Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-08 / 63.szám

utón vezetett keresztül. Még el sem értük e városka határát, sürü fellegek lepitek el az égboltozatot, előjeléül a közelgő viharnak. Biztatásomra kocsisom a lovak közé csapott és rövidre fogva a kantárszárat, csakhamar elértük a kis mezővárost, a hol egy régi jó barátomnál kerestünk menedéket a vihar elől. Barátom nagy •örömmel fogadott és miután fedél alá kerültünk, a vendégszerető házigazda ellenállhatatlan buzgóságával az ebédhez ültetett, melyet az ő ennivaló feleségecskéje tálalt fel. Miután ebédünket kellemes szórakozás iinellett elköltöttük, a vihar is lecsendesült ; a fellegek foszlányokká váltak, majd tisztára elvonultak és a májusi nap megint előbhi pompájában ragyogott, arany.sávot vonva a táj körül. Útnak is indultam volna hamarosan, hogy még estig Köveslápra érjek, de barátom, no meg, de talán inkább kedves feleségecskéjének ^unszolására rászántam magam, hogy utamat csak másnapra virradóra folytatom. Barátom az illusfalvi fegyház gondnoka lévén, nem késett ama propozicióval, hogy a fegyház szabályszerű, csínnal berendezett épületéi pompás kertjével tekintenők meg. A hatalmas gótstilü épület külsőleg vasrácsos ablakaival, valami idegenszerű érzést kelt a szemlélőben, de a kapun belépve, a jól gondozott kerttel a hosszú, platánfasorral kellemes látványt nyújt. A fasorban épp a rabok végezték délutáni sétájukat hosszú sorban felfegyverzett őreikkel. Mire a zárkákat és a dolgozó termeket megtekintettük, a rabok munkájukhoz láttak,; kosárfonás, székkötés és egyéb kézimunkák képezték foglalkozásukat. A szép napokon a tágas udvarhelyiségen végezték munkájokat. Barátomnak sürgős hivatalos elintézni ^valója akadt és rövid időre bucsut vett tőlem. Egyedül, mély szánalomérzettel járkáltam a szerencsétlenek közt. Mintha az őszinte megbánást, az ártatlanul szenvedést, a szabadulás égető vágyát olvastam volna le mindegyik arcájáról . . . A kaktuszcsoport árnyában egy 20 évesnek látszó ifjú ült, egészen elkülönitve a többi rabtól és kosarat fonogatott. Sápadt, tiszta arca, mély tüzű, kalandos szemei előkelő származásra engedtek következtetni. Érdeklődéssel közeledtem hozzá. — Mióta van e helyen, fiatal barátom ? — szólitám meg bizalmas hangon. Lassan emelé fel fejét s miután már megnézett, közönynyel feleié : Két éve. — Nem mondaná el életének néhány mozzanatát? — szóltam élénk kíváncsisággal, — mily módon került e helyre ? Az ifjú fel sem nézve fonogatott és kevés vártatva igy szólt morózus hangon : — Megöltem egy embert, a ki megölte szülőimet. Négy-öt éves lehettem még, a mikor őket elvesztem. Atyámnak egy jó barátjánál nevelkedtem, a ki egyszer, 18 éves voltam éppen, elmondta nékem, kinek a kegyetlensége által fosztattam meg szülőimtől, a kikre még jól emlékeztem és a kiket nagyon szerettem. Megbőszülni szülőim halálát volt most egyedüli célom. Nem kellett soká kutatnom, megtudtam az ismert báró lakhelyét. A boszúvágy égető szenvedélyétől űzve, tőrt rejtve keblembe, egy napon a báró lakása előtt álltam. Nemsokára egy fogat állt meg a kapu előtt, melyből egy sovány úr lépett ki. Megtudtam kilétét. Utána mentem és megszólítottam : — Uram, ön megölte szülőimet, lakoljon ! Ezzel a tőrt hirtelen mellébe döftem s mentem. Ő kiadta lelkét, engem elfogtak és húsz évi fegyházat róttak reám. A mult egy reminiszcenciája nyilt fel emlékemben. Fokozódott érdeklődéssel a nevét kérdem. Az ifjú egykedvűen fonta a kosarat és miután bánatos szemeiből egy-egy könycseppet törült ki, fojtott hangon felelte : — Benczefy Gáspár. HÍREK. Esztergom, 1895. aug. 7. — A hercegprímás itthon. Vaszary Kolos hercegprímás a közeli napokban székvárosába, Esztergomba fog jönni, hogy Nagyboldogasszony ünnepén a főszékesegyházban az istenitiszteletet elvégezze. Az egyháznagy fogadtatására nagy előkészületeket tesznek; a palotát