Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-13 / 4.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 4. szám. Vasárnap, 1895. január 13. ESZTERGOM és VIDÉKE XXX^^^SV^^VÍ^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. g^^^^^N***'^ Megjelenik hetenkint kétszer: | —— ^ | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, f Hirdetések —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel ELŐFIZETÉSI ÁBJ. í magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ küldendők : ^ Fél évre 3 » — » ^ _ , . , , , N ^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ | Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). | | Egy hónapra — » 50 » | r t ' \ bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a. kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | S^^^^^j^^jjj^^^^ a Wallflscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. ^V?^XS\*V?<SXXN\\VX^ Változások a városnál. Esztergom, jan. II, Esztergom a városok történetében nyomot hagyó korszakot fog átélni a közel jövőben. Már nincs messze az idő, hogy Esztergom kir. város, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesülése annyi sok vajúdás után testet ölt. Ezzel városunk egyszerre kilépvén eddigi alárendelt helyzetéből, bizonyos magasabb szempontok szerint esik bírálás alá. Az egyesítő miniszteri rendelettel természetesen a dolognak csak legelején vagyunk. Temérdek, eddig éppen nem, vagy csak kevésbbé tisztázott eszmét kell majd megoldanunk. A munka oroszlánrésze a város tisztviselői karára háramlik, a kiknek tehát ama bizonyos magasabb szempontokat első sorban kell majd szem előtt tartaniok. Azt hiszszük, a mostani tisztviselői kar fogja átvenni csekély változással az egyesitett Esztergom igazgatásának terheit. Hozzá kell tennünk, hogy emiatt teljes megnyugvással nézhetünk a jövő elé. Még az egyesítés előtt a legközelebbi jövőben mélyre ható változások lesznek e tisztviselői karban. Betöltendő első sorban a megürült tanácsnoki állás. A képviselő-testületnek feladata nem lesz nehéz, mert Niedermann József, a mostani rendőrkapitányban esetleg olyan férfiút nyerhet Esztergom város gazdasági ügyeinek tanácsnoki székébe, kit ez állásra a város szolgálatában töltött 23 évnyi buzgó munkálkodása, minuciózus pontosság kötelességeinek teljesítésében és — a mi a legfő — különös hajlam és hivatottság a gazdasági ügyek vitelére, erre az állásra régen predesztinált. Ha a városi közgyűlés bizalma folytán ő nyerné el boldogult Keményíi János örökét, távoztával a rendőrkapitányi állás jönne üresedésbe. A rendőrkapitányt törvény szerint a főispán nevezi ki. Távol áll tehát tőlünk a szándék, hogy az állásra valakit kombinációba hozzunk. Hir szerint többen számot tartanak rá. Esztergom vármegye igazságszerető főispánjától fog függni, hogy a városi rend élére olyan férfiú kerüljön, ki erre igazán méltó. A közhangulat első sorban erélyes embert óhajt rendőrkapitánynak. Erély nélkül nincs rend és rend nélkül nincs nyugalom. A rendőrkapitány első őre a város közbiztonságának. S azért jól meg kell választani azt, a ki a tizenhatezer lakossal bírandó és komplikáltabb szervezetű város rendjét a kezében tartja. Esztergom uj gazdasági tanácsnokot és valószínűleg uj rendőrkapitányt fog nemsokára nyerni. Amazt a képviselő testület, ezt pedig a főispán adják, mint hivatott tényezők a városnak. Mindkét tényezőt kérnünk kell, hogy ítéljen higgadtan, ne egyesek érdekéből, intrikákból, vagy