Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-09 / 37.szám

hogy a forgalmat jobbra és balra levezesse. De hát minderről a dologról nem szokás nálunk gondolkozni. Hübelebalázs cselekszünk és csak akkor vesszük észre a botrányköveket, mikor már nem lehet azokon változtatni. Egy dolgot kívánunk a város figyelmébe ajánlani. Ezen lehet még segíteni, nem késtünk el, tehát szívleljék meg. Nem látjuk be szükségét, hogy a Lőrirtc-utcának baloldalát egész hosszúságban kisajátítsák. Vájjon mi szükség van a méregdrága telkekre ? Látjuk a hajóhíd mostani forgalmáról, hogy az új hidon és a jövő Lőrinc-utcáján bizony nem fog valami világforgalom menni át. A jelenlegi gyér közlekedésnek még vagy ötven évre bizony elég széles lesz a Lőrinc-utca úgy, ahogy van. Szélesítsük ki a végén levő keskenyebb részét, vegyük az utcához a Milanovits és Bellovits-ház megfelelő részét, csináljunk elég tágas kis-dunaparti teret és a kis-hid ilyetén rendezése ellen senki sem fog kifogást tenni. A Lőrinc-utca tágítását pedig hagyjuk boldogabb időkre. Amikor majd nagyobb forgalma lesz a városnak, emelkedik jóléte a lakosságnak és mindenekfelett előrelátása és számító képessége az úgynevezett intéző-köröknek. Igen szép dolog az a már nem szokatlan frázis, hogy évszázadok mulasztását kell egyszerre helyrehoznunk, de ne feledjük, hogy ehhez sok, nagyon sok pénz is kell, és fájdalom, épen ebből van nekünk a leo-kevesebb ! Adalékok Esztergommegye legrégibb helytörténetéhez. Irta : Dr. WE11TNER MÓR Muzslán. V. Köbölkút. 1233-ban Köbölkúti Péter comes (Cubulcut) és a szomszéd ösztövéri Bog ellenfelükkel: Császári Wichaval a királyi biztos közbenjöttével akként egyezkednek meg, hogy Péter és Bog nevezett Wichának Esztevéren három ekére való földet átengednek (Fejér III. 2. 491,) Midőn 1234-ben e Köbölkúti (Gubulcuth) P éterre másodszor akadunk, akkor ő már nagy hivatalt visel: al nádorságot (Hazai okmánytár VIII. 30., 31,). Ebből azonban még nem szabad arra következtetnük, hogy valamely ősrégi híres nemzetség ivadéka; nemzetségét nem isismerjük; hogy alnádorlett, annak a magyarázata abban keresendő, hogy köbölkúti birtokos létére a sokszor távol lévő nádort a közel Esztergomban, a királyi székhelyen könnyen helyettesíthette. Ismerünk tőle egy 1234-ben kiállított, a Miskolcz nembeliek egyik birtokperét rendező Ítéletet, melyet (Tomaj nb.) Dénes nádor ugyanazon évben átir és megerősít. 1245-ben eladja Péter (most már nem alnádor) karvai biirtokát (2 eke alj át, 2 halászhelyet és erdőrészt) melyet azelőtt Karvai Tivadar, Tamás és Csemertől vett, a Szoád nb, Miklósnak, a királynéi hírnökök főnökének (v. ö. Karvával — Wenzel VII. 200) 1 1263-ban közvetve akadunk Köbölkútra. Ez évben a Köbölkút melletti Keszi Vid (valószínűleg az 1233-iki Wicha) esztevéri birtokát a Huntpázmány nb. Andrásnak (a Forgách család Ősének) adja el (Fejér IV. 3. 177. hol Esztevér helyett hibásan áll Usztevecz). Péter alnádor nem az egyedüli Köbölkúti, kinek Köbölkút határain túl is voltak birtokai. Köbölkúti Gyula (kinek közelebbi leszármazását nem ismerjük) Magyar-Szölgyén mellett Ecseden is birtokolt, csakhogy e birtok nem maradt sokáig családjában. Halála után özvegye, Margit és fiai Lászlóés István 1289 október 17-én ecsedi birtokukat (2 ekealját) Hidegkúti Olivérnek, annak megsebesítéseért járó vérdíj fejében, örök birtokába bocsátották át. A dolog részleteit nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy ecsedi birtokuk átengedése Ladomér esztergomi érsek (1279 óta érsek) és az esztergomi káptalan közvetítésével történt (Fejér V. 3. 