Esztergom és Vidéke, 1895

1895-07-21 / 58.szám

Hangverseny a „Fürdő" vendéglőben. Esztergom, jul. 20. Csütörtökön este tartották meg Pécskai Lajos hegedűművész és S z á n t ó Tivadar zongoraművész hangversenyüketa >Fürdő* vendéglő kerti helyiségében igen kevés, de előkelő és műértő közönség előtt. Valóban szinte bámulatos azon óriási közöny, melyet Esztergom intelligencziája művészi élvezetekkel szemben tanusit. Nagyon szomorú fényt vet kulturális előhaladásunkra az, hogy valahányszor művészek, színészek t és hozzá magyarok akarják fáradozásaiknak anyagi eredményét tis élvezni, akkor közönségünk ridegéin a háttérbe vonul, — cirkuszok, orfeumi és egyéb alantasabb fokú szórakoztató, de nem felemelő előadásokat pedig sürün látogatja. Ügy látszik, van valami igazság abban, a mit mindenfelé hangoztatnak művészi körökben, hogy magyar művészeknek a külföldön kell élniök, mert itthon akár éhen is halhatnának. Pedig Esztergom egyike ama magyarországi' városoknak, hol a szépművészetek iránti érzék nagy mértékben ki van fejlődve és mégis ha ókor-ókor tanújelét adhatnák áldozatkészségüknek, (jóllehet nem lehet azt áldozatkészségnek nevezni, mert az anyagi költség bő szellemi élvezetben részesít) akkor szükkeb^ lűeknek bizonyulnak. A csütörtöki hangverseny, daczára, hogy az anyagilag nem ütött be kedvezően, mégis kitűnően sikerült. Sajnálhatják mindazok, kik elmulasztották abban résztvenni, mert magasabb műélvezettől fosztották meg magukat. P é c s k a i Lajos fiumei születésű 15 éves szimpatikus megjelenésű csinos fiatal ember, a budapesti konzervatórium végzett növendéke s már eddig több nagyobb művészi körúton fordult meg. Nevezetesen az olasz királyi pár előtt is hangversenyezett, s ezek őt az udvari kamara-művészi cimmel is kitüntették. A fiatal Pécskai egy tökéletesen kifejlett, individuális művészi tehetség. Óriási technikája, érzelemvilágának mélysége, önálló felfogása mind közre fognak működni abban, hogyha továbbra is oly szorgalmas és törekvő lesz, mint eddig, világhírű művésszé fog válni. Nagy, dicső jövőt jósolunk a fiatal embernek, csak ne hagyja el magát, ne tegye őt önhitté a korai tömjénezés, hanem mindig nagyobb magaslatra törekedjék, mint a melyen van. Egy nagy művész, a ki emellett hires filozófus is volt, régen megmondta : »sohasem tudhatunk annyit, hogy többre ne legyen szükségünk.* Bízunk benne, hogy Pécskai, — ki dacára fiatal korának máris komoly, higgadt ember, szerény a legnagyobb mértékben, de azért megvan benne a kellő művészi önérzet és ambíció — ama magasröptű reményeknek, melyeket beléje helyeznek, meg fog felelni. A debutansok másika Szántó Tivadar zongoraművész szintén kiváló tehetség. Dacára annak, hogy solo darabban nem is mutatta jóformán be magát, kíséretének discrétségéből, korrekt pontosságából kivettünk annyit, hogy belőle előkelő és hires zongoraművész lesz

