Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-04 / 10.szám

ESZTERGOM es VÁROSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 kr., 800-ig 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkivul 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt r frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél IÜ 0 | 0

, 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 20 0 | o , egész évinél (156-szQr) 25 0 | 0 engedmény. <-®r* Nyilttér sora 20 kr. —&->• Pénzügyi kibontakozásunk. Általánosan ismert dologgal kezdjük. Azzal, hogy békeidőben szinte példátlan az a nyomás, mely pénzpiaciunkat hónapok óta sújtja. A mi kicsiny nálunk a takarékpénztár, hogy ne mondjuk cirkumspektusos magatartásából levonható tanulság: az általános mindenütt, az európai kontinensen olyan bankoknál is, melyek milliókat forgatnak. Csak most pirkadt fel egy biztató jövő hajnala. Pénzintézeteink nem lesznek késztetve a megháromszorositott tartaléktőke vesztegeltetésére. Szünőfélben a nyomás, mely pénzintézeteinkre, kereskedőinkre és ezek adósaira nehezedett. Lidércznyomás alól szabadulunk föl. Most már bevallhatjuk, többszörösen álliunk az elmúlt hónapokban pénzügyi katasztrófa alatt. Nem tanuságnélküli ezekre a küzdelmes hónapokra visszapillantást vetni, mert ennek a pénzügyi válságoknak ránk nézve nagy és fontos tanulságai vannak. És pedig, a mit kiváló örömmel lehet konstatálnunk, ránk nézve nem lesújtó, hanem vigasztaló, reménykeltő, önbizalmunkat megaczélozó tanulságai. Mert úgy élet. Ai élet egy nagy kártya-játszma, Melyben mindnyájan részt veszünk. Játszunk akarva, nem akarva S mind veszteséggel végezünk. Jó vagy rossz kártya jut kezünkbe, Mindegy •- előbb-utóbb bukunk. A láthatatlan ellenféllel Hiába küzdünk, harczolunk. Van, a ki szenvedélylyel játszik, Kinek a játék élvezet S még csak fogalma sincsen arról, Hogy nyertes 6 so'sem lehet. Sokan nagyon hamar belátják, Hogy életök mily czéltalan: Eldobják a kártyákat kezükből. . . . Es a játszmának vége van 1 Erős Arnold. Utolsó riport. Ugyebár önök a képes lapokat minden félelem nélkül veszik kezükbe? Ne vegyék ezt kérem arisztokratikus gőgnek részemről, hogy mint naponta 32 hasábon megjelenő hírlapíró lenézem a szegény, hetenkint egyszer felbukkanó képes hetilapokat. Nem. Egy megrázóan szomorú történet emlékei tanítottak megvetni minden képes hetilapot. Akinek szivében még igaz gyűlölet tud fakadni, ha a szépet, jót és igazat kínpadra vonva állották ki pénzügyi, kereskedelmi, agrárviszonyaink e kemény tűzpróbát, mint a kovácsolt vas: megaczélosodtak a lángok alatt. A pénzügyi válság indító oka az oczeánon túl keresendő. A bimetalüsmus rendszerű Amerikában nagyon devalválódott az ezüst értéke. Amerika csak aranyat importált, a mire Anglia a kamatláb felemelésével segített. A mit pedig a hatalmas angolbank csinál, azt a pénzügyi nap többi bolygói egész Európán keresztül kénytelenek utána csinálni. Igy drágult meg a pénz, a hitel szabadszájú gyeplőjét fékre fogták, szűk mesgyén haladtak, a pénzügyi helyzet ezernyi veszélyei között. Hozzá nekünk még valuta-rendezésünk is volt. Értékpapírjainkat visszabocsájtották, köztük legszeretetreméltóbb bizalmatlansággal szövetségesünk: Németország. A belföldi pénzpiacz szivta föl a papírokat. A pénz