480). Módszerem a mily egyszerű, épp - oly érdekes. Hallatlanul érdekes! Azt hiszem, korszakot alkotok művemmel, mert egészen uj irányt inaugurálok. Pillanatok alatt százados ködöket oszlatok el a réveteg honfi szemek elől; megmutatom, hogy e hon nem volt, hanem lesz, leszebb lesz és akkor reszkess Európa, Kina, Formóza, mert bedöngetem keleten a nagy érckaput! Alea jacta est ! De hadd beszéljen mutatványul aere perennius egy kis törmelék. Huta. Az ország egyik legrégibb helysége. Már Tatarus Petrus megemlíti krónikájában, miszerint Nimród itt lőtte volna az utolsó barlangi medvét (Ursus speleus.). Nevét különben a Hunt, vagy mástiépp' Hutt nemzetségtől (Huth-a péíd.: VathaVatta.) vette, melynek tagjai még most is virágoznak a Dunántúl némely vidékén (Cod. Greg. Marcibánus II. 53.) Mások szerint a pogány magyarokat téritgető német barát — valami Hocus Pocus — megpillantva a helység fölötti süveg formájú hegyet, háromszor felkiáltott: a' Hut! (Ein Hut!), (lásd Deésnél, 3-szor kiál tották : Deus ! és lett belőle: Deés.) Már akár mint legyen, de 1098-ban már Hutának nevezték. Ekkor történt, hogy Nyist Steva és Rukavica Icso hutai polgárok megjelentek a főrabonbán előtt, magukkal hozván egy borjút és állítván egyik a másik ellenében, hogy az az övé volna. A rabonbán salamoni Ítélete így hangzott: Osztassák a borjú három felé, a dereka jusson neki (t. i. a rabonbánnak.), az eleje Ny. Stevának, a hátulja pedig R. Icsónak. A borjú irhájából pedig két kutyabőr készíttessék és adassék a nevezett két polgárnak örök emlékezet okáért. (Cod. dipl. E. Trunci 117—119.) Később Rogerius a n.-váradi tudós kanonok emliti siralmas krónikájában, hogy a kutyafejű tatárok Hután egyebet nem találván mésznél, csakhamar lóra ültek és elvitorláztak a tenger felé, a menekülő király után. Mire a lakosok előjöttek odúikból és zavartalanul ojtották a meszet, mint egyébkor. Csodálatos, hogy a szemfüles névtelen jegyző nem emliti Hutát! 1405-ben Mravec hutai polgár hat véka meszet adott el az esztergomi káptalannak 3 és fél nehéz ezüst giráért. (Jó drágán !) (városi levéltár.) 1500. Kr. sz. u. óriási üstökös jelent meg Huta fölött. A benszülöttnép félelemmel telek el szivében, mert úgy vélekedék, hogy háború lesz. (Mon. hist. Hutaiana caput 75.) És csakKöbölkúti Kozma 1298-ban Karva helység határigazitása alkalmával királyi biztos minőségében szerepel (Wenzel X. 309. 311). Mikor került Köbölkút a Hunt* pázmán nb. Ivánka (a Forgáchok őse) kezébe ? nem tudjuk ; — de miután atyja András már 1263-ban a szomszéd Esztevéren birtokolt, nem éppen valami rendkívüli dolog, hogy Ivánkát később Köbölkúton találjuk földesúrnak. III. András királynak 1299 május 7-én kiállított, az esztergomi keresztesek konventjéhez címzett leveléből arról értesülünk, hogy Kürthi Péter fennebbi Ivánka mesternek Köbölkút nevü esztergommegyei birtokán hatalmaskodott. A vizsgálatra felszólított konvent 1299. május 12-én konstatálta, hogy Kürthi Péter ugyanazon április 27-én társai segítségével Köbölkútból 30 darab ökröt elhajtott. A vizsgálatot Ábrahám esztergomi karpap és Köbölkúti B a g y a fia János mint királyi biztos vezette (Fejér VI. 2, 235. 236. Hazai okmánytár VIII. 391.). Fennebbi Köbölkúti Gyula fia László 1319-ben az esztergomi érsek tisztviselője és mint ijyen választott békebiró (Anjoukori okmánytár I. 494.). 1347-ben — úgy látszik — már nem él. — Neje, kinek nevét nem ismerjük, a barsmegyei Sarlói Pál leánya, kitől három fia született : János, Jakab és Péter. János szomorú véget ért el. A Miklós nádor által 1347. június 25-én Bars-on tartott megyei közgyűlésen Sarlói Pál fia István panaszt emelt (Huntpázmán nb.) Ivánka mesternek (kiről már tudjuk, hogy akkor köbölkúti birtokos volt) esztevérfalvi fist tje, Mihály fia Péter ellen, hogy ez nevezett évi június 23-án nővérének fiát, az ártatlan Jánost (László fiát), köbölkúti saját házában megölte, — mire az alispán és a szolgabirák e vád valódiságát bizonyították (Anjoukon okmánytár V. 103) Testvéréről P é t e r-ről nem sok szépet mondhatunk. Liklós esztevérfalvi plébános 1345-ben azzal vádolja Köbölkúti László fiait, Jánost és Pétert, hogy őt misézés alatt megtámadták és megölni akarták. Miután az ez ügyben hosszabb ideig folyt vizsgálat a dologot nem egéugyan azóta több háború volt. Legnevezetesebb a harminc éves, a mely 30 évig tartott és a vestfali békében végződött 1648-ban (Saját tapasztalat.) A már említett Tatarus Petrus valami arénáról is tesz említést Hutával kapcsolatban. Krónikájának ez a része azonban meglehetősen homályos. Aréna annyi mint