Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-07 / 80.szám

lobog a falak és a mennyezet festményein és ott ég a terrasz átlátszó, vékony porczellán kövezetén. A bíbortüzű, illatterhes rózsákra, a komoly aranykelyhű margit-virágokra álmatag csend borul. A karcsú kis majmok fülüket hegyezgetik és hébe-korba nagybölcsen nyalogatják meg bajszukat. Czitromsárga papagályok gubbaszkodnak mozdulatlan és hangtalanul a nagy arany karikákon. És néha-néha, mint messze távolból felhangzó nesz hallszik a tsondpálezikák*) egyhangú kopogása. Csodás, várakozásteljes csend uraldik a diszes épületben. Ragyogó és fényes, mint valami kis palota, és fuvallat könnyedségü meg filigrán alkatú, akárcsak egy kis babaépület. Kívülről sárga és barna faburkolat és benn művészi festményekkel díszített selyemkárpitok vonják be a falakat. Az épületet széles tornácz veszi körül, melyen csodás, tündéri szinpompáju rózsakerités illatozik. Itt lakik Mephta Tetrassa, Phra-Mahe egy előkelő hivatalnoka, kinek csopaszép neje a kastély legékesebb gyöngye. Boudoirja selyempárnáin nyugszik dus kereveten Mahanaka. Hófehér kacsói valami gyermekjátékkal babrálnak, egy pamutból horgolt csörgősipkással, melynek pirosra festett arczából egy pár üres kék babaszem néz merően a szép aszonykára. Most vette ezt a kedvencz rabnője, Saja drága pénzen, az európai bazárban. Mahanaka éjsötét bársonyos lágytekintetü szemei merengve tekintenek a kis játékszerre; hébe-korba felveti szép fejecskéjét — hallgatódzik — nem — csend van mindenütt — nem hallszik semmi — semmi nesz sem bontja meg a csendet. Szivének hangos dobogása, ereinek lázas lüktetése hallszik c?ak a mély nyugalomban. Valahányszor remegő várakozásban felveti hosszú szempilláit, fellángol szemében a szenvedély szikrája, orrczimpái reszketnek, ajkai megvonaglanak. Redős, bő, suhogó selyemruhákba burkolt szép testéből rózsa és benzoeillat árad szerte. Visszahanyatlik újra és mosolyog. A boldogság és megelégedettség, a női büszkeség és diadal mosolya ez. Lelkében az emlékezet szövi, fonja vékony finom szálait. Tephra Tetrassa volt lelkének első ") A tsongjáték egy kedvelt siami játék, mely a nakkhoz hasonlít és oly nagy összegekben fordul meg, hogy egy óra alatt koldussá lehet a leggazdagabb. A legnagyobb betét a játszó felesége. és egyetlen szerelme, ő gazdag volt, szép és fiatal. Voltak gyönyörű nyaralói és aranytornyos, lakkos fedelű templomocskája. Mephra a nők és Buddha kedven cze volt — és mindnyájok között ö rá esett választása. Irigyei azt súgták ugyan fülébe, hogy ó tsongjátékos, hogy oly szenvedélylyel játszik, miként arra is képes — akárcsak legnyomorultabb alárendeltje — hogy eljátszsza nejét is. De Mahanaka mosolygott a fakó irigységen és a sápadt féltékenységen. — Es, ha játszik is, és ha el is veszti mindenét, ha el is veszti nejét, ugy mégis az övé voltam egyszer és szerethettem és élveztem szerelmének gyönyörűségét; — mielőtt nejét a diadalmas nyertesnek rabnöül kiszolgáltatná, a tavoy méreggel telt kehelylyel fogja érinteni ajakát. Mahanaka okos asszony volt. Az okos nő szive választottját szeretetével és bölcsességével arra a keskeny ösvényre vezérli, melyen az igazak járnak. Mephra szerette a tsongjátékot és nyert is, meg vesztett is rajta vagyont és birtokokat. Mahanaka szomorúan nézett a szemébe, ha egyik-másik barátjával játszott, de nem szólt egy szót se. Egy szemrehányó vagy feddő szó se jött ajkaira, csak gazella-szemeinek egy fájdalmas tekintete nyilalott Mephra szivébe. Házasságának első évében elzarándokolt a Phrabalba, a szent Buddha-kolostorba. Ott térden csúszva oda