Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-14 / 30.szám

Szerkesztőségi titkok. — Amerikai humoreszk. -— Reménylem tehát, kedves Harvey, hogy ön megértett, — fejezte be félóráig tartó előadását Wadworth Benjámin, a tulajdonosa és kiadója egy amerikai napi lapnak. Szenzáció, ez az, amire szükségünk van és még egyszer is szenzáció ! A konkurrencia csaknem fejünkre nő. Le kell törnünk. Hallja, le kell ! És ön derék és tehetséges egy ember, kedves Harvey és ezért teljes megnyugvással bizom önre e feladat teljesítését. — De hiszen nem kaphatok a légből egy kilencszeres rablógyilkosságot, avagy egy legújabb betörést — veté közbe Harvey félénken. — Miért tartom akkor szerkesztőimet ? — dörgé Wadworth felháborodva. — Miért kapnak oly nagy fizetést ? Egy szerkesztőtől jogosan is kivánhatok valamit. — Valaminek nevezi ön ezt ? — kérdé Harvey — hátha nem akadok olyan jóakaróra, ki rablógyilkosságra avagy betörésre ereszkednék le . . . — Ön mindig ezzel áll elő, — szólt boszusan félbeszakítva a beszélőt Wadworth. — Nem muszáj annak gyilkosságnak vagy betörésnek lenni; lehet egy társadalmi botrány! Ez különösen. Rég nem fordult már elő városunkban és olvasóink már epednek utána. Egy botrány! Látja ez volna az igazi. Természetes, hogy eredeti közleménynek kellene lenni. De hiszen ez magától értetődik. Lapunk előfizetői megkétszereződnének e botrány közlése után, számtalan nagy külön kiadások lennének szükségesek és a többi. Rendes kiadásunk emelkedni fog, még egyszer annyi lesz, a konkurrens le lesz verve. Egy botrány — ismétlem önnek! És Wadworthot annyira elragadta eszméje, hogy izgatottan felugrott támlásszékéről s e mellett a szerkesztőség egyik legfontosabb bútordarabját, a gummipalackot felborította és a diadal előérzetéban nagyon felhevülve mérte végig a szobát. — Egy ilyen skandalumot kellene tehát kigondolni ? — vélte Harvey meglehetős naivan, mialatt szemei elmélázva követték a lecsurgó folyadékot. — Kigondolni ? — Wadworth, mintha villám sújtotta volna, megállt a kérdező előtt. — Kigondolni ? — ismétlé és kétségbeeséssel összecsapta kezeit — de, Harvey, térjen magához, az Istenért, hiszen a XlX-ik század végét éljük. A mi korunkban nem hisznek a mesékben. Fel kell említenünk a neveket, az érdekeltek neveit. Az eseménynek megtörténtnek kell lenni. — De a mi városunk lakossága kétségbeejtően erkölcsös, — tört ki a szánalomraméltó Harvey. — Több fizetést fogok Önnek adni, — szólt könnyedén Wadworth, — de szerezzen valami feltűnést keltőt. Egy szóval, ez utolsó szavam. Vagy valami excluziv ujdo,nság, avagy ön megszűnt első szerkesztőm lenni. Harvey még meg akart valamit jegyezni, midőn az ajtón hirtelen kopogtattak. Wadworth »szabad«-jára megjelent a szerkesztőségi szolga és a főnöknek egy táviratot nyújtott át. A főnök felbontá azt, átolvasta és nagyon megelégedetten intett fejével. Harvey e mellett nem fojthatta vissza némi csodálkozását, a szerkesztőséghez érkező táviratokat Wadworth eddig sohasem nyitotta fel. — Politikai ? — kérdé Harvey kíváncsi tekintettel. — Személyes ügy, — világositá fel Wadworth, zsebébe csúsztatva a táviratot. — Mr. Copper Róbert érkezik meg az express vonattal New-Orleansból. — Mister Copper — a New-Orleans News tulajdonosa ? — Igen. — A lap ügyében ? Avagy kérdésem indiszkrét ? — Legkevésbé sem, — viszoná Wadworth könnyedén. Majd erősen a szeme közé nézett szerkesztőjének és hozzáfűzte : — Családi ügyben jön. Eljegyzi