Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-19 / 40.szám

hoz csalja, halált színlel. A farkas is gyakran használja e cselt, különösen ha bőre forog koczkán. Igy például többször figyeltek meg farkasokat, melyek meredekfalú árokba zuhanva nem mehettek ki belőle ; ilyenkor egyszerűen holtnak tetették magukat s olyan sikerrel, hogy gyakran szál­lottak le emberek az árokba, hogy az állítólagos dögöt onnan elvigyék, nem akarván, hogy a feloszlandónak vélt test itt bűzitse el a levegőt. De mennyire csalódtak : mihelyt a far­kas tágasabb környezetet érzett, fa­képnél hagyta kéretlen sírásóit. — Ugyanezt, de még föltünőbben ész­lelhetjük az egereknél. Mindenki meg­figyelhette már, hogy a macska kör­mei közé jutott egerek halált szín­lelnek. A macska persze ismeri e cselfogást, a szegény egér ritkán ke­rüli el balsorsát ; gyakran megesik az is, hogy ha hirtelen belépünk egy szobába, melyben egerek vannak, ezeket a földön mozdulatlanul fekve látjuk, úgyannyira, hogy fel emel­hetjük és ki is vihetjük őket annél­kül, hogy életjelt adnának. A legfeltűnőbb példája azonban az állatok szimulált halálának az, — amit szemtanú állit egy hulláról. Az esett Britt-Indiában történt, hol tud­valevőleg a bikák egy bizonyos fa­ját brámin-bikának hívják, s a ben­szülöttek azokat, mint szent állato­kat tisztelik. G. Bidie angol gyar­matos előadása után tesszük közzé ez esetet ; G. Bridie-ének, kinek Hátsó­Indiában' a Myzare nyugati részen meglehetős birtoka volt. A szelíden ereszkedő dombok oldalán gyönyö­rűen nőtt a fű, ami természetesen nagy vonzerőt gyakorolt a falu szar­vasmarha állományára. Szolgáim — meséli Bridie ur — mindég elkergették a tolakodó ál­latokat ; egy napon hozzám siet szolgám s lelkedezve mondja el, hogy midőn a marhákat, a nem számunkra fentartott legelőről el­hajtani akarta, egy brámin-bika holtan rogyott össze. Az ilyen bika mint előbb is emlitém szent állat­nak tekintetik, szabad bármilyen veteményes földbe bemennie, sőt, ha a kirakatukban zöldség-féle van kiállítva s hozzáférhet, büntetlenül elköltheti ezt is. Természetesen — beszéli tovább a gyarmatos — azon­nal a holttesthez siettem, a mely kinyujtózva feküdt a földön ; semmi nyoma nem volt rajta az életnek. Alaposan megvizsgálva az általam holtnak vélt állat testét, azon hatá­rozat érlelődött meg bennem, hogy esetleges félreértések kikerülése vé­gett, a melyet ilyen szent állatnak az én területemen történt kimúlása előidézhet az illetékes hatóságnál e dologról jelentést fogok tenni. Rög­tön ki is akartam vinni szándéko­mat s elindultam, de alig tettem néhány száz lépést, midőn egy utá­nam siető ember kiáltása megállí­tott. Ez az ember elmondta nekem, hogy a bika alig,hogy néhány lé­pésnyire távoztam, egyszerre felállott, s a legnagyobb nyugalommal kezdte bekebelezni a kövér füvet. Vissza­siettem, s nagy bámulatomra meg­győződtem szavainak valóságáról. — Alkalmam nyilt onnan még több­ször is meggyőződnöm arról, hogy ez a bika a halál színlelését, ha va­lami bajba került, rendszeresen űzte, s ez a színlelés természetesen meg­akadályozta azt, hogy a dulakodó állatot erőszakkal eltávolítsák, s kü­lönben sem volt kedvem senkinek a »szent* állatot tettlegesen bántal­mazni. Különösen olyan helyen ma­növrirozott igy, a hol tetszett neki, s ahonnan elmenni nem volt ínyére. Az én legelőmön mindig igy csi­nált, valahányszor a zsiros fű élve­zetétől megakartuk fosztani. A halál szimulálásának tehetsége az elefántnál is be van bizonyítva. Egy bizonyos Cipps ur elefántot fogott el élve és ezt két megszelídített elefánt között vezette előre. Egyszerre a mi elefántunk mint egy villámütésre összerogyott. Megszabadították bé­kóiból, mindenféle módon felállítani próbálták, de