Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-11 / 81.szám

gát. Még nem bontották szét a ravatalát, a mikor beadtak a veszprémi apácák ko­lostorába. Ott kezdődött a tragédiám. Ugy bántak velem, mint a bélpoklossal. Elkülönítettek a többi növendékektől, szidtak, koplaltattak minden ok nélkül, csak azért, hogy az anyám gonosz, bű­nös vérét kikergessék belőlem. Tizenöt­éves koromban visszakerültem szegény tehetetlen apám mellé. Az egykorú lá­nyok kikerültek az utczán, a tánczisko­lában nem akadt vizavi-m, egyik sem akarta bepiszkítani a kesztyűit azzal, hogy az enyémet megérintse. Hanem a fiatal emberek utánam iramodtak, a hol meg­jelentem, nyeltek torkos, szemtelen nézé­sükkal. Vizsgáltak, mint egy telivér lo­vat, vagy jó fajkutyát. Kívánt vala­menyi, de feleségnek egy sem. A többi képmutató, húzódozó leánynak ujjahe­gyét sem merték érinteni, az én kezemet szorongatni akarták, mint a, szobalányo­két. Hányszor hallottam, a mikor a há­tam mögött konstatálják, hogy jó race vagyok, az anyám fajtájából való. Miért? Mert az arczöm piros volt és néha mo­solyogtam. Sokat szenvedtem és sokat sirtam, de végre is kifogyott a könnyem. És akkor elhatároztam, hogy hát leszek az anyám lánya. De elpusztítok minden­kit, a ki bántott, a ki meggyalázott, a ki jót tett velem. Hát ezért választottam a Lilith szerepét ... Odabenn valami léha gyorspolkába kezdettek; a leány befogta mind a két fülét. Mereven bámult a sötétségbe. . . — Egyetlen jó emberre lett volna szükségem, de nem akadt olyan. Nem tartott vissza senki, csak taszítottak előre a lejtön. Hát most eljutottam a végére I Újra Ercsihez fordult. j\Jfl%Jt — Mikor ön a városba jött, azt hit­tem, megmenekültem. Csalódtam önben is. Nem csókolgatta ugyan a kezemet, nem rajongott a fehér nyakamért, de ki­került s ha mondott valamit, bántott. Éreztem, hogy megvet, és a megvetése jobban boszantott és ingerelt, mint az egész banda szemtelensége. Hát mondja : kire, mire várjak még? Itt ebben a po­kolban'nem maradok tovább. Találtam egy jó bolondot; a jámbor bácskai bi­zonyosan ott bujkál már a kukoriczás­ban. Ó, vagy más; mindegy, vele me­gyek. Az anyám is ugy kezdette. A foszforosz golyó lassankint aludt ki, a leány bágyadtan, mozdulatlan szem­mel dőlt vissza székében. Ercsi felállott, amíg a leány beszélt, megváltozott egé­szen. Halavány arczán diadalmas nagy öröm csillogott. — De a leánya nem fogja a példá­ját követni, most már bizonyosan tudom. Az ön meséje nem uj, azon a napon tud­tam, amikor először kezet fogtunk. Ezt tegnap is megmondottam önnek. Mindig bizonyos voltam benne, hogy ha egyszer beszélhetek önnel, megért engemet. De hát soha nem engedett az igazi lelkéhez férkőzni. Lehet, hogy bántottam néha, (és ön hányszor tette azt?) mert felhábo­rodtam azon, hogy egy tiszta, fehér le­ány a hetaira szerepében tetszeleg a nyo­morult környezete miatt. On azonban na­gyon félreismert, Katalin 1 Hányszor fel­ajánlottam volná segítő kezemet, ha nem féltem volna attól, hogy egy rossz órá­ban eltaszítja . . . A bágyadt leány halkan megingatta a fejét. — Nem taszítottam volna el, mondta csendesen. A