tisztogatják, takarítják, szóval mindent rendeznek, hogy mire az egyházfejedelem székvárosába érkezik, a régóta árvaságban lévő palotában ne legyen semmi hiba. A főszékesegyházban lévő érseki gyertyát is meggyújtják hosszas pihenés után. Az érseki gyertya a főoltár fölött áll és csak akkor gyújtják meg, ha az egyházfejedelem a főszékesegyházban megjelenik. Ez a nevezetes gyertya, mely csak az esztergomi érsekeknek világit a bazilikában, igen ritkán ég, mert a prímás is igen ritkán van székvárosában. — Komlóssy Ferenc dr. egyházmegyei fotanfelügyelö lemondása. Városunkban bizonyára nagy szenzácziót keltett a budapesti összes lapoknak ama napokban megjelent hire, hogy Komlóssy dr. kanonok egyházmegyei főtanfelügyelöi állásáról lemondott. Uszintén sajnáljuk, hogy e kitűnő tanügy barát, ki évek hosszú során át állt a néptanitás szolgálatában s á kinek nevelésügyünk oly sokat, mondhatjuk mindent köszönhet, visszavonul állásától. Komlóssy dr. a kormánynál is grata persona, Esztergomban pedig fennkölt gondolkozásánál, barátságos modoránál és elegáns megjelenésénél fogva igen szeretik. A kanonok úr jelenleg, miután lemondását beadta, Vasmegyébe utazott hosszabb tartózkodásra. A fővárosi lapok közleménye emigyen hangzik : Komlóssy Ferencz dr. kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő lemondása nagy feltűnést kelt Esztergomban, hol a népszerű kanonok fáradhatatlan munkásságát és szervező képességét jól ismerték, de nem méltányolták. A főtanfelügyelői hivatalt is ö szervezte és az egész egyházmegye tanügyi adminisztráczióját, mely 1000 elemi iskolára, 26 apácza-zárdára és 8 tanítóképzőre terjed ki, egy tollnokkal oly mintaszerűen vezette, hogy nemcsak főpásztorának, hanem a közoktatásügyi minisztériumnak elismerését is kivívta. Ezenfelül az orsz. kath. tanügyi moz galmak szálait ő vezette s a tanítók érdekeit mindenkor lelkesen védelmezte. Lemondását sokan a kath. tanügyi mizériákra vezetik vissza, melyeket orvosolnia az iskolafentartó szükkeblüsége miatt nem sikerült és arra a körülményre, hogy a püspöki kar sem tudott megállapodásra jutni ama tanügyi reformjavasiatokra nézve, melyeket mint a kath. tanítók orsz. bizottságának és a püspöki tantervet revideáló bizottságnak elnöke terjesztett föl ; nem fogadta el a püspöki kar azt a tervezetét sem, melyet a millenium megünneplésére javaslatba hozott és igy a kath. tanügy ezeréves múltja daczára a millenniumi ünnepségeken képviselve nem lesz. — Átadás. Augusztus 6-án eszközölték a most egyesitett Szt.-Tamás, Víziváros, Szt-Györgymező községek hivatalos ügyeinek és ügyiratainak átadását. Az átadásnál jelenvoltak : Andrássy János alispán, az átadó bizottság elnöke, Reviczky Győző főszolgabíró, mint átadó, Maiina Lajos h. polgármester, mint átvevő, Földváry István dr. v. főügyész, Niedermarn József rendőrkapitáy, Véghelyi Ödön vm. főszámvevő, Ivanovits Béla vm. levéltáros, Dóczy Antal v. számvevő és Krahm Károly, mint jegyzőkönyvvezető. Csakis az adóügyi, közigazgatási és katonai ügydarabokat adták, illetve vették át. Egyéb irattárilag kezelt ügyiratokat és összesített nyilvántartásokat esetről-esetre fogják a városnak kiszolgáltatni. — Haláleset. Andrássy Jánost, vármegyénk alispánját, családi gyász érte, amennyiben testvérbátyjának, Andrássy Mihály únyi földbirtokosnak 21 éves fia, aki a 9. számú honvédhuszárezredben mint hadnagy szolgált, hosszas szenvedés után meghalt. A haláleset folytán megyénk egyik legelőkelőbb családja öltött gyászt. — Eljegyzés. Doktay István, Budapestszékvárosi számsegéd a mult héten váltott jegyet Illényi Mariska kisasszonynyal, az «Érsekujvár és Vidéke* szerkesztőjének leányával. — Névmagyarosítás. Fried Emil dr., esztergomi fiatal orvos, Fried Károly dr. ügyvédjelölt és Fried Félix kereskedő nevüket belügyminiszteri engedélylyel «Fődi»-re változtatták át. A belügyminiszteri engedély e hó 6-án érkezett meg az