Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-11 / 81.szám

gát. Még nem bontották szét a ravatalát, a mikor beadtak a veszprémi apácák kolostorába. Ott kezdődött a tragédiám. Ugy bántak velem, mint a bélpoklossal. Elkülönítettek a többi növendékektől, szidtak, koplaltattak minden ok nélkül, csak azért, hogy az anyám gonosz, bűnös vérét kikergessék belőlem. Tizenötéves koromban visszakerültem szegény tehetetlen apám mellé. Az egykorú lányok kikerültek az utczán, a táncziskolában nem akadt vizavi-m, egyik sem akarta bepiszkítani a kesztyűit azzal, hogy az enyémet megérintse. Hanem a fiatal emberek utánam iramodtak, a hol megjelentem, nyeltek torkos, szemtelen nézésükkal. Vizsgáltak, mint egy telivér lovat, vagy jó fajkutyát. Kívánt valamenyi, de feleségnek egy sem. A többi képmutató, húzódozó leánynak ujjahegyét sem merték érinteni, az én kezemet szorongatni akarták, mint a, szobalányokét. Hányszor hallottam, a mikor a hátam mögött konstatálják, hogy jó race vagyok, az anyám fajtájából való. Miért? Mert az arczöm piros volt és néha mosolyogtam. Sokat szenvedtem és sokat sirtam, de végre is kifogyott a könnyem. És akkor elhatároztam, hogy hát leszek az anyám lánya. De elpusztítok mindenkit, a ki bántott, a ki meggyalázott, a ki jót tett velem. Hát ezért választottam a Lilith szerepét ... Odabenn valami léha gyorspolkába kezdettek; a leány befogta mind a két fülét. Mereven bámult a sötétségbe. . . — Egyetlen jó emberre lett volna szükségem, de nem akadt olyan. Nem tartott vissza senki, csak taszítottak előre a lejtön. Hát most eljutottam a végére I Újra Ercsihez fordult. j\Jfl%Jt — Mikor ön a városba jött, azt hittem, megmenekültem. Csalódtam önben is. Nem csókolgatta ugyan a kezemet, nem rajongott a fehér nyakamért, de kikerült s ha mondott valamit, bántott. Éreztem, hogy megvet, és a megvetése jobban boszantott és ingerelt, mint az egész banda szemtelensége. Hát mondja : kire, mire várjak még? Itt ebben a pokolban'nem maradok tovább. Találtam egy jó bolondot; a jámbor bácskai bizonyosan ott bujkál már a kukoriczásban. Ó, vagy más; mindegy, vele megyek. Az anyám is ugy kezdette. A foszforosz golyó lassankint aludt ki, a leány bágyadtan, mozdulatlan szemmel dőlt vissza székében. Ercsi felállott, amíg a leány beszélt, megváltozott egészen. Halavány arczán diadalmas nagy öröm csillogott. — De a leánya nem fogja a példáját követni, most már bizonyosan tudom. Az ön meséje nem uj, azon a napon tudtam, amikor először kezet fogtunk. Ezt tegnap is megmondottam önnek. Mindig bizonyos voltam benne, hogy ha egyszer beszélhetek önnel, megért engemet. De hát soha nem engedett az igazi lelkéhez férkőzni. Lehet, hogy bántottam néha, (és ön hányszor tette azt?) mert felháborodtam azon, hogy egy tiszta, fehér leány a hetaira szerepében tetszeleg a nyomorult környezete miatt. On azonban nagyon félreismert, Katalin 1 Hányszor felajánlottam volná segítő kezemet, ha nem féltem volna attól, hogy egy rossz órában eltaszítja . . . A bágyadt leány halkan megingatta a fejét. — Nem taszítottam volna el, mondta csendesen. A zene elhallgatott a teremben, öszszesimuit párok suhantak el az üvegajtó mellett. Az egyik pár ki is nézett a verandára, a férfi gonosz mosolygással jegyezte meg: — Elkéstünk, Tinikel Már elfoglalták a sóhajok terrászát. Egyik sem hallotta a megjegyzést, nem hallottak egyáltalán semmit. Sokáig hallgattak. Ercsi szólalt meg, kezét nyújtotta a leány felé: Akkor nem . . . taszította volna el. — És ma? Katalin levert mozdulattal, szelíden tolta el. — Ma nem fogadhatom el. Nekem immár a vezető kézre, nem órákra, nem napokra van szükségem. Hosszú ideig kellene annak támogatni, mint a járni tanuló gyermeket, hogy el ne bukjam. Ercsi lángoló arczczal állott fölötte. — Én is erre vágyom, Katalin. Már nem néztek a fekete sűrűségbe. Egymás szemébe néztek hosszasan, mély elmerüléssel, addig amig a hipnotizáló férfitekintet előtt a leány pillái lehunyódtak. — Akarja ? — sürgette a férfi. A büszke szép fej megdőlt; mindakét kezét az Ercsiébe tette. — Nagy, hálátlan feladat, amire vállalkozik . .".