Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-16 / 39.szám

visznek végbe, meg is felel a mi kis városunk kivánalmainak. Miért akarja tehát a város legyűrni a többi szállodákat ? Olyan nagy dicsőség volna az, ha Esztergom sz. kir. város sikerrel konkurálna Schleiffer, Bokros és Porges urakkal ? Ez még hagyján, ha ez a dicsőség 160,000 írtba nem kerülne. És a legrosszabb a dologban, hogy mindezen tervek egészen kiszorítják az égetően szükséges reformeszméket. Első teendőnk legyen most az igazán szégyenletes vágóhídnak lerombolása és az újnak felépitése. Mért nem siet már a város ezzel a dologgal ? A második a városháznak az egyesült Esztergom szükségleteihez mért kibővitése. Aztán jönne a kórház, a világítás, csatornázás. És ha csak mindeme égető kérdéseket rendeztük, és vagyonban, forgalomban gyarapodtunk, csak akkor gondoljunk olyan íukszusra, mint a milyen például a redut-épitése. Utópiákra nem szabad százezreket koczkáztatnunk, hanem inkább foltozzuk be rongyos ruhánkat filléreinkkel ! A kereskedő-ifjak közgyűlése. A »kereskedő-ifjak önképző köre* e hó 12-én d. u. 3 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését, ezúttal a 21-iket, a városház tanácstermében. Dr. Walter Gyula elnök üdvözölvén a szép számmal egybegyűlt tagokat, megemlékezik az elmúlt évről, köszönetet mond a tisztikarnak és a választmánynak buzgóságáért és kéri az ujonan megválasztandó tisztikart, hogy az egylet érdekeit a jövőben is buzgón támogassák. Ezután megnyitja az ülést és kéri az évi jelentés felolvasását. A titkár helyett Weisz Mór háznagy felolvassa a választmány évi jelentését. Örömmel adnak számot az egylet működésének 20. évéről — úgymond — mert a legutolsó három év nagy haladást jelent a társulat életében. Most érte el fejlődésének magasabb fokát. — Ma már bizonyos anyagi jóléttel rendelkezik, a fiatal kereskedők otthonuknak tekintik helyiségeit. Jeles tudósok és szakférfiak vesznek részt az estélyeken. Az eredmények kétségtelenül leginkább dr. Walter Gyula elnök nevéhez fűződnek. A lefolyt évben tartottak 6 rendes választmányi, 4 vigalmi bizottsági és 2 rendkívüli gyűlést, melyen 60 ügydarabot tárgyaltak le. Az egylet mai létszáma 16 tiszteletbeli, 23 alapító, 76 pártoló és 61 rendes tag. Az év legnagyobb eseménye, hogy a három éve fennálló esti szaktanfolyamot az alapszabályok kötelezővé tették. Itt az oktatás — ami talán páratlanul áll az ország . hasonló egyletei közt — díjmentesen történik. A mult évben az esti szaktanfolyam 1894. nov- I_

én vette kezdetét és szakadatlanul folyt 1895. márcz. i-ig. Az oktatást hetenként 4 órán át Nagy Antal és Blumschein Lipót tanár urak végezték. — Tanították az egyszerű- és kettős könyvvitelt, a kereskedelmi számtant, a magyar és német levelezést és a szépírást. A tanfolyamra beiratkozott 40 hallgató. Rendezett az egylet 1894.július 10-én a Kovács-pataknál nyári mulatságot, mely 550 frtot juttatott tisztán a tanfolyam-alap javára. Nov. első vasárnapján a tagok részére felöl vasóestélyt, jan. 12-én az ujonan épülendő kórház és az egyesület javára felolvasással és hangversenynyel egybekötött tánczestélyt, 1895. febr. 20-án Domitrovichné Elvira közreműködésével hangversenyt és tánczvigalmat rendeztek. Ez estélyek tiszta jövedelme 93 frt 33 krt tesz ki. A jelentést helyeslőleg vette tudomásul a közgyűlés. A tisztikar lemondása után Brutsy János foglalta el a körelnöki széket és hálás szavakkal emlékezett meg