Esztergom és Vidéke, 1894

1894-12-02 / 96.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 96. szám. Vasárnap, 1894. deczember 2. ESZTERGOM es 5j ^ Megjelenik hetenkint kétszer : | | csütörtökön és vasárnap. | | —*— 1 ^ ELŐFIZETÉSI ÁR/- ^ ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre 3 » — » | ^ Negyed évre i » 50 » ^ | Egy hónapra — » 50 » ^ ^ Egyes szám ára — » 7 » | W\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ VÁROSI ÉS MEG

YEI ÉRDEK

EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. I | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § bélyegilleték fizetendő. | Biztosítás szövetkezés útján. (II.) Nyugati külföldi . államokban már régebben feltűnt a biztosító részvénytársulatok fényes üzleti eredménye : és módok után kutattak, a melyekkel a biztositást olcsóbbá és ezzel általánosabbá, kiterjedtebbé tehessék. A kutatás fáradozását eredmény kisérte ; és korunk egyik közgazdasági vezéreszméjének, a szövetkezésnek, jutott a kérdésnek társadalmi úton való helyes és igazságos megoldása, a kölcsönös (wechselseitige) biztosító szövetkezetek megalapítása útján. Mindegyre jobban tért foglalnak ott a szövetkezeti alapon álló kölcsönös biztosító intézetek és mindinkább kelet felé tolják — ennek folytán — a biztosító részvény-vállalatok üzletének súlypontját. A szomszédos Ausztriában több ilyen biztosító szövetkezet működik, melyek közül a régiebbek, nevezetesen a »Tyroler«, »Salzburger« és Íz -Esztepoom és fiié" típczíia. New-York *) Uj emberek, új levegő, új szokások, új élet. Itt vagyunk végre az álmodott újvilágban ; abban a világban, a hol az eddig hallottak szerint az élet nyűgét elviselni könnyebb dolog, a hol az eddig olvasottak szerint minden elérte a tökély legmagasabb fokát és a hol, úgy látszik, megvalósult a földi paradicsom ideális gondolata. Azt gondoltuk, kissé naivul, hogy olyan világ tárul föl előttünk, a melyben csak karunkat kell kinyújtani és íme, aranynyal terhelten húzhatjuk vissza; csak szájunkat kell kitátani és íme, a sült galamb már benne is van. Azt gondoltuk : mások az emberek itten, mások az ő szokásaik, mint itt minálunk, az öreg Európában. Nem ismerve fölöttük álló hatalmat, teljesen szabadjára hagyva minden emberi érzés, kifejlődhetnek oly eszmék, létesülhetnek oly intézmények, melyek azzal az eszményi tokélylyel birnak, mely után mindnyájan törekszünk. Azt gondoltuk, hogy az emberi személyiség kifejlődhetik itt a maga teljében. Szabadok vagyunk ! Oly szabadok, a milyennek csak elgondohatjuk ; oly szabadok, * Egy fejezete dr. Falk Zsigmond most megjelent \j czimü útikönyvének: »Budapesttől San-Francisioig.« a »Wiener wechselseitige Versicherungs-Genossenschaft* ma már oly alacsony díjtételekkel biztosítja tagjait (100 frt érték biztosítási dija 15.5—23.5 kr., mig nálunk a részvénytársaságok ennél 5—8 szórta magasabb díjtételeket szednek), a melyek alkalmasak voltak arra, hogy működésük vidékének majd minden polgárát körükbe vonták. Nálunk ma az egyenes állami földadónak legalább 30—4O°/

0-át teszi egy rendszeresen kezelt középterjedelmű gazdaság tűzbiztositási kiadása (jéggel együtt 70—•ioo°/

0

). A legnagyobb számú kisbirtokos és földmíves osztályra nézve ez az arány sokkal rosszabb és legalább 50—8o°/

