Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-12 / 38.szám

HÍREK. Esztergom, május II. — A főgimnázium vendége. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát tegnap délután a bécsi hajóval Esztergomba érkezett. Az esztergomi főgimnázium tanári kara fo­gadta a főpapot, ki a rendes évi szemle megtartására érkezett a bencések eszter­gomi székházába. Pár napig fog itt időzni, azután Budapestre távozik, hol a főren­diházi tárgyalásokon és a közoktatásügyi tanács ülésein vesz részt. — Az Új kórház. Egy bizottság, mely dr. Rigler Gusztáv, dr. Mátray Fe­rencz, Tiefenthal Gyula és Zsiga Zsig­mond urakból állt, csütörtökön a Bi­sutti-féle telken viz- és talajvizsgálatot eszközölt, dr. Rigler budapesti közegész­ségtani tanársegéd a telken álló kútból, valamint a Cigány-kút és kis czigány-kút forrásából vett vizet, mit analizálni fog. Hasonlókép 2, 3 és 4 méter mélységből földet vettek, ezt is vegyelmezés végett. Ha a telken nyerhető viz nem bizonyul jónak, a cigány-kút vizét vezetik a kór­házba. Ez kitűnő ivóviz és rendkivül bő, mert a bizottság konstatálta, hogy óránként 20 hektoliter vizet ad, 24 óra alatt tehát 480 hektolitert. Az épület előtt tervben van egy közkút- felállitása. A viz levezetése nehézségbe nem ütköz­nék, csak egy helyen kellene a hegyet átfúrni. Tiefenthal Gyula városi mérnök ez alkalommal az egész telket felmérte. A bizottság munkájának nagy kiváncsi kö zönsége volt. | Kobek Ernő f 1 Megrendítő gyászeset hí­rét vettük, mely Kobek Istvánt, túlsó já­rásunk köztiszteletben álló orsz. képvise­lőjét és családját érte. Fia, Kobek „Ernő, férfi korának tavaszán, 27 éves korában, május 5-én Meránban elhunyt s általános részvét mellett május 9-én Bátorkeszin helyezték örök nyugalomra s a temetésen nagyszámú előkelő közönség sereglett ösz­sze messze vidékről. Az elhunyt egyike volt a legszebb reményekre jogosító férfi­aknak, kire fényes pálya és szép jövő várt Ifjú életét kedvenc szakmájának az elektro­technikának szentelte, melyből a zürichi mű­egyetemen nyert oklevelet s legszebb tervei megvalósításában állította meg a könyörtelen halál. Benne egy erős, kép­zett, a modern tudomány problémáit kut­tató elme hült ki s igy halála érzékeny I veszteség a magyar műszaki tudományra is. A mélyen megtört család gyásza min­denfelé igaz részvétet kelt. — Baross Gábor második temetése­Csütörtökön ment végbe az elhunyt köz­lekedési miniszter hamvainak végleges áthelyezése a klobusici mauzóleumba nagy ünnepélyességek között. Budapestről két külön vonat vitte a gyászünnepélyre a kül­döttségeket. A képviselőház küldöttsé­gében városunk képviselője r F r e y Ferenc is részt vett, A családi mauzó­leumnál Bende püspök tartott beszédet. A gyászszertartás után a miniszterek és többen a küldöttség tagjai közül látoga­tást tettek Baross Gábor özvegyénél, ki nemrég még* Esztergom kedves lakója volt. — Az esztergomi vágóhíd. Mi lesz már a vágóhíddal ? ez a mindinkább ége­tővé váló kérdés foglalkoztatja azokat, kik városunk előhaladását igazán szivü­kön viselik. Most a hídfeljáró is arra fog menni s ha az idegenek Esztergomba jönnek, nem épen épületes látvány tárul szemeik elé a régi, rokkant cölöpépit­ményben. Ezen okvetlenül segíteni kell. A város hirszerint tervezi, hogy mint a tervezett kórháznál történt, egy szakértő bizottság fog menni a Békés-gyulai, aradi vagy debreceni új vágóhidak tanulmá­nyozására, hogy a tapasztaltakat az esztergomi terveknél érté' esithessék. — Baleset. Dr. Földváry István, városi főügyészt — mint részvéttel érte­sülünk — sajnálatraméltó baleset érte tegnap délután az Első magy. üveggyár részv. társaság esztergomi üveggyárában. Dr. Földváry nagyobb társasággal