dr. Walter elnök érdemeiről. Arra kéri őt, hogy e tisztséget továbbra is tartsa meg, mert az ő nevéhez van fűződve az egylet minden elért sikere, ő valódi atyja a társulatnak. Erre egyhangúlag nagy lelkesedéssel dr. Walter Gyula elnökké választatott. Ezután megválasztattak még ugyancsak egyhangúlag : Brutsy Gyula alelnökké, első titkárrá Eisler Lajos, másod titkárrá Meri Árpád, pénztárossá Scheiber Rezső, ellenőrré Helc István, háznagygyá Weisz Mór, első könyvtárossá Dévai Ferencz, második könyvtárossá Novota Andor, számvizsgálókká Stancsits Gyula és Virányi József, választmányi tagokká dr. Aldori Mór, Brutsy János, Paulovits Géza, Riedl Gusztáv, Mezey Ferenc, Kaán Károly, Kovács István Bargel Mihály, Vörös József, Tábor Sándor, Fekete Ferencz, Berger Hermann, Kemény Lajos, Mácsay Mátyás, Tréba Elemér, Schwarz Márkus, Steinbach Flóris, Weisz Manó. Az elnök az ujonan megválasztott tisztikar nevében köszönetet mond. Különösen kéri a tagokat, hogy az esti tanfolyamot karolják fel. A közgyűlés az elnök éltetésével délután fél 5 órakor ért véget. Kérdés a város igen tisztelt polgármesteréhez. Mulaszthatlan polgári kötelességet teljesítek, midőn Esztergom város polgármesterét, a személye iránt viseltetett kiváló tiszteletem mellett az iránt interpellálom : 1. Van-e tudomása arról, hogy néhai Helischer József, Esztergom városnak 1844. aug. 11-én elhunyt tanácsosa végrendeletileg háromezer kötetre terjedő könyvtárán kivül n é g y e z er forintot hagyományozott a város közönségének oly föltétel mellett, hogy ezen tőkének évenkinti 6°/

0-os kamatából 240 frtból száz forintot kapjon a könyvtár gondozója és kezelője (jelenleg a város főjegyzője), a többi 140 frton pedig évenkint új könyvek szereztessenek be ? I 2. Van-e tudomása arról, hogy ezen tőkésített összegből az 1850-ik gyászos íév hivatalos autodaféja alkalmával Kos|suth-bankjegy ékben mekkora összeget égetlek el ? 3. Ebből kifolyólag van-e tudomása arról, hogy a megmentett hányadot folytatólag miként kezelték, kik voltak az alapitványi adósok, időközben hány új könyvet szereztek be, és vájjon mindezekre vonatkozólag a városi tanácshoz vagy közgyűléshez terjesztettek-e be annak idején hivatalos jelentést ? Ezen kérdéseket életem végszakában azért intézem az igen tisztelt polgármester úrhoz, mert a boldogult örökhagyó tiszttársam és elveink azonosságánál fogva benső barátom volt és mivel alapitási szándékáról engem előre értesitett, akarata végrehajtásának ellenőrzését mintegy reám ruházta. Minthogy pe dig én a rém uralom idejekor az első kilenc hónap alatt úgynevezett »purifikácionális« pöröm lefolytáig Pesten mára sztaltattam, később pedig három és több éven át húzódott személyes internáltatásom közben — ámbár az uralkodó abszolút hatalomnak óvatos magamviselete által politikai gyanúra legkevesebb okot sem szolgáltattam — nemcsak, magam és Ferenc testvérem, a vá-i rosnak volt főügyésze, de látogató ba-! rátjainkis folytonos kémkedés és gyanakvó felügyelet tárgyául • srölgaltünk. T

5