0-ra tehető (jéggel együtt 80—130%-ra).. Éhez képest tehát egy terhes második adóval állunk szemben ; és igy elérkezett az ideje, hogy emez ujabb teher lehető apasztásán fáradozzunk. Megtörténtek nálunk is az első kísérletek a szövetkezés alapján való tűzbiztosításra két kisebb vármegyében ; ezért kiválóan érdekes lesz először a hazai eredményekkel megismerkednünk. A »Kisküküllő megyei kölcsönös tűzkármentesítő egyesület« Dicső-SztMártonban Kis-Kiiküllőmegyére terjedőleg 1870. évben kezdte meg működését 4000 frt — négyezer forint — alaptőkével. E szövetkezet fejlődése lassú, mivel kezdetleges szervezete a mai igényeknek egyirányban sem felel meg. Nagyobb alaptőke-gyűjtés által való biztosék nyújtásának, továbbá az előfordult tűzkárok gyors megtérítésének hiányában nem képes kellő mértékben terjeszkedni és gyökeresebb reformálásra vár. Hiszem, hogy ez nem is fog elmaradni és ekkor eddigi eredményei rohamosan fognak javulni. - A »Marostorda vármegyei tűzkár biztosítóintézet* alapítási kísérlete a harminczas évekbe nyúlik vissza. Tulajdonképen azonban a hetvenes években nyert némileg rendezettebb szervezetet és kezdette meg műköa milyenek voltak azok, a kik mindig önmagukban és mindig csak önmaguknak éltek. Azt gondoltuk, olyan államba jöttünk, mely tulajdonképpen nem is állam,' mert hisz felsőbb hatalmat nem kívánnak és nem szeretnek elismerni. A melyben nincs katonaság, a melyben tehát az emberek fegyverrel egymás életére nem törnek, hanem csakis társadalmi intézmények útján egymás javára, egymás jóvoltáért, az emberiségért küzdenek. Naiv lelkűek voltunk, mert bíztunk egy szebb álomképben, együgyűek voltunk, mert, ha pillanatra is — de elfelejtettük, hogy ezek is csak emberek és lakjanak bár az emberek a Mars csillagzatán vagy bármely más, általunk meg sem közelíthető égi testen, ha egyszer emberek, akkor bennük mindig és mindenütt csak az emberi természet érvényesülhet. Megérkezve New-Yorkba, annyira kellemetlen, visszataszító, olyan érzés fogott el, a mely azt mondotta, hogy sokkal üdvösebb, sokkal praktikusabb volna rögtön megfordulni és hazatérni. Már a hajó kikötőjében is, midőn járművünket elhagytuk, az a százezreket meghaladó csőcselék, szemét népség, a mely elénk jött, a mely kínálkozott málnáinkat vinni, hogy azokat természetesen többé sohase láthassuk meg, az a visszataszító és megtestesült ravaszság, galádság és gonoszság, a mi ez emberek arczán ott honol: már ez is olyannyira disgustált, hogy szívesen lemondtunk volna azon dicsőségről, hogy láthassuk az újvilágot. Később jöttünk rá csak, hogy az erős fényhez hozzátartoznak ezek a sötét árnyoldalak is. Végtelen zűrzavar, hajsza emberek után, rend után, kocsi után. Ez volt a fogadtatás Amerikában és ez rögtön, mint egy hirtelen förgeteg, teljesen elnyomta ama kellemes benyomást, a mely, a hajóról befeléjtartva a kikötőhöz, bennünk támadott a midőn a hajó apró ablakain láttuk, hogy new-yorkiak felénk lobogtatják kendőiket és örömmel üdvözölnek minket. Természetes, hiszen akkor mi még nem tudtuk azt, hogy miért is örülnek oly nagyon az amerikaiak a mi jelenlétünknek ; nem tudtuk azt, hogy ez nem az a vendégszerető öröm, mely bennünk, elmaradt európaiakban olyankor támad, hogy ha egy messze földről jövő idegent üdvözölünk. A nagy zűrzavarból valahogy kitápászkodva, megérkeztünk fogadónkba, mely a hatalmas »Broadway «-n (széles út) feküdt. Itt amerikaias fogadtatásban részesültünk, a mennyiben egy oly fogadóban, a hol naponta 200 vendég fordul meg, tehát egy éven át 600.000 ember, kik közt valószínűleg lesz egynehány szál legény, a ki nem tanulta még meg az angol nyelvet; nem találtunk egyetlen egy embert, a ki az angolon kívül más nyelvet is beszélt volna és ámbár a társaság túlnyomó része az angol nyelvet birta és megtanulta könyvekből, nagyon természetes, hogy mindjárt első pillanatban a gyakorlat hiánya folytán ezzel nem élhettek. Most tessék elképzelni a mi helyzetünket. A fogadós és összes alkalmazottdését, minden alaptőke nélkül ; a vármegye területére szorítkozva. Az egy-egy évben előfordult tűzkárok kártalanítására 100 frt biztosított öszszeg után 40 krban állapíttatott meoa biztosítási dij és ez az év végén volt esedékes, mikor az előfordult és megállapított károk kifizetésére fordíttatott. A kárfizetések után fennmaradó összeg tartalékalapul félre tétetett. Olyan években, midőn a károk nem voltak kifizethetők a 40 kros dijakból, nagyobb dijak is szedettek ; de itt megjegyzendő, hogy ez csak ritkán fordult elő és hogy a legrosszabb üzleti évben is csak a biztosított összeg o.8°/