Ön kergetett volna el; ön vissza is tarthat. Éjfél volt, odabenn nagy zaj támadt. A fiatalok a czigány nyal tusst húzattak. A nagyon szép ur egy székre kapaszkodott fel és harsány hangon kért csöndet. i— Egy poharat ürítsen mindenki a házikisasszony egészségére. Tizennyolcz évvel ezelőtt ebben az órában született a kis Pintyőke 1 Éljen a kis Pintyőke I Felzúgott az éljenzés, a magányos verandán meg a férfi odahajolt a leányhoz: — És tizennyolcz év múlva ebben az órában halt meg a rossz Pintyőke, ugyebár ? Katalin mosolygott, igent intett a fejével. Hl RE K. Esztergom, okt. 10. — Olvasóinkhoz. Az Esztergom és Vidéke október elsején XVI. évfolyamánakutolsó negyedébe lépett.. Azon vidéki olvasóinkat, kiknek előfizetése szeptember végén lejárt, az elmaradt és új előfizetés beküldésére tisztelettel kérjük. Jelen számunk az utolsó, melyet mutatványpéldányul azoknak is elküldöttünk, kiknek nevére október i-től nincs előfizetés előjegyezve. — Klerikális rezignáczió czimmel aM. U. mai száma írja a következőket ; Az egyházpolitikai javaslatok főrendiházi sorsa Esztergomban, mint levele

5zőnk írja, — kínos föltűnést keltett. Tudósítónk megkérdezte az esztergomi aula egyik tudós főpapját, hogy egyházi körökben mit szólnak a főrendiházi ellenzék győzelméhez ? A főpapnak igen érdekes és jellemző válasza a következő volt: „A főrendi ellenzék álláspontján vagyok, de ez a győzelem nézetem szerint, hasonlít a pusztában elhangzó örömkiáltáshoz. Annyi bizonyos, hogy változást nem teremt, az egyházpolitikai javaslatok ma vagy holnap törvénnyé válnak. Jól tudja ezt a prímással együtt minden főpap, épen ezért ment határozatba a püspöki konferenczián, hogy az egyháznagyok nem vesznek részt a vitában. Sajnos, nekünk az országban nincs pártunk, s valóban csodálkozunk, hogy klerikális pártot emlegetnek, holott mi ilyennek nyomát sem látjuk. Katholikus pártlapot akartunk alapítani, nem jött össze a szükséges összege katholikus nagygyűlések sehol sem járnak eredménynyel, követőink nincsenek az országban. A katholikus körök alakulása merő „mumus". Azok iratkoznak be, a" kik a papokkal pajtási viszonyban vannak, kiktől drága árért vásárolunk, s a kik viszonyaiknál fogva vissza nem vonulhatnak. Komoly ember ezen körökre nem épít. Még a primási megyében sem tudták megakadályozni, hogy bizalmat ne szavazzanak a kormánynak. A papoknak csak pénzüket szeretik, de nem követi őket senki. A főrendi ellenzék vagy magától megszűnik, vagy —- egy intelemre elnémul 1" —- Távozó albiró. A mai hivatalos lap Dr. G ö n c z y Gyula helybeli kir. járásbirósági albirónak a budapesti VI. kerületi kir. jbírósághoz saját kérelmére történt áthelyezését közli. Az esztergomi társasélet egyik legrokonszenvesebb fiatal tagját veszti dr. Gönczy távozásával. — Kinevezés. Perényi Árpád, primási uradalmi tisztviselő legutóbb uradalmi számvevő neveztetett ki. — Országgyűlési képviselőnk, Frey Ferencz betegsége még mindég nem vesztette el komoly jellegét. Jelenleg a bécsyárosi Ferencz József-kórházban ápolják, és baja bár rendkívül súlyos, rövid felépüléséhez az orvosok erős reményt fűznek. — Fényes esküvő volt kedden a belvárosi plébánia-templomban. F r a n t s i k Gyula, főkáptalan-uradalmi gazdatiszt vezette oltárhoz az esztergomi százszorszép ek egyikét, T i 11 m a n n Jolán úrhölgyet, özv. Tillmann Károlyné úrnő leányát. Az esketési szertartást Sujánszky Antal főkáptalani nagyprépost végezte dr. Fehér Gyula és dr. W$rgha Dezső plébánosok segédkezésével. Tanuk voltak: Schönbeck Imre és Forster Elek, nyoszólányok pedig Tillmann Margit és Schönbeck Mariska úrhölgyek. Az új pár