Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-02 / 96.szám

lenlegi állapot azonban világosan áttekinthető a rendszeresen vezetett könyvekből és — az évenként — a megyei közgyűlés elé terjesztett jelentésekből. A szövetkezetnek ez időszerint 13.959 tagja összesen 6.222,450 frt összegig van biztositva. Az 1893-ik évi díjbevétel 25,033 frtot, az ez évben kifizetett tűzkárok 12,010 frtot tettek. Meghatározott díjtétele 100 frt biztosított összeg után évenkint 40 kr., mely a szükséghez képest felemelhető, törvényhatósági közgyűlési határozattal. Ez idő szerint a szövetkezetnek 67,000 frt — hatvanhétezer forint — tartalékalapja van, melyből a tűzkárokat azonnal fedezni képes. A 40 kros díjtétel — a szabályrendelet szerint — csak akkor lesz lejebb szállítható, ha az alaptőke 100.000 frtra emelkedik. A mi rövid időn várható. A biztositó intézet ügyeit egy vezérügynök vezeti, ki nyugdíj igénynyel bíró és hatévenkint választott, rendszeres megyei tisztviselő. Az alispánnak közvetlenül van alárendelve, melléje egy irnok van beosztva. Minden káreset becsű utján — felesketett becsülőkkel — állapittatik meg és a kárösszeget az alispán folyósítja. Biztosítási és kártalanítási ügyekben első fokban az alispán, másod fokban a közigazgatási bizottság és harmadfokban a vármegye közgyűlése határoz. Az intézet részére az ajánlatok a falusi birák, körjegyzők, szolgabirák utján s közvetlenül a vezérügynökhöz is tehetők. A díjkövetelések szintén közigazgatási uton« szedetnek be a megyei másfajta rovatalok módjára. Ilyenformán valóban kevéssé üzletkész és sajátságos szervezetével a megyei közigazgatás keretébe illesztve is folyton fokozódó jó eredményekkel működik ez a szövetkezet., A mint az elsoroltakból láttuk, kis területre szorítva, csak egy-egy Ez volt az én ebédem. E tálacskákban el volt helyezve egészen a fagylaltig és fekete kávéig az összes, rendelkezésemre bocsátott étel. Elhozták azt mind egyszerre. Nem lehet szándékomban New-York összes nevezetességeit, az ott feltalálható egyes intézményeket, jókat, rosszakat egyaránt felsorolni és leírni, mert hiszen sokkal rendszeresebben, sokkal jobban találjuk megírva ezeket bármely Baedacker, vagy akármely más utazókönyvben, csak oly dolgokról kívánok megemlékezni, melyek utazó-könyvekben nincsenek megírva. Egy másfél milló lakossal biró város közepén vagyunk, oly városban, melyet a leírások szerint egyedül London múl fölül. Külömb ezek szerint Parisnál és a többi hatalmas európai metropolisoknál. Szó sincs róla, hogy sok tekintetben felül is múlja. Hogy csak egyet is említsek, a közlekedés itt oly roppant arányokat ölt, a melyről fogalmunk sem lehet. Ember ember hátán, kocsi kocsi háta mögött, úgy tolonganak és úg^y hajszolják egymást, mintha egy Örök élet boldogsága függne e hajsza minél gyorsabbá tételétől. Vagy hogy egy más körülményt említsek, ha szemünk bárhova tekint is, legyen az a házak teteje, az utcák fölött elterülő szabad levegő, avagy pedig a lakházak ablakai, nem is említve a rendelkezésre álló üres falakat, mindenütt ott találjuk a maguk nemében páratlan amerikai hirdetéseket. Az a raffinéria, az a mindenre kiterjedő gondosság, a figyekisebb vármegyére terjedőleg alaptőke nélkül indult meg e két tűzbiztositó szövetkezet mőködése. Bizalom hiányában csak kevés, kis összeget biztositó, szegényebb gazdák körében folytak le a kezdet nehézségeivel küzdő első üzletévek. A