Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-08 / 98.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 98. szám. Szombat, 1894. deczember 8. ij^^E^s Í^^^^ I^^^J ^^^^^^^ Í^^^^S ^^

^^

^

^

^ ^^^

^^^ ^^

^^^^ ^^

^^^^

^^ es s a Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | . I ELŐFIZETÉSI ÁR.: | iS Egész évre ........... 6 frt ~ kr, | ^ Fél évre 3 » — » ^ | Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra — » 50 » | Egyes szám ára — » 7 » ^ VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallflscll- és Hailgll-féle dohánytőzsdékben. I I Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. — Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Modern agrárpolitika. Szakértő gazda kezéből adjuk a következő cikket : Vannak eszmék, melyek az ideálizmus légkörében képződnek és folyton ott is lebegnek, a nélkül, hogy cséppé alakulva az anyaföld termékenyítésére hatnának. Ilyen a sok közül a túlhajtott modern agrárpolitika. Nem tartozunk azok közé, a kik mezőgazdasági állapotainkkal minden tekintetben ki volnának békülve ; de azoknak elveit sem valljuk, a kik a legfeketébb színben látják és festik a helyzetet, a mely fölött folyton kétségbeejtő jeremiádákat zengenek s minden törekvésük oda irányul, hogy a modern agrárpolitika szemkápráztató fáklyafényével idézzék elő azt a varázsszerű világosságot, a mely egyedül juttatja földmívelésügyünket a boldogság eldorádójába. A tényleges állapotokból merített tapasztalataink alapján kötelességünk e veszélyes tévtan ellen, eltekintve minden pártszemponttól, a legerélyesebben küzdeni és annak káros voltát beigazolni, nehogy meg tévesztessék a nagy közönség, fő Iz „Esztai és Vidéke" tárczája. A rongy. Azt mondják, hogy ez a világ Kívül fényes, belül sötét: Kívül sötét a világom, Hej, de belől sötétebb még. Szörnyű józan ez az élet . . . Igaz, nagyon nem is bánom. Összefoszlott, rongyokká lett Valamennyi ideálom. Ronggyá ? . . . Ejnye, eltaláltam, Hisz a rongyból lesz a bankó, Meg a cifra ruha, melyet Hord a hiú s sok fajankó. Pincelyukban, utcasarkon Ottan is a rongy az első. Az egyik a rongyot szedi A másik csak rongykereső. Ne mosolygjatok e versen, Mert bár könnyű volt megírni, Csakhogy a míg leírhattam, Sírnom kellett, sokat sírni. Erdó'si Dezső. képpen azonban a kormányzásra hivatott hatalom uj resszort miniszterével, a kinek különben kifejtett egyik iránnyelve, a középút követése és iparpártolása elegendő garanciát nyújt ugyan arra nézve, hogy nem hive a szélsőségekbe csapongó elveknek és hogy nem a modern agrárpolitikának, hanem a közös jólét előmozdítására irányult közgazdasági politikának lett követője. Mi, gazdák, már értem, a kik tényleges gazdálkodással foglalkoznak, a nép között élünk, közvetlen tapasztalásból ismerjük mezőgazdasági kóros állapotainkat, következésképpen legilletékesebbek is vagyunk azokat megítélni, nemkülönben az orvoslás és haladás megfelelő módját és helyes irányát megjelölni, szemben azokkal, a kik a zöld asztal mellett gazdálkodva, többnyire a külföld nyomán, annak nem egyszer megokolatlan utánzásával igyekeznek földművelésünk ügyét hangzatos és tetszetős jelszavak alatt előmozdítani. Senki sem fogja kétségbe vonni azt, hogy Magyarország agrikultur állam. Ez azonban korántsem jogosít fel bennünket, gazdákat arra, Özvegyek. — Az «Esztergom és Vidéke» eredeti tárczája. -Mikor utolszor láttam, alig volt nagyobb egy babszemnél, s ma már azt az értesítést kapom, hogy menyasszony. Alig tudom elhinni, alig tudom elképzelni, de ha az időt még is összevetem, csak kiadja azt a bizonyos kort, a mikor a leányokat már férjhez lehet adni. Körülbelül tíz esztendeje lesz, hogy elszakadtam arról a vidékről, a hol Ilonka mamája élte korai özvegységének szomorú napjait, és akkor lehetett úgy . . . Ej, de hát mi szükség azt tudni, elég ha mondom, hogy igazán olyan volt mint egy babszem. Még most is előttem van, a mint egy alkalommal térdeimen mászkálva siralmas hangon monda: — Édes néni, én nem akarok soha férjhez menni. — És miért nem, édes gyermekem ? kérdem kíváncsian kis piros arezocskáját megsimogatva. — Mert én nem akarok Özvegy lenni. — Bohó, hát mért kellene neked özvegynek lenned ? —• A mama is az, és mindig olyan szomorú. —• Mamádat kivételes csapás érte, a milyentől meg fog téged óvni az Isten. — Hát nem minden asszony lesz özvegy gyé ha férjhez megy ? Ez a kérdés némileg zavarba hozott, mert azt hittem, hogy ez a parányi jószág ösztönszerűleg érzi már nemének súlyos voltát, és azt a hivatásszerű jövőt, melyre mint mondják, minden nő már születésekor predesztinálva van. hogy agrikulturánkat a többi