Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-30 / 43.szám

Selyemtenyésztésünkhöz. Esztergom, máj. 28. (Gy.) Esztergom-megye ősidőktől kiválóan alkalmas volt a borterme­lésre. Egyrészt a Vértes-hegység vég­ső nyúlványai az esztergomi oldalon, a Mátra-hegylánc szelídebb lejtői a Duna párkányi oldalán, eme kies he­gyek és dombok egyenesen a bor­termelésre utaltak. A bortermelés nyújtotta haszon pedig a megye ta­lajának rendeltetéséhez képest min­dig jóval felülmulta a gabonamíve­lés eredményeit. Igy lőn Esztergom­megye borvidékké és bora az egész országban jóhírűvé. Nagyon finom borokat csak kivételesen tudtunk ugyan produkálni, de ami megle­hetős talajon, eléggé kedvező -idő­járással és tiszta kezelés mellett ter­mett, az nagy mennyiségben is meg­állta a külföldre szálitást. Amint boldog és megelégedett volt e kis megye bortermesztő la­kossága, ép oly szomorú helyzetben van most, mikor a filokszera-vész megfosztotta egyik eminens kereset­forrásától. Nem kevés az igyekezet, a kiadás, a folytonos eredményte­len kísérletezés, hogy a bortermés hiányát pótoljuk. Mindennek dacára Az ..Eszteraom és fiié" tárczáia. a földmivelő osztály elszegényedé­se és eladósodása évről-évre növek­szik. Ez a kétségbeejtő helyzet nem­csak indokolttá, de parancsoló szük­séggé tette, hogy Esztergom-megyét a kormány a selyemtenyésztés kis középpontjává szemelte ki. Pedig még mindig sokan vannak, akik becs­mérlőleg nyilatkoznak a selyemte­nyésztésről. Ezekét az alföldi dús­gazdag megyék selyemtenyésztésére utaljuk, a hol ezt száz- és százezer család hajlammal űzi, mert látja, hogy a vele való foglalkozás rövid idő tartalmú és termesztménye könnyen eladható, mert nem kell a selyem­gubót piacra vinni mint a gabonát, és fűnek-fának kínálni, hanem azt készséggel beváltják és fizeti az ál­lami adóhivatal. Kiváló előnye a te­nyésztésnek ' az is, hogy—a tenyész­tőnek petemagról nem kell gondos­kodnia, mert az állam közegeitől a kikelt hernyómennyiséget utánjárás és felelősség nélkül ingyen megkap­ja, csak táplálnia kell a hernyókat négy hétig, azután hozzájut munkája gyümölcséhez. Lám, a gabonatermelésnek mi min­den szükséges ! Trágyázás, ugaro­lás, szántás, a mag beszerzése, ve­tése, aratása, s mikor a termés vég­re zsákokba kerül, fitymálják és az árakat leszorítják az üzérek s ha rá­tartós a gazda és tavaszra szánja eladásra gabonáját, gyakran meg­esik, hogy a külföld konkurrenciája folytán még hitványabb árt kínálnak, mint közvetlenül az aratás után. — Mindez amellett szól, hogy közné­pünk figyelmét a gabona-termesztés­ről a selyemtenyésztésre fordítsa. Sajnos, hogy földmivelőink a meg­szokott művelési ágakból nehezen mozdíthatók ki. Igy vagyunk a sely­mészettel is, melyre bizalmatlanság­gal, másrészt közönnyel tekintenek, főleg akkor, ha az értelmiség köré­ből akadnak, kik őket a tenyésztés­ről lebeszélik. Ha a gazda vetésé­ben kár esett, vagy a hozzáfűzött remény nem teljesült, talán a követ­jvkező évben parlagon hagyja a föl­det, mert fél, hogy az eljövendő év vetése is olyan rosszul sikerül, mint az előbbié ? Ugy-e bár nem így tesz a gazda, hanem újjult erővel fog a munkához s azon van, hogy új ter­mése födözze az előbbi év hiányait is ? Ha a selyemtenyésztés a mult évben nem elégítette ki teljesen a várakozást, annál nagyobb igyeke­zettel