TTceTIeTSHré^^ végkép me4 nekülendők, 1855-ben Esztergom megyéből B é nj^ozsegbe költöztünk (akkor Bény még Komárom-megyéhez tartozott,) hol mint bérlők tíz éven át teljesen elfoglalva lévén, nemcsak az abszolút hatalom rendeletei szerint vezetett városi adminisztrációra nem figyeltünk, de egyébb emlékeink és ezek közt a a könyvtár ügye is lassankint elmosódtak. Most öreg napjaim csendes szemlélő* dései közt azonban újból emlékembe idéződött boldogult Helischer József bal rátomnak alapitványa, és ez arra kényszerit, hogy a közművelődést oly közéig ről érdeklő kérdés tisztázását az arra; legilletékesebbtől, a város polgármeste-| rétől tisztelettel megkérjem. Meszéna János, az 1838—48. évek alatt volt kir. városi tanácsos HÍREK. Esztergom, május 15. — Vaszary Kolos hercegprímás a főrendiház május 14-iki ülésén rövidebb beszédet mondott, melyen a főrendekhez harmadizben visszaküldött törvényjavaslatokhoz szólt és kiterjeszkedett a nagy port felvert Agliardi-féle esetre, tanúskodván a mellett, hogy a nuncius tudomásával semmi olyat nem mondott, semmi olyast nem tett, ami politikai belügyeinkbe való beavatkozásnak csak látszatával is birnia. A biboros főpap ajkáról jött eme kijelentés, bizonyára az igazság erejével hat, hogy ha nekünk esztergomiaknak, kik a nuncius esztergomi vendéglátása alkalmával mondott kijelentéseinek közvetlen tanúi voltunk, nem is lett volna alkalmunk meggyőződni, hogy a tényállás csakugyan ugy van, ahogy a biboros íőpap ecsetelte. A hercegprímás legujubb beszédét a főrendiházban nagy figyelemmel fogadták. —• Hymen. Dr. György Ernőd cs. és kir. ezredorvos e hó 25-én vezeti oltárhoz' R e v i c z k y Gizella kisasszonyt, Reviczky Károly a dorogi kerület országgyűlési képviselőjének leányát a süttői katholikus templomban. — Dr. Földváry István városi főügyész, kit elmúlt pénteken az üveggyárban baleset ért, pár napi gyöngélkedés után — mint örömmel értesülünk — teljesen felépült betegségéből. — A »Fürdő« vendéglő átalakítása. Esztergom e legelső szállodájának átalakítása mindig nagyobb arányúvá növi ki magát. A földszint bolthelyiségeit, a Haugh-féle trafik kivételével szálloda-szobakká alakitották át. Lesz köztük egy kényelmesen berendezett chambre séparée is, külön kijárással az udvarra. Az udvart több helyütt csinosan parkirozták. A kerthelyiség pavillonjait célszerűbben helyezték el, itt egy uj nyári konyha épült, óriási takaréktűzhellyel. Legérdekesebb azonban az a most még csak tervezett változás, — a főkáptalantól függ, lesz-e belőle valami — hogy az udvaron keresztben álló kocsiszint erősebb pillérekkel teljesen újra épitik és rá még egy emeletet. Ide jönne az uj tágas táncterem, egyúttal szinházi nézőtér, páholyok, a szinpad, a szinészek öltözői, férfi- és női toiletteszobák. A mostani nagytermet étkezőhelyiségnek rendeznék be. Az uj épületek terveit és költségvetését most készíti Pfalz József esztergomi jóhirnevü épitészvállalkozó. — Meglesz a második üveggyár! A Heye-féle üveggyár annyi alkudozás után mégis létesülni fog. Tegnap írták alá H e y e Hermann dúsgazdag gerresheimi üveggyáros és Esztergom város képviselete a szerződést, mely a város és az ú palaczküveggyár között levő viszonyi szabályozza. Az üveggyárnak — mint tudvalevő — 50 holdat engedett át a város 150 frtjával üveggyár-épités céljaira. — Szeless Adorján levele. A hírhedtté vált Hentzy-szobor robbantó most a külföldön időzik. A budapesti rendőrség azt piszi, hogy Parisban. Mi bátrak vagyunk [fölvilágosítani a rendőrséget, hogy Szedess nem Franczia-országban, hanem G e n f-ben van. Ezt kétségtelenül tudjuk, Szeless Adorjánnak egy esztergomi kereskedő-céghez intézett sajátkezű leveléből, mely genfi postabélyegzővel van ellátva és május 11-ről keltezve. A levél május 13-án érkezett Esztergomba és hangzik szószerint a következőképen : » kereskedő úrnak Esztergom. A holnapi postával