biztositási üzlet mai követelményeinek meg nem felelő szervezettel,: a kisebb-nagyobb kockázatú biztositások között okszerű dij tételkülönbözetek felállítása nélkül, alaposabb szakképzettséget nélkülöző személyzettel ; s igy valóban a nehéz körülmények halmozódása alatt történtek a kísérletek és mindennek dacára az eredmény kiválóan értékes. A tűzbiztosítás — mindama nehéz viszonyok együttes közrehatása daczára — olcsóbb, mint a részvényekre alapított társulatok bármelyikénél. Elvitathatlan tények igazolják tehát nálunk is, hogy a biztositó közönségre nézve üdvösebb a biztositásnak szövetkezeti alapon való szervezése, minta 7^észvény'társulati rendszer. (Folyt, köv.) Felszeghy Ferencz. Hangverseny a korház javára. (Nov. 28.) 1 Sok bajjal, viszontagsággal kellett megküzdenie a hangverseny rendezőbizottságának, de az eredmény bőven kárpótolta őket és elfeledtette a kellemetlenségeket. A hangverseny minden ízében, úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. Himnuszokat kellene itt zengnünk, úgy a bőkezű bíboros főpapnak, mint a többi nemeslelkű pártfogónak, kik hathatós anyagi segélylyel istápolták az új kórházat most az első alkalommal is. Meg kellene dicsérnünk a közreműködőket, a változatosan öszszeállított műsor zenei interpretálóit, a katonaság zenekarát és első sorban azt á jó, minden nemesre áldozatkész esztergomi közönséget, melyet hasztalan vádolnak közönnyel, mindig ott van, a hol némileg elfogadhatót kap és alkalma nyílik filléreivel a jótékonyság oltárán áldozni. lem, melylyel e hirdetések nemcsak megszerkesztve, hanem kivitel tekintetében is elkészítve vannak, tényleg felülmúlhatatlan. Csakhogy azután ne jusson eszébe oly embernek idejönni, a ki csak csekély mértékben is enervált idegrendszerrel bir ; mert bizony az ilyen idegrendszer itt tönkre megy. Nyugalmat abszolúte nem talál sem a szem és maga az ember sem. Eltéroleg más nagy városoktól, itt nem a könnyű fuvar birja a közlekedés nagy részét, hanem a nehéz társzekerek, a hordókat és más egyéb terheket vivő járművek és még abban is különböznek más városok társzekereitől, hogy itt NewYorkban, és egyáltalában minden amerikai városban a teher-kocsik ügetve, vágtatva haladnak. . A mi azonban az itteni forgalmat megkülönbözteti más városok forgalmától, az a város legeslegközepén közlekedő legkülönfélébb vasut-rendszereken alapul. A legújabb vívmányú villamos vasúttól, a gőzvasut, elevated railroad és a kabel-karon végig le egészen a lóvasutig és omnibuszig, mely szintén síneken jár, mindenféle vasutrendszert találunk. A személyközlekedést majdnem kizárólag ezek közvetítik. A másik különbség pedig minden más európai város közlekedésétől abban rejlik, hogy mig pl. Parisban a járművet hajtó köteles felügyelni a gyalogjárókra, addig itt Amerikában, a szabadság ez ideális hazájában, a szegény gyalogjárók kötelessége felügyelni arra, hogy valamely vágtató teherkocsi vagy bármely más jármű alá ne kerüljön. Általános dicséretek helyett tudósítónknak engedjük át a szót, ki a feledhetlen est részleteiről a következőkben számol el : A rendezőknek abban folt a fejük, hogy egy nagyszabású koncertet fognak rendezni, a milyen még nem volt Esztergomban. E célból a régi, kipróbált helybeli erőkön kívül igénybe venni óhajtották egy országosan ünnepelt énekművésznő és egy Magyarországszerte ismert író közreműködését. Nem a rendezők buzgóságán, hanem külső körülményeken