Esztergom és Vidéke, 1895

1895-04-11 / 29.szám

A Hentzi-szobor nemzeti és esztétikai szempontból egyaránt visszatetszik a magyar nemzetnek, kérjük ezért jobbágyi hódolattal felséges királyunktól e szobor eltávolítását, mert irtózunk attól a gondolattól, hogy bomba és dynamit, — legszentebb érzelmeink bitorlásával — megszerezzék nekünk azt, amit hódolattal és szeretettel felséges urunktól kérünk. Veritas. Vannak emberek, a kik sohasem tudnának olyan magasra emelkedni, a mennyire fölmásznak. T'ófffcr. * Mindannyiunkban van elég erő, hogy elviseljük — a más baját. * A reggeli nap nem süt egész nap. Városi közgyűlés. Esztergom, apr. 10. A város képviselő-testülete ma délelőtt közgyűlést tartott, Dr. Helc Antal polgármester elnöklete alatt. Felolvastatik a belügyminiszter leirata, mellyel ő felsége a királynak Albrecht főherceg elhunyta alkalmából tanúsított részvétnyilvánításért kifejezett legfelsőbb köszönetét köztudomásra hozza. Hódoló tisztelettel tudomásul vétetik. Ezután a városrészek egyesítésé^ nek ügye következett. A főjegyző felolvassa a belügyminiszter ismert leiratát, azután Andrássy alispán végzését, végül a tanács javaslatát. Ez a következő: Válasszon a közgyűlés küldöttséget, mely a 79 virilis névjegyzékét az Esztergom-járási főszolgabíróval együtt megállapítja. Eljárásáról a közgyűlésnek jelentést tegyen. Ugyanezen küldöttség bizassék meg a választandó 24 képviselő választásának vezetésével és előkészítésével. A polgármester előadja, hogy az egyesítésnél most első teendő a városrészekkel közös képviselőtestület megalakítása. Javasolja, hogy a tanács által kijelölt küldöttségbe ugyanazok választassanak meg, akik a mult év végén megbízva voltak. Ezek: Brehner József, Rudolf Mihály, dr. Földváry István, Kollár Károly a polgármester vezetése mellett. (Helyeslés.) Azt hiszi, ezen küldöttség jelentése a húsvéti ünnepek utáni közgyűlésre már beérkezhetik. A másik irányú intézkedést a képviselő-választás igényli. Ezen évben kilép 22 tag. (Ezek jegyzéke felolvastatik). A miniszter megengedte, hogy azon kir. városi választott képviselők, kiknek megbízatása le nem jár, továbbra is megmaradjanak, mig a szomszéd városrészekben újra választandók. De a kir. városban 22 kilépett és még kiegészítés céljából 2, összesen 24 képviselő választandó, a 3 választó kerületben nyolc- nyolc. Ezek közül 23 hat évre, 1 pedig három évre fog megbízatást nyerni. A választás határnapját az alispán tűzte ki. Mivel a kilépő képviselők megbízatása július 13-án jár le, legcélszerűbb lenne a választást június hó folyamán megtartani. A belügyminiszter az egyesítés elrendelésével a megvalósítás terére tette át ez ügyet, már most mi rajtunk áll, hogy ezt keresztül is vigyük. Most is Isten áldását kéri e munkára. I B r u t s y János képviselő a napirend előtt interpellál a közgyámi díjak tárgyában. Nem tudja, van-e erre nézve tariffa ? Helc polgármester : A szervezési szabályzatból megemlíti azon eseteket, midőn tisztviselőknek napidíj jár; ha a tisztviselő legalább fél napot igénylő munkát teljesít hivatalán kívül. A hivatalban teljesített eljárásért napidíj nem jár. Bártfay Géza közgyám felszólalása után Brutsy tudomásul veszi a polgármester válaszát. Brutsy János intézkedést kér' a Német-utca rendezésére, mert nagyon elhanyagolt állapotban van. Dr. Helc polgármester: Nagyon jogos e felszólalás. Megnézte ez utgyászos korszakára, a nemzet és a dinasztia meghasonlására emlékeztető eme szobor látása pedig naponta a legfájdalmasabban érinti szivünket, mert mi szeretnők elfelejteni, hogy meghasonlás is volt valaha köztünk és a dinasztia között. Mire való tehát a miniszterelnöki palota előtt az a vasemlék, mely újból meg újból felidézi agyunkban, lelkünkben azon gyászos emlékű alakok egyikét, amelynek szektája örökké csak konkolyt hintett a nemzet és királya közé. Hentzi tábornok odaadással szolgálta urát, királyát, életét is feláldozta uralkodójáért s ezért bizonyára megérdemelte, hogy császárja szoborral Örökítse meg emlékét. Ámde ez a szobor csak nem a SzentGyörgy terére való ! Miért is nincs államférfiainkban s minisztereinkben annyi bátorság és őszinteség, hogy nyíltan és lojálisán feltárnák a király előtt a magyar nemzet igaz érzelmeit. Hisz felséges urunk, midőn felállíttatta a szobrot, csak hű jobbágyának emlékét kívánta vele megtisztelni ; de távol állott tőle az a gondolat, hogy a magyar nemzet legszentebb érzelmeit általa provokálja. Pedig ez történik naponta, a király akarata ellenére, a budavári Szt.