pedig kiment érette. Bajunkat súlyosbította a gabonaárak lesülyedése, a gazdák jó reményektől biztatva, vártak. Gabonakivitel nem lévén, idegen pénz nem jöhetett az országba élénkíteni a forgalmat. A központi pénzintézetek megszoritotlátja, azoknak mondom el ezt a történetet. Szeptemberi eső mosta a főváros utczáit. A Terézvárosban már itt-ott egy elejtett szót lehetett hallani a jövendő évad zsurjaibó). A propellereken csak ábrándos, kétségbeesett kedélyű emberek hajókáztak, kezükben Ossián költeményei, melyekben a költő: »Az északt tenger örökködú földén Vad szikla fölött, viharokkal egybe Harsogja dalát ez alaktalan éjben.« Akkor vetődött a fővárosba ebhidai Keserű Máté jogásznak. Ah, útközben majd szétfeszítette azt a harmadosztályú kupét az ifjú keblében tomboló büszke lelkesedés. Igen, ő érezte, hogy fényes jövője felé utazik azzal a tulajdon Hl-ad osztályú zónás jegygyei. Mögötte fényes mult, zsebében akkora papiroson, hogy kisebb legénynek köpenyeg is telnék belőle, ott állott: Keserű Márton érettnek találtatott. Alá is volt irva, mind okos, tudós férfiak, akiknek a neve ott állt. De erről még nem tudnak Budapesten. Nem árulja el, hogy csak most tett érettségit. Hiszen öt komoly, meglett embernek gondolják itt. Mert lehetetlen, hogy ne olvasták volna hatalmas czikkjeit, hatásos költeményeit, remek tárczáit, amik az „Ebhidai Hirlap^-ban egytölegyig szenzácziót keltettek. Igen, ö neki „neve" van. Keserű Máté előtt megnyílnak az irodalmi körök ajtai. Legközelebb megismeri Jókait. Bruderschaftot is iszik vele. Ők bruderschaftot 1 Belepirult a lelkesedésbe s a személyszállításra is berendezett tehervonat egy nagy lökéssel megállott a pályaudvarban. ták vidéki társaikat. Támogatásról szó sem volt. Kis tőkével rendelkező vidéki takarékpénztáraink sínylették meg első sorban a bajt. Nekik a hitelt kellett a lehetőség legszélsőbb határáig megszorítani. Tudunk pénzintézeteket, melyek a válság alatt hónapokon keresztül nem adtak ujabb kölcsönt és még biztos adósaiktól is erősen inkasszálták követeléseiket. A mi pénzpiaczunk küzdött a helyzettel, de bizonyos jóleső nyíltsággal jelentjük ki, hogy habár óvatos volt, de méltányos és tapintatos, része van benne, hogy minden megrázkódtatás nélkül éltük át a pénzügyi veszedelem korszakát. A túlspeculatiónak okosan határt szabtak, de a legitim hitelt mindig elősegítették. Ily eljárás mellett mig egyrészről az üzleti bukásokat elkerültették, mérlegüket kedvezően zárják le. Mily nehéz dolog ilyen küzdelmes esztendőben! Biztató jel a kibontakozásra, hogy az osztrák magyar bank a kamatlábat f é'l százalékkal leszállította. Még igy is egy fél százalék kai magasabb, a mint a válság kezdetén, de kilátás van rá, hogy ezt a félszázalékot is elenyészted k, mint a válság előtt. Kiszállt s elbarangolt az utczákon. Találgatta, fontolgatta, melyik szerkesztőségbe menjen először. Végre elhatározta, hogy a „Budapesti Hirlap"-hoz megy. Egészen meg volt elégedve a berendezéssel. Földszinten a kiadóhivatal, első emeleten a szerkesztőség. Büszke öntudattal lépkedett az emeletre. Beállított, a szerkesztőt kereste; egy magas, erősen vörös bajuszú ur, aki nagy igyekezettel szántotta be a papirt, mutatta, hogy merre van, — Mert én Keserű Máté vagyok — monda önérzettel