Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-30 / 103.szám

fiától követelünk ? Egyszerűen ismerni a magyar nyelvet mint az állam nyelvét és ennek következtében kivánjuk, hogy elemi iskoláinkban taníttassák az, az ő idegen nyelvok mellett, melyet a magyar állam sohasem vett tekintetbe, de a melyet azért senkinek sem jut eszébe az oktatás és egymás között valő használat tekintetéből békóba szorítani. A polgáriasult Európához föllebbezek most. Lehet-e ez másként ? Létezik-e olyan ország, melyben az állam nyelve ne legyen kötelező f a kollégiumokban éppen úgy, mint az elemi iskolában, Európa országai kedvezőbb ethnograflai helyzetben vannak, mint a mi országunk, ez kétségen kívül igaz, de hát ezt mit sem változtat a jog kérdésében. Avagy nincsenek-é lengyelek, szlávok mindenfelé a német birodalomban ? Nincsenek-e lengyelek szlávok mindenfelé, finnek és tatárok az orosz birodalomban ? És ugy-e nem vonja senki kétségbe e két hatalmasságnak azt a jogát, hogy az egyik német, másik az orosz nyelvet használhassa, mint az állam hivatalos nyelvét. Van-e Német vagy Oroszországban olyan — bár a legalacsonyabb fokú hivatalnok, kit megtűrnének egy pillanatig is, ha az állam nyelvét nem ismerné ? Következőleg ezen elemi igazság szempontjából nagyon megítélhető az, hogy mit tartalmaznak azok panaszai, kik magukat úgy szeretnék feltüntetni, mintha egy gyűlölt elnyomatásnak áldozatai lennének. Magyarország előtt két ut áll. Vagy föntartani és megerősíteni habozás nélkül és kifogástalanul Magyarországot a kárpátokon belül, vagy elnyeletni lassanként nemtelenül a keblén élősködő ellenséges népek által. Ha a magyarok lemondanak felsŐségükről, ha gyávák vagy gyöngék lennének azt föntartani, mint nemzet elvesznének, mert a külső ellenség nem hiányoznék belső ellenségeinknek. Hanem hát nem mondanak le. Történelmük elég tanúbizonyság erre, mért az nen> egyéb mint makacs küzdelem a létért, olyan küzdelem, melyet szavakkal ecsetelni lehetetlen és a milyet a kerek világon más nemzet nem tud felmutatni. És ha tízszázados küzdelem után Magyarország szemrehányást tehet önmagának,, e szemrehányás bizonnyára nem abból áll, hogy áthágta volna jogait és elnyomta volna erőszakkal a szláv és oláh nemzetiségeket, hanem hamarább abból, hogy nem fogta fel eléggé, miszerint itt rejtett erejét folyton szemmel tartani, védeni és erősíteni kellett volna . . , A magyar nemzet jellemének egyik végzetszerű alkateleme a rendkívüli közönyösség, nahát eme közönnyel könnyelműen és annyiszor hanyagolták már él hazánk valódi érdekeit s ezek között a törvényes, jogos, kötelességszerű megtorlást, s ez irányban annyiszer okulhattunk saját kárunkra, hogy ezután bizonyosan óvatosabbak lehetünk . . . A czikk végül a Revue de Paris oláhvédő cikke ellenében fejti ki argumentumait. Franciából fordította : Domonkos János. CSARNOK. Durcás a baba. (Rajz.) A kis feleség durcás volt. Haragosan nézett az ő férjecskéjére, elfordult, belevetette magát egy fauteuilbe, elővett egy íci-pici kendőt és abba sok-sok konyet hullatott. Mikor jól kisírta magát, Örült, hogy megboszulta azt a gonosz embert, a ki őt megharagította. De mikor visszagyűrte íci-pici kendőjét és ismét a jó, kis feleség lett belőle, gondolkodni kezdett, hogy talán ő bántotta meg férjét és ő volt nagyon-nagyon gonosz. Hát miért jöttment a szobában olyan komolyan, mint egy szigorú professzor? Aztán mikor én oda álltam eléje, miért nézett olyan haragosan rám ? Hát én bántottam meg őt talán ? És az aranyos baba szeretett volna veszekedni magamagával, hogy miért zavarja az ő uracskáját, ha Ő olyan komoly gondolatokkal van elfoglalva. De Istenem, ha hazajön az ő kis feleségéhez, minek is csinál olyan hivatalos