Esztergom és Vidéke, 1895
1895-05-12 / 38.szám
Esztergom a milleniumon. Esztergom, május 10. (A). Alig van vidéki város, mely Magyarország ezredéves fennállását maradandóbban ünnepelné meg, mint Esztergom. Nem külsőségekben, monumentumok felállításában, hanem hasznos, városunk fejlődését, gazdagodását és felvirágzását előmozdító intézkedésekben, építkezésekben fog a mi ünneplésünk nyilvánulni. A városrészek annyi önös érdek mellőzésével végre egyesültek. Óriási előnnyel bir ez reánk. Az egyesült Esztergom a nagyobb vidéki városok sorába lépett. Számarányánál és intelligencziájánál fogva eddig is előnyös helyet foglalt el az országban. Az adótöbblet nagyszabású építkezéseket enged meg, kulturális célokra többet áldozhatunk. A közigazgatás kibővült, az egészségügy, köztisztaság és a rendőrség kérdése, a mely már sürgős átalakításra várt, szintén rendezve lesz. Kilátásunk van arra is, hogy az egységes Esztergom önálló kir. törvényszéket fog kapni. Erre pedig nagy szükségünk van. Szinte fáj a Az ..Eszteraom és füle" ttoíií Margit. — Az ^Esztergom és Vidéke*: eredeti tárcája. — I. A mikor Dalos Jóska megkérte a szép Margit kezét, az a szemébe nevetett. — Csak nem megyek magához, irkafirkász uram ! Akkor Margit még a gazdag táblabíró úr lánya volt. Azóta nagyot változott a helyzet. A táblabíró úr meghalt. Margit anyja, a még mindig szép lovarnő, régi imádottjával megszökött. Margit maga maradt kis hugocskájával. Az irkafirkász úr nem mert visszajönni; Margit maga kereste fel : — Dalos űr, gratulálni jöttem legújabb sikeréhez, könyve engem is elragadott. Ön abban a női büszkeséget nem létezőnek mondja, Ön szerint a nőnek csak addig van büszkesége, mig viszonyai engedik és nem itéli el azt a nőt, a ki megalázza magát- Nos igaza van. Engem a körülmények semmivé tettek. Ön igazán szeret enge'm és én mostanáig még senkit sem szerettem. Most sem, még önt sem. Kát út áll előttem. Vagy a legelső jöttmentinek odadobom magam, hogy éhen ne vesze&i ; vagy ön elvesz és igérem, hogy hű Vfelesége leszek, talán később majd meg i is fogom szeretni. Dalos csak nézte a szép, feketeruhás szivünk, midőn látjuk, hogy kisebb városok, mint pl. Komárom, Aranyos-Maróth, Balassa-Gyarmat törvényszékkel bírnak és Esztergom, a dicső történeti múltú hajdan királyi, most primási székhely nélkülözi a bíráskodás magasabb fórumát. Szóval, az egyesülés kifelé növelni fogja tekintélyünket, befelé véget vet sok anomáliának és városunk fejlődését, gazdagodását mozdítja elő. A másik főmomentum Esztergom előrehaladásában az új híd. Felesleges kifejtenünk, mily óriási haszon háramlik reánk a vashid felépülésével. Közlekedésünk a megye túlsó részével — különösen tél idején — nem lesz megakadályozva. Iparunk, kereskedelmünk fel fog lendülni. Az Esztergom-Budapest közötti direkt vasút szintén a forgalom előmozdítására lesz jótékony hatással. E két utóbbi körülménynek : az új hidnak és a direkt vasútnak köszönhetjük a tényleges és tervbe vett gyárak felépítését. A gyors és kényelmes közlekedés a főváros nyaraló közönségét is el fogja vezetni kies vidékünkre. Néz Margitot. Hát ennyire meg tudja magát alázni egy hölgy, hogy odadobja magát a legelső férfi lába elé : — Nesze, itt vagyok, szeress, fizess, engedj élnem, én a tied leszek .. . Megfoghatlan előtte a szép lány viselkedése. Margit pedig daczosan, épen nem könyörgő arczczal nézett rá. Minek könyörögne ő, a vidék legszebb lánya, ha ez nem akarja, majd elveszi más, csak valaki legyen, hogy megmutassa, hogy őt szegényen is elveszik. Mert csak daczból kereste fel Dalost. Hazudott, a mikor azt mondta, hogy nem szerette soha. Még most is szeret. Grófifjú szerelme tárgya, most már elérhetetlen, pedig ezelőtt az övé volt. Meg is igérte, hogy elveszi, kis gyürücskét is húzott az ujjára, Margit is adott neki egy zálogtárgyat, az anyja jegygyűrűjét, mert sohasem tudta azt viselni. A mikor az ifjú gróf meghallotta, — hogy Margit anyja megszökött és a leány árván, szegényen maradt hátra, visszaküldte a gyűrűt : mert ő olyat nem hordhat, a mit egy nyomorult asszony viselt egyszer. Margitnak arczába szokottá vér. Érez*te, hogy igenis van női büszkeség. Azért is el fogja feledni a grófot és azt keresi fel, a kit ő miatta kosarazott meg. Mit törődik ő a jövővel, boldogsággal, a mikor már teljesen érzéketlen a szenvedés iránt. Dalos csak nézte a szép fekete leányt. zük csak, mily kietlen helyeken nyaral most a főváros zöme. Nagy-Maros, Verőcze, Zebegény semmiféle természeti szépséggel nem birnak, mégis csak úgy tódulnak oda a nyaralók. A könnyű hozzáférhetőséggel reméljük, hogy városunk a fővárosnak kedvenc nyaralóhelyévé fog válni. A takarékpénztár megvette a kitűnő hatású Malya-féle fürdőt, mely szaktekintélyek véleménye szerint a vöslaui forrásvíz hatásával bir, sőt annak hatását felül is múlja. BŐ ven kifizetné magát