r természetesen, ha ő is, miként Pécskai, tovább ís fejleszteni fogja Istentől megáldott tehetségét, nem l>izza el magát az eddigi sikerektói' és főjelszava csak az lesz : «Előre !'» Pécskai és Szántó összesen 8 darabot adtak elő és pedig 7 darabban Pécskai játszott Szántó kísérete mellett, végre Szántó egy saját szerzeményét adta eBő, a «Minek a szőke érniekem* c. umagyar nóta fölötti ábrándot, mely darálóiban igen előnyösen mutatta Be magját, mint zeneszerző és váriáléi. Fécskai első száissa volt Wieníaowszky «Faust Fán$as£e»-je, melyben briliáns technikáról tett tanúbizonyságot. Futamai bámulatosan tiszták, flazsolet (üveg)} foangjai fülbeisiászóak,. az átmeneteket szinte észrevehetetlen könnyűséggel eszközi* Az első piészefin kivül még különösen tetszett a jelenlevőiknek, Hhabay < Ördög trillái*y mely darab, miaat a neve is mutatója, pokoli nehéz és óriási rutint: igénylő trillák kapcsolata. Melegen és közvetlenül adta elő Reményi«Repülj fecském»-et, van éves és már 32 évet töltött a letartóztatási helyeken többnyire lopás vagy betörés miatt. Mihelyt szabadon eresztik, ismét csak lopáson töri a fejét, bár annak elkövetésénél a legcsekélyebb ügyességet, óvatosságot sem tanúsítja. Sőt benn az intézetben is, — amint alkalma nyilik, — társnői kenyerét, félretett eledeleit tulajdonítja el, jóllehet ezekre nincs semmi szüksége. Most azért ítélte el a bíróság 5 évi fegyházra, mert szolgálatadójától 7 frt értékű zsirt lopott. Valósággal kleptomániában szenved ez a szerencsétlen, javithatlan teremtés. Mikor azt kérdezik tőle, miért lop, szarkazmussal válaszolja: — Nincs más otthonom, mint a fegyház ; visszavágyom ide, mint a disznó a sárba. Mellette egy elhízott nő ül; azért került a fegyházba, mert pénzt hamisított, pedig sem irni, sem olvasni nem tud. Ez a legkövérebb lakója az intézetnek: 104 kilót nyom. Minden emeleten körülbelül 8—8 társszoba van ; ezeket inkább hálókamaráknak lehetne neveznünk, mert a fegyencnők napközben itt sohasem tartózkodnak. Valamint a munkatermekben, úgy a hálókamrákban is lehetőleg kor szerint vannak elkülönítve az egyes fegyencnők egymástól. A hálókamrák tükörtiszták, világosak és napközben folyton szellőztetve vannak. Mindenik kamrában 22—22 vaságy van elhelyezve; a derékalj-zsákok kukorica-héjjal, a párnák pedig tollal vannak töltve. Az ágyak fölött egy úgynevezett fej-cédula látható, melyre a név és a fogság tartama jegyeztetik föl. A Joachim-Brahms «Magyar táncok* c. átiratát. A concert legkimagaslóbb pontja volt az utolsó szám, amelyben Hub.ay «Csárdajelenet»-eít játszotta. A közönség, mely folyton tapsolt és éljenzett, e bravúros darab befejezte után valósággal tombolni kezdett. A tapsokból és éljenekből b^őven kijutott a zseniális kísérőnek, Szántónak is, aki a művészi előadást óriási mértékben előmozdította kitűnő kíséretével. A concert körülbelül 11 óráig tartott és a közönség ama meggyőződéssel távozott el, hogy mindkét fiatal ember nagyobb páffKolást érdemelt volna meg. Részünkről, midőn az anyagi eredmény sikertelensége felett sajnálatunkat fejezzük ki, igen örülünk az erkölcsi és művészi sikernek és ama reményünknek adunk kifejezést, hogy néhány év múlva, mint híres művészeket fogjuk a fiatal