arcot, mintha valami írnokával pörölne ? Aztán a haragos kis asszonyka felkelt, megnézte urát dolgozószobájában, de ott nem találta, fölkutatta az összes szobákat, de sehol, semmi! Itt van ni! most látta, hogy én haragszom, sírok és ő elmegy, itt hagy, itt, magamban. Nem, rá sem nézek, ha hazajön. Megint csak beleül a fauteuilbe, elővesz egy könyvet és olvas; pedig nem igen megy az olvasás, mindig hallgatózik, nem hall-e lépéseket. Szembeszállni szeretne vele, haragosan, mérgesen. De bizony az ő ura nem jön. A baba pedig annál jobban haragudott és türelmetlenkedett . . . Végre nyilik az ajtó és bejön a rossz, gonosz férj. O föl sem néz, csak olvas. Pedig úgy szeretne vele pörölni, úgy szeretné kiönteni haragját. De visszatartja magát. Nem,, észre sem akarom venni, monda magában. A férj leveti felső kabátját, oda megy az ő aranyos feleségéhez. — Baba, mondja nevetve, kisírta már magát ? — Bizony van sírni valóm. —

: Baba, maga tréftij;. — Látja, hogy.egésZ komoly vagyok. — Baba, maga tréfáL adjon egy csókot. — Nem kap, pattant: fel a baba, nem kap, én magára nagyon, de nagyon haragszom. Én oda megyek, az. én jó uracskámhoz, a ki olyan komoly arcot csinált, én csitítani akartam, ő meg elfordul és itt hagy. Én haragszom magára ! — Téved. Én magára nem haragudtam. Csak holnap itthon akartam maradni délután az én kis feleségemmel és nem lehet belőle semmi, mert holnap, hivatalos dolgokat kell végeznem. Hát örülhetek én ennek, ha egy teljes fél nap el kell maradni a feleségemtől ? Most már ugy.-e, együtt csinálunk komoly arcot — holnap délutánra. Hát még' haragszik? — Most már nem, de az ajtónál, kérem tegye le a hivatalt az arczárói, és mint az én aranyos, jó férjecském jöjjön be hozzám. — De most már megcsókolhatom az én kis feleségemet? Mir a. ii i R E K: Esztergom, decz. 29. ElodS-zetési feldaiTrátsAz »Esztergom és Vidéke« tizenhatodik évfolyamát fejezzük be ez évben és január elsejével a tizenhetedikbe lépünk át. Most, mikor a tollat kezünkbe fogjuk, hogy részint az elmúlt évről beszámoljunk, részint a beállóra programmot ad junk, aggodalom és meghatottság fog el egyszerre. Aggodalom az óriási verseny miatt, mely a magyarországi sajtó örvendetes fellendülése nyomán támadt. Hisz egyik újság a másikat akarja felülmúlni. Egész garmadájával az olvasmányoknak és rendkívüli mellékleteknek kedveskednek, hogy a közönség uj rétegeit hódítsák meg, vagy legalább a régit megtartsák. Meghatottsággal fogjuk meg a tollat az uj év küszöbén annak érzetében, hogy íme Esztergom város és vidékének közönsége tizenhat évi pályafutást engedett megérnünk. Tizenhat év ! A viruló fiatal lánynak napsugárral, madárdallal teljes kora, egy újságnak hosszú, nagyon hosszú, szinte kivételes hosszúságú élete! Sokszor elmondtuk már e lapok hasábjain, nem akarjuk tehát újólag részletezni annak őszinte beismerését, hogy a vidéki sajtó a fővárosi mellett a szegény, lenézett testvér szerepére VÍ utalva. Nemcsak a népesség számán, de a közműveltség kisebb fejlettsével is messze elmaradt a vidék Budist mögött és mivel egy város ujságj;ak szinvonalat első sorban olvasóközöríge adja meg, a provinciális újságok sa mérkőzhetnek a fővárosi hatalmas zsualisztikával. De Esztergom némileg kiteles helyzetet foglal el a vidéken. Haimas történelmi múltja, az, hogy az orszáelső főpapjának székhelye e városban vaés egyéb körülmények szép jövőt helynek Esztergom számára kilátásba. Ezt a jövendőt, szerett városunk és környékének közérdeke szolgáltuk mi tizenhat éven át és fogk szolgálni ezután is lankadatlanul és annál nagyobb buzgósággal, mert Esztejom kilépett évszázados lethargiájából, atalmas léptekkel iparkodik helyrehozni mulasztásokat. Az új élet