leányomat . . . — Ellát ? — kiáltott fel Harvey és most már ő is felugrott székéről. Lélekjelenlétét teljesen elveszte és a rémület minden jelével tekintett Wadworth arcába. De a főnök merev, szigorú tekintete lefegyverezte őt, némán, lehorgasztott fővel hanyatlott vissza székére. — Tehát mégsem csalódtam ! — szólt Wadworth komolyan és szigorúan — de be fogja látni, hogy e romantikáról komolyan szó sem lehet. Eddig tiszteltem és szerettem, mint szerkesztőmet és munkatársamat és becsülöm önben az embert is. De Wadworth Benjámin vejének bizonyos qualifikácíóval is kell birnia. Copper vagyona két millió dollárra rúg, nem helyteleníti tehát, midőn reá adom áldásomat. Harveynak bele kellett nyugodnia a viszonyok e felvilágosításába, legalább válaszolni mit sem birt és fejét kezeire nyugtatta. Wadworthot e pillanatban szánalom és részvét fogta el a fiatal ember iránt. De nem segíthetett rajta, kalapját véve tehát igy szólt: — Ne beszéljünk többet erről, Harvey. Gondoljon tehát kötelességére és megbeszélésünkre! E mellett kezét az ajtókilincsre tette, de e pillanatban Harvey is felriadt töprengéséből. Ismét erőt vett indulatán. — Kétezer dollár, Wadwort ur— kiáltott ennyit igért ön ? Wadworth nem látszék e kérdést teljesen megérteni. — Micsoda kétezer dollárt ? — A melyet ön adni fog nekem, ha megszerzem az anyagot a botrányhoz. — Helyes, — emlékezett vissza a főnök, habár némileg konsternálva is volt szerkesztőjének gyors gondolatmenetele fölött. —És azonnal megkaphatom ez összeget? — Miért azonnal ? — Szükségem van reá, mint forgalmi tőkére. — Nos jó, jöjjön velem a pénztárnokhoz. Mialatt Wadworth szerkesztőjével a pénztár felé tartott, titokzatosan maga elé mosolygott. Ismerte embereit és a nagy világot. Kétezer dollár nagy hatalom, nagy összeg, de az uj előfizetők száma és a hirdetések behozzák ez áldozatot. Csak nagy áttekintéssel kell birni. A New-Orleansi éjjeli vonat menetrendszerűleg minden reggel 4 óra 30 perczkor érkezik be St.-Louisba. Wadworth Benjámin viharosan keblére szoritá Copper Róbertet, majd utóbb otthon ünnepélyes reggelire hivta meg és felkérte, hogy mérsékelje mindaddig türelmetlenségét, a mig Miss Ella felébred édes álmaiból. Még egy-két őráig várni kellett tehát. Wadworth kitűnő francia boraival szolgált fel vendégének, tőle telhetőleg iparkodva őt szórakoztatni. Hat óra tájt megjelent a lapkihordó és szokás szerint elhozta a reggeli kiadás egy példányát. Miután a szerkesztőségnek csak reggeli négy órakor van zárórája, e miatt Wadworth ur lapja már jókor reggel a legfrissebb újdonságokat közölte. — Megengedi, kedves barátom ? — szólt Wadworth, a lapot felbontva. — Kérem, kérem, — viszonzá Copper lekötelező udvariassággal és Wadworth kíváncsian lapozgatni kezdett. Hirtelen megelégedett mosolylyal mormogá »Aha« és szerkesztőjének jele alatt a következő sorokat olvasta el: !! ! > Óriási botrányról értesitik lapunkat a legmegbízhatóbb forrásból, mely városunk egyik legelőkelőbb családját érinti. E család feje már hosszabb idő óta tervezgeti egyetlen leányának az eljegyeztetését egy külföldi üzletbarátjával, tekintet nélkül arra, hogy a leány már más valakinek ajándékozta oda szivét, szerelmét. És ime ! Abban a pillanatban, midőn az atya üzletbarátjával a reggeli mellett ül és csak ama percre vár, hogy a szegény áldozatbárányt, kit leányának nevez, az idegen férfiú karjaiba vezesse, — e pillanatban értesül, hogy leánya már szive választottjával az előző nap estéjén New-York felé utazott. E sorokat lapunk zárta előtt a legnagyobb sietségben irjuk és az ügy további fejleményei elé magunk is a legkiváncsiabban tekintünk. A körülményektől fog függni, vájjon e botrányban szereplők neveit közölhetjük e t. olvasóinkkal.