Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-25 / 85.szám

Esztergom, XVI. évfolyam. 85. szám. Csütörtök, 1894. október 25. ESZTERGOM es raiKi Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 6 frt — kr. • 3 „ ii 1 „ 50 „ . — „ 50 „ 7 VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári \ bélyegilleték fizetendő. \ j A tankötelezettség kezdete. Tudom, hogy szavaim a pusztába kiáltónak szavaiként fognak elhangzani s mégis, mert tudatában vagyok felszóllalásom gyakorlati értékének, közlöm gondolataimat s megfigyeléseimet. Hón óhajtom, hogy szeretett hazánk ne csak mint kultur-állam legyen meghódítva még egyszer a tanítók által, hanem a magyar, mint hajdan volt, testben is legyen ép, erős. Mert szomorú ugyan, de ugy van, satnyul a nép, gyengék az ifjak, mint ez kitűnik a katonai statisztikából és abból, hogy a hadkötelezettség kezdetét a 20. évre kellett tenni s még ekkor is csak csekély százalék alkalmas tényleges szolgálatra. És az elcsenevészedés okául sokan az iskolát tartják. Lépten-nyomon halljuk a panaszt az iskolai túlterhelésről. Okozzák a tanítókat, a tankönyveket, a tananyagot, csak egyet hagynak figyelmen kívül s ez:. a szülők élni sietnek, az élet gondjai túlságosan elcsigázzák őket, az egészségi viszonyok oly abnormisak, hogy magzataik 6 éves életkorukban még alig alkalmasak arra, hogy szellemi képességök kifejlesztését megkezdeni lehessen, legalább testi fejGyónás. Tegyük kezeinket a szivünkre És gyónjunk töredelmesen: Hányszor vicsorgattuk fogunkat, S téptük hajunk szerelmesen. Hány alkalmat mulasztottunk el, Hány holdvilágos randevút! 5§»iiem vettük észre a szerelmet, Á mely erényfályolba bújt. S hány meg nem adott randevúnál Koptattunk szivet és czipőt! Ajtó bezárva, ablak csukva, S mi mégis, mégis vártuk ő t. S ha kedvezett is a szerencse, Szörnyű ügyetlenek valánk: A lányka könnye ha kicsordult, Elojtva volt a büszke láng. A sült galambot elvetettük, Szivünk fogolyra epedett. S bár meglelök, el is vesztettük, S a sült galamb is elveszett. Egy lányon hányszor vesztünk össze ! S mig mi küzködtünk, az alatt Az Eris almát leszakiták, S az angol ilastrom megmaradt. A hol szerénynek kellé lenni, Szemtelen voltunk, mint a légy, lődöttségök e korban még nem olyan, hogy a szellem erőltetett kifejlesztése által a testi fejlődés meg ne akadályoztatnék. Ha az értelem, ez isteni szikra lángra lobbanását megfigyeljük; ha a szellemnek és testnek egymásra kölcsönös hatását vizsgáljuk; ha a tankötelezettség kezdetén, tehát hat éves korukban a gyermekek testi és szellemi állapotát, fejlődöttségét látjuk : ama meggyőződésre jutunk, hogy a törvény előírta 6 éves tankötelezettségi kor még nem az időkor, melyben az emberi értelem, a szellem megnyilatkozik, hanem igenis az értelem, a szellem megnyilatkozásának ideje a betöltött 7 év. Ez az az életkor, melyben a gyermek tudatára ébred annak, hogy az ember munkára van teremtve, ez az az életkor, melyben a gyermek a jót a rosztól megkülömböztetni bírja. Ezt tanítja a psychologia is, a midőn azt állítja, hogy az ember minden hetedik évben természetében — tehát szellemében — változik, a nélkül hogy ezt észrevenné. Én tehát a 6 éves kort a tankötelezettségre nézve korainak, a testi és szellemi fejlődésre nézve károsnak tartom s azt óhajtanám, hogy a tankötelezettség a betöltött 7 éves korban kezdődnék. Nagy okok kiHol szemtelennek kellé lenni, Buzgón játszottuk a szerényt. Sok, sok bolondságot csináltunk, De most már okosak leszünk: Ha hívnak, szívesen jövünk el, Ha hajinak, szívesen megyünk. Szerkesztő Ur! a fönti négy sort Dült betűkkel szedesse ki: Talán akad majd optimista A ki ezt nékünk elhiszi. Erdősi Dezső. A kenyeresi bál. (Befejező közlemény.) Bézsán György a híveivel a buffet mellett állott. Az őszi vetés után megint vásárolt egy tuczat csukaszürke keztyütj azokat akarta elhasználni. Megbarnult, meghízott, ügyetlenül mozgott, mintha a hat-hónapos paraszt-élet alatt egészen lekopott volna róla a csiszolódás vékony patinája, amely az edelényi szalonokban megszállta. Itta a sherryt és a Marsalát, némán nézte a szép asszonyt; nagy szeme egyre jobban kimeredt. A verejtékét törülgette. — Rettenetesek ezek a gözkandallók I A bácskai kánikula sem kínzott meg ennyire. Valaki közbeszólott és Katalinra mutatott. — Nem az a két macskaszem perzsel téged ? vánják ezt s ezek között első sorban a tanköteles 6 éves gyermekek testi és szellemi fejletlensége. A tankötelesek testi és szellemi fejletlensége oka az iskolai túlterhelések. Mert az emberi élet — a neveléstan szerint — a test és szellem