Esztergom és Vidéke, 1894

1894-03-22 / 23.szám

kevés más vármegyéjében, véghetetlen sok tenni valója akadna, akaratom ellenére is nyilt homlokkal állithatom, hogy kitűzött gazdászati czélunknak, föladatunknak pénzerőnkhöz képest, e téren is becsülettel megfeleltünk, amennyiben ugyanezen czélra évek során át nemcsak több rendbeli szülő-, úgy gyümölcs-, valamint kertészeti kiállításokat rendeztünk, de külömböző, mindannyi költséges ekeversenyeket, továbbá ló, valamint gőzerőre készült cséplő, úgy aratógépek nagybani kiállítását, valamint közokulás végett legott gyakorlatilag eszközlött próba mérkőzéseket is foganatosítottunk. Minek természetes, egyszersmind üdvös következése volt a jobbféle ekéknek, valamint a cséplőgépeknek megyeszerte tapasztalható gyors és nagymérvű elterjedése, mi kétségtelen bizonyságául szolgál a megye, valamint a városbeli gazdák előre haladó törekvésének. De egyébként is bármennyire ócsárolja a mindennel elégületlen álczálott kritikus az esztergommegyei földmivelést — részemről határozottan merem állítani azt, hogy megyénk és városunk a belterjes gazdászat mezején sok, igen sok vármegyét meszsze túlszárnyal. Terjedelmes czikkem daczára nem mulaszthatom el nyíltan felkérni Agricola urat, miszerint legrövidebb idő alatt gazdasági tagjaink sorába iratkozni, és legjobb tudomásán úgy tapasztalatain sarkalló nézeteit velünk közölni ne sajnálja; biztosithatom, hogy azokat készséggel fogadjuk és a mennyiben beválandnak, tettleg és késedelem nélkül foganatositandjuk. Ezeknek előre bocsájtása után készséggel elismerem jóakaró abbeli tanácsának helyességét „miszerint az egyesület kérje fel a kormányt, hogy Esztergomban vinczellér-iskolát felállítani kegyeskedjék/' Meg kell azonban biztos tájékoztatása végett jegyeznem, hogy egyesületünk még a múlt nyáron nemcsak tettleg folyamodott a magas kormány által Esztergomban alapítandó földmives és vinczellériskola érdekében, de az ifjúság gyakorlati oktatásának azonnali megkezdhetése czéljából mindkét telepének annyiszor, mennyiszer leendő igénybe vételét ís készséggel felajánlotta. Minthogy azonban a várvavárt leiratban oly súlyos áldozatokat követelt a földmivelésügyi ministerium, melyeket sem a vármegye, sem a város főleg jelen íinanczialis helyzetében el nem vállalhat, az üdvös tervet — jóllehet az illető tanonczoknak a helybeli borászati egyesület jóhirű pinczéjében az iskolázott borkezelés módjának elsajátítására vajmi szerencsés alkalom kínálkoznék — boldogult időkre halasztani kényszerülénk. Befejezésül bizalomteljes tisztelettel felkérem t. Szerkesztő urat, miszerint szakszerű gazdászati eljárásunkat igazoló jelen válaszomat — miután azt az Esztergomi Hírlap a gáncsteljes agricolai czikk III. folytatásának megjelenése előtt elfogadni és közölni vonakodott, én pedig a méltatlan vádak okadatolt megczáfoltatását hétrőlhétre elodáztatni nem engedhetem, annál fogva ugyanezt saját lapja legközelebbi számában közrebocsájtani ne terheltessék. Esztergomban, márcz. 20-án. • Meszéna János, az eszt. gazd. egylet alelnöke. Esztergom sz. kir. város közgyűlése. Esztergom szab. kir. város képviselő-testülete f. hó 19-én hétfőn tartotta meg rendes tavaszi közgyűlését. A tárgysorozat legérdekesebb pontja volt a kaszárnyaépitő Grünwald testvérek czégfnek kérvénye, melyben a város tanácsától a kaucziókép elhelyezett 38850 írtnak az építkezések alkalmával való előnyösebb forgathatását kérelmezi, s e kérvény szolgáltatott legtöbb vitára alkalmat. Részletes tudósításunk az ülésről a következő: Elnöklő H e 1 c z Antal dr. polgármester megnyitván a gyűlést, üdvözli a képviselőtestületet. A napirend előtt Brutsy János képviselő a kaszárnyaépitő munkások szombaton történt zendülésére hivja fel a polgármester figyelmét, s kéri, hogy vizsgálja meg, vájjon alapos-e a munkások követelése, s aszerint intézkedjék. Elnöklő polgármester nem tartja ezt a közgyűlés elé tartozó dolognak, mert a munkások