* Wadworth némileg gondolkozóba esett e sorok olvasása közben és éppen befejezte azt, midőn az ajtó ismét kinyílt és a szolga egy táviratot adott át a következő tartalommal: >Benjámin Wadworth, a »Review« kiadója St.-Louisban. Meg van ön velem elégedve ? Üldözés különben czélhoz nem vezet. New-Yorkból Angliába megyünk, a hol forma szerint és ünnepélyesen megesküszünk. Ehhez kellett a 2000 dollár forgalmi tőke.« — Mi az, kedves barátom ? — kérdé Copper aggodalmasan, midőn Wadworth sápadtan nedves homlokát törölgette. — Egy oly hir, melyért öntől ezerszer bocsánatot kell kérnem, — viszonzá Wadworth zavarban. — Miért? — Leányom egy másik valakivel esküdött már meg. Éppen most értesülök róla saját lapomból. — Saját lapjából ? — Igen, mi mindig kitűnően vagyunk informálva. — Jó, — kiáltott fel Copper dühösen —: és ezért hivatott engem ön St.-Louisba egy pár száz mértföldnyi távolból ? Egy órára rá a villamos drót a következő szavakat vitte Saint-Louisból New-Yorkba: > Őszintén csodálom önt. Elismerem qualifíkáczióját. Jöjjetek vissza. Áldás. Wadworth papa.« HÍREK. Esztergom, április 13. — Lapunk mai száma husvétvasárnapjára fél ív melléklettel jelent meg. Olvasóinknak és munkatársainknak boldog, zavartalan ünnepeket kívánunk. — Húsvét. A csöndes város egészen ki van forgatva megszokott képéből. Most a templomokba vezető utcák élénkek. Csapatjával járt az ájtatos közönség misére és délutánonként Jézus sírjához. Nagycsütörtökön Boltizár József félsz, püspök végezte az olaj- és krizmaszentelést, végül a lábmosás szertartását a bazilikában fényes asszisztenciával. Az esztergomi szerzetesrendek küldöttei is részt vettek a szertartásban. Nagypénteken este 6 órakor a belvárosi plébánia-templomban a »Katholikus Köre újonan szervezett dalárdája adott elő igen sikerülten egyházi énekeket Bellovits Ferenc tanár vezetése mellett. A lamentációkat Mattyasovszky Lajos, Móróc Emilián és Feigler Károly urak énekelték, betétül pedig Feigler Károly úr egy XVI. századbeli régi egyházi éneket, Borovicska Adolf úr pedig egy XV. századbeli egyházi dalt Palaestrinától adott elő. A templom zsúfolásig telve volt ájtatos közönséggel. — A primási udvarból. A hercegprímás ma, szombaton délután a négy órai gyorsvonattal érkezett Esztergomba titkárja, dr. Kohl Medárd kíséretében. A bíboros főpap — mint ismeretes — Agliardi bécsi pápai nuncius fogadása céljából jön székvárosába. Holnap, husvét-vasárnapján valószínűleg pontifikálni fog a bazilikában mondandó nagy misén és egyházi szónoklatot mond. A húsvéti ünnepek után egy szentszéki konzisztóriumon elnökölni fog, azután rövid idő múlva ismét Budapestre utazik. Agliardi félsz, érsek húsvét hétfőjén, 15-én délután fél 1 órakor érkezik meg titkárja, Montognini Cesare kíséretében és a Simor-féle egész lakosztályt foglalja el, mely a bold. hercegprímás halála óta folyton berendezve készen áll. A nuncius tiszteletére két nagy ebédet ad a hercegprímás. Dr. W a 11 e r Gyula érseki titkár, ki a nuncius fogadtatásának rendezője, már értesítette városi notabitásainkat a fogadtatás módozatairól. A nuncius 17-én utazik vissza Budapestre. Az esztergomi aula, dr. H e 11 y e y