0-át tette a biztosítás dija. A szövetkezet ilyetén szervezete nem felelvén meg a kívánalmaknak, az 1893. évben egy megyei szabályrendelettel ujabban reformáltatott és most mint megyei intézmény teljesen a közigazgatás keretében adminisztráltatik. A régebbi kezdetleges működésről pontos könyvek hiányában nincsenek biztos adatok. A jejai folyton angolul beszéltek, mi pedig folyton magyarázgattuk, persze nem angol nyelven, hogy nem értjük, mit mond. így tartott ez tán fél óráig, a mig végre egy néger alkalmazott, — mert az amerikai fogadókban kizárólag négerek vannak alkalmazva még a szobaleányi teendőkre is, —• kirántja kezünkből a málhát és rohan előre, kozmopolita nyelven tudomásunkra adva, hogy kövessük. Szobánkba vezetett, itt elhelyezett és azután megmagyarázta nekünk holmi kézjelekkel, hogy azután jöjjünk le az ebédlő-terembe. Előzetesen azonban mindnyájunknak le kellett menni ismét a fogadó csarnokába, a hol minden elintézendőt el szoktak végezni. Ez teljesen eltér a mi fogadóink előcsarnokától, a mennyiben óriási nagy kiterjedésű és a fogadó kormányzatának összes szálai itt központosulnak. Miután tehát a maítre d'Hőtelhez hasonló úrral nagynehezen megállapodtunk, hogy 5 dollárért == 14 frt naponkint, lakást és ellátást kapunk, markunkba nyomnak egy cédulát és felbíztatnak, hogy arra jól vigyázzunk, mert csakis ezzel juthatunk be az ebédlő-terembe és csakis ennek előmutatása alapján kaphatunk ételt. Leülvén az asztalhoz, egy kellemetlen külsejű, de még sokkal kellemetlenebb illatú néger pincér élénkbe tár egy étlapot és ezzel elrohan. Rövid idő múlva ugyanez a néger egy óriási nagy tállal jelenik meg, a melyen szimmetrikus rendben vagy húsz, a mi fagylalt-tányérocskáinkhoz hasonló porcellán-tálacska van elhelyezve. E porcellán-tálacskákat félköralakban elibénk rakja és ezzel ismét távozik. I f í § BRUTSY GYULA ül YULJt ESZTKJ I ki állítási iSZRiŰÜZLETÉ BEN Mélyen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozom, hogy a karácsonyi évadhoz üzletemet a terén megjelent mindennemű újdonságokkal, úgy a gyermekjátékok minden nemével felszereltem.