Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-20 / 6.szám

Esztergom, XVII. évfolyam.

Vasárnap, 1895. január 20.

6. szám.

XXXX'XXX\X\X^'X'XX'VX''X\XXV\X\X\X\XX.'X'X^'X'X'XX'X'X\X'XX'X\X\X\X\XX^'X\XXXXNX<

^ Megjelenik hetemkint kétszer : |

csütörtökön és vasárnap.. |

I . 1

Előfizetési áír.: |

^ Egész évre

.............................-...................... 6 írt — kr. ^

Fé

l évre.....................................................- 3 » — » |

^ Negyed évre..................................................... ; » 50 » ^

I Egy hónapra.....................................................— » 50 » ^

^ Egyes szám ára.........................................— » 7 * ^

SS

XXSXxXXX\XSX>XNX\X\X'>XX\X\VxX\X^\X\X\XXXXXXX\VX'<X\X-XX\X'> ' ' \X\X\XXXX\XXX\X\X:

¥

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség és kiadóhivatal,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások

küldendők :

Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház).

Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugk-féle dohánytözsdékben.

XXX\X\X\X\X\XXXXX\X\X\X\\XXXX\X.XX.X'X\X\X\XX\X\XX\XXXX\X\X\XXXXX\X'XX\XX\> § $

^ &

^ Hirdetések *

a kiadóhivatalban vétetnek fel.----------------% ~ \ ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári |

^ , $ ^ bélyegilleték fizetendő. s

s ^

Budapest, jan. >.

Nehány esztendő előtt, mikor még az esztergomi reáliskola kopott kat- hedrájáról magyarázgattam a honfoglalás históriáját s a stilisztika titkait valami busz-harminc szegény gyereknek ; mikor nagy tűzzel egyengettem a modern Esztergom felé vezető utakat azzal a kis ásóval, a melyet a hírlapírók kenyérkereső tolinak neveznekakkor még csak madártávlatból ismertem a magyar .székesfővárost, melyhez azonban igazi és állandó szerelemmel mindig hű maradtam.

Tanítványaim jó része a műhelyekben és boltokban ugyan egyelőre nem sok hasznát vette az allegóriáknak s különösen a megfoghatatlan ■ synekdochéknak, de biztos vagyok benne, hogy mire a város zöld asztalához kerülnek, nem fognak olyan furcsán beszélni, mint a hogy még ; az én toliam alá beszéltek annak ; idején azok a bölcsek, a kiknek forgalmuk sincs a névmások helyes [ használatáról, hanem azért mégis so- l kát tartanak magukról.

Ha valamikor olyan öreg úr leszek, mint egykori esztergomi nyu- >galomba vonulhatatlan t. kollégáim, sakkor majd humorisztikus regényt fírok arról, hogy milyen titáni küzdelmeimbe került egy-egy uj iskolai íruhafooras beszerzése s a legeseké- űlyebb újítás is milyen legyőzhetetlen

akadályokba ütközött. Teli tettvágy- gyal, csupa alkotó erővel, az ambíció lázával fogtam munkához; sokat, nagyon sokat dolgoztam, két kézzel szórtam az ötleteket, egy-egy eszmémből hónapokig éldegélt egy-egy városatya s mégis akkor voltam legboldogabb, ha egy-két napra leve- itődtem Budapestre, a hol azonnal ■elfelejtettem, hogy vidéki don Quichotte vagyok mindössze.

A vidékről Budapest még nagyobb, még felségesebb, még szellemesebb. Es a vidék Budapestről még csekélyebb, még szögletesebb, még söté- tebb. Ez a madártávlat optikai csalódása.

De senkise érezte jobban ennek a felfogásnak az átkát, mint én. Ha valami tfirhetőset találtam írni, annak mindig valami » vidéki szaga « volt. Ha valami elfogadhatóbb ötletem akadt, annak mindig valami » vidéki utóíze « volt.

Egyszer kisütöttem egy ilyen areo- págróL, hogy mind a tizenkét kúriai bírája az ország különböző tájékáról való. De a jókedvű renegátok azzal vágtak vissza, hogy nem igen szoktak dicsekedni ilyen adatokkal, mert Magyarországon csak egy város van és az Budapest. A ki egyszer ide származott, az örökre megfeledkezik arról, hogy valaha vidéken is élt.