vonszolta magát az aranytoronyig, melynek padlója ezüsttel van kirakva. És ott a csillogó ezüstrácsozat előtt borult ö könnyes fohászkodással Buddha elé, vérvörös kosborokat és bíbortüzű rózsákat áldozva a nagy Isten ezüst szobrának. És onnan aztán üdvözítő reménytől dagadó kebellel tért vissza egy uj nagy boldogság — véget nem érő boldogság reményével. Midőn másodszor visszatért zarándokutjáról, Mephra aggódva várta. És Mahanaka ragyogó szeme végtelen örömet hirdetett. És a boldogság meg is jött. Ma egy éve, hogy Buddha kegyelme megnyilatkozott nekik. Ma egy éve, hogy Luphra született. És ma egy éve fogadta meg Mephra apai örömének mámorító kéjében, hogy soha nem nyul többé a végzetes tsongpálezikákhoz. És ö megtartotta fogadását. Ma egy éve ... De mi az, nem hallszik a fülébe valami sajátságos nesz, olyan mint a tsongpálczikák jólismert kopogása. Ah mi is több, előre kijelentette, hogy betegsége tizenöt hétig fog tartani. Egyéb figyelemreméltó jelenségek közül felemlitésre méltó, hogy a beteg nagyfokú ellenszenvet, sőt irtózatot árult el a nemtelen fémek, különösen a vas és réz iránt, elannyira, hogy e fémeknek csak a közelléte is kellemetlen érzést és rángatódzásokat okozott a betegnél. Csak akkor csillapodott le, mikor a szobából eltávolítottak minden vasnemüt. Ha közeledett valaki hozzá, kinél valami fémnemü tárgy volt elrejtve, nemcsak a fém nemét volt képes meghatározni, a nélkül, hogy látta volna, de megmondta pontosan a helyet is, a hol a fémdarab rejtve volt. De a legmeglepőbb volt a következő tünemény. A mint reggeli öt órakor meghúzták a harangokat, a beteg erős görcsökbe esett, melyek a harangozás egész ideje alatt tartottak. De nemcsak a hang, hanem a hanggal összekötött íz képzete is kellemetlenül érintette s hegyesre kinyújtott nyelvével azt majd sósnak, majd keserűnek találta, és hogy e hatást ellensúlyozza, aranygyűrűt, vagy édességet vett a szájába. Viszont a szomszéd cziszterczita kolostor harangja, mivel állítása szerint több ezüstöt tartalmazott, éles szavával savanykás sós ízérzetet ébresztett benne, mig szivében minden ütésére tűszúrásfélét erezett. A tudományos nevén érzékcserének (metastasisnak) nevezett ezen tünemény meglepő példáját mutatta be a beteg egy jut az eszébe, izgatott képzelme fest csak rémeket eléje. Csend van körülte, csak rabnöinek halk csoszogása hallatszik. Igen, mind-mind várják Luphra felébredését, ki boldogságának megadta az Isteni áldást. Egyszerre egy hang cseng a fülébe, édes korallpiros gyermekajkakról feltörő, gilikaczagásu rebegés: „Ma-ma". Tán dobogó szive, lüktető érverésének káprázata ez is. Nem — ez gyermekének a hangja. Felszökik a helyéről, odalopódzik az aranyrojtos függönyökhöz, lassanlassan megemelinti a nehéz selymet, ott pihen a nádfonatú csecsebecse, a halványkék menyezetes kagyló alakú bölcsőben könnyű világos selyem párnákban a fiatal nemzedék: az egyéves kis Luphra Tetrassa. A kicsi felveti nagy bogárszínü szemét — anyjára néz — gügyögve csacsog — érthetetlen szókat rebesget — ébren van. És egyszerre élénk életre pezsdül az egész csendbe borult ház. A rabnők köréje sereglenek. Egyikök hozza a kis kötött ingecskét, a másik a kis harisnyát és a finom szövésű kis ruhácskát, a harmadik a parányi kis aranylakkos topánkákat. — Hisz ma Luphra születésnapja van. A papagályok harsány hangon hívják, a majmok mosakodnak és hamiskásan utánozzák a sürgölődö-forgolódó rabnők seregét. Minden ajak ujjongva üdvözli. „Luphra születésnapja". „Jól aludt a kis Luphra?" „Arany menyországról álmodtunk Luphra igen?" „Mit mond a kis Luphra?" És Luphra helybenhagyólag