zene elhallgatott a teremben, ösz­szesimuit párok suhantak el az üvegajtó mellett. Az egyik pár ki is nézett a ve­randára, a férfi gonosz mosolygással je­gyezte meg: — Elkéstünk, Tinikel Már elfoglal­ták a sóhajok terrászát. Egyik sem hallotta a megjegyzést, nem hallottak egyáltalán semmit. Sokáig hallgattak. Ercsi szólalt meg, kezét nyúj­totta a leány felé: Akkor nem . . . taszította volna el. — És ma? Katalin levert mozdulattal, szelíden tolta el. — Ma nem fogadhatom el. Nekem immár a vezető kézre, nem órákra, nem napokra van szükségem. Hosszú ideig kellene annak támogatni, mint a járni ta­nuló gyermeket, hogy el ne bukjam. Ercsi lángoló arczczal állott fölötte. — Én is erre vágyom, Katalin. Már nem néztek a fekete sűrűségbe. Egymás szemébe néztek hosszasan, mély elmerüléssel, addig amig a hipnotizáló férfitekintet előtt a leány pillái lehu­nyódtak. — Akarja ? — sürgette a férfi. A büszke szép fej megdőlt; mind­akét kezét az Ercsiébe tette. — Nagy, hálátlan feladat, amire vál­lalkozik . .".Ön kergetett volna el; ön vissza is tarthat. Éjfél volt, odabenn nagy zaj támadt. A fiatalok a czigány nyal tusst húzattak. A nagyon szép ur egy székre kapasz­kodott fel és harsány hangon kért csöndet. i— Egy poharat ürítsen mindenki a házikisasszony egészségére. Tizennyolcz évvel ezelőtt ebben az órában született a kis Pintyőke 1 Éljen a kis Pintyőke I Felzúgott az éljenzés, a magányos verandán meg a férfi odahajolt a leányhoz: — És tizennyolcz év múlva ebben az órában halt meg a rossz Pintyőke, ugyebár ? Katalin mosolygott, igent intett a fejével. Hl RE K. Esztergom, okt. 10. — Olvasóinkhoz. Az Esztergom és Vidéke október elsején XVI. évfolya­mánakutolsó negyedébe lépett.. Azon vi­déki olvasóinkat, kiknek előfizetése szep­tember végén lejárt, az elmaradt és új előfizetés beküldésére tisztelettel kérjük. Jelen számunk az utolsó, melyet mutat­ványpéldányul azoknak is elküldöttünk, kiknek nevére október i-től nincs előfize­tés előjegyezve. — Klerikális rezignáczió czimmel aM. U. mai száma írja a következőket ; Az egyházpolitikai javaslatok főren­diházi sorsa Esztergomban, mint levele 5­zőnk írja, — kínos föltűnést keltett. Tu­dósítónk megkérdezte az esztergomi aula egyik tudós főpapját, hogy egyházi kö­rökben mit szólnak a főrendiházi ellenzék győzelméhez ? A főpapnak igen érdekes és jellemző válasza a következő volt: „A főrendi ellenzék álláspontján vagyok, de ez a győzelem nézetem szerint, hason­lít a pusztában elhangzó örömkiáltáshoz. Annyi bizonyos, hogy változást nem te­remt, az egyházpolitikai javaslatok ma vagy holnap törvénnyé válnak. Jól tudja ezt a prímással együtt minden főpap, épen ezért ment határozatba a püspöki konferenczián, hogy az egyháznagyok nem vesznek részt a vitában. Sajnos, nekünk az országban nincs pártunk, s valóban csodálkozunk, hogy klerikális pártot emlegetnek, holott mi ilyennek nyomát sem látjuk. Katholikus pártlapot akartunk alapítani, nem jött össze a szük­séges összege katholikus nagygyűlések sehol sem járnak eredménynyel, követőink nincsenek az országban. A katholikus körök alakulása merő „mumus". Azok