedés nyomát mutatja, ami vagy rossz alapozásra, illetőleg az alapnak nagy teher viselésére, alkalmatlan talajra való fektetésére vezethető vissza. A főépület alapozását szabályszerűnek találtam. A földszint mennyezetének szolgáló vasgerendák közé illesztett csapos gerendák erős korhadásnak indultak, olyannyira, hogy némelyik gerendát akorhadtság csaknem teljesen felemésztette : tehát nagyobb terhet rárakni, vagy nagyobb embertömegnek ott közlekedni nem szabad, mivel utóbbi esetekben a mennyezet bedőlése esetleg nem volna kizárva. Az I. emelet menynyezete borított gerendázatból áll, melynek alkalmazása a végrehajtott alakban már az építés alkalmával határozottan helytelen volt, amenynyiben a gerendák egymástól való nagy távolsága szabálytalan. Ezen gerendázat mindazonáltal csekély megterheltetésénél fogva még veszélyesnek nem mondható. A diszterem fölötti mennyezet szilárdsága már az építés alkalmával sem volt meg; a szerkezet elhibázottnak mondható, mivel szakszerű függő szerkezet helyett oly fekvő szerkezet alkalmaztatott a nagy fekvő távolságú mennyezethez, mely a kívánt célnak egyáltalában meg nem felel, mivel fennállása tisztán a használt faanyag teljes egészségétől tétetett függővé minden nagyobb biztosíték nélkül, úgy, hogy a gerendázat legkisebb korhadása, vagy a mennyezetnek (szerencsére mellőzött) megterhelése esetén a menynyezet beszakadásának veszedelme beállott volna. Az épület szilárdságához szükséges kötővasak nem alkalmaztattak oly mennyiségben, mint kívánatos lett volna •, igy nem találtam például kötővasakat az udvari pillérek és a középső főfal közt, mely hiány következtében az udvar felőli főfal kihajlott és a folyosó menyezetét képező boltozatot a földszinten és a menyezetgerendázatot az I-ső emeleten veszélyezteti. Végül konstatálhatom azt, hogy az első emeleten hat olyan közfal van, mely csak az első emeleten kezdődik, tehát nem falra, hanem vasgerendára épült ; ezen válaszfal legnagyobb része 32 cm vastagságban építtetett fel és vastagságánál fogva terhével közvetlenül a vasgerendákra és közvetlen a főfalakra oly nyomást gyakorol, mely alatt a vasgerendák meghajoltak, a főfalak pedig össze-vissza repedtek ; előbbinek elejét veendő a padláson egyik helyen fából függő szerkezetet alkalmaztak, a falat arra függesztvén, miáltal azonban a főfalak ujabbi megterhelést nyertek. En a 16 cm vastag választófalakat találtam volna helyén valónak, mivel a főfalak kisebb megterhelése mellett a kívánt czél eléretett volna, itt tehát ismét szerkezeti hibát kell konstatálnom. Mindezek után az épület további fennállhatóságára nézve a következőket indítványozom: Vagy bontassék le az épület egész I-ső emelete és tartassék a továbbira mint földszintes épület fenn, (mély esetben a földszinti menyezet korhadt gerendái ujakkal volnának kicserélendők és a földszinti helyiségek padlója egyik vagy másik helyen megújítandó) vagy cseréltessék ki a földszinten 5 tarthatatlan állapotban lévő pillér, az utcán 2 pillér és 2 egyenként három méter hosszú falrész a középső főfalban új, vízálló mészbe rakott jó minőségű téglából épített pillér és falrészekkel. Bontassék a két szárnyépület egészen le és építtessenek azok jó, biztos alapozás mellett újból fel, mihez hozzájárul : hogy a földszinti menyezet gerendái ujakkal pótlandók, a főlépcső faalkotmányú csarnok menyezete vasgerendákra beboltozandó, az I-ső emeleti gerendázat 1.15 mről 0.80 mre sülyesztendő, a hat, az első emeleten kezdődő válaszfal lebontandó és megfelelő erős vasszerkezetre 16 cm-es falak emelendők, a diszterem menyezete eltávolítandó és megfelelő vasszerkezeten nyugvó menyezettel kicserélendő, végül a földszinti helyiségekben a