egybekelését nagy hölgy közönség nézte végig, — Meghívó. Az esztergommegyei 1848149-iki honvéd-egylet elnöke, Oltósy Pál úr elhalálozása folytán egy új elnök választása végett folyó 1894. évi november hó i-sö napján d. e. 10 órakor Párkány mezőváros tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az összes egyleti tagokat ez úton meghívjuk és teljes számban leendő megjelenésre ezennel felkérjük. Egyszersmind felkérjük az illető községi elöljáróságokat is, hogy a kebelükben tartózkodó 48-as honvédeket a közgyűlésen való megjelenésre serkenteni szíveskedjenek. Kelt Párkányban, 1894. évi október hó 7-én tartott választmányi ülésünkből. Az elnökség. — Lőrincz-utcza contra Gantner-utcza. Hétfőn a kereskedelmi társulat a Takarékpénztárban tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy feliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez, hogy az állandó Dunahíd feljárója ne a Gantner-utczán — mint ezt a vízivárosiak ismeretes memoranduma kéri — hanem a Lörincz-utczán legyen. — Ellenőrzési szemle volt a honvédség részéről: Kéménden okt. 3-án, Párkányban okt. 5. és 6-án, Nyergesújfalun okt. 8-án, Esztergomban a megyeházánál ma, okt. 10-én, és leszu-én, és 12-én. A szemle kezdete hétköznapokon d. e. 9 órakor, vasár- es ünnepnapokon d. u, 2 órakor. Az;: utószemlét Nyitrán, nov. 17-én fogják megtartani. A közöshadsereg részéről a szemle a következő napon tártatik meg: Szölgyénben okt. 13-én, Muzslán okt. 15-én, Csolnokon okt. 17-én, Újfalun okt. 20-án, Esztergomban okt. 21-én. Az utÓszemle nov. 18-án lesz helyben. — Járványos betegségek. A vízivárosi zárda belnövendékei között a vörheny lépett föl járványosán. Eddig egy 7, egy 8 és egy 13 éves lányka kapta meg a betegséget. Azonnal elkülönítették őket és a zárda-épülettel szemben lévő házban ápolják. A szenttamási izraelita iskolában Gottesmann metsző 10 hónapos gyermeke kapta meg a vörhenyt, s e miatt Mátray tb. megyei főorvos az iskola be-, zárását javasolta a hatóságnál. — Wég egy üveggyár. Az „Actien-Ge*> sellschaft der Gerresheimer Glashütténwerke, vormals Ferd. Heye" külföldi palaczkgyáros czég ajánlatot tett Esztergom város tanácsának, hogy neki bizonyos nagyságú területet a már építés alá vett üvegtáblagyár közelében holdanként 100 frtért átengedjen. A részvénytársaság kedvező elintézés esetében már jövő tavaszra hozzá akarna kezdeni az építéshez. A város tanácsa értesítette a czéget, hogy az eladásra hajlandó, de mivel az ilyen természetű ügyek a rendkívül hoszszadalmas hivatalos levélváltás utján évekig elhúzódhatnak, küldjön á czég megbízottakat a városhoz, ki áz intéző körökkel szóbelileg tárgyaljon. Különösen hangsúlyozzuk, hogy ez a czég kizárólag üvegpalaczkot akar gyártani, mig a most épülő üveggyár tudvalevőleg csupán táblaüveg előállítására rendezkedik be. — Főreáliskola — Beregszászon. A jó beregszásziak négy osztályú reáliskolájuknak nyolcz osztályú teljes középiskolává leendő fejlesztése ügyében már megállapodásra jutottak a közokt. kormánynyal, a mely szerint a város telket és építőanyagot ad az uj épület emeléséhez s évi 3 ezer frt készpénzt, mely összeget a kormány kevesélvén, 10 ezer frt évi hozzájárulást kívánt, a mit szintén megszavazták a jó beregszásziak, s a mely évi iskolai adót a vármegye közönségére vetik ki kulturadó czimen. Közöltük e szegény rusznyák vármegyének nemes lelkesedéséről és áldozatkészségéről tanúskodó kulturális mozgalmát azért is, hogy ebből városunk és megyénk müveit közönsége példát merítve, egyelőre gondolkodjék azon módokról és eszközökről, melyekkel városunk négy osztályú, csonka reáliskoláját nyolcz osztályúvá fejlesszék. Reáliskolánk territoriális elhelyezése mintegy praedestinálja az esztergominak nyolcz osztályúvá leendő kibővítését. A városunkhoz legközelebb eső reáliskolák Budapesten, Győrben, Sz.