iratkoznak be, a" kik a papokkal pajtási viszonyban vannak, kiktől drága árért vásárolunk, s a kik viszonyaiknál fogva vissza nem vonulhatnak. Komoly ember ezen körökre nem épít. Még a primási megyében sem tudták megakadályozni, hogy bizalmat ne szavazzanak a kormány­nak. A papoknak csak pénzüket szeretik, de nem követi őket senki. A főrendi ellenzék vagy magától megszűnik, vagy —- egy intelemre elnémul 1" —- Távozó albiró. A mai hivatalos lap Dr. G ö n c z y Gyula helybeli kir. járás­birósági albirónak a budapesti VI. kerü­leti kir. jbírósághoz saját kérelmére tör­tént áthelyezését közli. Az esztergomi társasélet egyik legrokonszenvesebb fiatal tagját veszti dr. Gönczy távozásával. — Kinevezés. Perényi Árpád, pri­mási uradalmi tisztviselő legutóbb ura­dalmi számvevő neveztetett ki. — Országgyűlési képviselőnk, Frey Fe­rencz betegsége még mindég nem vesz­tette el komoly jellegét. Jelenleg a bécs­yárosi Ferencz József-kórházban ápolják, és baja bár rendkívül súlyos, rövid fel­épüléséhez az orvosok erős reményt fűznek. — Fényes esküvő volt kedden a bel­városi plébánia-templomban. F r a n t s i k Gyula, főkáptalan-uradalmi gazdatiszt ve­zette oltárhoz az esztergomi százszorszép ek egyikét, T i 11 m a n n Jolán úrhölgyet, özv. Tillmann Károlyné úrnő leányát. Az es­ketési szertartást Sujánszky Antal főkáp­talani nagyprépost végezte dr. Fehér Gyula és dr. W$rgha Dezső plébánosok segédkezésével. Tanuk voltak: Schönbeck Imre és Forster Elek, nyoszólányok pe­dig Tillmann Margit és Schönbeck Ma­riska úrhölgyek. Az új pár egybekelését nagy hölgy közönség nézte végig, — Meghívó. Az esztergommegyei 1848149-iki honvéd-egylet elnöke, Ol­tósy Pál úr elhalálozása folytán egy új elnök választása végett folyó 1894. évi november hó i-sö napján d. e. 10 órakor Párkány mezőváros tanácstermében rend­kívüli közgyűlést tart, melyre az összes egyleti tagokat ez úton meghívjuk és tel­jes számban leendő megjelenésre ezennel felkérjük. Egyszersmind felkérjük az il­lető községi elöljáróságokat is, hogy a kebelükben tartózkodó 48-as honvédeket a közgyűlésen való megjelenésre serken­teni szíveskedjenek. Kelt Párkányban, 1894. évi október hó 7-én tartott választmányi ülésünkből. Az elnökség. — Lőrincz-utcza contra Gantner-utcza. Hétfőn a kereskedelmi társulat a Taka­rékpénztárban tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy feliratot intéz a ke­reskedelmi miniszterhez, hogy az állandó Dunahíd feljárója ne a Gantner-utczán — mint ezt a vízivárosiak ismeretes memo­randuma kéri — hanem a Lörincz-utczán legyen. — Ellenőrzési szemle volt a honvédség részéről: Kéménden okt. 3-án, Párkány­ban okt. 5. és 6-án, Nyergesújfalun okt. 8-án, Esztergomban a megyeházánál ma, okt. 10-én, és leszu-én, és 12-én. A szemle kezdete hétköznapokon d. e. 9 órakor, vasár- es ünnepnapokon d. u, 2 órakor. Az;: utószemlét Nyitrán, nov. 17-én fogják megtartani. A közöshadsereg részéről a szemle a következő napon tártatik meg: Szölgyénben okt. 13-én, Muzslán okt. 15-én, Csolnokon okt. 17-én, Újfalun okt. 20-án, Esztergomban okt. 21-én. Az utÓ­szemle nov. 18-án lesz helyben. — Járványos