Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-14 / 82.szám

Magyar udvartartás. *) Budapest, október 5. A magyar nemzetnek régi, forró óhajtása a magyar királyi udvartartás, a melyet megkövetel Magyarország függetlensége, önállósága és állami méltósága. Az alkotmány helyreállítása óta ideálként lebegett ez az eszme minden hű hazafi szemei előtt, de megvalósitására hasztalan törekedtünk. Az országgyűlés ellenzéki pártjai egyre sürgették a külön magyar királyi udvartartást, csakhogy nagyon sokáig hasztalanul. Óhajtásuk folytonosan pium desiderium maradt. A mult esztendőben végre a kormány kezdeményező lépést tett a koronánál és e lépést siker koronázta. Bécsben, 1893. november 20-án kelt az a legfelsőbb elhatározás, mely elrendeli, hogy ezentúl minden, a magyar korona országait illető közjogi cselekményeknél az udvari főbb szolgálatok teljesítésénél kizárólag magyar zászlósok szerepeljenek. A hivatalos lapban közölt királyi kézirat fel is sorolta, hogy magyar udvari méltóságoknak kell szerepelniök a koronázási ünnepélyeknél, az országgyűlés megnyitásánál, a delegácziók fogadtatásánál, nemzeti ünnepélyeknél, egyházi és világi méltóságok eskületételénél, valamint a királyi házban előforduló házasságkötéseknél a renunciáció alkalmával. A hivatalos lap közölte azt is, hogy a király jóváhagyta a miniszterelnök abbeli javaslatát, hogy a belső udvartartásnak Magyarországon való állandó képviselésére további előterjesztéseket tegyen. Közel egy esztendeje, hogy ez a királyi elhatározás és felhatalmazás hivatalosan is közzététetett, de azóta egyetlen lépés sem történt, a mely a magyar udvartartás felállításához közelebb vezetett volna. Egyik renunciáció és egy pár udvari ünnepély alkalmával szerepeltek ugyan a magyar udvari méltóságok is, de a királyi udvartartásnál maradt minden a régiben. A nagyobb udvari ünnepélyek mind Bécsben folytak le és azokon az osztrák udvari méltóságok környezték a királyt, a magyar zászlósok, úgyszólván, csak *) Székely Sámuel új revue-jéből, a „Politikai Hetiszemlé"-ből ezt a czikket mutatványul adjuk, Szerk. hogy olyan hirtelen történtek. Most érzi igazán, hogy nagyon szerette ezt a fiút. Friczinek ismét mennie kellett. Sírva búcsúztak el egymástól. Nemsokára ők is felmentek a fővárosba. Atyja bankot nyitott, ö előkelő társaságban fordult meg. Most gyakrabban látta Faragót, de a fővárosi társadalmi életben megtanulta, hogy nem kell oly nagyon barátkoznia az alacsonyabb rangúakkal. „Mindig felébb" volt atyjának is, neki is jelszava. Ha csak tehette, kikerülte Friczit, és csakhamar meg is feledkezett teljesen róla. Esküjét ifjúkori bolondságnak tartotta. Egy kedves barátnőjénél, Dalos Klárinál látta meg először mostani férjét. Galambos az akkori társaságban a legkedveltebb egyének közé tartozott. Nagy műveltsége, elegáns modora, szép neve és vagyona képesítették, hogy a társadalomban vezérszerepet játszék. A lányos mamák iparkodtak minél jobban kedvében járni, nem volt előkelőbb estély, a melyről hiányzott volna. A lányok pedig bizonyos félénk tisztelettel, de a mellett a rokonszenv eltagadhatatlan jelével viseltettek iránta. Boldog volt, a kivel hosszasabban beszélgetett, mindenki szerette volna magát Galambossal elvétetni. Galambos mindegyikkel egyenlően udvariasan és kedvvel társalgott, csak