Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-28 / 34.szám

Országos gazdakongresszus. Budapest, apr. 26. Míg a május hóban tartandó gazdakongresszusra az előkészületek folynak, az alatt a sajtó egy része élénk hajszát űz ellene. Alig született meg a csecsemő, a kegyetlen szivü Herodesek halálitélete már is bölcsőjük fölött fenyeget. Megtámadták először azt, hogy a kongresszus egy behívásának eszméje a gazdaközönség közös óhajából született volna, holott a kongresszus egybehívására 400 független magyar gazda egyetemes felhívása adta meg az impulzust. Megtámadták, hogy a szervezésével megbízottak erre illetékesek volnának ; pedig a szervezésben résztvevők java részének neve a közügyek terén hosszú éveken át való fáradságos munkálkodást jelent. Kicsinyelték mérveit, lenézték jelentőségét, mielőtt az ismert lett volna. S végre minazokat, kiknek rendezésében szerep jutott, egy szűkkörő érdekközület bűnrészesének gyanujaival illetik, a mely a kongresszus czíme alatt személyi érdekeket vagy politikai célzatokat akar elérni. Honnan ennyi csúnya gyanakodás, Az .Eszteraom és fiié" tánczáia. ennyi gyűlölet, ennyi szenvedély egy kongresszus ellen, mely egyszerűen alkalmat kivan nyújtani a magyar gazdáknak arra, hogy válságos helyzetükben a javulásra vezető módozatokról tanácskozzanak ? Mi indokolja a haragos tiltakozását azoknak, kik a kongresszus célzatainak visszás festésével és sötét jóslatokkal a gazdaközönséget onnan mint bűntanyától visszatartani óhajtják ? Hiszen a kongresszust nem az az 5 vagy 10 férfiú teszi ki, kik azt rendezik s a kik a hazafiságról s erkölcsiségről apró óriásoktól leckéket kapnak, — hanem áll a kongresszus száz és száz tagjából a társadalomnak ; ezeknek mindegyike külön eszmét, külön meggyőződést és külön döntési jogot hozhat oda magával. Ha tehát a kongresszus rendezőinek törekvése ellenében a közérdekek védelmet követelnének s e törekvések ellensúlyozására az a 700 magyar gazda, a ki eddig tagja a kongresszusnak, nem elegendő : akkor a gazdák érdekeinek megvédésére nem a legegyszerűbb mód volna-e az, hogy meleg sziveiket s a velük együtt érzőket hoznák oda azok is, Forgácsok. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Az ablak magas tükör-üvegén lassanként formálódtak azok a bájos jégvirágok, melyeket a tél, ez a nagy naturalista festő rajzolt a csiszolt üveglapra. Miriád apró tűhegynyi vonal és mégis mennyi csodálatos virágforma: csipkés széllel, bozontos kocsánnal, hímpor szálakkal, ^szétfeslő szirmokkal, olyan elragadóak

7

, csak az illat hiányzik még belőlük.

