Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-25 / 24.szám

ESZTERGOM ós VIDÉKE {24. szám.) 1894. márczius 25. úgyis reformálni akarja, azért arra, hogy a kórház költségeire etervezett sorsjáték fő- és mellék nyereménye készpénz le­gyen, a miniszter engedélyt nem ad. Nincs kifogása azonban az ellen, hogy tárgysorsjáték rendeztessék. A mi­niszter 3 játékot engedélyezne s ezenfe­lül a nyereményadót vagy egészben elen­gedik, vagy í %-ra mérsékelik. — Szép bányásztemetés volt csütörtö­kön — mint dorogi tudósítónk irja — a tokodi régi koszénbányateiepen, melyen a három szénbányatársulat összes tiszt­viselői és munkásai testületileg bányász­egyenruhában, égő mécsekkel jelentek meg. A kedves halott fölött a háznál a helybeli ref. lelkész mondott igen meg­ható beszédet, ecsetelvén a megholtban az anyát, mint az anyák példány­képét. Ezután az összes jelenvoltak elkísérték a halottat két bányász-zene­kar gyászindulói mellett a tokodi vasút­állomásig, honnan szülőföldjére szállí­tották. A vonat elindulásánál a bá­nyász-indulót játszták. A halottas mene­tet 21 kocsi követte. Koszorúkat küldtek a rokonságon kivül: A trifaili köszén­bánya társulat igazgatósága Bécsből. A trifaili társulat tisztjei. A köszénbánya s téglagyár társulat tisztjei. Az északma­gyarországi : bányatársulat tisztjei. A to­kodi bányatelep alkalmazottjai forrón sze­retett fönöknöjüknek. Különben a gyászje­lentés a következő: Alulírottak, úgy a maguk, valamint az összes rokonság ne­vében is fájdalomtól sújtott szívvel tu­datják a felejthetetlen jó nő, hü anya, testvér, illetve leány és sógornő K a n t­n e r Adolfné szül. Huboi H u b a y Zsu­zsannnának folyó hó 20-án d. u. 8 / 4 i óra­kor, életének 30. és boldog házasságának 8-ik évében hosszú szenvedés után történt gyászos elhunytát. J\ boldogult hült te­teme folyó évi márczius hó 22-én d. u. 3 órakor fog az ev. ref. vallás szertartá­sai szerint örök nyugalomra tétetni. Kelt Tokod-bánya, 1894. évi márczius 20-án. Áldás és kéke lengjen drága porain! Katitner Adolf bányamüvezetö.Férj. Kant­ner Emma, Kantner Margit, Kantner Hor­tensia rokonok. Ilonka, Margitka gyer­mekei. Huboi Hubay József, apa, huboi Hubay József, huboi Hubay Erzsébet férj. Szentmiklósy Bertalanné testvérei. Kant­ner Ede, ipa, Szentmiklósi Bertalan, Kant­ner János sógorok, dobfeneki Sípos Emma férj. Kantner Jánosné sógornő. — Dobó színtársulata jövő hó elején városunkban megkezdi előadását a Fürdő­vendéglő nagytermében. Dobót már elő­nyösen ismeri az esztergomi közönség. — Dunaviz-vizsgálat. Érdekes vizsgá­latok folynak jelenleg városunkban,— melyeknek az a czéljuk, hogy kimutas­sák, — mily mértékben szennyezi Esz­tergom bakteriológiai szempontból a Duna vizét. A vizsgálatot dr. R i g 1 e r Gusztáv, egyetemi közegészségtani tanár­segéd végzi, — és pedig úgy, hogy meg­határozza a baktériumok számát és mi­nőségét úgy a nagy, mint a kis Duna vizében a város fölött, — tehát oly he­lyen, a hol a szenny és piszok még be nem folyt, — továbbá a város alatt, a hol tehát a város csatornái, vágóhídja stb. már azt bepiszkították. Természetes, hogy utóbbi helyen jóval több, és főleg rothasztó baktérium várható úgy a nagy, mint különösen a kis Duna