Dalos Klánt, egy gazdag földbirtokos leányát tüntette ki nagyobb figyelmével. Vele tánczolta mindig a második négyest, neki küldte a legszebb csokrokat. (Vége köv.) mint meghívott vendégek szerepeltek. A magyar királyi főudvarmesternek és főszertartás mesternek csak elvétve akad dolga az udvarnál, ellenben Hohenlohe herczeg főudvarmester még mindig a legfőbb személyiség az udvarnál, a ki teljes hatalommal intézkedik és állapítja meg az udvari szertartásokat. Hohenlohe herczeg az ur még mindig a budai királyi palotában is és gróf Szapáry Géza főudvarmester csak akkor jár fel az udvarba, ha ő felsége hivatja. Szapáry állása igy inkább czimzetes méltóság, mig a Hohenlohe herczegé tényleges szolgálat. Ha király a budai várpalotában tartózkodik, a bécsi udvar emberei végzik körülötte a szolgálatot. Osztrák burgzsandárok képezik a palota őrségét, mig a magyar nemes testőrök állandóan fönn laknak Bécsben és Budapestre néha napján kerül egy pár közülök. Pedig mily fényessé és impozánssá teszik éppen e pompás ruházatú magyar testőrök az udvari ünnepélyeket. Budán és Gödöllőn, valamint az ország területén levő királyi kastélyokban nem magyar, hanem német és morva az udvari cselédség. A budai királyi palotában német ember a várkapitány, a ki ellensége mindennek, a mi magyar. Ez az ember Hohenlohe herczeg kegyeltje, a ki maga is ismert arról, hogy nem nagy barátja a magyaroknak. Könnyű belátni, hogy az udvarnak ez az ellenszenve a magyar nemzet és annak aspirácziói iránt mily nagy kárára van a magyar iparnak, kereskedelemnek, a fővárosnak és az egész országnak. Éppen ezért csodálkozunk azon, hogy a kormány a királyi felhatalmazás daczára nem tett lépést az önálló magyar királyi udvartartás felállítására. Annyival is inkább, mert százados szokás szerénységre tanított bennünket. Beérnők tehát kezdetben, ha a budai palotában hivatalt rendeznének be a magyar főudvarmester számára, a ki mellé kineveznének egy pár udvari titkárt, fourirt és tisztviselőt. A személyzet kitelnék a jelenlegi udvartartás személyzetéből, a melyben képviselve van a magyarság is. E tervnek megvalósítását sze^ mélyi okok nem gátolják, pénzügyiek még kevésbbé, mert a mikor magyar udvartartásról van szó, a nemzet áldozatkészsége határt nem ismer. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a magyar udvartartásnak messze kiható következményei lennének az egész nemzetre. A király nem lenne többé vendég nálunk, hanem igazán itthon érezné magát és mind több időt töltene közöttünk. És ha itt töltené az év egy nagy részét, a magyar nemzet még inkább bálványozná szeretett királyát. S mily hatalmas lendületet nyerne a főváros, ha a király hónapokon át laknék Budapesten. Mihamarabb fölépülne az uj királyi palota, a melynek építését ok nélkül húzzák-halasztják, rendeződnék az egész budai oldal és az udvar ittléte, uj, nagyszerű társadalmi életnek vetné meg az alapját. A magyar királyi udvartartás felállítása tehát közszükség, melyet jogunk van igényelni történeti alapon és a méltányosság szempontjából egyaránt. A király, mint mult esztendei elhatározásából kitűnik, meg van nyerve az eszmének, hogy a bécsi uraknak Ínyére van-e dolog, vagy sem, azzal nem törődünk. Ez a mi belügyünk, a melyhez senkinek semmi köze. Ez nemcsak a mi saját egyéni, hanem a mérvadó politikai körök