1 arakat viszontlátni. Á. V. CSARNOK. Mese. Volt egyszer egy barim fiú, Akit eltemettek, Meg nem érett élet után Jégvirággal beültetett Sirhant alá tettek. Volt egyszer egy szőke- hány, Akit eltemettek, Céltévesztett élet után Vadrózsákkal beültetett Sirhant alá tettek. Mért halt meg a barim fiú, Mért a szőke lány km l — A temetőn a szél kacag S két kis fej/a dacosait néz Az égben egymásra*.. Hraéovszky Lajos. Két bánffj-hunpdi — Igaz történet. — I. Egyik év adja a másnak a kilincset és az uj év már éppen százszor nyitott be e kis történet kezdete óta. hálókamrák a§tói kémlyukkal vannak ellátva; az ügyeletes ajpáca, — aki a fegyőrt pótolja, — éjjel ezeken át tekint be időnkint a petróleum liaraapával világított szobákba. Az ajtók tolózárral és lakattal ellátott vaspántokkaüi vannak elreteszelve. Mindenik szobában íremtdszabály van kifüggesztve ; ha valamelyik fegyencnő ez ellen vét, akkor az ügyeletes apáca jelentése folytán a üönöknő az ügynök közreműködésével fegyelmi büntetéssel sújtja az illetőt. A fegyelmi büntetés rendesen nyilvános dotgálásból, megfeddésből, komolyabb eseteknél tíz napig terjedhető egyes vagy sötét zárkába való elkülönítésből álL A folyosókon két méter magasságú, hosszú csővekkel ellátott vas-kályhák vannak elhelyezve; ezeket csak télen fűtik, még pedig olyan alkalommal, mikor künn olyan nagy a' hideg, hogy a fegyencnők ezt hosszabb ideig (egy-két órán át) kiállani képtelenek. Hogy pedig az előírt, szükséges séta még se maradjon el, ilyen napokon a fegyencnők a már fűtött folyosókon töltik a séta időt. A három kályhát tulaj donképen nem ezért helyezték el a folyosókon, hanem hét év előtt a fegyencnők száma annyira fölszaporodott, hogy a társszobák nem voltak képesek befogadni az újonnan jötteket. A főnöknő aztán ugy igyekezett a bajon segíteni, hogy a folyosókon két sorban tábori ágyakat helyezett el, melyek a társszobákból kiszorult 30—40 fegyencnőnek alvóhelyül szolgáltak. Minthogy pedig a folyosókon, különösen éjjel hideg volt, az ágyak közelében kályhákat helyeztek el, melyekben a téli hónapokÚgy kezdlődlött az, hogy két fiúcska t Betlendi János és Szőes Andris, ökreiket őrizték az erdőben. Szép, címeres négy ökör volt az Amdiríséké : a szarvuk, mintha csak a Lehel kiértje lett volna. Már a Jánoséké nem volt ilyen címeres. A szegény ember csak apróbb szarvút keres. Különben a szarvaknak nincs is semmi köze e törtémetkéhez . . . A két fiú, amint szemmel tartotta ökreit, nem hagyta nézeftlenül a bokoraljból kikandikáló gombákat sem. Mikor a nap delelőre ért, tüzet gyújtottak, nyársat faragtak, a gombákat rátették a szénre;; ösztövérszalonnát tűztefe a nyársra és a sercegő zsír lecsepegett a piruló gombákra. A piros csíkú, fehér tarisznyából előkerült a puha barna kenyér és az egészséges két fiú jó étvágygyal falatozott. A forrás friss vizével végezték be délebédjüket és nagyon kellemesen érezték magukat. Leheverésztek a mohos pázsitra, felettük az erdő zöld; sátra suttogott falevél-nyelven : az^ pedig nagyon szép* nyelv! Ok is elkezdtek beszélgetni: — Andris ! tudod, hogy én néha gondolok a rektor uram tanácsára is? — Tudom. — Honnan tudod ? — Mert én is gondolok arra. — Mát neked mit tanácsolt ? — Bizonyosan azt, amitö neked, mivelhogy mi ketten valánk az: iskolában az első fijik. — Igaz. Ugy hát neked is azt mondta, hogy menj a kollégiumba? — Azt. Elhallgattak és a zizegő zöld levelek között nézték a fényes kék eget, a kék égen a habzó fehér bárányfelhőket és erről eszükbe jutott valami: — Játios ! De ott abban a nagy iskolában sincsenek fehér bárányok, pedig semmi sem olyan szép mint mikor a zöld rraezőn fehér báránykák futkosnak. — Bizony, Andris, azokat én is nagyon szeretem. Aztán szeretem