vizében. A vizsgálatok azonban nemcsak városunk határára szorítkoznak, hanem lefelé is folytatva lesznek, még pedig valószínűleg Vácz, Budapest, Budafok, Ercsi, Düna­földvárig. — Az eredmény ki fogja mu­tatni a dunaviz fokozatos szennyezésének mikéntjét, — a mi természetesen igen nagy közegészségügyi fontossággal bir, kivált a duna-menti városokra és azok lakóira. A vizsgáló munkájának ered­ményét ez év szeptember havában Budapesten tartandó nemzetközi köz­egészségtani és népismereti kongresz­szuson fogja előadni az ott össze­gyűlt számos külföldi és hazai szak­embereknek, a kik előtt ilyenformán Esztergom is némileg ismertetve lesz. Megemlíthetjük, hogy a congressus iránt mely minden két évben szokottmegtartatni, az előbbi Londonban volt, igen nagy az érdeklődés ugy a külföldi, mint a hazai szakemberek között. A 9 nap alatt tár­gyalandó óriási anyag u. m. járványok okai, járványok elleni védekezés, iskolák, kórházak, táplálkozás, börtönök, lakó­házak stb. egészségügye minden oldalról meg lesz vitatva a felállított 20 szakosz­tályban, — melyek másodikának titkárja éppen Dr. Rigler. — A congressusra eddigelé 200-nál több külföldi hírneves tudós jelentett be előadási", — a hazaiak­hoz pedig most mentek és mennek szét a hasonló czélból irt felszólítások. — A congressus további előkészületeiről, vala­mint lefolyásáról és eredményeiről lapunk annak idején értesíteni fogja olvasóit. — Petanovits József úr a főváros VI. kerületi casino vendéglőse az általa épí­tett Metropole szállodát saját kezelésébe vette át. Azon körülmény, hogy Petano­vits úr szakmájában úttörőnek ismertetik, arra enged következtetni, miszerint a Metropole szálloda a fővárosba ránduló utazó közönség találkozó helye lesz, an­nál is inkább, minthogy Petanovits urat az utazó közönség, mint a Terézvárosi casino vendéglőse, az iránta tanúsított sze­retetre méltó előzékenységért nagyon kedveli, ezenfelül a Metropole szálloda nagyon elegánsan és minden igényt ki­elégítő kényelemmel el van rendezve. — Egyetlen háziasszony se mulassza el kísérletet tenni a Dr. Linck-féle zsír­lugliszttel, a legjobb mosószerrel. — A jó hírnévnek örvendő és tiszte­letre méltó Dietrich és Gottschlig Buda­pesti Thea, Rum, Cognac és kiviteli palaczk­sör nagykereskedő czég, mely már 30 év óta fenáll, ezen nagykiterjedésű vállalat alapitójának Dietrich Emil urnák tulaj­donába ment át, ki az összes üzleti válla­latokat átvette, és azokat fiával ifj. Diet­rich Emil úrral együtt Dietrich és Fia czég alatt lankadatlan erővel tovább vezeti. IRODALOM. — A Hét — politizál. Érdekes hírt kaptunk Budapestről: Kiss József szép­irodalmi közlönye, A H é t április i-töl kezdve, már mint politikai és irodalmi lap fog megjelenni. A H é t a politikai konczertben nem lesz uj hang. Hallottuk eddig is, a válogatott, szép és irodal­munk javából való novellák és versek Özönéből kihallatszott ez a hang határo­zottan, férfiasan, oly szabatos szókimon­dással, világos, tiszta logikával, majd ne­mes páthoszszat, majd halálosan sebző gúnynyal, hogy a politikai eseményeknek éppert legbonyolultabb s legzavarosabb mozzanatainál A Hét szolgált biztos útmutatással. A Hét politikai lappá történt átváltozása után csak