nézete is. Sőt gróf Károlyi István, a nemzeti kaszinó elnöke is, a felvidéki közművelődési egyesületnek minapi megnyitó ülésén, erélyesen követelte a magyar királyi udvartartás behozatalát. Az ő szava azonban talán csak előjele a készülő nagyobb viharnak. Mint ugyanis biztos forrásból értesülünk, az országgyűlésen a budgettárgyalás alkalmával, heves vita lesz az udvari költségvetés tételénél. Egész sereg ellenzéki képviselő fogja interpellálni a miniszterelnököt a magyar udvartartás miatt, a melynek a fölállítását sürgősen fogják követelni. O. közönséges kupecz. Ismerem Balaton Füredről. Adja a gavallért, iszik, kártyázik s mikor az urak szorulnak, pompás kötést csinál búzára, sertésre. A kártyázás ennek csak mellékfoglalkozása. CSARNOK. Rossz termés. Minő szomorúak most azok a klimatikus gyógyhelyek I A villalakások redőnnyel leeresztve, mintha hosszú téliálomra hunyták volna a kaczér villák szemüket. A magasabb csúcsok hirtelen megfehéredtek, fázós levegő jön felénk, a mitől dideregve hullajtják a lombos fák leveleiket a gondosan kezelt sétautakra. Hull a levél egyre és elfödi az utak csillogó kavicsát. A fürdőtulajdonos bevonult már a városba. No hiszen azért az egy-két itt rekedt vendégért érdemes is lenne unatkozni. Ilyenkor már Halinak Janóé a kies fürdő. Egész nyáron át fent őrzi a teheneit és jóllehet oly sok mondani valója van — nem szabad lejönnie a vágásból, mert a fürdő pedáns tisztasága és ő közte szembetűnően bántó az ellentét. Most már lejöhet. Sáros bocskorát a kúr-szalon küszöbéhez törüli és nagy nyugalommal pökdös a pavillonok ragyogó mozaikjára. A csellengő fürdővendég már nem zúgolódik a rossz termés ellen. Azt hihetné az ember, hogy legalább is ezer holdról szedte el előlök a termést a kukoricza-aszály vagy a hesszcni légy. Pedik aki utánna jár a dolognak s nem röstel szóba állani Károlylyal, a vendéglő utószezonos egyetlen pincz .révei, az megtudhatja, hogy az az öt úr voltaképpen nem is fürdővendég, annál kevésbé ura olyan ezer holdnak, a melyen a hesszeni légy kaszált, hanem azok a vitályosi fürdő kozákjai. Egy érdekes faj ez, mely éppen úgy a közönség után él, mint akár a fürdötulajdonos. Ezek a kozákok szintén a szomszéd falvakból kerülnek ki, minden zsebükben van egy tuczat kártya. Télen egymás közt ütik a pagátot és beszélgetik a „csöndest," babszemre vagy kukoriczára, nyáron pedig urasán adják a bankot. Ezt müvelik ők, mióta a vigályosi fürdő európai hirre kapott. És ez óta sohasem ^panaszkodtak a fürdő ellen. Az idén se látszott meg, hogy a nagy szárazság valami aggodalmat okozott volna nekik. Délután rangos non salansz-szal sütkéreztek az esplanade-on, partner akadt mindég s volt is olykor olyan termés, mint a patyolat. A szezon derekán mint a bomba röppent Vigályosra Czakó Pista, kí egyik fürdőből a másikba jár ; elötánczos, kirándulás-vezető, iszik, remekül kártyázik: szóval pénze van. A vigályosi kozákoknak ennyi elég volt, hogy bankettet rendezzenek Czakó Pista tiszteletére. Ez tetőzi be a szezont, pislogtak egymásra. Be is tetőzte. Az öt vigályosi kozák a tönk szélére jutott. — Hisz ez spillerl — keseregtek a kozákok. — Dehogy, vetette oda hanyagul a mindent tudó Károly. Ez Az őszi szél keresztül suhan a pavillonon. Az öt kozák fájdalmasan néz arra felé, a hol kocsizörgés hallatszik. A