kölcsönös egymásra hatásán alapul-S miként a bimbójából erőszakosan kifesletett rózsa — mert napfény éri, nyilik ugyan, de csak satnya rózsát érle), ugy a szellemi élet, az értelem erőltetett kifejlesztése is csak a testi fejlődés hátrányára történhetik. Menjünk csak be igy tanév elején egy népes iskolába, nézzük azt a sokszor gáncsolt és lenézett, de angyali türelemmel megáldott tanítót, miként küzd, hogy azokat a családi körből s a szabad természet öléből korán elszakított és a játéktól elvont kis csemetéket az érzelmek világába bevezethesse, az értelmet, a szellemet lángra gyújthassa, de a legjobb akarata hajótörést szenved azért, mert az anyag még éretlen. Elmélázva ülnek a kis hallgatók, kivágyódnak az iskola falai közül, ki, a természet ölébe, játszani, mert ezt kívánja még fejletlen testük s szellemük s nem a betűírást és magolást. Unatkoznak e még nem nekik való körben s én is inkább adnék még kezökbe játékBézsán keze Ökölre szorult, a finom pohárka sziszegett benne. Vad, diadalmas örömtől lángolt barna arcza. — Szeretem, hogy találkozom a szépséges cziczával. Még ma végezek vele, van egy kis leszámolni valóm. Megcseréljük a szerepet, ma én karmolok. A szép telekkönyvvezetö nagyon elégedetten bólogatott a fejével, koczintott Bézsánnal. — Okosan teszed ; nincs miért kíméljed. Elég czudarul bánt veled. Utánad majd én következem. Mert ez a piros esik a homlokomon még nincs megboszulva. Bézsán rábicezentett, elhallgatott és amikor Katalin egy perezre magára maradt,/ hozzá furakodott. Iparkodott nyugodtan beszélni. — Kedves Katalin, van ideje egykét szóra? A szép asszony kezét nyújtotta. — Van, Bézsán. Söt nagyon örölük, hogy beszélhetek önnel, A terem egyik oldalfülkéjébe fordultak be. Ezekben a kővel bélelt gömbölyű kiszögellésekben valamikor a pánczélos érczemberek ijesztgették az arany mellfűzős kisasszonyokat. A békés utódok bizalmas parloirokat csináltak belőlük. Nem égett bennök lámpa csak a keskeny csúcsíves ablakokon világított be a parkból a frissen hullott hó fehérsége. Katalin maga mellé ültette Bézsánt s újra kezét nyújtotta. — Bocsásson meg, Bézsán 1 Tartozom szert: ostort, bábut, mint palatáblát és ABC-ét. Igen, ha a mai korban az ifjú még nem elég erős 20 éves korában fegyver-fogásra, akkor a 6 éves gyermek sem érett még iskoláztatásra. Mondhatják ugyan erre, hogy egy néhány testileg fejletlen gyermek miatt kár lenne elvonni az iskolázástól a többi alkalmasat. De velem együtt tanitótársaim tapasztalhatták, hogy azon tankötelesek, kik egy vagy más ok miatt 7 éves korukban kerültek fel az iskolába, még azon évben, minden nagyobb megerőltetés nélkül, megtanulták a szükségeseket s ez onnan magyarázható ki, mert az ilyeneknek testi és szellemi fejlődöttsége harmóniában állt. Mig ellenben az otthon eleven s látszólag jó eszű 6 éves korú tankötelesek közül, mert éretlenek testileg, szellemileg, a nagyobb % el-, marad a tanulásban; bármiként igyekezzék is a tanitó leereszkedni hozzájuk, meg nem értik szavait. S igy van ez, kivált falun, a legtöbb helyen. És kérdem, mi haszna ült akkor egy éven át a 6 éves tanköteles az iskolai padban? Az eddig elmondottakból következik, hogy a 12-dik betöltött életév sem czélszerü az iskola elhagyására. Tul levén terhelve a gyenge elme, önnek azzal, hogy a bocsánatát kérem. Hibáztam, hogy azon az emlékezetes éjszakán, amelyen a sorsom olyan váratlanul fordult jóra, nem értesítettem. De nem voltam beszámítható állapotban előbb a nagy lelki küzdelmektől, azután a nagy boldogságtól. Hosszú félreismerés után végre, váratlanul akkor értettük meg egymást Dezsővel. Miatta akartam elveszni; neki köszönhetem, hogy megmenekültem. De ön haragudott nagyon, ugy-e bár? A mámoros ember a keztyűit gyűrte, tépte. — Hogy haragudtam-e? Ne lázítsa a véremet ilyen kérdésekkel. Ön tudja 'a legjobban, hogy már egészen lemondtam Önről. Kinevette az egyetlen becsületes ajánlatot, a melyet tehettem s akkor egyszerre ön rontott rám és követelte, hogy szöktessem meg. Kirendelt egy szál frakkban a hideg őszi éjszakába, ott várakoztatott hajnalig. Nem tudom, miért volt nekem szükséges náthát szerezni azért, hogy Ön vőlegényt szerezhessen. S hogy ezt tette velem, még azt kérdezi, vájjon haragudtam-e ? Az asszony megijedt a lángoló szempártól. — Ne legyen olyan haragos, Györgyi Sok idő mult el azóta, ma már higgadtan ítélhetünk minden fölött. Szemérmetlen, sértő volt az a becsületes ajánlat, a melyet ön tett, de hogy rászolgáltam, bebizonyítottam akkor, a mikor három nap múlva magamtól állottam reá. h Esztergom és Vidéke tárczája.