-Fehérvárott és Körmöczbányán (!) vannak elhelyezve, tehát egy óriási terület, mondhatni egy országrész négy osztályú reáliskolával kénytelen beérni. — Új aljárásbíró. Az Esztergomból távozott dr. Wipplinger Róbert helyébe aljárásbírónak és a büntető osztály vezetőjévé dr. K h á 1 Ferencz komáromi kir. törvényszéki jegyző neveztetett ki. — Halálozás. Esztergom városnak számos éven át nem volt rendes városi mérnöke s e miatt sok panasz merült fel a közgyűléseken. Pár éve rendszeresítették ez állást, s ekkor örömet okozott, hogy olyan jeles erőt kaptunk, kinek szakszerű kezében biztos helyen tudtuk a fellendülő Esztergom technikai vezetését. L e d é n y i Ferencznek hivták a város uj mérnökét, kinek most e hó 8-án történt elhunytát tudatja egy gyászjelentés. Ledényi már a tüdővész halálos csiráival gyönge szervezetében foglalta el állását, azóta folyton betegeskedett. Munkás életének 38-ik évében hunyt el Simor-János utczai lakásán. Hült tetemét ma délután kisérték a városi sírkertbe rokonai, á város képviselete és a résztvevő közönség. Koráh elhunytát a rokonszenves, buzgó mérnöknek neje szül. K oV: á c s Ilona és két leánya Matild és Sarolta gyászolják. . — Tömeges szerencsétlenség az üveggyárnál. Nemreg kezdték el az új üveggyár építését, máris nagy szerencsétlenség történt ott hétfőn este hat órakor. Á kétemeletes munkásház falához csatolt harmadik és legfelső állvány egyik fatartója eltörött s az egész állvány terjtével együtt egy pillanat alatt lezuhant. Az állvány tele volt kőművessel, napszámos ember- és asszonynyal. Tizenhatan eátek le a két emelet magasságból. Lett persze óriási ijedelem. Az üveggyár egy sebészi kezelésben jártas felügyelője nyújtotta az első segélyt, míg dr. Áldori Mor orvos Esztergomból megérkezett. A sebesültek közül két kőművest, Lamm Józsefet és Niegreisz Mártont és egy leányt, Holop Erzsébetet az esztergomi közkór-, házba szállítottak. Lamm fejére esett és agyrázkódást szenvedett, Niegreisz a talpára és lábán van súlyos sérülés. A lány sebe könnyebb természetű volt, már el is bocsátották a kórházból. Az összes sebesültek száma kilencz. Némelyek derékzúzódást, mások lábtörést vagy kéztörést szenvedtek. Halál azonban csodálatos szerencse utján egyik sebesülésnek sem lett a következménye. — Életveszélyes fenyegetés. Lestár János nevű tokodi bányamunkást közveszélyes fenyegetőzés miatt bekísérték a helybeli rendőrkapitánysághoz. Saját sógornéja, Viszolay Ferencz lánya jelentette fel, hogy sógoránál dinamit van, és ittas állapotban azzal fenyegetőzött, hogy házukat fel fogja robbantani. Lestárt megmotozták és csakugyan 3 és fél dinamit-patront és gyutacsokat találtak a zsebében. Természetesen hűvösre tették a jámbort, — Megvert községbiró. Turányi, az úgynevezett Öreg-téglaháznál (cserepesi) alkalmazott téglamester panaszt emelt a rendőrkapitányságnál, hogy őt és néhány , társát szentléleki tótok, köztük a bíró Horváth Mihály megtámadta, és öt ki is akarták rabolni. A vizsgálat folyamán aztán épen az ellenkező derült ki, hogy Turányi uram és társai a hibásak, meri ók Horváth bírót jól megverték és a bíró sérülést is szenvedett. — A svájeziak a filoxera ellen. A kis Svájcz valóban oly bámulatraméltó tevékenységet fejt ki a filoxera terjedése ellen, hogy bármely más európai államnak mintaképül szolgálhat. 1893-ban a filloxeravész ellen felhasznált pénzösszeg kitett 45,054 frankot. A kantonális filoxerabiztos vizsgálatai kiderítették, hogy a vész ugyan ismét terjed, de mindazonáltal az előző évekhez arányítva csökken s külön kibocsájtott kérdő-iv alapján felszólította az Összes bortermelő községeket a vész megfigyelésére. Az eddig felderített inficziált helyek száma meghaladja a harminczat. Miután a kárpótlás az uj törvény értelmében sokkal nagyobb, mint előbb volt, a kormánytanács kénytelen lesz ujabb adót kivetni. A filloxera elleni védekezésre szánt tőke kitesz