7 A színt a lehanyatló nap aranyos-vörös, vissza-vissza kivánkozó, véres sugara lehelte rá ezekre az excentrikus virágokra. Ott ültem az ablak mögött s szórakozottan keresgéltem, kutattam a családi ósdi íróasztal fiókjában. Sárga papirok kerültek elő obskúrus mélyükből. Szinte akaratlan belekezdtem az olvasásukba. A kézirat elejére e szó volt irva: Forgácsok. Leirom úgy, amint olvastam. * Elkényeztetett kedvence volt gazdag szüleinek Berta, mert Bertának hívták. Szerető szülői tán az álmát is kilesték, csakhogy kedvezzenek neki s a kis leány ki is tudta használni a túlzott szeretetet. Éppen tizenhat éves volt, mikor először bálba vitték, hát persze hogy ő volt a bálkirálynő. Hanem még más is történt ezen a bálon. Egy 1000 holdas, meg egy 1200 holdas fiatal úr egyszerre beleszeretett Bertába. Eletre-halálra kezdtek udvarolni mindketten, végre meg is verekedtek, de egyiknek sem lett semmi baja. Erre persze csaptak nagy pezsgőzést, melynek folyama alatt az 1200 holdas bevallotta, hogy ő csak heccet akart, ő voltaképpen Bertát nem is szereti; az 1000 holdas úr pedig fölvette a smokingjá't és megkérte Bertát. Es Berta, ez a tizenhat éves büszke lány azt mondta : — Hozzámegyek ! . . . Pedig azt a másikat szerette, hanem már fülébe jutott az az akadozó előadású vallomás. * A két hetes asszony, a szép Berta ott himbálódzott a terraszon. A kavicsos úton pedig valaki közeledett. Valaki... Hiszen szerette ő az urát, hiszen még csak két hetes asszony volt, meg volt mindene, amit csak kivánt és mégis, ha maradt mézes hete életében egy perc, csak egy pillanat is, mely szabad volt, nem tudott másra gondolni, mint — valakire. kik eddig csak hírlapi cikkekben ragyogtatták fokosaikat ? Hisz Magyarországon nem 700 gazda van, hanem ugyanennyi millió ! A munka tere nyitva áll mindenki részére, a tanácskozás joga előlegezett mindenkinek ; a gazda helyzete mostoha : ide is, oda is férfiak kellenek. Hol vannak hát ők a jobbak s mért nem lépnek elő ? Ha komoly baj van, a dobverés meg a harangozás nem sokat segit. A dolognak másik vége nem olyan zajos, de sokkal nehezebb : vegye ezt kezébe, a ki hű őre a közjónak, az út nyitva van. Megtehetik, hisz a közvélemény nevében beszélnek, s az a közvélemény, a mely nekik erre a jogot megadta, saját jogait is veszedelemben látván, csak nem fogja nézni érdekei hűtlen kezelését tétlen türelemmel ? Ha pedig azt az igazi vérből való gazdaközönséget, melynek ők a letéteményesei, csak a papiroson tudják bemutatni, van-e ennél csúnyább játék, a mit valamikor arcpirulás nélkül űztek ? Nem könnyű-e kitalálni azt, hogy csak a konvencionális harangozási düh dolgozik náluk ? A rossz idő akkor támadt, mikor Az 1200 holdas valaki fellépett a terrasz lépcsőjére és megállott. — Zavartam tán ? — Éppen nem. Tessék feljebb jönni. A férfi felsietett és megcsókolta Berta kezét. Az asszony úgy érezte, hogy ez a férfi megremegett, a férfi meg azt gondolta : ha nem tévedek, az asszony megreszketett a csókomtól. Azután leültek. Ez 1200 holdast mindenki Thomának szólitotta, hát valószínűleg ugy hívták. A mint belenézett Berta asszony sötét szemeibe, valami megbánás-féle vett erőt rajta. Kezdte sajnálni, hogy olyan könnyen lemondott e gyönyörű teremtésről, a ki most éppen úgy lehetne az ő aranyos felesége, mint a hogy most a Bar Ferié, az 1000 holdasé. Aztán valami ördöngös gondolat támadt benne. Hátha még lehet az övé ? Thoma Laci megfogta a bajuszát, egyet pödört rajta s azt mondta: Sokat, nagyon sokat akarok magának mondani, Berta. Berta mellén megfeszült a finom fehér battiszt s amint erősen lélekzett, hiszen tudta ő, mit fog mondani Thoma és azt akarta rá felelni : — Nem vagyok kíváncsi rá, hiszen a sértett leány nem veszett ki az asszonyból. Hanem elkésett, mert Thoma már is belekezdett. — Egy bálon történt az egész, hiszen emlékezhetik reá. Ott találkoztunk előa kormány a kongresszuson való részvételét megtagadta. Ez a mozzanat az, melyre a támadások azóta egyfelől kedveskedéssel, másfelől úgy mutatnak reá, mint ami a kongresszust előre is minden jelentőségétől megfosztotta. Pedig hát mit jelent ez a tény ? Puszta udvariatlanságot, sőt merészen kifejezett ellenszenvet, nem egyes személyek, hanem a magyar gazdák szabad törekvéseit képviselő elemek ellenében, mert hisz a viszszautasitás idejében a kormány még nem tudhatta, hogy 500 vagy 5000 tagja lesz-e a kongresszusnak ? eltűnő kis számú ellenzék, vagy az egész ország lesz-e ott képviselve ? S azok, kik a kormánynak e lépését emlegetik és simogatják, aligha oly kedves szolgálatot teljesítenek vele szemben, mint gondolják. Mert ha nem volt hiba maga e lépés, hibává vált az által, hogy messzemenő, merev konzekvenciák építésére adott alapot s a kongresszus ellen a könynyen hivőkkel szemben ártóan alkalmazható fegyvert szolgáltatott. Hogy e fegyvernek túl vitt használatában a kormány uszály-hordozóival osztozkodni nem kíván, mutatja az, hogy a földmivelési kormány a ször és én megszerettem magát, meg Bar Feri is. Nem is tudtunk megegyezni, hát egymásra lőttünk. Nem találtunk. Tehetek én róla, hogy még mindég meg van az a rossz szokás, hogy a sikerült párbajok után pezsgőzni szoktak ? Nos, és mit tagadjam ? Én sokat találtam inni. Aztán meg mámoros fejjel bolondot tettem. Azt mondtam, hogy nem szeretem magát. Pedig nem volt igaz. Szerettem magát, még most is szeretem és ha maga is úgy akarja, én a legboldogabb ember vagyok. Elhallgatott Thoma, talán feleletet várt, Berta pedig szinte belekábult az elhangzó szavakba s egyik sem vette észre, hogy a terrasz alján áll már Bar Feri, a két hetes férj. Thoma megint beszélni kezdett. Elválasztom az urától és enyém lesz, no szóljon ! És Berta keze után nyúlt, mit az óvatosan húzott hátra. Most már Bar is beleszólott : — No hát felelj, Berta! Látod, milyen izgatott Thoma úr. Mint a tetten kapottak ugrottak föl mindketten, összevillant hármuk tekintete : Az asszony maga előtt látta a két férfit, kik közül egyikhez a szerelem, másikhoz a becsület fűzte. Thoma a helyzet urát, a férjet méregette mérges tekintetével. Esztergom, XVII. évfolyam. 34. szám. Vasárnap, 1895. április 28. ESZTERGOM és VIDÉKE r r r »• »^\v\x\v^vs«s*xx>^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^>^>^x^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: —— | . csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal, ,r e 68 e | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR/. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^ Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | § Fél évre 3 » — » _ , , , %. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre 1 » 50 > § Duna-utcza 52. szám (Toth-ház). I I Egy hónapra ,....—» 50 » § • , ^ bélyegilleték fizetendő. I Egyes szám ára ....... . — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | &asxssa»NcaNexxx»í^ a Wallflsch- és Haugh-féle dohanytőzsdékben. Wx\x\x\x\x\vx\x\x\x\x\x\x^^^