kereseti ágak és vállalatok rovására egyoldalulag fejlesszük, sőt éppen e körülménynél fogva nem szükséges, sőt nem is szabad nekünk kizárólagos agrárpolitikát űzni. Azért, a kik e jelszó alatt bontották ki zászlójukat, azok nem a közös jólétre törekszenek és nem vetettek számot ez irány elmaradhatatlan káros következményeivel, hanem szolgálatába szegődtek oly elvnek, a mely okvetlenül maga után vonná az élesen izolált ipar-, kereskedelem- stb. irányzatok létrejöttét az ő mereven egyoldalú s tisztán a közérdeket veszélyeztető törekvéseikkel. A hazai viszonyokhoz mérten és czéltudatosan gondolkozva tehát csak azt az elvet lehet helyesnek és czélravezetőnek elfogadni, a mely egyik kereseti forrásnak sem akar megokolatlan előnyt nyújtani, mert csak virágzó földmivelés és ipar teremthet virágzó kereskedelmet és viszont; mindezek együttvéve pedig egészséges közgazdasági állapotokat. Össze kell tehát házasítani a közvetlenség: közös kapcsával a különböző keresetforrások és osztályok érdekeit a mezőgazdaság érdekeivel, mert csakis ez intenczióból keletkezhetik az a csalhatatlan axióma, a melynek létjogosultsága az egyetértésen, mint boldogulásunk egyedüli létfeltételén alapszik. Azért kormányunk hajójának mindig a közérdek életfolyamának ama normális, de főmedrében kell evezni, a melyet a viszonyok szükséglete szerint az élettapasztalat szabályoz, mert csakis igy lehet a reális haladás és biztos boldogulás kikötőjébe eljutni. Ilyenformán az esetleges hányattatásokat mellőzni nem lehet ugyan ; mert az idő viszontagságait mérsékelni és szabályozni senkinek sem áll hatalmában, de egyet, vagyis az önzetlen törekvések zátonyra jutását, okvetetlen el lehet kerülni. A midőn mi a mezőgazdaság érdekeit szolgáljuk, méltányosak és igazságosak kívánunk lenni minden más osztálylyal és üzletággal szemben; Valamint mindenkor tisztelettel viseltetünk elvi ellenfeleink véleménye iránt, ugy viszont respektáltatni kérjük a magunk meggyőződését is, a melyet sem párt, sem személyes és hatalmi érdekeknek soha alá nem vetünk. És önkénytelenül eszembe jutott, hogy hány asszony van, ki még férje életében özvegyi gyászt visel a lelke mélyén, s a ki sokkal inkább özvegynek, elhagyottnak érzi magát mint az, kinek hitestársát kiszakította a halál az élők sorából. Csak akkori ösmerőseim közül is elgfondoltam hamarjában néhányat, a kik csak névleg, a világ szemében asszonyok, valójában pedig ott ontják titkon könnyeiket, szépen megálmodott boldogságuk sirja felett. Ott volt teszem fel a gazdag Aranka, a kit férje csak vagyonáért vett el, s már néhány hét múlva elhanyagolt, mert másokat sokkal szebbnek talált, s a szegény fiatal asszony az ő hitvesi szeretetének magasztos érzetében, titokban viselte özvegyi gyászát. Ott volt továbbá Mariska. Tiszta szerelemből léptek örök frigyre, de férje nagyratörő nyugtalan lélek volt, a ki idejének legnagyobb részét házon kivül munkában tölti el, s otthon a nő elhagyottan, a kétségbeesés kinos vergődései közt, mindegyre jobban és jobban burkolódzik titkos Özvegyi fátyolába. És mentem volna még tovább, mert hiszen ezeknek a nem officiel özvegyeknek szeri-száma sincsen, de Ilonka nyugtalanul várta a feleletet, össze kellett hát szedni magamat, hogy az ámitás legkisebb látszata nélkül mondhassam néki: Az özvegyi állapotok csak kivételesek, de a legtöbb asszony nagyon boldog és vidám, s hogy minden leány csak rendeltetését követi ha férjhez megyén. Belenyugodott, sőt hogy el is hitte, abból következtetem, hogy ma már menyasszony, hogy gyermekkori aggályai mind, eltűntek s jelen boldogságának érzetében a legszebb, a legkecsegtetőbb képeket festi maga elé a sokat ígérő jövőről, s rózsaszínű felhők között emelkedik az égfelé, és csak madártávlatból látja a föld szennyét, melyből, úgy véli, ott nem tapadhat hozzá egy szemernyi sem. Adja az ég, hogy úgy legyen, hogy az a rózsaszínű felhő soha se hozza közelebb a föld salakjához és hogy sohase érezze sem valódi, sem titkolt özvegységének íájó keservét. Lithvay Viktória. Mikulás. Tegnapelőtt volt a családok kis csacsogó angyalkáinak, a félelem és öröm vegyes érzelmével várt Mikulása. Nevelésünk mily nagy, mily kegyetlen tévedése, hogy a szent életű férfiú, Miklós püspök, a nagy gyermekbarát, korának legnagyobb filantrópja mint gyermekrémitő krampusz szerepel. A tiszteletre méltó ősz püspök mint valami szőröstestű szatír, kecskelábú és szarvú manó él a gyermekek képzeletében. BRUTSY GYULA í 1111 í 11 Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a •• g terén megjelent mindennemű IJZLETEÜEÜ újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.