pártszempontokból kiindulva, hanem abból, hogy: salus rei publicae suprema lex esto. Nőnevelés- és közgazdaságunk. Hogy mily fontos tényező az emberiség közgazdasági életében a nőnevelés, nyilt dolog azok előtt, a kik a nők szerepét a családi élet összetartó elemének tekintik, valamint azok előtt is, akik tudják, hogy az emberiség keletkezési története soha nem tudta elválasztani a férfiút a nőtől, közelebbről jellegezve, a férjet a feleségtől. Ez az örqk élettöri^ény kifejezésre jutott már az első smberi pár paradicsomkertbeli mondájánál, A legújabb kor a nőknek ezt a mozgató szerepkörét, ezt az tdvitázhatlaii belchatását közéletünk ninden legkisebb dolgába »cher:hez la femme« (keresd az asszonyt) kifejezéssel hozza tudomásra, kiválóiépen pedig az olyan eseteknél, melyek bár közgazdasági életünk szintén kiegészítő és illetőleg befoyásoló részét képezik, de nem tarlódnak sokáig komolyabban véve a íelszinen. • Ha a fontos szerepkör és mélyrelató befolyás ős-időktől fogva juttatok a nőknek cselekvést a közgazdaságban, úgy még inkább meg van iz a mi századvégi életünkben. Eletizikai magyarázata ennek pedig az, logy a villám korszakában gyorsabban kivan érvényesülni közéletünk ninden legkisebb fázisában; megnyilatkozik ez a paloták falai között éppen úgy, mint a legkisebb parasztgazda földes kunyhójában. Levonva a következtetést, könnyű lesz megértenünk, hogy a nőnevelés fontossága a családi s ebből folyólag, egy egész állami életre eminens. Egyes családokban ugyanis nem egyszer jut érvényre a ferde irányban nevelt nő döntő szerepköre s hogy ez úgy a meglevő környezetre, valamint a nevelt jövő nemzedékre is kihatással van, megszámlálhatlan esetekben tapasztaljuk, fel sem emiitvén egyelőre azt a viszonyt, mely az ujabbidőben elszaporodott vadházasságok révén közgazdasági életünket fenyegeti. Ha a nő ily visszonyok közt anyává lesz, jobb nevelést gyermekének legtöbb esetben nem adhat, mint az ő saját nevelése s már ezzel szaporodott a családban a hajlam a könnyelműség iránt, mely nemzedékről nemzedékre átszármazva, kétségen kívül közgazdasági rombolást eredményez előbb-utóbb — egyelőre csak egyes családokban — később kihatólag a társadalomban és az államban. De nem csupán az élet erkölcsi oldalát tekintve befolyásolják a nők közgazdaságunkat, de anyagi értelemben is ők annak előmozdítói, megmentői és fenntartói, avagy tönkretevői. — Az egyes családokban történő anyagi veszteségek, sőt végromlásra jutások ugyanis többé kevésbé visszavezethetők a nők felületességére és könnyelműségére. A nő, aki sohase vett fáradságot magának megtanulni a ház vezetését és annak berendezését, nem tudott a házi munkakör célirányos beosztásával me?Az „Esztergom és Vidéke" titaija A rác llia. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája. — Esztergom, a Dunántúl kulcsa, hosszas és véres küzdelmek után meghódolt a függetlenségért harcoló Rákócy Ferencnek. Kucklánder az őrséggel 1706. szeptember 17-én hagyta oda a rommá lőtt várat, majdnem teljesen kiéhezve, minden fegyverével ugyan, de a melynek többé úgy sem vehette hasznát. Mindenki meghódolt a várnak nevezett romhalmazban, csak Jaksics Illés, a naszádosok kapitánya nem. Ez a kapitány, a kit közönségesen csak Rác Iliának hívtak, vad, rabló természetű lovag volt, valódi rabló-lovag. A történet keveset említi, annál többet azonban a hagyományos krónika. Jelen esetben azt kivánom elmondani, hogy mi módon került ő első ízben