meg­tekintette a gyárat, valami elvonta figyel­mét, egy mély árokba lépett. A talajt elvesztvén lába alól, beesett a mintegy 4 méter mély gödörbe. A társaság tag­jai ijedten siettek segítségére. Csak nagy nehezen birták kiemelni a kellemetlen helyzetből. Lábán és oldalán szenvedett elég súlyos sérülést, bár komolyabb ag­godalomra nincs ok. — Diákmajális. A főgimnázium ifjúsága az idén is meg fogja tartani szokásos jó­hirű majálisát a Kovács-pataknál. Most bocsátották ki ezt a meghívójukat: «Meg­hivó. Az esztergomi kath. főgymnasium ifjúsága szegény tanulók élelmezésére * fel­állítandó intézet alaptőkéje javára 1895. május hó 25-én a Kovács-pataknál tavaszi mulatságot rendez. Személyjegy: 1 frt, szerettem őt soha, csak gondoltam, hogy szeretem. Most tudom már, hogy az egész nem volt más, mint képzelődés. Rangja, neve, állása tetszett nekem. Av­val egészen elkábitott. Most már érzem, hogy gyűlölöm. Anyámat sértette meg, édes anyámat, a kit sajnálok, de átkozni nem leszek képes soha. Gyürüt cserél­tünk egyszer. Most avval küldte vissza a gyürüt, amely édes anyámé volt, hogy oly gyürüt, a melyet egy becstelen nő viselt, nem viselhet. A szép leány szemei ismét a dacztól és haragtól égtek. A szívből jövő beszéd egészen kimerítette. Dalos üditőszert ho­zatott, azután közelebb húzta a székét a Margitéhoz. — És ön most daczból akart má­sé lenni, azt hivén, hogy boldog sohasem lehet. Köszönöm, hogy hozzám jött. Ön engem mindig kinevetett, én mindig sze­rettem. Most barátjára talált. Az ön ál­lapota csakugyan nem aggasztó, habár bevallom, súlyos. Ha nyugodt lesz, bí­zom teljes felépülésében. Ön őszinte volt hozzám. Most csak még egyet kérek. —• Mondja meg annak az ifjúnak a nevét, a ki ezt önnel tette. Margit egészen hozzáhajolva mondta meg. Az ifjú író nyugodtsága és részvéte egészen megnyugtatta. Nagyon jól esett neki, hogy szerencsétlenségében is ba­ráti kebelre talált. Ez egészen más ke­délyállapotba hozta. — Eddig sohasem nézte meg jobban Dalost. Egy szegény, habár nagynevű irót nem szoktak észre­venni oly előkelő körben, csak tűrik. Ö nem törődött soha vele. Éppen nem volt romantikus hajlamú, inkább nagyon is szerette a praktikust. A mikor a gróf megsértette, megsem­misült előtte a szent praktikus czél, hogy grófnő legyen. Hitét vesztette, de prakti­kus eszméi azt tanácsolták, hogy keresse fel a többi rajongóit, hátha azok segíteni fogják. Akkor nem tekintett a büszke­ségre. Megmentőt keresett, bárki legyen is az, jutalmul odaadja magát neki. Legelőször Dalos jutott eszébe, hogy miért, arról nem tud számot adni ; talán mivel abban bízott leginkább, Most, hogy őt itt úgy fogadják, mint egy régi, kedves barátnőt, a kinek meg­bocsátják minden eddigi bűneit, bohósá­gait, sértéseit ; készek őt segíteni és haj­landók megbőszülni: elvesztette teljesen praktikus eszmemenetét, hogy helyet ad­jon a romantikusnak. Kedélyvilága teljesen megváltozott. A reménnyel derültebb hangulat szállotta meg. Tetszeni kezdett neki ez az ifjú, a ki mint egy megváltó tünt fel előtte. Most már jobban megnézi, érzi, hogy vonzódik hozzá. A mikor Dalos hazakísérte, meg is mondta neki. Dalos vigasztalta, hogy minden jóra fog fordulni, csak bizzon benne. Legyen teljesen nyugodt. Majd az ő és testvére sorsáról is fog gondoskodni. Margit a régi derült kedélyállapotban ment be testvéréhez az üres házba. II. A mikor Margit magára maradt, akkor jutott csak arra a tudatra, hogy mit tett. Egy egészen idegen ifjút kért fel védő­jének és megboszulójának. És abba az ifjúba, most már érzi határozottan, sze­relmes lett. Most az az ifjú, hogy az ő kedvére tegyen, felelősségre vonja a grófot; az goromba lesz, megtagad min­den