Esztergom és Vidéke, 1894

1894-11-04 / 88.szám

az orosz börtönök emberhez nem méltó levegőjében vagy Szibéria ólombányáiban lassú, kínos, de biztos halált halnak. A rendszeres hazugság és igazság-hamisitás kárhozatának bélyege a legszomorúbb igazságtalansággal nyilvánult éppen a legjobb és legnemesebb czár, II. Sándor borzasztó halálában, a ki azon a napon esett a gyilkos kezek áldozatául, a melyen aláirta az első okmányt, a mely az orosz nemzetnek az alkotmányos jogok zsengéit megadta volna. A fiatal Miklós czár személyes hajlama és az angol alkotmányos szabadság és a német alkotmányos jogrend ismerete, valamint a vallási türelmetlenségtől való idegenkedése folytán már maga egy élo Ígérete a jövő örvendetes üzenetnek Európa békéje számára, hogy a szabadság és haladás boldogító napja végre a hatalmas orosz birodalom részére is fel fog kelni. CSARNOK. Utazás Magyarországban. A Bud. Hírlap egyik minapi számában érdekes útleírást olvasunk Esztergomról. Szerzője Deli (egyik kiváló dilettáns-írónk álneve) szellemesen és túlságosan szatirikus módon Ír városunkról, bár meg kell adnunk, hogy van némineműképen igaza is. Az érdekes tárczának Esztergomra vonatkozó részét Ím itt közöljük : Mesterünk, jó Salamon Ferencz, gyakran felsóhajtott, mikor a timbuktui útleírások fordításait félredobta : bizony-bizony mégis csak érdesebb volna egyszer Magyarországon Isten igazában utazni s egyszer arról irni valami eredetit — önmagunknak. Csakhogy könnyebb azt mondani, mint végbevinni. A magyar utazáshoz első sorban jó gyomor kell, aztán pénz, s Keleten kipróbált hit, de erős hit a végzetben, hogy mindennek úgy kell lenni, a mint éppen van. A három kellék közül csak a középsőnek nem voltam bővében, de úgy véltem, hogy az erős fatalizmus átsegít a bajon. Rendületlen hidegvérrel elhatároztam — Elvezetem az abbaziai hajóra, — mondotta. Engedelmesen indult meg utána, nem volt semmi terve sem, még mindig nem engedtek fel megdermedt gondolatai. Végtelen balsejtelmes félelem lepte' meg, amikor a csöndes, halványkék tengert megpillantotta. A moló mellett egy kátránnyal bemázolt cherzoi téglásbárka himbálódzott a vizén. Mezítelen mellű, tüskés állú vén matróz állott az árboczkotélnél és valami monoton, melankolikus szláv melódiát dúdolt unalmában. És egyszerre eszébe jutottak a fekete posztóval bevont velenczei gondolák, amelyek a halottakat szállítják. A félórai vizi-úton rettenetesen türelmetlen volt, már-már áthágott a fedélzet alacsony korlátján, hogy úszva érje el a partot. A kiszállásnál durván lökött félre mindenkit, s futva rohant előre a sötét babéralléeben. Megdöbbent egy fehér virágba borult magnoliafától, mintha kisértet állana útjában, s eltaszította a kis baglyas leányt, aki kaméliabimbókkal kínálta. A Caffé Quarneró előtt azonban a tengeridé nyiló kis terrászon egyszerre megállott. Ott ült Bézsán György egy alacsony tábori széken, plaidekbe burkolódzva, egyedül. Minden kifejezés nélkül való, merev szemmel bámulta a tengert. Eléje került. Összenéztek értelmetlen, zavaros tekintettel, mint két paraliükus. Sápadt volt mindakettő, s megijedt egymás arczától mindakettő, mint a kútba néző, megvénült Ripp. Bézsán szólalt meg először tompán, durván : tehát, hogy fölfedezem Esztergomot, Győrt és Szombathelyet. Az első két városnál egész biztossággal tudtam, hogy a Dunamellékén feküsznek. Esztergomról gyakran olvasom, hogy a primás oda érkezett* Győrről meg hivatalosan is értesültem, hogy ott királyi tábla