-György-téren. A kormány kötelessége lenne, hogy ezt a tényt nyíltan és őszintén tudassa a királylyal, mert hitünk szerint e szobornak nem ott a helye, ahol áll. Rosszaljuk s kárhoztatjuk az olyan meggondolatlan tetteket, mint az e heti, szerencsére nem sikerült, merényletet ; de a kormányok feladata, hogy számoljanak a nép érzelmeivel is, .mert egy népszerűtlen, vagy nem tetsző szobor állandó izgatottságban tartja a kedélyeket. szántotta föl, de a hamar átélt idő nyomorúságav-Kiaszott kezei görcsösen szo-m5ngattak paprópénzt s beesett ajkai alig érthetően motyogták : — Harmíncz forint ? Sok lesz, nagyon sok lesz. A vevők között kézről kézre járt a gyűrű. Mindenki fogni akarta, hogyha nem is lehet övé a drága kincs, legalább annak pillanatnyi birhatása szerezze meg az el nem érhető boldogság múló gyönyörét. A vörös orrú tisztviselő már háromszor szippantott fényes burnót-szelenczéjéből, el is tüsszentette magát egy párszor s a gyűrű még mindég kézben volt. — Megnézték már ? Meddig várjak ? Kiáltott kissé ingerülten. A teremben forrongás, súgás támadt s egy nagy gloknis zsidó alázatosan nyújtotta neki át az ékszert. — Tessék, nagyságos úr! — Harmincz forint! — senki többet ? Pillanatnyi csönd. — Harmadszor. A dobot leütötték, a gyűrűt megvette egy fiatal leány. Az öreg anyóka még mindég a sarokban állt. A sok időn keresztül kuporgatott rongyosszélű papirforintokat nagy gonddal kötözte parasztos, sárga kendőjébe, két könyökével nagy nehezen utat csinált az ajtóig s kifordult az utczára. Ott sem hagyta nyugodni a gondolat, mely agyát még az előbb élénken foglalkoztatta. Egyre ismételgette mint a felhúzott óramű. — Harminc forint sok lett volna, nagyon sok lett volna. Odabenn még vagy öt tárgyat árvereztek el, köztük egy menyecske nehéz fehér selyem ruháját, a menyecske pár hó előtt ment férjhez. Sári néni pedig nehézkes, lassú léptekkel koezogott végig az üres utcákon. Kiért a főpiacra. Nagy, metszett üvegtáblák mögül meszsze vetette vörös sugarait a felgyújtott gázláng. Ezer mindenféle ragyogott a tündéri kirakatban. Keskeny aranygyűrűk mellett széles, láncbacsavart karcsattok, bársonytokokban finom művű medaillonok. Sokáig nézegette. Még ócska, fekete keretes pápaszemét is feltámasztotta az orrára, hogy jobban lásson. Aztán kibetűzte, a mit a tudós urak szépen kiczifrázott papirosra irtak. — Ez száz forint, amaz már ezerbe jár, a sarokba húzódó kis fülönfüggőt pedig ötven forintért is meglehetne venni. Tovább ment. Az ő kedves keresztleánya, Sárika, ugyanis olyan régen vágyódik már egy selyemruhára, s ha már nem vehetett neki drágaköves gyűrűt — szive óhajtása szerint — megpróbál azt vásárolni. Hátha kifutja a rongyos ócska papirforintosokból. A nagy üzletben, a hova bement, még csak rá se néztek. Mit keressz te ottan, kinek még tán betevője sincsen. — Hát, aztán, hogy adná lelkem azt a fehér selymet, búzavirágokkal. A pomádéshajú kereskedőlegény csak úgy foghegyről vetette oda : Rőfje két forint. Nem is válaszolt rá semmit, csak kiment a fényes utcára s fejcsóválva mondogatta : — Sok lett volna, nagyon sok lett volna. Szegény embernek nagyon meg kell néznie, hova teszi a garast. Aztán úgy elgondolkozott magában, mennyire szereti őt Sárikája. Mikor két éves korában hozzákerült, nem is hitte volna, hogy olyan szép, olyan derék leány lesz belőle. És mégis ! Most már pénzt is keres. Igaz ugyan, hogy annak nagyobb részét elnyeli a napi szükség, mégis százszorosan visszafizette azt, a mit nevelésére, tanitására költött. Azután meg holnap névnapja is lesz neki, meg Sárikának is, az ő drága keresztleányának. Megérdemelné, hogy valami örömet szerezzen neki. Ha már selyemruhával nem, valami egyébbel Akármilyen egyszerű lesz az, Sárika nagyon fog örülni neki. Nehéz könnycseppet