homok, föveny, vagy porond ; átvitt értelemben : küzdtér, czirkusz. Homokot az igaz, mai nap is termelnek a hutaiak, de én részemről az utóbbi értelem mellett foglalok állást, mert néhány sorral odább, irja a krónikás, hogy a nép azon időben jobban szerette a funambulátorokat, praestigiatorokat, sem mint a histriókat. Tehát valószínűleg olyan szerényebb theatrum-féle lehetett, a hol átutazó olasz művészek ettek időnkint kócot. Bámulatos, mennyire fejlődött azóta az izlés, ma már a csepűrágók, szemfényvesztők éhen halnak a színészek mellett. De jól van ez így ! (Saját tapasztalat és reflexió.) De haladjunk tovább. A török hódoltság idejében Huta kiváló hazafiságot tanúsított. Nem fizetett adót.. A budai pasa egy baksist se tudott rajta megvenni, dacára annak, hogy a hutai tizedessel fekete levest is itatott, mely fogás az akszen tisztázta, Nagyimartoni Pál országbíró úgy intézte el az egészet,, hogy a két fivér még más 50 nemessel együtt 1346 ban arra esküdtek, hogy a plébános állítása nem felel meg a valóságnak (Fejér IX, 338. 411.) Másik testvérét, Köbölkúti (de Kubelkuth) Jakabot I. Lajos király 1355 szeptember 12-én és az esztergomi káptalan 1360 kezdetén királyi biztosnak nevezi (Zichy-okmánytár II. 173). Mellette 1355 szeptember 12-én még Köbölkúti J o h . . . y m (Joakim) is királyi biztosként van említve (Zichyokmánytár II. 624). Köbölkúti (Kebelktúh) György 1395-ben királyi biztosként szerepel, midőn Kanizsai Jánost, esztergomi érseket, a pilismegyei Bajon helység birodalmába bevezeti (Fejér X. 8. 396.)Köbölkúti Tamás 1428-ban királyibiztos- (Fejér X. 6. 945.) HÍREK. Esztergom, május 8. — A herceprímás tegnap, kedden reggel titkára dr. Kohl Medárd kíséretében városunkba érkezett. Pár órai időzés után, melyet néhány sürgős természetű ügy elintézése tett szükségessé, a bíboros érsek ugyanaznap a déli gyorsvonattal visszautazott Budapestre. — Tisztek előléptetése. A májusi előléptetéseknél a 26. gyalogezred tisztjei közül előléptetést nyertek : Nóvák és Gernoth, II. osztáyu századosok első oszt. századosokká, báró Gottesheim és Spitzer főhadnagyok másod osztályú szá* zadosokká, Rakics és Schimke hadnagyok főhadnagyokká, Eggenhofer, Korber, Frank és Kornhaber tiszthelyettesek hadnagyokká neveztettek ki. Ezenkívül áthelyezték Komáromból Esztergomba a II. zászlóalj parancsnokául Szpoynarovszky őrnagyot. — EskÜVÖ. Hétfőn délután 5 órakor vezette oltárhoz a belvárosi plébániatemplomban Fekete Árpád primási számvevő B r u n n e r Ilonka kisasszonyt, özv. Brunner Ferenczné leányát. Násznagyok voltak Acsay X. Ferencz, győri főgymnáziumi igazgató a vőlegény és Grosz Ferenc a menyasszony részéről. Nyoszolólányok pedig Nagy Etelka és Margit kisasszonyok. A diszes esküvőt nagy közönség nézte végig. — Az uj kórház. Holnap, csütörtökön regrgrel történik — mint már emlitettük — az új kórház talajának és vizének vizsgálata, melyre a kórházigazgatóság dr. R i g 1 e r Gusztáv közegészségtani tanársegédet kérte fel. Rigler tudományos vizsgálat tárgyává teszi a Bisuttikori világnézet szerint mindig az ultima ratió.t képezte. (Arnoldus de Tabano. Epist. ad. Pisicatum Fraccum.) Ettől fogva a jelenkorig Huta történelmét sűrű homály borítja, de ezt a homályt is felderítem, ha addig élek is. Most még csak Huta jelen viszonyairól óhajtok néhány szelid szóval beszámolni. Lakosainak száma 85 lélek, 4 tehén és 6 ökör; a baromfiak száma bizonytalan, minden szombaton változó. Levegője nagyszerű, kilátása azonos, belátása van. Ellenben szállodája mindig zsúfolva található s ez az oka, hogy az angol turisták csak hébe-korba bokorba keresik fel. Máskülönben táplálkozási viszonyai nagyon kedvezők ; lehet ott mindent enni, ha kap az ember ; azonkívül a hegyek virányai ingyen teremnek sóskát, gombát, epret. Gyakorta megtörténik, hogy a fürge hutai lány a bokor egyik oldalán szedi az epret, még a másikon a mackó lakmározik. A nép józan, munkás, jámbor, bár a szeszélyes italokat kedvvel szürcsöli. Művészeti, kulturális, kereskedelmi viszonyai külön fejezetet érdemelnek. Sampusz, (monografus és antifotografus.)