meg fog erősödni eddigi irányában. Nem hanya­golja el eddigi magas irodalmi niveauját, asszonyok, leányok ezután is ugyanazzal az élvezettel olvashatják, mint eddig és politikai rovatait is kiválóan irodalmi szempontból fogja gondozni. Ügyelni fog arra, hogy ne csak elfogulatlan, párt és magánérdektől ment véleménye érvénye­süljön, hanem érvényesüljön az az iro­dalmi forma is, melyet A Hét — ezt büszkén vallhatja nagy érdemének — az egész magyarországi sajtóba minta­képpen bevitt. A Hét munkatársait a mostani magyar irodalom íegjelesbbjei közül toborzottá össze és kiegészítette most fényes gárdáját a legelőkelőbb po­litikai és publiczista erőkkel. Aki a po­Iirikai viszonyokkal tisztában akar lenni, nem mellőzheti A Hét véleményét. A mi machiavellista korunkban valóságos áldás, hogy van egy lap, mely minden körülmények között, bárkivel szemben nyíltan megmondja az igazságot. Mele­gen ajánljuk ezt a jeles lapot olvasóink figyelmébe. Előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. — Történelmi Tárcza Napló u-t adott ki a Kolozsvárt megjelenő „1848—49. Történelmi Lapok" ez év márczius 15-ére. A csinos kiállítású könyvecske, dióhéjba szorítva, magába foglalja az 1848—49. év történetét. Kossuthnak két képe és Pe­tőfi kézirata teszik változatossá és erek­lyeértékkel biróvá a kis füzetet. Iskolák, testületek a múzeumtól előállítási árban, 8 krért szerezhetik meg, ha legalább 100 példányt rendelnek. A hézagpótló kis munkának már az ötödik kiadása van sajtó alatt s 11 ezer példány forog be­lőle közkézen. — Az otthon és a nagyvilág. A tizen­kilenczedik század végének embere már nem is tartja kényelmesnek otthonát, ha nincs meg benne a nagyvilágnak min­dennapi kivonata: az újság. A nagyvi­lágnak és otthonnak nagy kibékítő mun­kájában nevezetes és érdekes lépéssel ment előre a Pesti Napló, mely most külön mellékletet, egy egész újságot szánt az otthon speciális érdekeinek. Ennek a mellékletnek, Tűzhely körül a czime. Irányczikkeken kivül a szezon, divat, a konyha, a szalon, a házikertészet, kézi­munka körében felmerült legújabb ese­ményekről és irányzatokról ád hirt. Nagy irodalmi és pedagógiai értéke van annak a rovatának, amely egyenesen a gyer­mekszobának szól, s amelyben Móka bá­csinak, a nagynevű, kitűnő mesemondó­nak gyermekmeséi mellé gyermekjátékok leírásai, versikék és sok egyébb olyan kedves kis dolgok sorakoznak, amelyek nemcsak a gyermekvilág kedélyét neme­sitik és gyarapítják, hanem a bennük rejlő poézissel megkapják a felnőttek lel­két is. Mindenkinek a magáét, ezt az el­vet követi a Pesti Napló, mikor ujabban az 'egyes szakkörök különleges érdekei tolmácsolásának heti melléklete­ket szánt. Közlekedés czimü melléklete ebben a tekintetben úttörő. A közleke­dés terén fölmerülő minden uj eszmét, a forgalam terén történő minden ese­ményt, intézkedést, sőt még a tervezet­teket is a Pesti Napi ó-nak Közleke­dés melléklete ismerteti, megbeszéli. Nemcsak tudósításokat közöl, ha­nem irányt is ad, és ezt az irányt, mint a tapasztalatok bizonyítják, észre­veszik és követik mértékadó helyen is. — S aPestiNapl ó-nak ezek a külön­leges érdekek instápolásanak szánt mel­lékletei idővel gyarapodni fognak, ugy, hogy ez az