egy rendszeres fürdőhely felépítése. A sziget az uj átjáróhid révén könnyen megközelíthetővé válik, a kis Duna mentén csinos villaszerű házakat építenének a háztulajdonosok, ha látni fogják az anyagi hasznot. A kaszárnya rövid idő múlva készen áll; a redout felépítéséről a legkomolyabban beszélnek. A redout felépítésével a színészetnek is állandó kenyeret lehetne biztosítani. Van Esztergomnak oly műpártoló közönsége, mely a hazai kultúrának áldozó színészeket fenn tudná tartani. Talán a legfontosabb kérdés ma Nem volt képes megérteni semmiképen sem. Ö, a ki mindig a társadalmi problémákkal, a jellemmel és a lélekkel foglalkozik, nem képes most okát adni ennek a megalázkodásnak. Az nem lehet, hogy az élet után való ragaszkodás vezette Margitot hozzá ; a rokonszenv sem, mert Margit mindig hangosan és nyiltan adott kifejezést abbeli érzelmeinek, hogy a hideg és gunyoros társadalmi írót ki nem állhatja. Legnagyobb gyönyöre volt »evetségessé tenni az ő legkomolyabb levezetéseit és törvényeit. — Talán a sok szenvedés tette Margit jellemét oly kicsinyessé, és gondolkozását oly alacsonynyá, hogy előtte most nincs szentebb az önfentartás ösztönénél ? ! Ez ellen tiltakozik a dacz, a mely a szép lány egész lényét eltölti. Aha ! a dacz. Már meg van az első lépcső az okoskodáshoz. A dacz mindenre ráviszi az embert, még őrültségből sem csinál annyi bolondságot, mint daczból. Majd megtudja mindjárt azt a fontos okot magától Margittól. Udvariasan székkel kínálta meg a még mindig daczosan előtte álló leányt. Az fejbólintással elfogadta és levetette magát a székre. Dalos letett most gúnyos modoráról. Gyengéden, szelíden, mint lelki- vagy kedélybeteggel szokat, szóllott a szép lányhoz : — Margit nagysád, ön beteg ; eljött most hozzám, én orvosa leszek. Betegsége olyan, a miből még kigyógyítható , városunkban a csatornázás. Ez bizony a lehető legrosszabb állapotban van. Közegészségügyi, köztisztasági szempontokból minden más terv és építkezés előtt kell a rendszeres csatornázást megkezdeni. Az utcai miazmás levegőt, mely csak a csatornázás rendetlen voltának tulaj donitható, alapos csatornázással el fogják tüntetni és akkor valóban nem lesz kifogás városunk levegője miatt sem. Az uj kórházat modern alakban, pavillon rendszerben nemsokára építeni fogják, a mostani kórházat pedig aggok házává fogják átalakítani és evvel a sok sínlődő koldus nyomorán is segítve lesz. Látjuk mindezekből, hogy sok szép tervet valósítanak és óhajtanak a legközelebbi időben városunk mérvadó körei. Adja Isten, hogy a sok szép tervet városunk anyagi és szellemi felvirágozására ki is víhessük és a millenium dicső megünneplésekor büszkén elmondhassuk a nagy magyar szavaival városunkra vonatkoztatva is: > Magyarország nem volt, hanem lesz.» »Esztergom nem volt, hanem lesz !« de hogy gyógyszert tudjak ajánlani, szükséges, hogy a diagnózist állapithassam meg. Az ön segélyével fog sikerülni. — ígérje meg, hogy őszintén fog kérdéseimre felelni. Margit előtt ismeretlen volt e hang. Vele vagy megalázkodva, vagy gúnyosan szoktak beszélni ; ilyen gyengéd, vigasztaló és bátorító hangot még nem hallott. Nagyon jól esett most neki. Felemelte szemeit a fiatal íróra, többé már nem dacztól égtek azok, hanem reménytől. Odaadta szép fehér kezeit igéret gyanánt. Szólni képtelen volt, oly nehéz valamit érzett a szive tájékán. Az ifjú már tudott olvasni a leány szeméből és kis hideg kezéből. Nyitott könyvként állott előtte Margit egész kedélyvilága. Az odanyújtott kis kezet a maga kezében tartva, gyengéden kérdezte a szép leánytól: — Ugy-e megsértették, nagyon megbántották ? Margit találva érezte magát. Arcza bíborpiros lett, akadozva felelt: — Tud ön is valamit ? . . . Nem, nem tudhat róla . . . Igen, megbántott az, a kit talán legjobban becsültem . . . Női büszkeségemet bántotta meg . . . önnek azt mondtam, hogy nincs már büszkeségem . . . Most érzem igazán, hogy van. — Ön szerette is azt ? Az az úrfi viszont is szerette, a mig a gazdag biró lánya volt, most pedig, hogy szegény árva, ismerni sem akarja . . . ? — Ah ! hát még is tudja. Nem, nem Esztergom, XVII. évfolyam. 38. szám. Vasárnap, 1895. május 12. «B»^VS*«SSÍX\V»3*«Í^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. f 0 *** 9 ** 8 *****^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | —— . j csütörtökön és vasárnap. . | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és f a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | jnng | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | | Fél évre 3 » — » § 0^1 t l Minden egyes hirdetés után ^O kr. kincstári | Negyed évre i - 50 » | Szechenyi-ter 35. szam. I | Egy hónapra — » 50 » | ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | »!«fcX!*^NK<iJcsíJNfcssva»N«Nií^^ a Wallfíscll- és Hailgll-féle dohány tőzsdékben. »í*í»»»íícftsti»»isí*e*íj^^