nem sikerült, mert a hús- és csontkolosszus hiján volt min­den életjelnek. Hosszas vergődés után ott hagyták végre az élettelen testet ; alig hogy eltávoztak azonban, az elefánt nagy szörnyűséggel fel­emelkedett s hatalmasan trombitálva a közel erdőségek felé rohant, hol csakhamar el is tünt örökre. Mindezen eseteknél e halálszimu­lálás defenzív volt, azaz védelmi szempontból történt. Nagyon gyakori azonban az olyan eset is, midőn szimulálás offenzív, azaz támadó szempontból történik. Egy majom élve emberkézbe került s eléggé hosszú láncon volt meg­kötözve, amely lánc egy meglehetős szélességű fatörzshöz volt erősítve. A majomnak a fatörzs teteje volt a kedvencz helye, a hol élelmét is el­költeni szokta, melyet fatálon adtak neki. Kellemetlen vetélytársa akadt azonban a hollókban, melyek, ha látták, hogy a majom eszik, oda­szálltak hozzá s az ételeket elcsi­pedték orra elől. Egy reggelen mi­dőn a hollók éhes csőrükkel újra körülrepkedték a tálat, a majom holt­nak tetette magát. Egyszerre a majom felugrott, rá­juk rohant, s szerencsésen elcsípett egy hollót. Különös, hogy nem ölte meg, hanem a még élőmadár testé­ről a tollakat kezdte kiszaggatni; midőn csak a farok és szárny tollai maradtak meg, a hollót eldobta. Erre a hollók társukra rohan­tak és kíméletlenül felfalták ; azután elszállottak, hogy soha többé vissza ne jöjjenek. íme egy olyan tehetsége az állatoknak, melyet tudományosan csak ujabban birtak megálla­pítani. F. V. HIRE K. Esztergom, május 17. — Személyi hir. Vaszary Kolos bibo­ros hercegprímás szombaton utazott volna el Balatonfüredre nyári tartózkodásra, de utazását a rossz idő következtében a jobb idők beálltával elhalasztotta. — Posilo­vics érsek Zágrábból Bécsbe érkezett. — Beteg kanonokok, Knauz Nándor püspök egészségének helyreállítása végett Franzensbadba utazott. — Czibulka Nán­dor esztergomi kanonokot, a bécsi Paz­manaeum rectorát szélhűdés érte, minek folytán állapota súlyos ugyan, de nem életveszélyes. — Pozsonyi stallumok. A Miklosovich és Poeck kanonokok halálával megürese­dett pozsonyi kanonoki stallumokra egész légió az aspiránsok száma. Főleg a nagy­szombati vikariátus területén működő, lelkészkedő papság idősebb tagjai remény­kednek erősen, hogy többszöri mellőzte­tésük után végre rájuk kerül a sor, s se­hogy se tudnak belenyugodni abba a kombinációba, a mely most is egy fővá­rosi igazgatót és egy nagyszombati aulis­tát emleget a pozsonyi stallumokra. — Jótékony pénzintézetek. A helybeli tanítóképző-intézet szegény tanulóinak gyá­molitásához a takarékpénztár 10 frt, a keresk. és iparbank 20 frtnyi adomány­nyal járult. — Iskolabarát. Koperniczky Ferenc n.-ölvedi plébános szülőfalujának, Zebe­gény községnek egy tágas udvar és kert­tel biró házat ajándékozott katholikus népiskola részére. E követésre méltó, ne­mes célú adományáért a vallás és közokt. miniszter elismerését nyilvánította. — Egy szép asszony halála. Győrfíy Lajos tanárt és hírlapírót, lapunknak is kedves munkatársát súlyos veszteség érte neje, született Ostermajer Ottilia elhunytával. A szép, fiatal asszony alig 28 éves korában hunyt el pénteken dél­előtt. Temetése vasárnap délután 5 óra­kor lesz a szentgyörgy mezei sírkert­ben, a mely korai, rideg sírjába kiterjedt rokonság és a tisztelő barátok és isme­rősök nagy számának mély fájdalma és őszinte részvéte kiséri az élete virágában elpusztult kedves fiatal nőt. — Pünkösdi mulatság. Az esztergomi kereskedő ifjak egylete nyitja meg a nyári mulatságok sorrendjét egy pünkösd va­sárnapján tartandó, nagyobbszerű mulat­sággal a Kovács-pataknál. Az uj rende­zőség szorgalmasan működik azon, hogy a legszebb eredményt érje el, ami bi­zonyára sikerülni fog. — Színház. Szerdán a »Suhanc« cimű