újság fölöslegessé fogja tenni a szaklapok járatását. Ezeken a mellék­leten kivül a PestiNapló terjedelemre és tartalomra is utolérhetetlen sokat nyújt olvasóinak. Mint föntebb mondot­tuk az egész világot kivonatban, A poli­tika és társadalom, és kiváló sorban a magyar gazdasági élet három alkotó fak­torának, a mezőgazdaságnak, az iparnak és kereskedelemnek hivatott szószólója a Pesti Napló, a mely a lelkesedésen kivül az alaposságot tartja legfőbb küzdő­erejének, és ezért az alaposságért óriás áldozatokat hoz. Táviratainak, levelezé­seinek és egyéb közleményeinek költsé­gei akármely törvényhatóság budgetjét fölemésztenék. A Pesti Napló nagy áldozatok árán elérte azt, hogy egy sorba állhat a világlapokkal, s a magyar közönség dicsősége, hogy támogatásával ezt lehetővé tette. CSARNOK. Isten mindenütt. A tengerparton állok, csillagos csöndes éjen, Nincs felhő az égen s a tenger alszik mélyen . . Ellátok messze, messze, hol az örök-fény árad Egyszerre íme erdő, hegy-völgy, mindent föl érez, Tengertől, csillagoktól, hallom valamit kérdez, Mire halk zsongás támad. S az égő csillagoknak megszámithatlan ezre, Suttogva majd zajongva felel a méla neszre, Fénykoronás fejükkel leborulva, meghitten — S az imént nyugvó tenger — hullámait emelvén ­Elkezd csattogni lágyan, rimekbe csengő nyelvén; Igen ő az! az — Isten. Rácz Mihály. A Gazsi matériája. Irta: SampuSZ. Kedves Nebulóm I Ma egész nap szünetünk van, elha­tároztam tehát, hogy irok neked. Nin­csenek ugyan valami különösen okos gon­dolataim, de érzem, hogy írnom kell. Nagyon meggyült már bennem a matéria. Hej, fiú, csak annyit akarok mon­dani, mennyire megváltozik az ember, mikor nagy diák lesz. Mintha lassankint valami hosszú álomból eszmélnék, kez­dem más szemmel nézni az embereket és magamat. Sohasem hittem volna azelőtt hogy valaha ennyire megkomolyodik "a fejem. Pedig határozottan megkomo­lyodtam. Kezdek a ruhámra nagy gondot fordítani és a nyakkendőmre. Azonkívül a szivem búval van tele. Eddig ugyan még nem tudom egészen bizonyosan, honnan fúj a Szél, hanem sejtem, hogy az angol kisasszonyok zárdája felől. Ez ugy történt, hogy a kis húgom ott van franczia nyelven. Én szeretem a húgomat és szerettem volna vele beszélni. De az apáczák nem eresztettek be, ha­ragusznak a férfiakra. Furcsa szokás ! Gondolkoztam mit csináljak ? Egy­szer arra jártam a kertjük körül, de hiá­ba jártam, bolond magas fallal van el­kerítve. Mégis máskor addig jártam, a mig észre vettem, hogy egy helyütt fel lehet kapaszkodni. Fel is másztam. Bará­tom, mennyi fess lány van ott! A lányok nem ijedtek meg tőlem és hamar megis­merkedtünk. Egy buksi kislány különö­sen megtetszett. Azután egyébkor is elmentem oda ; a lányok adtak nekem körtét, én pedig szalónczukrot vittem nekik. Annyi körtét kaptam, hogy meg sem bírtam enni. El­osztottam a pajtásaimnak. Elmondtam, honnan származik a körte. Rosszul tettem. Csak ez kellett nekik, azt hitték, szabad a vásár, Dic­tum, factum, észre vettek engem is, meg másokat is az apáczák. Ebből aztán nem egyébb következett, minthogy a falat telerakták szúrós szamártövissel, minket pedig feljelentettek a tanároknak. Most megkezdődött a bellum puni­cura. Engem kicsíptek a