betegségek. A vízivárosi zárda belnövendékei között a vörheny lépett föl járványosán. Eddig egy 7, egy 8 és egy 13 éves lányka kapta meg a betegséget. Azonnal elkülönítették őket és a zárda-épülettel szemben lévő ház­ban ápolják. A szenttamási izraelita isko­lában Gottesmann metsző 10 hónapos gyermeke kapta meg a vörhenyt, s e miatt Mátray tb. megyei főorvos az iskola be-, zárását javasolta a hatóságnál. — Wég egy üveggyár. Az „Actien-Ge*> sellschaft der Gerresheimer Glashüttén­werke, vormals Ferd. Heye" külföldi palaczkgyáros czég ajánlatot tett Eszter­gom város tanácsának, hogy neki bizo­nyos nagyságú területet a már építés alá vett üvegtáblagyár közelében holdanként 100 frtért átengedjen. A részvénytársa­ság kedvező elintézés esetében már jövő tavaszra hozzá akarna kezdeni az építés­hez. A város tanácsa értesítette a czéget, hogy az eladásra hajlandó, de mivel az ilyen természetű ügyek a rendkívül hosz­szadalmas hivatalos levélváltás utján éve­kig elhúzódhatnak, küldjön á czég meg­bízottakat a városhoz, ki áz intéző kö­rökkel szóbelileg tárgyaljon. Különösen hangsúlyozzuk, hogy ez a czég kizárólag üvegpalaczkot akar gyártani, mig a most épülő üveggyár tudvalevőleg csupán táb­laüveg előállítására rendezkedik be. — Főreáliskola — Beregszászon. A jó beregszásziak négy osztályú reáliskolá­juknak nyolcz osztályú teljes középisko­lává leendő fejlesztése ügyében már meg­állapodásra jutottak a közokt. kormány­nyal, a mely szerint a város telket és építőanyagot ad az uj épület emeléséhez s évi 3 ezer frt készpénzt, mely összeget a kormány kevesélvén, 10 ezer frt évi hozzájárulást kívánt, a mit szintén meg­szavazták a jó beregszásziak, s a mely évi iskolai adót a vármegye közönségére vetik ki kulturadó czimen. Közöltük e szegény rusznyák vármegyének nemes lelkesedéséről és áldozatkészségéről ta­núskodó kulturális mozgalmát azért is, hogy ebből városunk és megyénk müveit közönsége példát merítve, egyelőre gon­dolkodjék azon módokról és eszközökről, melyekkel városunk négy osztályú, csonka reáliskoláját nyolcz osztályúvá fejlesszék. Reáliskolánk territoriális elhelyezése mint­egy praedestinálja az esztergominak nyolcz osztályúvá leendő kibővítését. A városunkhoz legközelebb eső reáliskolák Budapesten, Győrben, Sz.-Fehérvárott és Körmöczbányán (!) vannak elhelyezve, tehát egy óriási terület, mondhatni egy országrész négy osztályú reáliskolával kénytelen beérni. — Új aljárásbíró. Az Esztergomból távozott dr. Wipplinger Róbert helyébe aljárásbírónak és a büntető osztály ve­zetőjévé dr. K h á 1 Ferencz komáromi kir. törvényszéki jegyző neveztetett ki. — Halálozás. Esztergom városnak szá­mos éven át nem volt rendes városi mérnöke s e miatt sok panasz merült fel a közgyűléseken. Pár éve rendszeresítet­ték ez állást, s ekkor örömet okozott, hogy olyan jeles erőt kaptunk, kinek szakszerű kezében biztos helyen tudtuk a fellendülő Esztergom technikai veze­tését. L e d é n y i Ferencznek hivták a város uj mérnökét, kinek most e hó 8-án történt elhunytát tudatja egy gyászje­lentés. Ledényi már a tüdővész halálos csiráival gyönge szervezetében