nagy operetté került szinre Konti Józseftől. Operettekben a társulat gyön­gébb, mint a társalgási darabokban. A da­rabban leginkább excelláltak Mezei és Csillag Amália. Mátrai Margit, dacára gyönge hangjának, törekedett jól éne­kelni, csak ne lett volna hangja oly ész­revehetően erőltetett. Szelényi Emilia a Meunierné szerepét meglehetősen adta, valamint Bátosi tábornoka is elfogadható volt. Csütörtökön a Hegedűs Ferencz fő­városi operaénekes közreműködésével hir­detett »Kornevilli Harangok« elmaradt, helyette Egy bolond gondolat került szinre másodszor. Hegedűs csak felvonások köz­ben énekelt. Meglehetősen adták a bohó­zatot, különösen Mezei. Hidasi, Mátrai és Szelényi Emilia tűntek ki. Hegedűsben valóságos igazi művészt láttunk, a kinek énekét hallgatni nagyon szép élvezet. Tisztán csengő baritonjával ugy bánik a mint akar. Az erős fortissimójából mes­terien száll le a leghalkabb piánoig. Csak azt sajnáljuk, hogy olyan keveset éne­kelt, bár igaz, hogy az üres padok nem lehettek buzdító hatással a művészre. Az énekprogramm rövid, de válogatott volt: Bordal Bánk-Bánból, Lalla Bouck ária a Fekefe dominóból, á Deogracias ária végül ária a Fegyverkovácsból. Szombaton a már régen előre hirdetett Bernardo Montilla, Echegeray a szenzá­ciós drámája került szinre meglehetős érdeklődés mellett. Vasárnap délután »Ne hagyd magad Schlesinger« este pedig »Paraszttromf« kerül szinre. — A tokodi üveggyár. A pár hónap előtt megnyílt tokodi üreggyár működé­sét beszüntette. Egyik hir szerint azért, mert a tulajdonost a magyar kormány semmi támogatásban nem részesítette, más hírek szerint pedig az idegen mun­kások nem teljesíthető magas bérfeleme­lést követeltek, a mit a tulajdonos nem volt hajlandó megadni. — Azt mondják, hogy egy részvénytársaság készül ezt a speciális üveggyárat átvenni, a melynek létesülése előtt a helybeli takarékpénz­tárnak ajánlják föl annak megvételét. — Erdövizsgálat Cséky Imre m. kir. erdőfelügyelő a napokban tüzetes vizsgá­lat alá vette az esztergomi erdőt, s az egész erdő-ügy-kezelést, s annak adminisz­trációját mintaszerűnek találta. A polgár­mester előtt kijelentette, hogy a város tulajdonát képező erdő, mint egy kert lesz kezelve. — Halálozás. A következő gyászjelen­tést kaptuk : Alulírottak mély fájdalom­tól sújtva jelentik, hogy a forrón szere­tett kedves feleség, édesanya, leány, unoka, testvér, meny és sógornéjuk Ma­gyary Lászlóné szül. Rothnagel Mariska folyó évi május hó 15-én reggel 8 óra­kor, hosszú szenvedés és halotti szentsé­gek felvétele után, életének 24-ik évében, boldog házasságuk 16-ik havában elhunyt. A boldogultnak hült teteme folyó hó 16-án délután 5 órákor fog a királyi városi sír­kertben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő szt. mise-áldozat pedig folyó hó 17-én reggel 9 órakor .fog a kir. vá­rosi plébánia templomban megtartatni. Esztergom, 1895. május 15-én. Áldás és béke lengjen porai felett! Rothnagel Jo­zefa férj. Wanitsek Rezsőné, Rothnagel László, Rothnagel Ferenc, Rothnagel János, Rothnagel Anna testvérei. Magyary László férje. Magyary Józsika gyermeke. Rothnagel Ferenc és neje Major Jozsefa szülői, özv. Magyary Lászlóné anyósa, özv. Major Ferencné nagyanyja. Magyary Lajos, Magyary József, Magyary Győző, Wanitsek Rezső sógorai. Besenbach Berta, Lelótczky Jó:iefa, Magyary Gizella, Ma­gyary Róza, Németh Anna sógornői. — Csütörtökön délután nagy részvét mellett, óriási közönség jelenlétében tették örök nyugalomra a szép fiatal asszonyt. — A kereskedelmi társulat és a keresk. ifj. Önképző köre. Több oldalról azt az eszmét hallottuk megrendíteni, hogy a helybeli »Kereskedelmi társulat« egye­süljön a kereskedelmi ifjak Önképző kö­rével. Melegen ajánlhatjutk ezt az eszmét