lüktetése ternszetesen nekünk is új erőt ad. Fokozott figyelemmel ilunk őrt a napi események fölött. Pártctól függetlenül pusztán a közérdek \zeti tollúnkat. Nem habozunk az érdmnek megadni jutalmát, valamint a bűnek, a magyartalanságnak, a haszonleésnek, az osto- j baságnak letörni szarvat. Czikkeínkben részint a kultúrát, ré&int az anyagi j gyarapodást iparkodunk előe vinni, hisz olyan sok még a tenni/aló .. . Szépirodalmi rovatunkban csak a jót vesszük fel s már is büszkén nutatlatunk a — köztük nem egy országps ne\í — munkatársak karára, kik lapunk szellemi nívóját a lefolyt évben is növetek. Ez a pártolás adta meg lehetőségét annak, hogy az aEsztergomés Vidékét« az, utóbbi években bizonyG magasabb színvonalra fejleszthettük, mly mellett a nyomdai kiállítás is — ~úg; hisszük — előnyös változáson ment át; A közönségért a közönségei munkálkodunk, viszont kérjük tehá ezentúlra is a közönség kegyes pártfogcását. Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőséje. Kérjük olvasóinkat, hogy z előfizetéseket minél előbb megújítani keyeskedjenek, mivel a lejárt előfizetés utn a fővárosi lapok szokása szerint, csupa még három mutatványszámot küldünk, aután, ha időközben az előfizetés meg £m újíttatott, a lap küldését beszünteti akiadóhivatal. !W Mai számunk 6 cdalon jelent meg. -p§ Az .sEsztergom és Vidké«-re szóló előfizetések a kiadóhivatalba, intézendők. (Esztergom, Duna-utca $í) Előfizetési árak : Egész évre 6 ft Fél „ 3 „ Negyed „ 1.50 kr. . Mutatványszámokat levelező-lapon való megkeresésre szívesen küldünk. : Az „Esztergom és Vidéke" kiadóhivatala. — Egyházi hírek. Z i e g le r Béla nagymegyeri lelkész elhunyt e ló 25-én Komáromban. Helyébe ideiglenes lelkészi minőségben kineveztettek idősb Horváth József volt ekecsi káplán. Tráge r Ferenc volt kopcsányi lelkész péterfdvai lelkészszé lőn kinevezve. . — Esztergom város közgyűlése. A képviselő testület csütörtökön reggel 9 órakor közgyűlést tartott, meiyet df. Helc Antal polgármester nyitott meg. A jelen ülés legfontosabb része — úgymond — a mérnök választás, mihez törvényszerűit az alispán úr meghívása szükséges. Kijelöli a bizottságot, mely Andrássy János alispánért megy. Alispán éljenzés közt megjelenvén, meleg szavakban üdvözli a képviselőtestületet most az első alkalommal, midőn alkalma nyilik itt elnökölni. Áttérve a választásra, az alispán elmondja, hogy két pályázó jelentkezett, kik közül Horváth Gyulának oklevele, nem lévén, a kandidáló-bizottság a másik jelöltet, T i e f e n t h a 1 Gyulát jelölte egyhangúlag. Tiefenthalt a közgyűlés szintén egyhangúlag városi, mérnökké választotta. Végül az alispán lelkes szavakban kívánja a város felvirágzását. Helc polgármester köszönő szavai után a közönség éljenzése közt távozik a teremből. Ezután a polgármester elnöklete alatt tovább folyt a gyűlés. A Grűnwald-testvérek kaszárnyaépitő vállalkozók 5

ooc frtnyi biztosítékát, mely a csapatkórház felépültéig és átvételéig volt visszatartandó, visszaadni határozták. .. Érdekes tárgy volt a,,városi reáliskolai tanárok kérelme. Mivel a város az állami nyugdíj' intézetbe belédett, a régebbi 4 tanárnak kellene fizetni a múltra igényelt járulékot, mintegy 1600 frtot. Mivel a tanárok 35—38 év óta vannak szolgálatban s ez idő alatt fizetésük semmivel sem emelkedett s mert az összeg egyszer s mindenkorra fizetendő és 4 év alatt 400 frtjával, a pénzügyi bizottság javasolja, hogy a fizetés terhét a város v ál alj a magára. A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát, miért Kaán János reáliskolai tanár mondott köszönetet. Az országos selyemtenyésztési biztos 3 holdat kér haszonbérbe 10 évre jutányos árért szederfa-tenyésztésre. Megadatik holdja 25 