integet iczipiczi fejecskéjével. Igen jól aludt és szépeket álmodott, de a való még szebb mint az álom. Mindenki meg akarja csókolni a kis babát születése napján, mindenki el akarja mondani szerencsekivánatár. És ha még meglátja a virágteremben felállított ajándékokkal megrakott asztalkát, a mely tele van csecsebecsével, ott sipog és csörög, zümmög és zörög a sok csengőbongó játékszer. „Mit akar Luphra inni ? Mandulatejet ?" A szolganök mind szerterebbennek, mindegyike az első akar lenni, ki a nap hősének születésnapján a mandulatejet nyújtja. És Mahanaka éjfekete szeme áhítattal csügg a gyermeken, a kin Buddha áldása vm. Tizenkét óra van. Hol marad Mephra? Sorra jönnek mind, a nagyszülők és a nénék, meg a nagynénék. Mind látogatáskor, melyet Brudern József báró tett ágya mellett. Alig ereszkedett beszédbe vele, nyelvét hegyesen kiölte, s a nélkül, hogy kérdezték volna, megmondta, hogy a vendégénél levő óraláncz piatinából van, mert az arany és ezüst középízét érzi nyelvén. És nemcsak a látás, hanem a hallás idegfolyamata is rejtelmesen helyeződött át ízlöszerveibe. Erre nézve hypnotikus álmában a következő érdekes leleplezést tette, „Állati életem egészen gyomromba vonult vissza, s az agy és az egész fej funkeziói ott mennek végbe. Innen az, hogy az étkek ízét nem szájamban, hanem gyomromban érzem, hogy bőrömön át, bedugott fülekkel, de felnyitott szájjal a legfinomabb hallással birok, de mit sem hallok, ha szájamat becsukom." Telepathikus érzése a betegnek ez extasisszerü állapotában a csodással volt határos. Szobájából észrevette tiszta telepathia utján, mikor a papnöveldének ép asztalnál ülő növendékei látogatására az érsek megérkezett. Kezelő orvosáról, Hanákról, meg tudta mondani, mikor hol jár. Egy nap a rektor kérdésére fölkereste telepathiai uton orvosát, s órára eltalálta, hogy a szervitáknál járt, hol az ott lakó nyugalmazott tanárt, Bujdossy Eleket gyógyította. Máskor le irta szobájának bútorait, daczára annak, hogy soha sem járt nála; elbeszélte, hogy az érseknél adott ebéden melyik helyen, kik között ült s mikor változtatta helyét. Mindezt mystificatió legkisebb gyanúja nélkül, mert a kataleptikus és hypnotikus állapot minden változata a legszigorúbb ellenőrzés mellett folyt le s a beteg mellett tekintélyes egyének gyakoroltak állandó felügyeletet, mint: Földváry Ferencz, Hevesmegye alispánja, Nánásy András rektor és táblabíró, az egri érseki lyceum több professzora. Breidsver Károly orvos, Horváth József végzett orvosnövendék, Jákel Gordian sebész, stb. Mint a tuzséri szomorú esetnél, itt is a hypnózis utján tett fölfedezések egész sorával állunk szemben. Az egri kispap egy ép akkor esett gyilkosságnál, mely alkalommal egy katona a társát megölte, pontosan megjelölte a helyet és időt, a mikor és a hová a holttestet szállították. A régi plébánia-templom óráját, bár a lakásáról nem volt látható, folyton figyelemmel kisérte, s mindig perczekre meg tudta határozni az időt. Mit tettek, mivel foglalkoztak a szolgák és felügyelök a szomszéd szobákban, soha sem maradt előtte titok. Egyszer az alatta levő szobából pénzcsörgés ütötte meg a fülét s rögtön megnevezte azt, a ki ott épen pénzt számlált, leirta öltözetét, meghatározta a pénz minőségét és mennyiségét: tiz forint ára volt csupa krajczárokból, köztük egyetlen egy húszas. A hypnotikus diagnosztizálás tekintetében is egészen hasonló természtfölötti képességeket találunk a több mint hatvan év előtti esetben, mint a melyek a tuzséri szörnyű katasztrófát előidézték. üdvözlik a boldog anyát és a még bol dogabb gyermeket. Mindannyian gazdag ajándékokkal