küldök önnek részére 50 példányt az Olvasd svájci kiadásából. Ezen kiadás, mivel külföldi, példányonként 25-val árusitandó el, amelyből önnek 5 kr jutalék jár. Az elárusitásból befolyó összeg a következő czimre küldendő : Szeless Adorjánná úrhölgy őnagyságának, Budapest, Kerepesi-út VIII. ház vasúti épület. A postautalványon semmit sem szabad írni s ha valami közleni valója lenne, azt csak zárt levélben teheti. Elvárom, hogy tekintve helyzetem súlyosságát, eljárásánál eddig tanusitott jóakaratáról nem fog megfeledkezni. Genf, 1895 május 12-én Szeless Adorján« A levelet az illető kereskedő-cég szívessége rendelkezésünkre bocsátotta és alkalmunk nyilt meggyőződni, hogy Szeless Adorján sajátkezűleg írt levelével van dolgunk. Ebben megható vonást árul el, midőn elhagyott feleségéről még a távolban is gondoskodik. Azt hisszük, a legújabb Szeless-reliquia, melyben újra életjelt ad magáról, országszerte méltó feltűnést fog kelteni. — Színház. Szombaton »Papageno bohózat 4 felvonásban Kneiseltől. Akik azért mennek színházba, hogy jóizűket nevessenek, kitűnően mulattak a darab tarkabarka bolondságain. Mezey volt az istenfélő, nagyerkölcsű, de titokban nagyokat mulató családapa, Koczor Pál. Mátray Kálmánról bebizonyult, hogy a tótot épen olyan jól adja, mint a zsidót. — Vasárnap délután a »Fenegyerekek«. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt a visszaélést a vasárnapi közönség türelmével, hogy a a szinészek a színpadon jobban mulatnak, mint a publikum és egyáltalán íem veszik komolyan dolgukat. Igaz, hogy a karzat is nagyon zajosan viseli magát. Este a »Napraforgó« népszínmű Derékitől. Ugyancsak vizenyős, az agyoncsépelt chablonban mozgó darab, késői hajtása az elcsenevészedő magyar népszinműirodalomnak. Bátosi, Csillag Amália, Sárdi, Mátrayné legjobb erejükkel iparkodtak, hogy érvényre juttassanak valamit hálátlan szerepeikből. Váradi (Csiszlik csizmadia) és Dobos (Penész takács) különösen jó volt. — Kedden végre a sok üres darab után egy tartalmas, szellemes színművet láttunk, Bergnek, a «Kikeriki» szerkesztőjének «Örök zsidó*-ját. Iránydarab, alapeszméje a vallásegyenlőség. Olyanforma szerkezetben, mint az «Ember tragédiája* a zsidóság és kereszténység között levő ellentétet mutatja be. Adám, a tévedő, küzdő és végül a helyes útra térő hős itt egy fanatikus zsidó, Beér Dávid. Beér megátkozza testvéröcscsét, amiért keresztyén lett és mikor az a szabadságharczban sebet kap és haldokolva arra kéri bátyját, hogy kis lányát nevelje föl, Dávid eltaszítja az árvát magától. A harmadik szakaszban veszi el büntetését Beér -Dávid. A kis lányból viruló szűz lett, most már lányának fogadná őt Beér, de a lány azt mondja : — Én nem lehetek annak rokona, aki zsidó ! A negyedik szakasz hozza meg a kiengesztelést. 1900-ban vagyunk. Beér fia keresztyén lányt akar elvenni, de az aggastyán atya még most is fanatikus zsidó és nem adja beleegyezését. Szerencsére a zsidó-báró, Pinkeles lép közbe. (Kit ne emlékeztetne Luciferre ?) Föl idézi a haldokló öcs alakját és Beér mielőtt meghalna, megáldja fia, a zsidó és egy keresztyén lány házasságát. A hőst Sárdi, a társulat mondhatjuk legintelligensebb színésze adta kifogástalanul. A derült zsidó-humor megtestesítőjét Pinkeles Smülét, a később báró Pinkelest Mátrai játszotta jóizüen. Nehogy elfeledjük, jutalomjátéka volt a szimpatikus és sokoldalú kis Mátraynak, sokat is tapsolták, csak a kupiéi voltak szerfelett gyöngék.