a fejedelem kezébe. * . • llia a mellett, hogy istentelenül kegyetlenkedett, rendkívüli szép ember volt. S jóllehet, hogy ily szép volt, még sohasem szeretett. Maga dicsekedett vele minden alkalommal, hogy asszonyt még sohasem kedvelt, még édes anyjáért sem rajongott; mért alig volt hét éves, a midőn meg szökött tőle, csak azért, mert anyja az ő jelenlétében megengedte magát egy idegentől csókolni. A mai primási palota felett, körülbelül a ott, hol a második macska-út kezdődik, volt Iliának otthona. Egyszerű, másfél öles lyuk volt, a melyet ő »palota ház«-ának nevezett. Medvebőr volt ágya, üres ágyúgolyó pohara ; hatalmas kormányrúd minden fegyvere. Mindezek mellett rendkívül érzelgős volt; imádta a természetet. Gyakran látták holdvilágos estéken egyedül csónakázni a Duna nyugodt szinén, a midőn lágy, behízelgő hangjával olyan semmitmondó bús dalokat énekelt, de a melyben lány, vagy asszony nem fordult elő. Egy ilyen alkalommal, a főostrom előtti j napon, a midőn a fejedelem táborát már egészen a Dunáig tolta előre; Iliának dalába egy gyengéd női hang vegyült. 1 A vad ember felszökött csónakjában, a mely egyensúlyt vesztve, felfordult. llia nem törődött csónakjával, hanem csendesen arra felé úszott, a honnan a hangot vélte jönni. Nem az hatott rá, hogy női hang az, a melyet hallott, hanem az, hogy az a hang oly jól beillett az ő képzeletvilágába. A hang tulajdonosnője rémülten vette észre a feléje úszó férfit, de a mire feleszmélt, mellette volt a rettegett férfi, llia szelíden szólította meg : — Miért énekeltél bele, szép hölgy, az én dalomba; nem tudod talán, ki vagyok ? A leány pihegve szólt: — De tudom, a szép llia. — Hát nem a kegyetlen, vad, pogány rác llia ? . . — Előttem a szép llia vagy ! — Hát ki vagy te, tündéri nő? — Én a fejedelem dallosnője vagyak ; a nótádról ismertelek meg. Azt a nótát én atyámtól tanultam meg, kinek egy isteni szép nő dalolta el . . . a te anyád. — Hogyan, hát te anyám kedvesének lánya vagy, — ordított fel a vad férfi, annak, a ki miatt bujdostam el én világgá. S te nekem ezt szemembe mered mondani, nem félsz, hogy megöllek ? —

: Hiszen te szeretsz engem, — pihegve mondta ezt a szép hölgy ; hófehér karjaival magához Ölelte Iliát és annak csók nem érintette ajkaira őrült hévvel nyomta az első csókot. 1 Némán szökelt fel a szép ifjú,. merően, hosszasan nézett a leány szemébe, azután átölelte. — Ha szeretsz, akkor légy az enyém. Kövess mindenhová, végy részt tetteimben, ne riasszon vissza az öldöklés, a halál. — Tied leszek, tied örökre. Boldogan úszta át llia terhével a széles Dunát és társaitól észre nem véve, vitte fel palota-házába. A szép dallos-lánynak jegyese, a kit t. i. a fejedelem szánt neki, de a kit ő nem szeretett, nem nyugodott addig, a míg meg nem tudta, hogy llia rabja a leány. A vár elfoglalása utáni napon, a midőn még csak llia nem hódolt meg a fejedelemnek, a szép dallosnő szerelmes ifja bejárta az elfoglalt várat, hogy ráakadjon a naszádos kapitány barlangjára. Iliának nagyon jó kedve volt, talán épen azért, mert vesztét érezte. Átölelve tartotta a szép dallosnőt és úgy dalolták együtt azt a semmitmondó bús dalt. Nem tudtak sokáig ellentállani, megadták magukat. A . fejedelém a leány kértére Iliának is megkegyelmezett azon föltétel alatt, hogy nem fog többé a kurucok ellen harcolni. Nemsokára ezután meghalt a szép lány, azt mondták, hogy L. "rijkezével ölte meg. A kegyetlen emb azután újra a répi lett.