Nálunk a pedellusoknak is több jövedelműk van, mint a mennyi fizetésem volt az esztergomi reáliskolában, s az utolsó korrektornak is

kétszer többet fizetnek a napilapok, mint a mennyi havi fizetésem volt a szerkesztői stallum után: hanem azért mindig bizonyos kegyelettel gondolok vissza az én édes jó kis mostohaanyámra.

Sohase voltam benne teljesen boldog, de teljesen boldogtalan sem. Az életcél elérésének meo-eléo-edéö O

sét csak most ismerem, a mióta budapesti vagyok. De a . íros természeti szépségeit, múltja fönséges történetét s nagyon sok igaz emberét mindig fogom szeretni s óhajtani.

Gyakran eszembe jutnak a szülőváros dolgai, mikor már régóta hazatértem a színházból, vagy a társaságból s a küzdelmes és hatalmas áramú napimunka után abban a kijelentésben találok megnyugvást, hogy most már egészen a magamé vagyok.

Nappal lehetetlen visszaemlékezni. A tenger hullámain nem igen gondolunk a sziget csendjére, mert sokkal hatalmasabb elemekkel állunk harcban, hogysem az idilli visszaemlékezések szentimentálizmusának puhító és bágyasztó hatására szükségünk volna.

Hanem késő éjjel, mikor Íróasztalomon látom Esztergom képét, az üvegszekrénykébe foglalt egy marék szülőföldet : akkor el fog valami különös érzelem s szeretnék nagyon hatalmas lenni, hogy mindazt megteremtsem, a mire mindig csak eszméim voltak.

Es a madártávlatból fölépítem a modern Esztergomot a fantázia következő mozaikköveivel:

Először is öt faluból egy várost. Esztergom-Párkányból fiók Budapestet. Másodszor tökéletes egfészsé^et levegőben, vízben, lakásokban, utcákon, tereken. A kósza porfelhőket örökre száműzetném, a város közel környékét befásítanám. Ha egészséges hire lesz a városnak, azonnal akadnak budapesti nyaralók. A mai világítás és rendőrség természetesen a XIX. század végéhez üllő szellem szerint örökre eltörlendő.

Mihelyt a város teljesen egészséges, akkor vagyonossá kell tenni. Vagyonossá gyáriparral, műiparral, háziiparral, konyhakertészettel s olyan élelmi cikkek előállításával, melyek a fővárosi piacon egy-két óra múlva a nap bármely részében azonnal értékesíthetők. Az egészséges fejlesztés érdekében azonban az ujjáteremtés forgalmából kivennék minden hamis bankót vagyis frázist, s a ki helyesen írni és olvasni nem tud, azt nem engedném sem választónak, sem választhatónak.

Toasztokkal és dikciókkal mégnem építettek várost seholsem. Esztergom sem éri el néhány év múlva a XX. századot, ha még mindig utópiákra hallgat, hamis pénzzel fizet s bálványokat dédelget.

Nagy rombolás nélkül sehol sincsen nagy építkezés.

Van a városnak néhány kiváló te|i „Esztergom és fiié" tárczaja.

Esztergomi széntelepek.

M kereskedü-ifjak január 12-iki estélyén felolvasta (1R08Z ÁBRIS, bányamérnök.

Nem a szorosan vett bányászatról, akár .cbányamérnöki, akár üzemi dolgokat ille- □kőlcg fogok beszélni, mert azok talán magyon is untatok, szárazak lennének, nlanem az azokkal szoros kapcsolatban íiílló geológiai eseményeket óhajtom leírni, miint olyanokat, amelyekből kiviláglik a Ő'öld fejlődési története és amelyek kapcsot teremtenek a mi vidékünk azon korszakával, melyben a széngazdagságunk jjíépzéséhez szükséges anyag összehalmo- bííódott.

Csodás varázszsal Ion a természet meg- ríÁlkotva. Honnan és miből?

■ ) Ezen kérdésre a szentirás felelete ^csekély, mondásai naiv erővel hatnak gugyan a hiszékeny lélekre, de a geológia eoevilágit azon korszakokba is, melyekről ■csak a természettudománnyal foglalkozóknak lehet tudomásuk.