illetékes hatósághoz. — Az új vámtarifa tervezet. A kereskedelmi m. kir. miniszrériumtól már megérkezett a vmegyei alispáni hivatalhoz az új hid vámtarifatervezete. E szerint a tarifa olcsóbb lesz, mint az eddigi, a mentesitvények pedig ugyanazok maradnak, mint eddig voltak. — Városi fegyelmi ügyek. Helcz Antal dr., volt polgármester, Bártfay Géza közgyám, Szabó József pénztárnok és Hajnaly Gyula ellenőr ellen tudvalevőleg fegyelmi vizsgálatot rendelt el a közigazgatási bizottság. A tisztviselők e határozatot a miniszterhez megfelebbezték. Tegnap jött meg a felebbezésre a belügyminiszteri intézkedés, a mely a fegyelmi vizsgálat elrendelését, a közigazgatási bizottság vádpontjait figyelembe véve, helybenhagyá. Ugyanis a felebbezésekben nem találta a miniszter a fegyelmi vizsgálat elrendelésének törlését kellőképen megindokolva. Mint hiteles helyről értesülünk, a fegyelmi vizsgálat alá került tisztviselők teljes megnyugvással vették a miniszteri intézkedést, mert szivesebben alávetik magukat a vizsgálattal járó kellemetlenségeknek, mint az esetleges beszüntetés után keletkezhető mendemondáknak. A fegyelmi vizsgálat alá vetett tisztviselők különben csak azért felebbeztek, nehogy a régi közmondás szerint hallgatásukat beleegyezésnek, jobban mondva beismerésnek gondolják. — Színház. Dobó Sándor, a kit városunkban már évek óta előnyösen ismernek ugy kitűnő társulatáról, mint a közönséggel szemben mindenkor tanúsított előzékenységéről Dayka Balázszsal, a ki ujabban társigazgató, néhány előadásra városunkba érkezik. Dobó társulata egyike a legjobbaknak a vidéki színészetben s igy reméljük, hogy műértő közönségünk a kellő pártolásban fogja őket részesíteni. Dobóék az évadot io-én kezdik meg a »Kis alamuszi «-val, a népszínház egyik legkedveltebb operettejével. Az előleges színházi jelentés a következő : Tisztelettel értesítjük Esztergom és vidéke t. színházlátogató közönségét, hogy a helybeli színkörben kitűnően szervezett operetté társulatunkkal, saját zenekarunkkal, átutazőlag 12 operetté előadást rendezünk. Ezen rövid szini évadban a mult év öszszes operetté újdonságai bérletfolyamba hozatnak szinre. Bérlet árak ezen 12 előadásra : Páholy 30 frt. Körszék 10 frt. Zártszék 8 frt. A bérlet ára utólagosan is fizethető. Ezen bérletben szinre kerülnek : Kis alamuszi, (újdonság), Koldusdiák, Szókimondó asszonyság, Libapásztor, Boccaccio, Don Caesar, (újdonság), Citerás, Tékozló, (újdonság), Bányamester, (újdonság), Boszorkányvár, (újdonság), Bőregér, Virágcsata (újdonság). Szerénytelenség nélkül szabadjon hivatkoznunk eddig mindenütt szerzett jó hírnevünkre, biztosítva a mélyen tisztelt közönséget, hogy mig egyrészt összevágó jó előadásaink és rendkivül fényesen és gazdagon felszerelt ruha- és diszlettárunk által valódi műélvezetet fogunk nyújtani, másrészt pedig igéretünket az utolsó pontig be is fogjuk váltani. Társulatom névsora és szerepköre : Műszaki vezetés : Dobó Sándor, főrendező, igazgató. Rélai Gyula, titkár. Lomniczi Béla, rendező, Fekete József, karnagy. Szálkai Béla, sugó. Dobóné Matild, pénztárnok. Mészáros Sándor, ruhatárnok. Szabó Mihály, ruhatári szabó. Fekete Adolf, ügyelő. Tihacsek József, zenekar-igazgató. Závodszky András, diszmester. Erdélyi Sándor, szertáros s szinlaposztó (2 segéddel) és 6 tagu zenekar. Működő személyzet: Nők: Réthy Lina, Petrik Ágnes, operetté és népszínmű énekesnők. Bera Paula, drámai és társalgási hősnő. Mihályfi Juliska, drámai és vígjátéki szende, másodénekesnő. Csókáné Júlia, drámai és társalgási anya. Kantay Teréz, vígjátéki anya, komika. Szendrey Etelka, Halasy Emma, Kékessy Ilona, Fekete Ilona, Török Mariska, N. Csiszér Rózsa, kardalosnők és segédszinésznők. Férfiak: Dobó Sándor, jellemkomikus, operette-buffó. Dayka Balázs, operetté és népszínmű bariton. Pataki Béla, lyrai szerelmes, bonvivant. Lomniczy Béla, hős és társalgási szerelmes, jellem. Mezey