és munkaadók közti békés viszony fentartására és felügyeletére a rkapitányi hivatal van hivatva, mely is a szükséges intézkedést már megtette. Majd fentnevezett képviselő kérdést intéz a polgármesterhez, (ki a városok egyesítésének ügyében mult napokban a belügyminiszternél járt,) mily állapotban van az egyesítés ügye ? H e 1 c z polgármester egyelőre ezt diskréczió tárgyának tartja, de a közönség megnyugtatása végett annyit kijelent, hogy a belügyminiszter írásbeli intézkedést tett e tekintetben s az ügy oly jó mederben folyik, hogy az egyesítés még ez év végéig ki lesz mondva. A dolog örvendetes tudomásul szolgál. Majd a napirendre térve Kollár Károly főjegyző felolvassa J ó z s e f császári főherczeg és királyi herczeg köszönő leiratát 25 éves honvéd fő parancsnoki jubileuma alkalmából hozzá intézett feliratra. (Hosszas éljenzés.) Majd felolvassa főjegyző a közigazgatási bizottságnak a városi költségvetést jóváhagyó határozatát, melyet a tanács a szaktisztviselőknek kiad. Ezután felolvassa főjegyző a Grünwald testvérek czég kérvényét óvadékuk megváltoztatása iránt s az erre vonatkozó kaszárnyaügyi bizottsági és tanácsi javaslatot. A Grünwald czég ugyanis az építkezések megkezdése előtt készpénzben a város részére óvadékul 38850 frtot elhelyezett, illetve kiűzetett. Ámde a tanácshoz beadott kérvényében azt kérelmezi, hogy engedtessék meg neki, hogy ez összeget gyümölcsözőbben vállalataiba fektethesse. Ennek fejében azonban ez két ingatlanára tábláztatnék be, t. i. a Széchenyi-téren fekvő házára, és a párkányi nagykorcsmára, melyek értéke kitesz annyit, mint a kauczió öszszeg. A városi tanács is ezt javasolja. E dolog körül fejlődött ki hosszasabb vita. Elnöklő polgármester több ellenző képviselővel szemben a javaslat mellett beszél. Szerinte a czégnek kezére kell játszani, s méltányos engedményeket tenni, mert úgyis több előre nem látott és nem a czég által okozott akadály miatt az építkezés

1 igen hátra maradt, igy tehát midőn a czég javát akarjuk, c:ak önmagunk érdekében cselekszünk, méltányos azonban, s a czégtől is megkívánható, hogy ha mi valamelyes szívességet teszünk velük, ők viszonlag pl. az építést a szerződésben kikötött terminus (1895. febr. 1.) előtt befejezzék. F r e y Ferencz, országgyűlési képviselő, szintén helyesli a javaslatot, mert szerinte kell, hogy a jó viszony fenmoradjon a szerződő város és Grünwaldék között. Ha nem bíznak a czégben, mért adták át az építkezést ? O nem szavazott mellettök, de most látván a czég részéről tanúsított buzgalmat, hajlandó az óvadék megváltoztatására, mert a két felajánlott ingatlan megér annyit, mint a kauczió, de az ügyletbe csak ugy megy bele, ha záros rövid határidőt lehet kikötni a czéggel az építés befejezéséig. Ez értelemben nyilatkoznak F eh é r Gyula dr. plébános, F ö 1 dv á r y István dr. főügyész és M ar o s i József képviselő. Ezek ellenében Magos Sándor kir. járásbiró, a képviselőtestület figyelmét felhívja a Grünwald czég által beadott kérvényre, mely nem említi, hogy hajlandó-e a czég valamely szívességet tenni az óvadék átváltoztatása fejében. Ennélfogva utasittassék vissza a kérvény addig, mig benne a czég ajánl valamely anyagi előnyt, különben mereven ragaszkodik a szerződés pontjaihoz. Ehhez csatlakozik némi módosítással Brenn e r József képv'selő, D ó c z y Antal számvevő. P a c h Antal kéri a közgyűlést, hogy a megvitatott kérdés elintézését bizza a kaszárnya ügyi bizottságra, mely az eredményt ismét a közgyűlés elé fogja terjeszteni. A kérdés formulázása után elnöklő polgármester ezt határozatkép kimondja. Ezek után felolvassa a főjegyző Z o b e 1 Ernő műépítész kérvényét, melyben ez a kaszárnyaépitési művezetésért őt illető tiszteletdijának szerződésileg 7800 frtban való megállapítását kéri. A tanács ezt vele már előzőleg megvitatván, a tiszteletdijat 7000 frtban állapította meg, melyet a közgyűlés is elfogad. Bisutti József és Grósz Adolf ajánlatát