felvilágosítást; kikerülhetetlen a pár­baj. Az ő szerelme a halál torkába néz. [Mert a gróf kitűnő vívó és biztos lövő. családjegy: 2 frt. Közlekedés a csavar­gőzösön délután óránként. Jegyek e meg­hívó előmutatása mellett Brutsy Gyula, Leitgeb János és Sternfeld Rezső uraknál, a főgymn. épületében a pedellusnál, to­vábbá a mulatság napján a helyszínén kaphatók. E jegyek a mulatság területére lépéskor átadandők. Felülfizetéseket kö­szönettel fogad és hirlapilag nyugtat a rendezőség. Kedvezőtlen idő esetére a mulatság május 30-án fog megtartatni.» Akik meghívóra igényt tartanak, már most jelentkezzenek a rendezőségnél. — Adakozások a milleniumi kiállításra. A nov. 17-iki megyegyülés határozatából vármegyénk alispánja felhívást küldött szét a megyében, hogy a megyebeli ipa­rosoknak mint kiállítóknak az 1896 évi ez­redéves kiállításban való részvételét le­hetővé tevő segélyalap létesítése Iránt adományok gyűjtessenek. Az alispán fel­hívása hivatkozik arra,, hogy történelmi hagyomány kötelezi az ország hajdan első megyéjének közönségét, hogy a ki­állításon méltóan vegyen részt.. A vár­megye mint jogi személy önerejéből se­gélyalap létesítésére nem képes, tehát a közönség van hivatva azt megte­remteni, a gazdag forintját,, a szegény filléreit adván a nemes célra. E felhívás j folytán Víziváros község gyüjtőivén ed­dig a következő adományok folytak be: Víziváros község 5 frt, Szalkay József 1 frt, Barta Tivadar 1 frt, Petruska Albert 30 kr, N. N. 50 kr, Dr. Walter Gyula 5 frt, N. N. 50 kr, K. 1 frt, Hetyey 5 frt, Meisermann Jánosné 50 kr, id. Tölgyesy László 1 frt, Knorr János 40' kr, Till Jó­zsef 30 kr, Némethy Lajos 2 frt, Hanny Béla 2 frt, Simor Teréz 2 frt, K. A. $0 kr, dr. Komlóssy Ferencz 5 frt, Leitgeb János 10 frt, Rainer Lajos 2 frt, Rosszi­val István 2 frt, Prohászka Ottokár I frt, Mally 1 frt, Lukáts I frt, Boltizár 3 frt, Graeffel 2 frt, Maszlaghy 1 frt, Pellet Jó­zsef 2 frt, Sujánszky 2 frt, Bálint János 50 kr, Reviczky Gábor 1 frt, Fekete György 50 kr, Vimmer Ferencz 2 frt, dr. Cser­noch János 5 frt, gróf Csáky Károly 5 frt, Blümelhuber 2 frt, Knauz Nándor 3 frt, Majer N. János 2 frt, Chatry Szález és fia 10 frt, Pór Antal 5 frt, Tóth József 2 frt. — Színház. Szerdán a » Vasgyáros* ment félig telt ház előtt. Ebben a da­rabban lépett fel először A 1 p á r Irén, újonnan szerződött tag, ki C 1 a i r e örök­szép szerepét kreálta. Alpár Irénnek ko­moly drámai szerepekre kiváló tempera­mentuma és orgánuma van, csak kár, hogy a gyorsabb tempójú beszédet nem­csak a szenvedélyes helyekre tartja fen. Különben látszott, hogy szerepét komoly tudással játszta és tanulmányozta, amint tőle, mint a konzervatórium végzett nö­vendékétől előre várta a közönség. Min­denesetre intelligens színésznőt nyert ben­ne a társulat. A többi szereplők jók vol­tak, csak Mátray Kálmánnak nem való volt Bligny herczeg. Mezey es Sárdi je­leskedtek leginkább. Csütörtökön került színre a budapesti népszínház kedvelt »L.iIi«-je, ez a könnyűvéiű igazi franczia darab, telve pikantériákkal. A két fősze­replő : Mátray Kálmán (Plainchard) és Cs 111 a g Amália (Ameli és Antonin) jól megálltak helyüket. Különösen a má­sodik felvonás végét csinálták kitűnően. B á t o s i (Battlíére) és Sárdi (Bompán) nem voltak egészen hibátlanok. Az első nagyon is szegletes volt, a második nem volt eléggé szegletes a szerepnek meg­ielőleg. Jó volt Hidasi (Saint Hypotése.) Ma, szombaton este itt először »Papage­no« bohózat Kneiseltől. Holnap szokás szerint két előadás. Délután a «Fene­gyerekek* és este a «Napraforgó >. — Panaszkönyv. Több panasz érkezett be hozzánk, hogy a csavargőzös-társulat nincs elég tekintettel az utazó közönségre. Sol rszor