van, Szombathelynek kellett volna kir. tábla, de nem kapott. Ennyi földrajzi ismeret éppen elégséges, hogy alaposan megismerjem azokat a hires túladunai központokat. Esztergomba gyorsabban jut az ember vasúton, mint gőzhajón. Ezt a különös észrevételt a dunamelléki utasok régen igaznak találják s ezért csak a gyümölcsárus hölgyek maradtak hivek a cs. kir. osztrák szabadalmazott gőzhajós társasághoz. Mint poros országúton a lihegő vándorlegény ugy igyekszik a gőzhajó fölfelé a Dunán, mécsesei a sötétben hol kivillannak, hol mint jó polgárok, nyugalomra térnek s elalusznak. Nem lehet eléggé dicsérnünk a derék osztrák társaság igazán szolid gondolkozását, mellyel minden reformot s javítást elvet. Azért a pár utasért kár is lenne jó nagy hajókat éppittetni s gyomruk tultömését válogatott eledelekkel mozdítani elő. Jól teszi, gyorsan élünk úgyis, emlegesse meg hát az az utas, hogy ő is járt a Dunán. Örökké sajnálom, hogy a nyugoti pályaudvarban ültem fel, de hazánkban a közáramlatokat kell követni. A vasút szerfelett kényelmes, csak két állomáson kellett szorongni, azon tul biztos talajon állottunk. A kalauzoknak az a fesztelen modora, a patriarkális szolgálati viszonyok, melyek mindamellett szigorúan megszabják a jobb külsejű emberek megnagyságoltatását, igazán meghatják a nemzeti érzésű kedélyt. Külföldi utasok, a kiket bizonyára a román liga irodalmi maszlaga tántorított el, ezt az állapotot saloppe, slampet s több ilyenfajta jelzővel illetik. Persze csak irigységből beszél s sok sulmájszter német, vagy ánglius, otthon parancsoljon. Hiszen a német konduktor is elfogadja a borravalót, de nem adnak nekiKülönben megérkeztem az Esztergomcsavargőzös állomáshoz. A t. olvasó igen helyesen következteti, hogy itt hajó várja az utast. Igaz, ez reform. Hatvan fillérekért, melyeket csak nagy vontatva fogad el a pénztáros matróz, nagyon szépen elviszik az embert Esztergomba. A hajó köztisztaság tekintetében kifogástalan; este utaztam. Jól esik, hogy a gubás kirgizek csöndben illedelmesen ülnek, az meg nem esik jól, hogy a franczia öltözetüek igen hangosan beszélnek s rendésen egymás gombjait fogdossák. Tessék kiszállni, hangzik a parancs. Köll-e hordár ? mondja néhány egyenes orrú fellah. Köll, s minden tétova nélkül megindul a három emberből álló áradat Esztergom felé. Büszkén lépdeltem, mert hallom, hogy a káptalan vendége vagyok a fürdő-vendéglőben. A fogadás szeretetreméltó, szobát adtak s mint gentlemanek nem törődtek többé a vendéggel; érezze otthon magát, ha kell szóljon, azért van szája. Közigazgatásunk már egyénileg is szolid jellegét semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a rendőri előirásokat, a vendég-segédek, vulgo szobapinczérek egészen a helyi viszonyokhoz alkalmazzák. Olyik helyen alig szállsz ki a kocsiból, már is kezedbe nyomják a jelentkező czédulát, másutt tisztelik az inkognitót, melyet csak az adott borravaló nagysága szellőztet némileg. S Esztergomban nemcsak hogy tisztelik az ismeretlent, de akkor sem nézik meg, ki fia, ha mégis beirja a nevét. Az esztergomi időzés kellemei közé tartozik első sorban a czigányzene. A vendég, aki törődötten, fáradtan pihenni óhajt, ingyen hallgathatja azokat az örök szép nótákat, melyekben repül a fecske, csalogányok dalolnak s hul a sürü eső a magas egekből. Közbe-közbe aztán egy harsány rikkantás hat megnyugtatólag az idegekre, mig végre egy bokázó valzer hangjai mellett elalszik az utas magyar. Tisztelem én ezt a zenebéli tehetséggel