: Kisérjenek előadásom folyamán a képzelet és tapasztalat szárnyain egyaránt és én a geológia világitó fáklyája mellett elvezetem önöket a messze múltba, a végtelen semmiségbe, mert azt el kell fogadnunk alapelvül, hogy »a világ semmiből teremtődött*.

Egykoron a föld is részint cseppfolyósán izzó, részint gázalakú test volt, mint ma a nap, az ő bolygóival. Mert csak ily állapot elfogadásával magyarázható meg, hogy a föld alakja a forgás következtében gömbalakot, kihűlés után pedig lapult sarkokat vett föl.

Különben a föld egykori gáz és izzócseppfolyós volta mellett bizonyítanak ma a működő vulkánok 1500—2000 C°- al biró lávatömegeikkel, a hévforrások, artézi kutak és a bányáknak mélységgel növekedő melege. — A föld még ma sem hült ki teljesen, belseje még mindig izzó háborgásban van.

A föld történetének korszaka rengeteg hosszú időbe nyúlik vissza. Nagy jelenetek, irtóztató háborgások után alkotódott csak meg a jelen.

Hét főcsoportba sorozták azon jelenségeket, melyekből a föld mai állapota kifejlődött.

I. s t á d i u m. Minő volt a lét kezdete ?

Sivár, komor és irtóztató. Fű, fa, virág

nem virult; mohok, zúzmarák sem verték ki a tetőt, az állati élet nyüzsgése, zaja, szelidsége avagy vadsága nem háboriták a halotti csendet, köd, pára s füst úszkáltak a végtelen semmiségben, amit még borzadályosabbá tett a forró gáz és izzó cseppfolyós tömeg.

Most beáll a hőkisugárzás s megkezdődik a föld-teremtés nagy munkája, világalkotó harcza, háborúja az elemeknek. Az eredeti izzó cseppfolyós és gázalakú tömeg kihűlés folytán halmazállapotot változtat s az izzó cseppfolyósból egy szilárd kéreg, az u. n. merevülési kéreg keletkezik és ez volt a II. stádium, mié a gázalakú tömegből cseppfolyós világrész lesz s ez volt a III. stádium. így megteremtődött a szárazföld és tenger.

Mily áldásos szerepe jutott a földnek már a teremtés kezdetén, azt beláthatjuk, ha elképzeljük, hogy ő volt az elválasztó elem, a békéltető alap a belső tűz és a külső víztömeg között. Ugyanis a föld, vagy kezdetben csak a merevülési kéreg igen vékony lehetett és csak a végtelen nagy idő folyamán, a világalkotó háborgások küzdelmeit átszenvedve gyarapodhatott, vastagodhatott és nyerhette el formaságában változatos, tartalmában gazdag kincseit.

A belső tűz heve rést, sebet ütött a

szilárd kérgen és megalkotá a hegyeket és hegylánczolatokat. A külső viz romboló ereje birokra kelvén a tűz hatalmával, mosta, pusztította a hegységek meztelen testét s megalkotá a völgyeket, fennsikokat és a rónaságot. S ezek jelzik a 4. stádiumot, amelylyel egészen megalakult a szervetlen világ.

Csak az V. stádiumban lép fel a szerves élet.

Nagyon helyes axióma az, hogy »a természetben nincsen ugrás* s mi el is hihetjük, hogy a szerves élet, a növényi és állati elem, a szervetlen világ viszonyaihoz alkalmazkodott. A folyton változó viszonyok, a szárazföld és viz örökös harcza, a föld belső heve más- és más alakulásokat teremtettek a szerves világban is.

Parányi és nagyon silány lehetett a szerves élet kezdete. Alig hogy megszületett, elpusztult s más erősebb s erősebb szervezetű lényeknek engedett helyet.

Miként támadt a szerves élet ? Talán a szervetlen terményekből csodás módon, vagy átalakulás folytán-e ? Annyira a tudomány még nem hatott.

De hogy miképen fejlődött a már meglevő szerves élet tovább és tovább egész a jelenig, arra theóriák s bizonyitékaink vannak már.