történelemből. Azt kérdezte a tanárom, hogy mikor jöt­tek be a magyarok. Én meg voltam za­varodva, azzal akartam magam kivágni, hogy akkor nem voltam iskolában, de ö nem hitte el, olyan szekundát irt be, hogy csak ugy ropogott. Megnéztem az­után a könyvben, látom, hogy 889-ben, de hozzá teszik, hogy ez nem bizonyos. Szeretném tudni, minek kérdeznek akkor tőlem olyat, a mit még az akadémia sem tud. Hiszen nem vagyok én káptalan. Egyébként is a népvándorlásra roppantul haragszom. Ebből ered minden • bajom. Nincs benne semmi logika. A példaszó is az tartja, hogy mindenütt jó, de leg­jobb otthon. Hát akkor mért nem ma­radt otthon a sok rongyos náczió ?! Úgyis elagyabugyálták valamennyit, min­ket kivéve. Mennyi rengeteg szám maradt volna el a históriából, amin most nem kellene rágódni. Persze, könnyű a taná­romnak keztyübe dudálni, mikor évről­évre ugyanegy malomban őröl. Tessék a mathematikai, physikai képleteket meg egyéb miskulancziákat a fejében tartani, majd akkor, tudom, nem bolygatja a népvándorlást. A másik tanárom meg azon akadt meg, hogy miért irom ki a latin szava­kat, magyarul. Eltépte a tékám, mert ő neki, mint monda, nem kell ilyen kvaksz irás. Szerinte ez éppen olyan, mintha egy taliánra ráhúznák a magyar nadrá­got. Én erre azt mondtam, hogy ugy is kellene lenni, mert a talián is szebb a magyar nadrágban, mint a plundrában. Hát ez sem hitte el és én megint kap­tam egy szekundát. Különös, hogy ne­kem semmit sem hisznek el. No, ha ez igy tart, gondoltam, ak­kor nemsokára jubileumot ülök, ez pe­dig olyan jubileum lesz, amely nem hasz­nos. Már is fenyegő felhők tornyosodtak hazulról. Takarodót fújtam hát és tanul­tam. Valamelyest köszörültem is csor­bán. Hanem szerfölött boszant még min­dig az a tövis ott a zárda falán. A zár­dát látóm mindig, vagyis nem a zárdát, hanem azt az aranyos kislányt, a ki a zárdában van s a kit én most már nem láthatok. De beborult az ég én fölöttem ! Azt hiszem, hogy szeretem azt a kis­lányt, végre is már elég férfi vagyok, hogy képes legyek szeretni. Bolond állapot ez. Képzeld: végig olvasod a leczkét egyszer, kétszer, no még egyszer s nem értesz belőle egy hunczut kukkot sem, pedig mintha ma­gyarul volna. Azután délben kapsz spe­nótot; megeszed szépen rendjében, ami­kor csak világosodik ám a fejedben, hogy hiszen te azt a fözeményt sohasem sze­retted. Hanem köhöghetsz már akkor I Plenus venter pedig non studet libenter, vagyis a bendö sem tanul szívesen, mi­kor ilyen zöld eledelekkel van tele. No én sem. Átalában ki kellene mondani törvényben, hogy a kosztadók ne főzze­nek spenótot. A kovártélyommal különben sem vagyok megelégedve. Vén asszony a gazdám felesége s mindennap azon dis­putálnak, hogy mi lesz akkor, ha a ba­zilikás sorsjegyükkel megcsinálják a fő­nyereményt. Az asszony Rómába akar menni a pápához, az ember ellenben birtokot akar venni Ráczkevén. Mond­tam nekik, hogy egyezzenek meg; men­jenek Rómába is, meg Ráczkevére is. De nem hajlottak a szóra. A férfi csak Ráczkevét akarja, az asszony meg Ró­mából nem enged. Egyszer aztán meg­haragudtam s kijelentettem, hogy mivel a „ha-"ra a a zsidó sem ád, azért hagy­janak Rómának is meg Ráczkevének is

Next

/
Thumbnails
Contents