mult, hogy Komáromi Mariska és Sipulusz sem jöhettek el, valamint gyöngélkedése miatt dr. Szilárd Ferencné, Rédly Berta úrhölgy, Esztergom kiváló művész-leánya is kénytelen volt lemondani az énekszámokról, melyek pedig már a műsoron kinyomatva voltak. Nem a nyilvánosság elé tartozik az ezerféle apró kellemetlenség és akadály felsorolása, melyek minden hangversenynél elkerülhetlenek és a melyek éppen itt — mintha sok tényező a jótékony hangverseny ellen foglalt volna állást — fokozottabb mértékben zúdultak a rendezők nyakába. Ugy, hogy mikor már arról is szó volt, hogy a hangverseny elhalasztatik, mindenki jogos aggodalmat táplált a siker iránt. És ime, mi történt ? Szerdán délután, a hangverseny napján ment híre, hogy a hercegprímás páratlan bőkezűségével egyszerre biztosította az anyagi sikert. Az ülőhelyeket, egypár kivételével, mind elkapkodták. Este fél 8 órakor már szálingózni kezdett a «Fürdő* szépen dekorált nagytermébe a legelőkelőbb közönség. A félkörben elhelyezett széksorokat Esztergom híres százszorszép leányai, asszonyai, notabilitásai foglalták el. Ott voltak ezek közül: Kruplanic Kálmán főispán, Andrássy János alispán, Görz Arthur ezredes, Müller von Müllenau alezredes, dr. Helc Antal polgármester, dr. Komlóssy Ferencz kanonok, Mally János kanonok, dr. Földváry István főügyész, Szabó Mihály főjegyző, dr. Niedermann Gyula kir. tanácsos, igazgató, Frey Ferencz és Kobek István orszgy. képviselők, dr. Mátray Gyula, Braun Sándor földbirtokos és a megyebeli és városi intelligenciának krémje, Budapestről és a messze vidékről is számos fess táncos rukkolt be az estére. A szép asszonyok és lányok gyönyörű koszorújáról ez a sajnos, csak hiányos névsor ad megközeFel kell még említenem ama meglehetősen köztudomású dolgot, hogy Amerikában vannak egész városrészek, a melyek kizárólag üzleti célokra vannak berendezve és a melyekben e szerint az esti órákban, hat után, alig egy-két szál emberrel találkozhatunk, mivel nemcsak a földszint, hanem a házak összes emeletei is üzleti célokra vannak berendezve. Az amerikai munkanap, eltéroleg a miénktől, egyfolytában tart. Reggeltől egészen estig, ebéd időre mindössze fél óra van szánva, a melyet minden amerikai üzletember nem otthon, mivel ez rendesen távol esik, hanem külön e célra alakult lunch-házakban szokott eltölteni Eléggé érdekes végül az amerikai házak ama különös rendszere, mely szerint az üzleti célokra berendezett házakat kiváló nagy forgalmú utakon, mint pl. a broadwayn építik és minthogy itt a telek drága, de a levegő ingyen van, felhatolnak messze az ég felé, a mennyire ezt az építési tudomány megengedi és igy találunk 10—15—20, sőt 24 emeletes házakat is. Természetes, hogy itt a közlekedés az Amerikában mindenütt feltalálható liftek, elevaterek (felvonók) által történik. A magánlakások azonban — és ebben átvették az angolok szokását — a város központjától távolabb eső utczákban fekszenek, a hol a telek, épp mivel üzleti forgalom nincsen, meglehetősen olcsó és itt többnyire földszintes, vagy legfeljebb egyemeletes házakkal találkozunk, a melyek egy-egy család külön elzárt otthonát képezik. lítő képet: Kerschbaummayer Károlyné, Nozdrovicky Miklósné, Olga és Anna, Kaán Károlyné, Rogrün Edéné és Gizi, Waldvogel Józsefné és Ida, Frítz Amália, Mátray Gyuláné, Reviczky Gáborné, Kruplanicz Aranka, Horváth Andrásné, Etelka és Mariska, Geiger Endréné, Müller von Müllenauné, Frey