frtért. Végül a közgyűlés Burián Lajos kapitáuyi segédnek az 1894-ik évre rendkívüli segély czimen 100 frtot szavazott meg. — Eljegyzés. Dr. Etter Dezső, kaposvári törvényszéki aljegyző karácsony estéjén eljegyezte K r up 1 ani cAranka kisasszonyt, Kruplanic Kálmán, vármegyénk főispánjának bájos leányát. Legőszintébb jókivánatainkat a szép frigyhez ! — Az esztergomi kaszinó karácsony második ünnepén, szerdán tartotta meg igen népes választó közgyűlését, melyen Kruplanic Kálmán főispán elnökölt. Különös tetszésben részesült Etter Gyula titkár hangulatos jelentése a kaszinó mult évi történetéről és anyagi állapotáról. Az ezután következett választáson a jövő évre megválasztattak : Elnök : Kruplanic Kálmán, alelnök : Obermayer György, titkár : Rudolf István, ügyész: dr. Hulényi Győző, pénztárnok: Zsiga Zsigmond, könyvtárnok: Klementisz István. Választmányi tagok: dr. Földváry István, Etter Gyula, Bellovits Ferenc, dr. Helc Antal, Reusz József, Szabó Mihály, Hübschl Alajos, Kornhaber Adolf, Büttner Róbert, Meszéna Kálmán, Frey Ferenc, Bleszl Ferenc, Ivánovits Béla, Niedermann Pál, dr. Aldori Mór, dr. Bürián János, Szenttamási Béla, Kollár Mihály, dr. György Emőd, Bartal Rezső. — Serum a szegényeknek. A minap közöltük egy szakértő felhívását, melyben városi tanácsunkhoz fordul, hogy az esztergomi szegények számára szerűm beszerzéséről gondoskodjék. A felhivás ugy látszik nem' hangzott el nyom nélkül, mivel egyes nemeslelkü emberbarátok már megkezdték az.adakozást serum beszerzésére. Most Szenttamás elöljárósága értesít, hogy Lindtner" János úr nála 20 frtot azon célból tett lé/ hogy azon szegény emberek részére szükség esetén serumot vásároljanak. A nemes tett dicséretre nem szorul; vajha mielőbb megtalálná követőit! — Jótékonyság. Az újonnan építendő kórház javára R e v i cz k,y Győző főszolgabíró úr 10 frtot adományozott. Marosi Józsefné úrnő a szent ünnepek alkalmából a kórházi betegek részére 50 drb narancsot adományozott. A kegyes adományokért a kórházi igazgatóság köszönetet mond. — Szerencsétlenség. Igaz részvétet kelt mindenfelé egyik fiatal hírlapíró kollegánknak, T h u r n e r József rendőrkapitánysági tisztviselőnek szerencsétlensége. Thurnert karácsony első ünnepén a kisdunai korcsolyapályán szélhűdés érte és eszméletlen állapotban vitték haza. Azóta csak ritkán jön öntudathoz, bal karját és lábát a hűdés miatt emelni sem képes. Megrémült szülei, kiket táviratilag hívtak Esztergomba, virrasztanak az azóta folyton mély, lethargikus álomban fekvő beteg fölött. Ápoló orvosai mindent elkövetnek megmentésére, bár bevallják, hogy a baj szokatlan és rendkívül súlyos. Thurnert, ki legutóbb az » Esztergomi Lapok« hírrovat-szerkesztője volt és lapunknak is egyik jól ismert munkatársa (ki ne olvasta volna szép verseit, melyeket többnyire Torbágyi, Izsóy Lia és más álnevek alatt írt az ^Esztergom és Vidéké«-nek?) épen most szerezte meg a városi virilistaságot Eggenhofer Béla táthi kereskedő képviselétében és a városi közgyami állasra volt kombinációban. Őszinte részvéttel, megrendüléssel fogadta tehát mindenki a szerencsétlenség hírét, mely egy fiatal, szép reményekre jogosító ifjút olyan váratlanul sújtott. Vajha szerető szüleinek reménye teljesednék és a gondviselés mielőbb visszavezetné friss egészségben szeretteinek karjai közé ! — Karácsonyi-ünnepély. A kath. legényegylet nagyszámú közönség jelenlétében tartotta meg e hó 26-án délután karácsonyfa ünepélyét. Az ünnepélynek központját Perger Lajos plébános urnák igen érdekes és megható felolvasása képezte. A karácsonyi hangulatnak adtak kifejezést Böcskey K. és Rangl A. egyesületi tagok is ügyes szavalataikkal. Különösen feltűnt az ünnepélyen Sztaniek Klotild ki-