kellene hozzálátni az idén, Milyen lesz a millenáris kiállítás ? (I.)Egy egész városrész a kiállítás terű ­lete. Most olyan persze, mint a többi Budapest. Az utcái fölásva, mindenütt rakják le a vízvezeték, a csatornák csö­veit, a villamos világításhoz és hajtóerő­höz való kábeleket. Teherkocsik járnak lépten-nyomon, hordják a temérdek ge­rendát, téglát, meszet, homokot. De a nagy, általános munkálkodás nyoma már erősen meglátszik. Már kinő a Bábelből az a mesés világ, a mely esztendőre az egész területet elfogja, formát kapnak a hatalmas gerendavázak, s ha csak egy kis fantáziával segítünk a szemünknek, már látjuk, hogy az ezredéves kiállítás külső formája méltó lesz a belső tartalomhoz, a mely ezer esztendő harczát, küzdelmét, diadalait mutatja, s ennek az ezer esz­tendőnek az eredményeit : a mai Ma­gyarországot. Több, mint egy félmillió négyzetméter a kiállítás területe ; ha a tavat is bele­számítjuk, a hol szintén lesznek kiállítá­sok, még pedig az érdekesebbek közül valók, az egész terület 510,000 négyzet­méter. (210,000 négyzetméterrel nagyobb, mint az 1885-iki kiállítás volt.) Ezen a te­rületen 123 pavillon épül ; 68 csarnok a kiállítási alapból és 55 magán-pavillon. A kiállítási alapból épülő csarnokok nagy részén már erősen dolgoznak, több épü­let már tető alatt van, egyik-másik egé­szen elkészült. Nem lesz érdektelen egy rövid séta keresztül-kasul a készülő épületek eme tarka labirintusán. Az igazgatósági épület. Már jó ideje teljesen kész és haszná­latban van. Innen intézik ma is a kiállí­tás ügyeit. Mindkét oldalán szabadon álló, tágas, emeletes épület, renaissance­stílű homlokzattal. Tágas zárt udvarát kettős üvegtető födi, s itt van a pompás lépcsőház, mely két oldalt az emeletre visz. Az emeleten vannak a kereskedelmi mi­niszternek, mint a kiállítás elnökének he­lyiségei, fogadó- és váróteremmel, a kiál­lítás alelnökének szobái, az igazgatónak és titkárnak hivatalos helyiségei, a szám­vevőség és a csoportelőadók szobái. — Ugyanitt van a pompás famennyezettel díszített 17 méter hosszú nagy ülésterem. A földszinten van a kiállítás műszaki osztálya, a sajtó-osztály és a kezelési iro­dák. Ugyancsak a földszinten a kiállítás ideje alatt posta- és táviróhivatal is lesz, valamint egy nagy olvasóterem. Az épületet, a mely két esztendeig lesz télen-nyáron használatban, Kolbenhayer Viktor építész tervezte, s az egész épület a teljes fölszereléssel 54,000 forintba került. Az épülő pavillonok és csarnokok. Az új kiállítási körúton végig, sűrűen egymásután, mintha csak a földből búj­tak volna ki, egyre emelkednek egymás mellett a szebbnél szebb épületek. Az egyiknek még csak a pilótáit verik le hatalmas kalapácscsal, zümmögő énekszó mellett, a másik már teljesen kész, csak a falait festik, czifrázzák, megint másik­nak a gerendaváza néz bele a levegőbe üres szemekkel, mint egy csontváz. Ha végigmegyünk a kiállítási körúton, sorra a következő nagyobb pavillonokat találjuk. Az oktatásügyi pavillon. A gerenda­váza már teljesen kész, s most a kőmű­vesek építik bele a falakat. Már mutat­kozik a hatalmas görög stílű homlokzata az óriási csarnoknak, a mely 2500 négy­zetméter területet fog be. Bierbeuer Ist­ván főmérnök tervezte. — Mellette már most dolgoznak a kertészek a botanikai mintakerten. A pavillon 51,000 forintba