megtörténik, hogy ugyanaz a propeller, amely utazókat hoz, egyúttal nagy dereglyéket is vontat. A hozzácsa­tolás, vontatás pedig mindig késedelem­mel jár és egyébként sem kellemes az utazó közönségre. Igy megtörtént az el­múlt napokban, hogy az utazók e 1 k é s­tek a vasúttól, mert a személyszállító propeller dereglyéket vontatott. Hisszük, hogy a társulat ezeket a jogos felszóla­lásokat szokott készségével tudomásul fogja venni és segíteni fog azon. — Űrökbe fogadás. A várhegy olda­lában kís fiúgyermeket talált a mult hé­ten két borbélysegéd. Egy hírünkben megírtuk ezt annak idején és egyben fel­hívtuk a közönséget, talán akadna va­laki, ki az ártatlan fiúcskát örökbe fo­gadná. Felhívásunk nem hangzott el nyom nélkül, mert mint értesülünk, a lelencet Véghelyi Ödön vármegyei főszámvevő örökbe fogadta. A kis fiút már megkeresztelték a Bakács-kápolná­ban, Lajos, Károly és Géza nevet ka­Elég jól tudja azt ő, hiszen előtte eléggé kimutatta azt. A sírás kezdte fojtogatni Hátha meg­ölik; mi lesz akkor ő belőle. De így is! csak nem várhatja, hogy Dalos elvegye. Az előzmények után szinte hihetetlen. Még mindig azt hiszi alighanem róla, hogy nem szereti s csak hálából menne hozzá Pedig ő meg merne mindenki előtt esküdni, hogy ha még sohasem szeretett senkit, most szereti Dalost olyannyira, hogy ha az többé már nem szeretné vi­szont, akkor könnyen el tudja majd ma­gát határozni arra, a mire most nem volt képes, hogy lemondjon szerencsétlen éle­téről. Kis nővérkéje nem tudta, hogy Mar­gitot mi lelte, sírva kérdezte tőle. Mar­git letörülte könnyeit és csitítva altatta el a szegény árvát. A fáradtságtól kime­rülve maga is elaludt, álmában is fel-fel­riadva. * Dalos zúgó fejjel érkezett haza. A forró nyári levegő egész fullasztóvá tette a szoba legét. Alacsony ottomá­nára vetette magát és úgy gondolko­dott a történtekről. Hangosan felnevetett. Ugyancsak szép helyzetbe jutott. A ki után mindeddig hiába futott, az most ön­ként karjaiba dobta magát. Csak egy jelentéktelen, szinte naiv kívánságát kell teljesítenie, hogy megboszulja azt, aki eddig fogva tartotta ideálja szivét. Tetszett neki az a gondolat, hogy ő most egész komédiát játszik. De lagalább igazán belé szeretne Margit. Szívesen megtenne érte akármit. Csengetett. Két barátját kérette magához. Azok még aznap elvégeztek mindent. A gróf meg volt lepve, de mint kifogástalan gent­leman kész volt elégtételt nyújtani. El nem veheti Margitot, rendelkezésére áll tehát Dalosnak. A segédek pisztolyban állapodtak meg. Másnap reggel kora hajnalban fog meg­történni a párbaj. Dalos nyugodtan ült le levelet írni. Nem volt senkije sem. Margitnak címezte. Azután lefeküdt és nyugodtan aludt. Hí. Margit még aludt, a mikor felzörgették. Hét óra felé járt az idő. Kün már nap­pali képe volt a városnak. Dalos barátja volt a kora látogó. Mar­git ismerte még a jobb napokból. Eleinte nem tudta mire vélni a korai látogatást. Később eszmélni kezdett. Valami fájós előérzet nagyon összeszorította szivét. Előre is sírni szeretett volna. A fiatal ember illedelmesen köszönt. — Megbocsát nagysád, de Józsi bará­tom kértére jöttem el. Ö maga nem jö­het el . . . Margit remegve szólt közbe : — Mondja kérem, meg Van sebesülve, ... él még ? — Fájdalom, már nem. Nagysád ne­vével ajakán, zárta le örökre szemeit. A golyó szivén találta. Rámí bizta ezt a le­velet . . . Margit már nem hallckta, hogy mit beszél az ifjú. Az a fájó; érzés mind­jobban közeledett szivéhez. Szótlanul összerogyott. \ \ A mikor hosszas betegség utáln először jöhetett teljesen eszméletre, / a mikor már ura lehetett önmagának, < ekkor ke­zébe adták Dalos utolsó levehet. Remegve bontotta fel. /

Next

/
Thumbnails
Contents