törölt ki szeméből, amint tovább cikkáztak gondolatai. Vájjon hogy érzi most magát ? Az orvos tegnap azt mondotta, hogy két nap múlva már semmi baja sem lesz. A láz is elmúlik s arcára az eltűnt piros rózsák ismét visszatérnek. Mi igaz belőle ? Mikor hazaért, nagy komolysággal bontogatott fel az egyszerű asztalon egy piros papirba göngyölgetett csomagot. — Látod, édes leányom, rád is gondoltam, hoztam neked fehér battisztot, egy ruhára valót, ünneplőnek. Az ágyban fekvő lány beteges mosolylyal igent intett. Mutatni akarta, hogy örül, pedig sirt, mikor a fal felé fordult. Sári néni meggyújtotta a lámpát s lábujjhegyen tipegett az ágyhoz. Óvatosan hajolt a leány fölé, s mintha magát akarta volna megnyugtatni, súgta: — Alszik. Az asztalon heverő csomagból földig lógott a vakitó fehér battiszt. Megfogta a szélét. Újra és újra nézegette. — Szép, nagyon szép. A ruha mellett még tán egy másik rokolyára is ki fog telni belőle. Szép, nagyon szép, csakhogy egy kicsit drága. cát és meggyőződött, hogy az állapotok tarthatatlanok. Utasítást is adott már a városi mérnöknek, hogy azon határokon belül, melyeket a költségvetés megenged, rendezze az utcát. F r e y Ferenc: Mindnyájunk forró óhajtása volt, hogy az egyesítés meg legyen. O maga tolmácsolta Hieronymi volt belügyminiszter és Perczel mostani miniszter előtt a város köszönetét azért, hogy az ügyet annyira szivükön hordták, és azt mondta a minisztereknek, hogy a város e köszönetét testületileg is fogja előttük nyilvánítani. Indítványozza, hogy a közgyűlés bízza meg a polgármester urat, hogy a köszönet kifejezésének mikéntjére nézve javaslatot tegyen. (Helyeslés.) A Keményfi János halálával megürült központi választmányi tagságra Pach Antalt választotta meg a közgyűlés 24 szavazattal, dr. Földváry 22 szavazata ellenében. Pach az esküt nyomban letette. Ezután a Heye-féle üveggyár szerződésének módosítása következett. Midőn a Heye Hermann és Lázár Pál üveggyár-építési vállalkozókkal kötendő és a közgyűlés által elfogadott szerződés aláírására került a sor, Heye némi módosítást kért. Leglényegesebb ezek közül, hogy a vállalkozók valószínűleg a vízjárás miatt nem 25 holdat a dorogi-út jobb és 25 holdat a baloldalán kérnek, hanem az egész területet egy komplexumban. Dr. Földváry előadó indítványozza, hogy e kérelem teljesíttessék. (Elfogadjuk.) Az üveggyár azt kívánja, hogy a város biztosítsa őket, hogy 30 év alatt más olyan gyárnak, mely csiszolatlan üveget gyárt, nem fog mészkövet és kvarcot adni. A polgármester felszólalása után e kívánalom teljesíttetik. A szerződés egyéb kisebb jelentőségű pontjainak változtatását is engedélyezi a közgyűlés. Nagy Pál vállalkozó kérvényt nyújtott be a közgyűléshez, hogy a közlegelő Strázsahegy alatti részéből 2 kat. holdnyi területet adjon a Majd idegesen teritette ki nagy sárga kendőjét. — Vájjon mennyi maradt még meg a pénzből ? Huszonhárom forint volt benne. — Ezt eltesszük a többi mellé az ócska almáriomba, hadd maradjon ottan. Nagy idő súlya nyomja vállamat. Nem tudom, mikor halok meg s nem akarom, hogy a szomszédok költségén vigyenek a temetőbe. Ezt a pénzt is oda teszem ahhoz, a mit összegyűjtöttem sok éven át a temetésre. Kihúzta az almárium csikorgó fiókját s beletette a nagy rézkapcsos bibliába a bankókat. Az orvos az asztalnál ült s irta a halotti bizonyítványt. A szobában a temetési szolgák húzogatták oda a bútorokat, Sári néni nem is hitte volna, hogy mire az uj fehér battisztruha elkészül, a láz is elmúlt s az eltűnt piros rózsák ismét visszatérnek keresztleánya arcára. Csakugyan visszatértek. — Hát aztán mennyibe fog kerülni a temetés ? — Össze-vissza ötven forintba. — De tegyenek neki koszorút is a koporsójára, fehér liliomból, rózsaszínű szalaggal. — Akkor ötvenötbe. Mikor a ravatal fel volt állítva, Sári néni egyedül sírdogált az egyik sarokban. — Szegény leányom, szegény kis Sárikám. Látod, te Sárikám, a te öreg keresztanyád nem feledkezett el rólad, most sem. Én Istenem, be szép is az a patyolat-szemfedő, az a nehéz koszorú . . . csak egy kicsit drága. Szegény embernek meg kell nézni, hova teszi a a garast.' • Hrabovszky Lajos.