kerül. Valamivel közelebb az íparcsarnokhoz lesz az egészségügyi csoport. Ennek a főépülete az 1885-iki műcsarnok. Mellette épül most a gyermek-pavillon, a mely­nek védnöke Klotild főherczegasszony. jljatszáz négyzetméteren épül a pavillon, midőn már tapasztalatokat szereztek és az időjárás kedvező. A tenyésztéstől való tartózkodás és elkedvetlenedés mutatkozik pél­dául Unyon, talán még Nagy-Ölve­den és Süttőn. Az elsőben két éven át szorgalmas tenyésztők akadtak, az idén pedig — dacára, hogy a pe­temagot elfogadták — az únyiak mind egyöntetűen visszahúzódtak a tenyésztéstől. Nagy-Ölveden úgylát­szik, nagy jólét uralkodhatik, mert bár a községnek magántulajdonban 5000 darabra rúg a szederfa-állo­mánya, mégis alig akadt három te­nyésztő ! Süttő község Uny példáját követte. Ebed a többi közt minta­szerűen karolta fel a selyemtenyész­tést ; itt a legtekintélyesebb számú tenyésztőn kívül kiváló szorgalom és ügybuzgalom támogatja a tenyész­tési kedvet. Miután a megye határain belül átlag igen enyhe pártolás mutatko­zott, ezért az állami közegek elláto­gatnak a szomszéd Komárom- és Hontmegyébe is, mely utóbbiban egész Vámos-Mikoláig terjeszkedve, szintén szereztek selyemtermelőket. Legfőbb akadály természetesen a szederfa hiánya, melyen segítve lesz azáltal, hogy az állam utasította a könnyű, csinos, játszi formában. Nagy játszótere lesz, s az épületből erre a ját­szótérre két fülke néz, a hol a gyerme­keknek frissítőket és csemegéket adnak. A tőszomszédságban épül a mentők pa­villonja s a balneológiai pavillon. A Stefánia-úton túl az első nagyobb pavillon a bányászati és kohászati csar­nok. Hatalmas, háromkapus épület, 4000 négyzetméter alapterülettel. A faváza már teljesen kész. Korb Flóris és Giergl Kálmán pályanyertes terve szerint épül, s 72,800 forintba kerül. Már ide is ellátszik az óriási gépcsar­nok hatalmas vasszerkezete. Úgy épül ez a nagy, szinte örök időkre szánt csar­nok, hogy utóbb vasúti pályaudvarrá ala^ kítható át. Tízezer négyzetméter a csar­nok földszintje, s négyezer méterre csi­nálják az emeletén a kiállítási területet. Itt kisebb munkagépek lesznek folytonos munkában. A csarnokot három hajó al­kotja,- 192 méter hosszúságban és 50 mé­ter szélességben. A főhajó harmincz mé­ter magas. Az egész hatalmas épület, mely Korb és Giergl pályanyertes tervei szerint épül, 300,000 frtba kerül. A szomszédban épül az állandónak szánt közlekedési csarnok. Kőből és vas­ból építik. Jóval kisebb a gépipari csar­noknál, mert a hajózási és tengerészeti kiállítás külön lesz, a tó mellett és részi­ben magán a tavon, s külön épül a vas­Esztergom, XVII. évfolyam. 43. szám. Csütörtök, 1895. május 30. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r •« " ^\X\>NX\X\V^\V\X\V\^^ VAROS! ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. | Megjelenik hetenkint kétszer: | — | csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések —&— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. ^ küldendők : | Fél évre 3 » — » ^ ~. , , . . , , \ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre 1 * 50 » § Szechenyi-ter 35. szam. § •§ Egy hónapra —» 50 » | • • ^ bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | »X^VXX>NN^X\XNS*VC^ a Wallflscll- és Haugll-féle dohánytözsdékben. *»N*»«KSÍÍI»N»»5^^

Next

/
Thumbnails
Contents