pallózat valamint a folyosókon a mettachi lapburkolat kijavítandó és az I-ső emeleti helyiségekben új padló fektetendő és a folyosók burkolata kijavítandó, vagy pedig bontassék le az egész épület, és annak helyére építtessék oly megfelelő épület, mely szilárdság tekintetében kifogás alá nem eshetnék. Jelzett munkák végrehajtása az első esetben, vagyis az egy emeletes épületnek földszintessé való átalakítása hozzávetőleges számítás mellett 17.500, — a régi épület fentartása, a két szárnyépületnek újból való felépítésével, a diszterem föllött uj vasszerkezetű menyezettel, a falak egyrészének kicserélésével alaposan tatarozva 40.500 írtba kerülne. Az egész épület lebontásának költségét számítás alá nem vettem, mivel azt a városra háramló kár miatt nem ajánlhatom, de annyi bizonyosnak látszik, hogy a lebontási költségek fedezése után az épületből nyert összes anyag stb. 5—6000 forintnál többet alig érne. A két előbb emiitett megoldás között melyik lenne megfelelőbb, az a főgymnázium épület elhelyezésének kisebb vagy nagyobb nehézségétől függ, minél fogva annak megítélését a város tekintetes tanácsa bölcsességére bízni kénytelen vagyok. E szakértői vélemény után, mely cicomázatlan szavakkal festi a gimnázium-épületnek valóban kétségbeejtő rosszaságát, Vajda Géza kir. mérnök és Tiefenthal, Gyula városi mérnök véleményét hallgatta meg a bizottsá.g; tanácskozásának eredményéül azt fogja a közgyűlésnek javasolni, hogy az épületet földszintessé alakítsák át, a Buda-utca felől pedig az elemi fiu iskolákat helyezzék el benne. A leányiskola átjönne a mostani fiu elemi iskolába. A bencések székháza a város birtokába jutna, hova a jövendő törvényszéket helyeznék el. A Sas-kaszárnyába jönne a bencések háza és az új gimnázium. CSARNOK. Emlékkönyvbe. Bölcsöd mellől ég Urához Imát küldött jó anyád: »Egi jóság ! Ugy kormányozd Lánykám élte sajkáját, Hogy maradjon, rá bármit hozz, Lelke tiszta, úgy mint most .U Bájos, szép vagy; nemes szived Hő szent tüze s hatalma Mindent meggyőz és szeretnek, Kik csak láttak valaha. Bámuljuk, hogy — sors bármit hoz — Lelked arany, ép mint most. Vannak s lesznek barna ifjak, Kik rajongnak lényedért; Majd becsülnek, majd csábitnak, S mindent tesznek kegyedért. Te őrizd ám, — sors bárkit hoz — Lelked tisztán, ép mint most! Egyet ha majd boldogítva Szerelmesen, hivseggel, Nagyobb gondok s hű férfi kar Vesznek körül üdvösen, Őrzöd, — bízván sors bármit hoz, Lelked tisztán, úgy mint most. Megújhodva nemes lelked Másokban ha újra él, S Isten-, ember-szeretetben Közelget már a végcél, Bízz Istenben, rád bármit hoz, Lelked tiszta, ép mint most! Beké Lajos, Asszonyok a kaszárnyában. 1. Krapán György huszár leült az istállóajtóban, fejét az öklére támasztotta és bámult föl a csillagos égre. Benn az istállóban sem volt semmi hang. Nagy idő telt bele, ha egy-egy lánc megcsördült, vagy valamelyik ló megunta a fekvést és hirtelen négy lábra ugrott. Néha-néha zavarta meg a csöndet a másik huszár horkolása, aki az alomszalmán aludta az igazak álmát. Különben mindenütt a nyári éjszaka nyájas, ünnepi hangtalansága volt az úr. A kaszárnyaudvarban a szellő se mozdult. Az udvar közepén álló terebélyes kőrisfa levelei lankadtan csüggedtek le a meleg éjszakán. Fönn az égen több volt a mozgás, mint idelenn a földön. A csillagok fénye keresztülrezgett a meleg levegőn s egy-egy augusztusi hullócsillag rohanása olykor-olykor vakitó sugár-ivvel bontotta meg a természet harmonikus tétlenségét. Krapán György huszár se mozdult. Csak nézett föl az égre és gondolkozott. — Még huszonhat hónap, — mormogta magában és megtapogatta zsebét, hogy nem vesztett-e el onnan valamit. Nem, nem vesztette el. A papiros ott