foglalta el állását, azóta folyton betegeskedett. Mun­kás életének 38-ik évében hunyt el Si­mor-János utczai lakásán. Hült tetemét ma délután kisérték a városi sírkertbe rokonai, á város képviselete és a részt­vevő közönség. Koráh elhunytát a rokon­szenves, buzgó mérnöknek neje szül. K o­V: á c s Ilona és két leánya Matild és Sa­rolta gyászolják. . — Tömeges szerencsétlenség az üveg­gyárnál. Nemreg kezdték el az új üveg­gyár építését, máris nagy szerencsétlen­ség történt ott hétfőn este hat órakor. Á kétemeletes munkásház falához csatolt harmadik és legfelső állvány egyik fa­tartója eltörött s az egész állvány ter­jtével együtt egy pillanat alatt lezuhant. Az állvány tele volt kőművessel, napszá­mos ember- és asszonynyal. Tizenhatan eátek le a két emelet magasságból. Lett persze óriási ijedelem. Az üveggyár egy sebészi kezelésben jártas felügyelője nyúj­totta az első segélyt, míg dr. Áldori Mor orvos Esztergomból megérkezett. A se­besültek közül két kőművest, Lamm Jó­zsefet és Niegreisz Mártont és egy leányt, Holop Erzsébetet az esztergomi közkór-, házba szállítottak. Lamm fejére esett és agyrázkódást szenvedett, Niegreisz a tal­pára és lábán van súlyos sérülés. A lány sebe könnyebb természetű volt, már el is bocsátották a kórházból. Az összes sebesültek száma kilencz. Némelyek derék­zúzódást, mások lábtörést vagy kéztörést szenvedtek. Halál azonban csodálatos szerencse utján egyik sebesülésnek sem lett a következménye. — Életveszélyes fenyegetés. Lestár János nevű tokodi bányamunkást közve­szélyes fenyegetőzés miatt bekísérték a helybeli rendőrkapitánysághoz. Saját só­gornéja, Viszolay Ferencz lánya jelen­tette fel, hogy sógoránál dinamit van, és ittas állapotban azzal fenyegetőzött, hogy házukat fel fogja robbantani. Les­tárt megmotozták és csakugyan 3 és fél dinamit-patront és gyutacsokat talál­tak a zsebében. Természetesen hűvösre tették a jámbort, — Megvert községbiró. Turányi, az úgynevezett Öreg-téglaháznál (cserepesi) alkalmazott téglamester panaszt emelt a rendőrkapitányságnál, hogy őt és néhány , társát szentléleki tótok, köztük a bíró Horváth Mihály megtámadta, és öt ki is akarták rabolni. A vizsgálat folyamán aztán épen az ellenkező derült ki, hogy Turányi uram és társai a hibásak, meri ók Horváth bírót jól megverték és a bíró sérülést is szenvedett. — A svájeziak a filoxera ellen. A kis Svájcz valóban oly bámulatraméltó te­vékenységet fejt ki a filoxera terjedése ellen, hogy bármely más európai állam­nak mintaképül szolgálhat. 1893-ban a filloxeravész ellen felhasznált pénzösszeg kitett 45,054 frankot. A kantonális filoxera­biztos vizsgálatai kiderítették, hogy a vész ugyan ismét terjed, de mindazonáltal az előző évekhez arányítva csökken s külön kibocsájtott kérdő-iv alapján fel­szólította az Összes bortermelő közsé­geket a vész megfigyelésére. Az eddig felderített inficziált helyek száma meg­haladja a harminczat. Miután a kárpótlás az uj törvény értelmében sokkal nagyobb, mint előbb volt, a kormánytanács kény­telen lesz ujabb adót kivetni. A filloxera elleni védekezésre szánt tőke kitesz

Next

/
Thumbnails
Contents