Ferenczné és Berta, Greifensteiner Jánosné, Marosi Józsefné és Lujza, Helc Antalné és Ida, Helc Emma, Helc Sárika, Niedermann Jánosné és Nelli, Niedermann Inez, Lejtényi Györgyné, Legény Ivánné és Irénke, Ivanovics Béláné, Földváry Istvánné, Pfalz Józsefné és Gizi, Niedermann Józsefné, Zubcsek Jánosné, Schönbeck Imréné és Mariska, Nagy Pálné, Etelka és Margitta, Bedő Józsefné, Rudolf Mihályné, Müller Gyuláné, Tillmann Károlyné és Margit, Meszéna Kálmánné, Buzárovits Gusztávné és Margit, Aldori Mórné és Vilma, Nóvák Gizi, Kornsteinné, Schönbeck Juszta és Mártha, Kollár Istvánné, Munkácsi Károlyné és Sarolta, Braun Sándorné, Kobek Istvánné és Mariska, Bártfay Gézáné és Rózsika, Hulényi Győzőné, Görz Arthurné, Schmidt Brúnóné, Saághy Melanie és Agatha. Zuna Henrietté, Dolovayné és Irma, Hoffer Ferenczné, Hartmann Gusztávné és Eszter stb. stb. Nyolc óra után a terem már teljes theatre parée képét mutatta. A pódiumon helyet foglalt a helybeli gyalogezred zenekara és nyitányul a »Tell Vilmosa ouverturejét játszotta. Kár, hogy az oboista egy kicsit trémázott, mert e nélkül bátran beillett volna az előadás az operaházba ís. A részletek finom nűanszírozása, öszszevágó, harmonikus előadás és a bámulatos karnagypálca-fegyelem jellemezték mindvégig a nagy zenei tudással betanított opera-részletet. Viharos taps zúdult fel ez első darab után. Majd a kitűnő hírű, bár megfogyatkozott dalárda állott föl az emelvény előtt és Billeter Imáját adta elő zenekar kísérettel. A mű imaszerű andantéval kezdődik, majd gyorsabb tempóba megy át, megzenésítve a csata előtti áhítatos imáját a harcosoknak, mely buzgó fohász gyanánt száll az égbe, de már sejteni lehet a későbbi ádáz harc csatazaját is. Bár — ismételjük — a dalárda jelenleg épen nem teljes, a meglevő hanganyaggal csodákat művelt. Mind végig szabatosan, érzéssel énekelt. Egy fiatal művésznő ült ezután a zongora elé : Niedermann Inez úrhölgy. Két nagyobb szabású darabot játszott, az első Egy érdekes körülményt mindjárt e helyen kívánok felemlíteni, a mely velem amerikai utam alkalmával történt meg. Részben budapesti ismerőseimtől, részben bécsi és berlini ismerőseimtől, sőt még egy San-Franciscoban lakó ismerősömtől is körülbelül harmincznyolcz ajánlólevéllel voltam ellátva. E levelek legnagyobb része szenátorokhoz, képviselőkhöz, gyártulajdonosokhoz, szóval az amerikai társadalom vezetőihez szóltak. Nagyon természetes, hogy első dolgom az volt, hogy a newyorki ajánlatokat felhasználhassam, mert hiszen, úgy gondolkoztam : sokkal jobban képes egy itteni ember az intézményekkel megismertetni és ha ez nem is állna, sokkal inkább meg tudja mondani azon módozatokat, melyeknek segélyével az utazást magamnak megkönnyithetem. Fel is kerestem tehát newyorki protektoraimat és itt sikerült azután megismernem az amerikai embert a maga teljes ridegségében, a maga bámulatos elzárkózottságában és sikerült látnom az önzést a maga ideális megtestesültségében, a minek legfőbb okát még sem kereshettem másban, mint abban, hogy a megélés rendkívül nehéz, az idő drága s minden embert úgy elfoglal a saját dolga, a folytonos figyelés a munkára, az erős, végletekig vitt versenyre, —- hogy szívesnek, barátságosnak lenni rá nem ér itt senki. Udvariasan fogadtak, szép szóval biztattak ugyan, de azért nem tévesztették el az amerikai jelszót : »Help yourself« »Segíts magadon.« Nálunk, Európában, ha valaki ajánla-