remény lángja felgyullad. Hát ha 11 . . Károly aztán megöngyilkolja ezt az ébredő reményt. — Ne üljenek föl, a szomszéd faluban hűsölt az istenadta, a podgyásza magosán van. Három napig itt lesz, azután elmegy haza, s egy esztendeig mindég a fürdő élményeiről fog beszélni. Búsak a kozákok. Rossz a termés, rossz, rossz. Az egyik keserű humorral szól. — Fiúk, ne folyamodnánk egy kis adóleengedésért? , . . S. S. HÍREK. Esztergom, okt. 13. — Károly Lajos Szent-Benedeken. Kedves epizódról tudósít lévai levelezőnk. Barsvármegyében, Kis-Tapolcsányon van Károly Lajos kir. herczegnek, királyunk öccsének egy gyönyörű kastélya és birtoka. Ez uradalom nemrég még gróf Keglevich Istváné, a volt intendánsé volt. Tőle vette meg a kir. herczeg és nyáron át egész késő őszig hosszabb időt szokott a valóban kiválóan szép helyen tölteni. A napokban a kir. herczeg két leányával és fiával a közeli Bars-Szent-Benedekre rándult át, hogy az ottani nevezetes gót-templomot, melyet a főkáptalan fejedelmi bőkezűségéből nemrégen restauráltak, megszemlélje. Épen a templom előtti térre értek a fenségek, mikor három kis gyermeket vesznek észre, kik nevelőnöjük felügyelete alatt ott játszadoztak. A három kis apróság, az ottani uradalmi ispán gyermekei, legkisebbje, a kis Béla messziről örömmel kiált a kir. herczeg felé : „Nini a nagyapa." Csak nehezen tudta visszatartani a nevelőnő, hogy eléje ne fusson. A fenség barátságosan mosolygott a kis Bélára és megveregette arczocskáját, de az csalódottan mondogatta: Nem a nagyapa ... A fenségek a kapus kalauzolása mellett megszemlélték a templomot és több ízben kifejezték annak műkincsei felett való csodálkozásukat. Legjobban örült a kapus a látogatásnak, mert fáradságáért egy fényes körmöczi arany ütötte a markát. — Kinevezések. A főispán kinevezte a legutóbbi vármegyei választások folytán: Esztergom járási iktatóvá Mácsik Istvánt, végleges Írnokká Kégly Józsefet, ideiglenes írnokká Szabó Ernőt, dijnokká Tóth Lajost és Méry Pétert. — Kruplanicz Kálmán, megyénk főispánja ma ünnepelte névnapját, mely alkalommal számosan a vármegye notabilitásai közül keresték fel jókivánataikkal vármegyénk fejét. A megye egész tisztikara, b. Szabó Mihály főjegyző, a városé pedig dr. Helc Antal polgármester vezetéze mellett tisztelgett. — A Budapest-esztergomi vasút töltése Piliscsabától egész Kenyérmezőig már teljesen kész, a szükséges kisebb műtárgyak és hidak már elkészültek. A Leányvár-dorogi indóházát most épitik. Maga a nagyszerű, 800 méterre tervezett, de a talajviszonyok miatt 740 méter hosszúra készült piliscsabai alagút e hó 10-én töretett át. Most a szokásban lévő áttörési ünnepélyre készülnek, melyre a politikai hatóságok is hivatalosak lesznek. 14 nap alatt belekezdenek az Esztergom-kenyérmezei és tokodi vasúti állomások kibővítésébe. — Lörincz-utcza contra Gantner-utcza. Ez is már lassan állandó rovatunkká válik. A legutóbbi fordulat az, hogy most meg Esztergom város megfellebbezte a vármegye azon ismert határozatát, hogy a vízivárosiaknak a Gantner-utczát védő kérelmét pártolólag terjeszti a kereskedelmi miniszterhez. — Vadász-engedély. A belügyminiszter a kesztölczi és csévi vadászterület bérlőinek, Zichy gróf és Stesser József miniszteri tanácsosnak engedélyt adott, kérem egy J hogy a vadik nagy elszaporodása miatt