halmozzák el, mindegyiknek a szive repes az Örömtől. Bemennek a virágterembe, csak Mahanaka marad vissza, hogy a kis Luphrát mandulatejjel megitassa. És most közeledik Mephra, ismeri léptét. Örömujjongva siet Mahanaka elébe, karjain ringatva a mosolygó Luphrát. A szenvedélyes szeretet szikrája lobban fel szemében, Mephra lesüti pilláit. — Mephra. A hang elakad ajkán, Mephra. Te — És Mephra karjaiba zárja az anyát gyermekével és alig hallhatóan susogja: „Buddha légy velünk." Nem fakul-e el a napfény, nem veszti-e el a rózsa illatát? Mephra fia születésnapján eljátszotta — véget nem érő boldogságát. HÍREK. Esztergom, okt. 6. — Olvasóitikhoz. Az E. és V. ez év október elsején XVI. évfolyamának utolsó negyedébe lépett. Azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetése szeptember végén lejárt, a megújításra tisztelettel kérjük. Vidékről postautalványon küldendők az elöf. pénzek, helyben közvetlenül a kiadóhivatalban lehet előfizetni. Ha az előfizetés megújítása legkésőbb okt. hó elején meg nem történik, kiadóhivatalunk három küldött mutatványszám után az előfizetést megújítani nem ohajtottnak tekinti, és ennek folytán a lap küldetését beszünteti. Még korábbi időről hátralékos — különösen vidéki — olvasóinkat kérjük a hátralékos dijak beküldésére. Ez irányban esetleg felmerülő kérdésekre egy levelezőlapon nyilvánított óhajra szívesen adunk felvilágosítást. 3 mutatványszámot megkeresésre ingyen és bérmentve küldünk. %j0fT Minden öt újonan gyűjtött előfizető után a gyűjtőnek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. "^Mg — A király névnapján csütörtökön ünnepies mise volt a bazilikában, melyen gróf Csáky Károly pontifikált fényes segédlettel. Nagyszámú közönség, a tanintézetek ifjúsága élén jelen volt a megye, város és a gyalogezred tisztikara. Amaz Szabó Mihály főjegyző, ezek pedig dr. Helcz Antal polgármester és Görz Arthur ezredes vezetése alatt jelentek meg. A székesegyház zene és énekkara Führer Róbert miséjét, a graduálét Mayr-Perger betétjével adta elő. — Kérelem Esztergom uri közönségéhez I A kinek van kiselejtezett bármi silány ruhaneműje, lábbelije, bárcsak némileg hasznavehető vászonrongya, küldjön belőle kórházunkhoz, hogy a Éber extatikus állapotában a beteg nemcsak hogy úgy látta saját és mások testi szervezetet, mintha ez szétszedve feküdt volna előtte; nemcsak hogy részletesen leirta koponya varratait, hallószerveit, gyomrát s a hasüregben előforduló beleket a nélkül, hogy vala boneztant és éllettant tanult volna, de megállapította saját és idegen egyének betegsége kórjeleit, megnevezte vagy leirta delejes álmában az ennek gyógyítására legalkalmasabb szereket, többek közt a Gentia Amarella nevezetű, Egertől félórányira, a várhegy és Egyedhegy közt található gyógyfüvet, daczára annak, hogy azt előbb sohse ismerte. Ép olyan utasításokat adott a körülötte foglalkozó Papp József, Horváth Farkas, Majzik István és Holtzer József nevü katholikus papok különböző betegségei gyógyítására. Csupán abban látszik az egri eset különbözni attól, mely most oly ideges lázba hozta a közvéleményt, hogy itt természetes, Önkéntes fejlődésü hypnózissal állunk szemközt, mely az önihletés beteges képzelődésével hatott a szerencsétlen ember idegeire. Ily rohamoknál gyakran verébnek képzelte magát, s ugrándozva, repülve fogadta látogatóit, majd fütyölt hozzá, mint a valóságos madár. Ha búzát vittek be neki, a szájába vette és megrágatlanul elnyelte. Hasonlóképen, ha vizet öntöttek neki egy tányérba, azt madár módjára szörpölte fel. Olykor épen kutyának képzelte magát. „Ki vagyok? Hol vagyok?" kérdezte