az ifju. — Jól van, Savanyu Józsi — felelt az úr föl sem tekintve, ott van a szerkesztő. — Ez bizonyosan valami rablógyilkosságról ir — gondola az ifju ember — csak afféle riporter, névtelen hős, aki az irodalmi mozgalmakat nem kiséri figyelemmel. — És szánakozással tekintett a szorgalmas úrra. Bekopogtatott a szerkesztőhöz. — Szabad. — Keserű Máté vagyok. — Tessék leülni. Mivel szolgálhatunk ? — Keserű Máté vagyok — monda újra hüledezve. Megszólal a telefon csengetyüje. — Bocsánat 1 Halló. Ki beszél ? — A nyomda I — Mi tetszik? — Kérem a kéziratban az áll, hogy Minerva kiugrott Jupiter fejéből. — Nem hiba ez ? — Egy kicsit különös, de esak szedjék. Lecsengetés. — Rendelkezésére állok. A válságnak kétségtelen tanusága az, hogy a külföldön a magyar papírok iránt erős bizalmatlanság kapott lábra. De a külföld bal véleményéből immár kiábrándult. Mig Olaszországban bukás bukásra következett, Magyarország demonstrálta fejlődésének pezsgő elevenségü korszakát. Bizonyos sajnálattal kell közölnünk, hogy a külföldet bizalmatlanságra az osztrák sajtó alarmirozta, a kinek módtalanul fáj a valutarendezés. Bécs irigykedése volt a bizalmatlanság oka, ki fejlődésünket és gyarapodásunkat meghiúsítani, törekszik. Nem sikerült neki. A pénzügyi válság tanúságait azonban jó lesz megjegyezni. A „Magyar Hírlap" pályázatai. Lapunk 1893. évi ápr. 23-iki számáben „A Magyar Hirlap viselt dolgaiból" felírású és Senky Pál aláírással ellátott czikket hozott, amelyben többek közt a Magyar Hírlapról azt mondja el, hogy egy tárczára kiirt pályadiját belső emberének adta, novelladiját pedig (habár a pályázati feltételekben erre nézve határozott és félre nem magyarázható ígéretet tett) akkor még egyátalán ki nem adta, s ezért inkorrektül cselekedett. — Keserű Máté a nevem. — Hallottam már. Mit parancsol? — Azt hiszem a nevem ismerős. — Legnagyobb sajnálatomra, most hallom először. Mi tetszik ? Nem érünk rá. Az ifju fölkelt. Méltatlankodva hagyta el a szerkesztőséget. Tíz perez múlva el is feledték, hogy ott volt. Egy pár lapot még végigpróbált délig. Körülbelül ez a jelenet játszódott le kevés változattal. S azzal a megsemmisítő tudattal ment ebédelni, hogy öt nem ismerik. Délután félénken indult el s már azzal kezdte, ha belépett, hogy nem fogadnák-e fel újságírónak ? — Hogy hívják? Nagy félve mondta: Keserű Máté. Ismeretlen név. Mit tanult ? — Nyolcz gymnaziumot, kérem. — Nem ezt értem, hanem valami okosabbat: angolt, francziát, gyorsírást? — Eddig bizony magyar betű, magyar szóval éltem. Ebhidán csak egy tönkrejutott vigécz beszélt németül, de maga-magával beszélgetett. Aztán még az is kisült rá, hogy nem német, hanem bolond. El is vitték a Lipótmezóre. -— Nagyon sajnáljuk, nem használhatjuk. Igy ment másnap, harmadnap s Keserű Máténak igazán bús lett az élete. Egyszer az utczán nyájas arczú, őszes szakálú öreg úr jón vele szembe. Az emberek suttogják : Jókai I Keserű Máté szomorúan néz utána. Az ő szép álmai 1 (Vége köv.) Halász Lajos, Megjelenik heLenként kétszer: \ csütörtökön és Vasárnap. | Előfizetési ár: 'í Egész évre 6 frt — kr. \ \ Fél évre . . . . . . . 8 „ — „ ' \ Negyed évre . , . . . . 1 „ 50 „ j + Egy hónapra . . . . . . — „ 50 „ í j! Egyes szám ára ..... — „ 7 „ • Az Esztergom és Vidéke tárczája.