ezt a lombos erdőt, meg a mókusokat és mindent, ami itt van. Azért csak azt mondom, hogy ne is távozzunk mi innen soha. Nincs a világon olyan szép kollégium, mint ez a mi árnyas erdőnk ! — Nincs . . . pedig tudod, János, a könyvek is vonzanak,, olyan sok szép» dolog van azokban ! Es amint ezt mondta, oda fordult a ban megszakítás nélkül fűtöttek. — Miután a fegyencnők kor szerint három aagyobb Qssztályra vannak elkülönítve, az &gyes osztályok külön sétaudvarral is bírnak. A sétaudvarok, — mint a legtöbb letacfcóztatási intézetben, —• ugy itt sem felekaek meg kellően a célnak. Eléggé tágasak agyán és a sok virágzó növény illatától a levegő ©léggé üde, élvezhető, de nem árnyékosak, mert a három udvarban alig van összesére 10—12 nagyobb fa. Pár év előtt naég sok, idősebb gyümölcsfa is volt a sétaheJyeken, de ezeket ki kellett irtani,, mert a fegyencnők a szigora tilalom dacára élvezték e fák tiltott gyümölcseit, ami rendesen ruha-szakgatással és ágtöréssel járt. A kiirtott gyümölcsfákat most szépen elhelyezett akácés hársfa-oltványok pótolják, amelyek azonban csak pár év iraüva lesznek hasznavehetőkké. Az egészséges fegyencnők naponként rendesen két órát töltenek a sétaudvarokban ; a fal mögé húzódnak,, vagy háttal a napnak a sürün elhelyezett padokra ülnek és a magukkal hozott kézimunkán dolgoznak. A kórházban ápolt fegyencnők közül azok, akik járni képesek, a napnak legnagyobb részét a szabadban töltik és segítségére vannak az apáczáknak a virágok, valamint az ültetvények és oltványok gondozásában. A most épült uj fegyházat a régi épülettel áthidaló vasfolyosó kapcsolja össze. Maga az uj fegyház, — mint emiitettem, — már teljesen modern berendezésű ; 180 egyes zárkát, kórházat, templomot és ugyancsak három munkatermet foglal magában. Ezenkívül van két lépcsőháza ; a főlépcsőkön csupán a hivatalnokok járhatnak föl, a fegyencnők részére a naelléklépcső szolgál. A fegyház szerkezete és beosztása a budapesti belső fogházához hasonló,, csakhogy ez sokkal nagyobb méretű, továbbá itt az anyag,, valamint a munka is szebb és finomabb mait a fogházban.. Különösen meglepő hatást tesz a három emeleten elhelyezett 180 egyes zárka;, külön cellát ily nagy számmal még a váci fegyházban sem láthatunk. A zárkák még nincsenek benépesítve;; a főnöknő, mindennap várja a ministeri biztos oda-lérkezését, aki a benépesítés előtt megvizsgálja az írj épületet, vájjon tervsze*. rüen és a kívánalmaknak megfelelően; [van-e berendezve. A zárkák bútorzatát összecsukható vaságy,, négyszög alakú.,, barnára festett asztalka é& egy szék képezi. Az udvarra nyíló ablaktáblák recézettek, ugy, hogy a bezárt ablakon keresztül elég világosság hatol be, de azokon keresztül látni nem lehet. Valamint az uj épület minden egyes helyisége,, ugy a cellák is parkettirozva vannak. A kórház ez ideig a régi épületben levő kisebb munkateremben és a társasszobák egy részében volt elhelyezve; minthogy azonban ezen hely egyrészt szűknek, másrészt pedig a szomszédos zárkákban tartózkodó fegyencekre ártalmasnak bizonyult, ezért most az uj épületben helyezték el. A kórház a főorvosi szobát (mely egyszersmind rendelő-szoba), az ápolók szobáját, gyógyszertárt és a beteg fegyencnők szobáit foglalia magá< ban. A gyógyszertár két egymásba nyiló