Ármin, operetté-bariton. Nagy Gyula, operette-tenór, siheder komikus. Németh János, drámai és hősapa. Hegyessy Gyula, burleszk komikus, operette-buffó. Rélay Gyula, kedélyes apa. Frank Ödön cselszövő jellem. Virág Ferencz, Szarvasi Jenő, Tóth Lajos, Fekete Adolf, Rózsahegyi Gyula, Hortobágyi György, kardalosok és segédszinészek. A bérletgyűjtéssel Rélay Gyula titkárunk van megbízva, ki személyesen is teendi e tárgyban tiszteletét. Első előadásul szombaton, 1895. aug. 10-én, szinre kerül: »Kis alamuszi. Bokor kitűnő operetteje. Magunkat a t. közönség kegyes pártfogásába ajánlva, maradtunk kiváló tisztelettel Dobó Sándor és Dayka Balázs, a székesfehérvári színház igazgatói. — ungyilkosság. Bochroch Károly nagy-kőrösi születésű 18 éves bőrkereskedősegéd, ki Pálmai János József üzletében volt alkalmazva, ma reggel 4 órakor öngyilkossági szándékkal halántékon lőtte magát. A könnyelmű fiatal ember azonban nem halt meg, s igy 6 órakor reggel eszméletlen állapotban kiszállították a városi közkórházba. D. e. 9 órakor már eszméleténél volt és ekkor a rendőrkapitányság kihallgatta. Vallani csak annyit vallott be, hogy életuntsága vitte az öngyilkossági gondolatra. Leveleiben azonban, melyeket hátrahagyott és pedig egyet szüleinek, egyet főnökének és egyet egy „Dóra" nevezetű vezetéknévnélküli leánynak, mással indokolta tettét. Szüleitől és főnökétől hocsánatot kért, Dórától pedig megható búcsút vett. „Isten veled, miután egymáséi nem lehetünk, megválók az élettől." „Nem akartalak téged is megölni, minek terhelte volna lelkemet a te halálod is." Ilyen és ehhez hasonló czitatumokban öntötte ki forró, de reménytelen szerelmét. A fiatal ember már régóta foglalkozott az öngyilkosság eszméjével és csakis a „Dóra" miatt. Megdöbbentő és a mai kor elkorcsosult életnézetét feltüntető dolog az, midőn fiatal ember ily erkölcsi dekadencziában leledzik és ily nő médium miatt megválik életétől. Bochroch az utóbbi időben könyelmü életmódot folytatott, daczára óriási reménytelen szerelmének. — Sebesülése igen súlyos és igy nagyon kétséges, fel iog-e épülni. Ha a golyót ki lehet venni halántékából, akkor megmenthetik, ellenkező esetben azonban menthetetlenül el van veszve. — Csatornázás és kövezés. A kaszárnya körüli utcák csatornázási munkálatai már erősen folynak. A kis Dunától a Plébánia-utcán végig egészen a Klastrom-utcáig a csatornázással már teljesen készen vannak. A csatornát az utcák görbesége folytán nem lehet egy vonalban lefektelni s innét magyarázható az, hogy a csatornát hullámos vonalban építik. A Kamenszky-féle háznál a földréteg felásásakor pinczére bukkantak s így kénytelenek voltak a munkások falat vonni és a pinczeüreget betölteni. A háztulajdonos pert indít az esetben, ha nem adnak neki a pincze elvett részeért kártérítést. Jelenleg az alkudozások folyamatban vannak, de aktiv eredményre mindeddig nem jutottak. — Az uj kaszárnya Simor János-utczai oldalán a kövezést már megkezdették. — A munkálatokkal gyorsan haladnak, mert szeptember elejére a kaszárnyával együtt azokat is át kell adni. — Véletlen lövés. A fegyverrel való tréfa már gyakran okozott szerencsétlenséget és mégsem okulnak rajta az emberek. Többnyire gyermekek szoktak fegyverrel játszani, most azonban, mint Bajnáról tudatják, felnőtt férfiak bolondoztak a töltött puskával, miközben a fegyver eldördült és az egyiket megsebezte. Véletlen szerencse, hogy komolyabb baj nem történt. Az eset a következő : Még mult hó 2i-én Herkó Vilmos bajnai gazdaember fegyverét tisztította és töltényt is rakott belé. Egyszerre odafordul Bakó Gáspár társához és kérdezi tőle : »Mit gondolsz, megtudnálak-e lőni ? c Bakó azt feleli: »No, csak próbálj a számba lőni.t Alig ejté ki a szavakat, az öreg fegyver, melynek kakasa el volt romolva s igy igen lazán járt, elsült és a sörétek (mert a puska sörétre volt töltve) Bakó jobb arcába ha-