Samu irodaigazgató, dr. W a 11 e r Gyula titkár, br. G u d e n u s Arthur és dr. K1 i n d a Theofil tegnap délután érkeztek vissza Budapestről, hol nagycsütörtökön a Mátyás-templomban a hercegprímásnak a lábmosás szertartásánál segédkeztek. A nuncius esztergomi időzéséről ezt irja a B. H : Agliardi pápai nuncius értesítette Vaszary Kolos hercegprímást, hogy' húsvét hétfőjén érkezik kíséretével együtt Bécsből Észtergomba. Vaszary hercegprímás, hogy vendégét fogadja, holnap, szombat reggel egész udvarával a fővárosból Esztergomba utazik. A nuncius esztergomi tartózkodásának programmja, mint értesülünk, a következő : Hétfőn délben fél 1 órakor Agliardi nuncius Bécsből PárkányNána állomásra érkezik, a hol a prímás egész udvara és az esztergomi fŐkáptalan küldöttsége fogadja. A vasútállomásnál a nuncius a hercegprímás fogatán egyenesen a primási palotába hajtat, a hol a hercegprímás teljes díszben fogadja. Két órakor a nuncius tiszteletére díszebéd lesz a hercegprimási palotában, melyre a politikai hatóságok és a főkáptalan tagjai hivatalosak. Délután a nuncius a papnevelőt s a zárdákat látogatja meg. Kedden délelőtt a nuncius fogadja a tisztelgő küldöttségeket, hivatalosan látogatást tesz a hercegprímásnál, megtekinti a vízivárosi nőnevelő-intézetet s a bazilikát. Délben a nuncius tiszteletére ismét díszebéd lesz. Délután a nuncius megteszi a bucsúlátogatásait s este gyorsvonattal visszautazik Bécsbe. — A polgármester szavazata. Legutóbbi számunkban a városi közgyűlésről szóló tudósításban megírtuk, hogy Nagy Pál-féle kérvényt nem találta teljesíthetőnek a közgyűlés. 19 szavazat volt 19 szavazat ellen, és dr. H e 1 cz Antal polgármester döntötte el a kérvény sorsát n e m-szavazatával. Erre vonatkozólag annak pótlására kérettünk fel, hogy igaz ugyan, hogy dr. Helc polgármester nemmel szavazott, de szavazatát azzal indokolta, hogy elvileg teljesitendőnek tartja ugyan Nagy Pál kérelmét, azonban a legelőterület épségben tartása miatt épen a kért 2 kat. holdnyi terület nem adható bérbe a válalkozónak. Nem-mel szavaz — úgymond — még azért, hogy a közgyűlésnek még egyszer legyen alkalma a kérdéssel foglalkozni. — A fókáptalan építkezései. Az esztergomi fókáptalan — mint hitelt érdemlő forrásból értesülünk — legközelebb két uj épület-csoportot fog emeltetni a legújabban kinevezett s a közel jövőben kinevezendő kanonok részére. A két épület helyéül a főszékesegyház északi és déli oldala jelotetett ki. Az egyik a várbástyára, a másik pedig a vízvezeték közelébe jönne. A díszes épületek terveit Feigler Gusztáv főkáptalani építész készítette. — A városrészek egyesítése. Reviczky Győző Esztergom-járási főszolgabíró a városrészek egyesítése ügyében a 79 virilis névjegyzékének megállapítását a városi polgármesterrel és a város képviselőtestületi üléséből kiküldött bizottsággal együttesen april hó 17-én tartandó közös értekezleten fogják megállapítani. — A Dankó-gyűjtemény eladás felől elterjedt hirek helyreigazítására a Rényicsalád, mint örökös azt az értesítést adja, hogy a gyűjtemény megvételére Wlassics közoktatásügyi miniszternek formaszerü ajánlatot nem tettek, tehát téves az a híresztelés, mintha a gyűjtemény megvételét a miniszter visszautasította volna. A műkincseket Kende magyar antiquárius, a Zrínyi-könyvtár elárverezője utján fogják eladni. — A hajóhidat csütörtökön délután egészen bekötötték és a közlekedés most akadálytalanul folyik Párkány és Esztergom között.