megáldott fajt nagyon, sőt a művészet anyagi pártolásától sem riadok vissza, de legfőbb érdemök, hogy a budapesti idegenforgalom emelésének ők a főtényezői. Az idegen, a ki aludni akar, menten kitalálja, hol nem játszanak éjfélig s •— odamegy. Reggel teljes pompájában láttam a várost, melynek történeti nevezetsségeit nem említem. A ki ismeri Esztergomot, úgyis látta, aki meg nem ismeri, nézze meg. Tény, hogy nappal látni lehet a várost, éjjel kevésbbé sikerül ebbeli igyekezetünk s ez rendiben is van, olyankor tessék aludni. Az emberek rendkívül előzékenyek, ha kérdezik őket, felelnek. Nem lármásak, csak az alsóbb néposztály fejezi ki indulatait hevesebb módon. Egy derék útitársamnak jutott a szerencse, hogy éjjel i a saját — tekintélyes — füle hallatára két tényleg kiszolgáltatott s két megígért pofonról szerezhetett tudomást. A hely— Mit akarsz velem ? Ercsi megrázkódott, rekedt hörgéssel búgta : — A feleségemet! Bézsán valami bizonytalan mozdulatot csinált a kezével. Nem mozdult, csak a vállát vonta fel és nézte tovább a sápadt tengert. — Nem tudok róla ! . . . Ercsi vad erővel kapaszkodott a széke •támlájába. — Hazudsz, szemtelenül hazudsz ! . . . Hol van Katalin ? A hatalmas ember félretolta izmos karjával. — Sértegess, piszkolódjál, kiabálj, ha tetszik; nem törődöm vele. Egyáltalán nem törődöm semmivel. Nem vagyok már élő ember. Hanem azt nem tudom megmondani, hol van a feleséged . . . Az előbb hallottam, hogy egy asszony holttestét fogták ki a vegliai halászok. Nézd meg, én nem merem , . . Ercsi neki esett a tornácz kokorlátjának. Hangja egyszerre reszketővé, könyörgővé vált: — Hát mi történt, az Istenért ? •— Azt neked kell legjobban tudnod. Te voltál a darab szerzője, nekem csak az utolsó jelenetben adtál szerepet. Mi történt ? Hát megölted a feleségedet . . . A vendégek itt úgy néznek reám, mint egy gyilkosra, pedig hát te vagy az! Ercsi rimánkodott mint a gyermek : — Félig már úgy is megőrültem, ne vedd el egészen az eszemet. Beszélj, György ; — megbolondulok .' Bézsám hosszasan nézte a vergődő embert, azután csöndesen megbólintotta fejét: — Hát beszélek; elmondok mindent, hadd legyen gyönyörűséged benne. Te meg fogod érteni belőle azt is, amit én magam nem értek. Elmondok mindent, attól a percztől kezdve, hogy a viharos hajnalon lábára fagyott atlaszczipőben, vékony nyári rongyokban szobámban találtam őt. Bizonyosan a te kedvedért vette magára azt a februári toilettet. Mi történt a kenyeresi bálterem és Edelény között, nem tudom, de ennek az útnak nagyon hosszúnak kellett lenni. Mert utána Katalin ahhoz menekült, akit néhány órával előbb egy homályos fülkében utonállónak nevezett és megvetéssel taszított el magától. Mikor ott lakásomon élet nélkül a karomba bukott, már akkor halottnak hittem. Nem volt még az, csodálatos lelki erejével hamar magához tért, és követelte, hogy azonnal ntazzam el vele. Nem mondta hova, csak minél meszszebbre, a végtelenségbe szeretett volna menni bizonyosan. Úgy szólván ölben kellett a kocsiba vinnem. Beszéltem hozzá, nem felelt, csak borús szeme villámlott egyet és én láttam, hogy minden szavamra mint a tűszurásra összerezzen. Hát nem beszéltem többé. Zágrábban levest hoztam neki, kiverte a csészét kezemből. Csak bámult nagy, nyitott, üveges szemmel mozdulatlanul maga elé. Sokszor lopva, rémülten érintettem meg a ruháját, vájjon él-e még. Olyankor felszisszent: — Élek ! Munkácsy Kálmán. (Folyt, köv.) beli sajtó erről nem tudom, vájjon megemlékezett-e ? Volna még sok mondani valóm. Egyebek közt azt is, hogy nem értem, másutt is vannak másodrendű városok, a hol az emberek maguk ismerik legjobban a maguk hiányait, mindazonáltal teremtenek forgalmat, utánozzák a jó példákat és az úgynevezett sült galambról csak mint meséről beszélnek. Mikor efféléket mondottam, az emberek összenéztek s rideg hangon azt felelték: Ön nem ismeri a helybéli viszonyokat. Nem. No hát ne beszéljen. Tehát nem lévén jogom a beszédre, fölkerestem az almás-füzitői vasút kedves kis indulóházát, mely a Kneippkurára való tekintettel, kissé messze fekszik a várostól. Takaros mozdony állott elő s méltóságteljes lassúsággal haladtunk a Duna felé. HÍREK. Esztergom, nov. 3. — A herczegprimás ma déli 12 órakor titkárja dr. Kohl Medárd kíséretében Budapestre utazott. A bíboros főpap részt fog venni a főrendiház ülésein, ezért volt szükséges Budapestre való utazása. A felsőház ülései mellett a megtartandó püspöki konferenczia is igénybe fogja venni idejét. Esztergomba való viszszajovetele nemsokára, talán már e hó 1 o-én megtörténik. A. primási udvarban eddig még mit sem tudnak arról, hogy a herczegprimás több időt fog tölteni az uj magyar tengeri fürdőn, Cirkvenicán. Mindössze arról volt szó, hogy miután a főpapot az utolsó idők izgalmai igen kimerítették, orvosi tanácsra olyan fürdőre fog visszavonulni, ahol az izgalmaktól teljesen távol áll. Az orvosok Abbáziát vagy Cirkvenicát ajánlották. — A dunai vashid még sem készül el a tervezett szerződésszerű időre, jövő év június elsejére. A középső ívszerkezet vasalkatrészeit ugyanis a magyar államvasutak gépgyára nem tudta idejére elkészíteni, hogy az még a folyó év őszén szállítható legyen. Mivel a késedelem Chatry vállalkozó hibáján kivül történt, az államtól három hónapi halasztást kapott. Ez okból a hid csak 1895. év őszén lesz átadható a forgalomnak. — Kinevezés. Dr. Horácsek Gyulát városunk szép tehetségű fiatal orvosát, Budapest székes-főváros tanácsa az újonnan épült budapesti Szent-László közkórház alorvosává nevezte ki. — A kórházi hangverseny megtartásának idejét a rendezőbizottság december i-ére határozta meg. Egy kisebb bizottság a jövő hét elején Budapestre utazik, hogy Sipuluszt és Komáromi Mariskát a közreműködésre felkérje. A hangverseny a Fürdő nagytermében tartatik meg, a helyárak az előkelő programmhoz képest elég jutányosak lesznek. Az első két sor 3 írt, a többi ülőhely 2 frt, állóhely 1 frt. Érdekes pontja lesz a műsornak egy vonós quartette, melyet a helybeli legjobb hegedűsökből állit Össze Bellovits Ferencz úr, a hangverseny művészi részének rendezője. — Katonák esküje. November elsején a katholikus vallású újonezok a belvárosi plébánia-templomban tették le a katonaesküt. Ezután mise volt a caldieroi győzelem emlékére. A templom első padsorait a tiszti-kar foglalta el és az ezred katonái az egész templomot zsúfolásig megtöltötték. Az eskü előtt Okányik Lajos s. lelkész mondott szép egyházi szónoklatot magyar, német és tót nyelven. — Tanító-választás. A városi tanács Hollósy Károly móri tanítót választotta meg- a városi elemi iskolánál hirdetett, a segédkántori teendőkkel kapcsolatos segéd-tanitói állásra. — Kinevezés. Rapcsák József primási uradalmi gazdatiszt legutóbb az uradalom Hont-füzesgyarmati intézőjévé neveztetett ki. — A herczegprimás szentbeszéde. Mindenszentek napján a halottak emlékére szentelt nap előestéjén Vaszary Kolos herczegprimás a főszékesegyházban rendkívüli nagyszámú közönség előtt mé-