azoknak, kik a kereskedelmi intelligencia emelésére súlyt fektetnek. A kereske­delmi társulat régen áll ugyan már fenn, de tenni még nem tett semmit. Már pe­dig, ha egy szövetkezés semmiféle kon­statálható hatással nincs az illető kör tagjaira nézve, akkor haszontalan annak fenállása és fentartása. A k e r e s k e­delmi társulat a ' keresi, if­jak körével való fuzionálás által életerő­ben és tettvágyban sokat nyerne, mig az önképző kort ez az egyesülés erősebbé és tekintélyesebbé tenné. Szóval a fúzió mind a két egyesületre nézve csak üd­vös és hasznos hatással volna. Legcél­szerűbb ezt az eszmét most megvalósí­tani. Most, midőn városunk rohamos emelkedése által a helybeli kereskede­lem minden esetre jobb és nagyobb lednületet fog venni. — Verekedés színhelye volt a szombati vásár alkalmával a Kispiac. Flink An­drás fürji lakos és Nagy Ádám eszter­gomi parasztlegény valami felett tüzesen összekaptak, s egymást már tettlegesen is kezdték bántalmazni. A nagy lármára valóságos népcsődület támadt körülöttük, mig végre is az ismerősök választották el egymástól a két harcias férfiút. Flink András megsérült füllel hagyta ott a csata­teret. Magától értetődik, hogy rendőr nem volt látható. — Esőzések- Pénteken ugyancsak meg­eredtek az ég csatornái. Hullott a zápor buzgón és szakadatlanul, végre délután három, négy óra tájban megszűnt az ál­dás. A tüdőfojtó port, cipőrontó mély sár váltotta fel. — Ez az eső, dacára annak, hogy a hőmérsékletet alaposan leszállította (7—8 fok) kitűnő hatással volt a különböző terményekre nézve. Megyénk ezzel a tavasszal, hacsak nem történik még valami baj meglehet elé­gedve. Csaknem minden vetemény a le­szebb reményekre jogosít. Megjegyezzük azonban, hogy a múltkori jégeső a vá­ros környékén levő szőllőkben, de külö­nösen Szt.-Györgymezőn meglehetős károkat okozott. — Az idő szombatra kiderült, s a nap ujolag barátságosan mosolyog a sáros városra. — Tánctanitás Párkányban. Párkány­ban a Schwarz-féle vendéglő nagy ter­mében szombaton nyílt meg a nyári tánc­iskola. A tanítást a nálunk is előnyösen ismert özv. Thurzó Geroné oki. tánctani­tonő végzi. A párkányi fiatalság ott, a hol táncról van szó, sohasem szokott hátramaradni s igy remélhető, hogy da­cára a nyári saisonnak elegendő tanuló, de még több gyakorló fog részt venni a táncokban. — Őrült az esztergomi kórházban. Az utczán járó-kelők gyakran láthatták G. A. esztergomi szabómester bomlott eszű feleségét, amint magával beszélve lassú léptekkel ment végig az utczán. A késő esteli órákban is lehetett vele találkozni, amint egy sarkon vagy egy bezárt bolt­ajtó előtt ülve, mozdulatlanul bámult maga elé. Csendes őrült volt a szeren­csétlen ; nem ártott senkinek, még az ut­cai gyerekeknek se, kik pedig gyakran incselkedtek vele. Utóbbi időben azonban izgatottabb lett, mig végre öt nap előtt őrjöngeni kezdett. Közelében lenni igazán életveszélyessé vált, mert az őrjöngő asz­szony vak dühhel támadott, törött, zú­zott mindent. Az illetékes hatóság, me­lyet ez őrült nőre már régen figyelmez­tettek, végre is megemberelte magát és az őrültet az esztergomi korházba he­lyezte el, ahonnan rövid idő múlva a lipótmezei tébolydába fogják transpo­rálni a szerencsétlent. — Komárom közgyűlése. Május hó 16-án Komárom város törvényhatósági bi­zottsága — mint lapunknak irják — Sár­közy Antal főispán elnöklete alatt tar­totta meg rendes tavaszi közgyűlését. Legelőször a belügyminiszter azon leira­tát vette tudomásul a közgyűlés, a mely­ben a miniszter tudatja, hogy ő felsége az Albrecht főherczeg elhunyta alkalmá­ból tanúsított részvétért a kabinet iroda | utján köszönetét fejezi ki. Ezután Vaszary Kolos, herczegprimás átirata került napi-

Next

/
Thumbnails
Contents