beterjeszti a tanács, melyben ezek a Német-utczában fekvő ingatlanokat, (ház, szőllő és szántóföld, összesen mintegy 3 hold) az úgynevezett Majer-féle telkeket, a városnak 5000 írtért megvételre kínálják. A tanács az ajánlatot elfogadandónak véli, mert bár most pozitive szüksége nincs is rá a városnak, a közel jövőben akár a város rendezése alkalmával, akár a felállítandó képezdének épitési telek gyanánt nagyon czélszerü leend. A vételhez a közgyűlés is hozzájárul elvben, a dolog jobb megvitatására pedig az ápril 19-én megtartandó közgyűlést tűzi ki. Felolvastatik Hübschl Sándor elemi iskolai tanitó kérvénye 100 frtnyi korpótlékának 200 frtra való felemelése iránt. A tanács és iskolaszék a felemelést Hübschl Sándornak a tanügy terén szerzett bokros érdemeit méltányolván, megszavazza, mit a közgyűlés is elfogad. Egyes apró ügyek elintézése után a közgyűlés 12 órakor eloszlik. (—ck.) Kossuth Lajos. Consummatum est. Két hétig vivta az élethaláíharczot, kedden éjjel néhány másodp erezel 11 óra előtt megvált a szenvedésekkel teli földi élettől, Nagy hazánkfia már egész éjjel nagyon rosszul volt, nehezen lélekzett, azt is csak zihálva és hörögve. Oxigén beleheléssel iparkodtak meghosszabbítani drága életét. Háziorvosa: dr. Basso néha kérte, hogy a belehelés czéljából nyissa ki száját: megértette és igyekezett még lélekzetet venni. Ez is mutatta, hogy Öntudatnál volt. Többnyire mozdulatlanul feküdt, de kínszenvedését gyakran elárulta egy - egy görcsös mozdulata. Néha fejéhez kapott és homlokát simította. Arczszine többször változott, majd pirosra vált a láztól, majd megint szederjes lett. Este 7 órakor a betegszobában megállt Kossuth régi fali órája. Ez is szomorú sejtelemként röppent át az ápolók szivén. Az orvosok este 9 órakor még egy bulletint adtak, az utolsót, mely olaszul szórói-szóra igy szólt: Ore 31 (este 9 óra) soffocato del catarro che non ha forza di emettere, conserva pero ancora qualche barlune di coscienza. Bozzolo, Carle Basso. (Fojtogatva a katarrus által, melyet nincs ereje kilökni, mégis bir az öntudatnak csillámaival.) Alig adták ki ezt a jelentést, Bozzolo orvos sietve távozott s kijelentette, hogy a kormányzó legföljebb fél óráig élhet. Tizenegy óra előtt öt peczczel berohant a lakás ebédlőjébe Aulich titkár, hol a lapok tudósítói összegyűlve voltak és remegő hangon kiáltotta: — Meghalt . . . Halálos csönd követte ezt a szavat. A folyosó összes ajtai ki voltak nyitva ... A lépcsőházban, a kapu aljában váró tömeg sorain szempillantás alatt végig futott a hir: s mindenütt hangos zokogás követte útját. Az ebédlőből szétrebbentek az újságírók. Többen hangos sírással berohantak a szobába, nem bírva magukkal. A halottas szobából éppen akkor jött ki roskadozó léptekkel, Helfyné által vezetve, Rutkayné; patakzottak szeméből könnyei . . . A végzetnóra előtt néhány perczczel ragadta el Kossuthot a magyar nemzettől. Tizenegy óra előtt kínos hörgő sóhajjal elköltözött... elröpült nagy lelke. Az utolsó perczekben a szobában voltakRuttkayné, Kossuth Ferencz és Lajos, Ambrozovics és felesége, üai: Dezső és Lajos, H e 1 f y és felesége, Károlyi Gábor gróf, az összes orvosok és Benyovszky gróf. Mindannyian hangos zokogásba törtek ki. Csókolgatták a kihűlt kezeket. Bozzolo fölemelte a takarót, megvizsgálta szivét, és igy szólt: — E m o r t e . . . Meghalt! Károlyi Gábor szelíden felnyomta Kossuth állát ... Az asszonyok leroskadtak az ágy mellett... Alulról felhallatszott a tömeg zúgása. Egyik kőnyomatos igy tolmácsolja a kormányhoz közel álló körök hangulatát: „A magyar közélet egyik legnagyobb, kimagasló alakja ma az önválasztotta számkivetésben, Torinóban örökre lehunyta szemeit. Kossuth Lajos ma este 11 órakor meghalt. Magyarország gyászba borul. Nincs is semmi kétség, hogy az egész nemzet méltóan kifejezést fog adni mély gyászának, őszinte kegyeletének a jobbágyság eltörlése és a jogegyenlőség megalkotása e diadalmas bajno-