Esztergom és Vidéke, 1894

1894-02-01 / 9.szám

9. szám. Esztergom, XVI. évfolyam. Csütörtök, 1894. február 1. ESZTERGOM es VIDÉKI Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre . . . . . • 6 frt — kr. Fél évre 3 „ — „ Negyed évre . . . . . . 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 50 „ Egyes szám ára . . . . . — „ 7 „ VÁROSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. / Hirdetések: Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere I kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0

, 11—20-szorinái 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 2o']

0l egész évinél (156-szor) a

5 ° | 0 engedmény. Nyilttér sora 20 kr. • ®^ Az esztergomi vasút. Esztergom, január 31. Esztergom haladásának hatalmas alapkövét rakta le nem régen a magyar parlament. Megszületett végre sok vajúdás után az Esztergom-budapesti direkt vasúti összeköttetés. Szinte elérhetetlen utópiának látszott már ez a természetes kívánság. Anynyira megszoktuk, hogy csak kerülő úton juthatunk a fővárosba, hogy már jobbat nem is mertünk reményleni. Minden kommentár nélkül itt lapunk első helyén adjuk magát a törvényt, úgy ahogy az Országos törvénytárban megjelent. IL. t.cz. a budapest-esztergomi helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában. (Szentesítést nyert 1893. évi decz. 27-én s kiadatott az „Országos Törvénytárában 1893. évi deczember 30-án.) i. §. A minisztérium ezennel felhatalmaztatok, hogy a magyar királyi államvasutak Dunabalparti körvasutjának Budapest-angyalföld állomásából kiágazólag, Újpest közelében a Dudát áthidalva, Esztergom, mint forgalmi végpont irányában az esztergom-almás-füzitői helyiérdekű vasút Tokod, illetve Kenyérmező állomásáig vezető helyiérdekű gőzmozdonyú vasútnak kiépítésére és üzletére az 1880. évi XXXI. és 1888. évi IV. törvényczikkben foglalt feltételek alatt az engedélyt kiadhassa. 2. §. A budapesti dunajobbparti és balparti körvasutakat összekötő hid, az óbudai kapcsolatos vonalrészekkei együtt állami tulajdont képeznek és ennek megfelelőleg a telekkönyvbe bevezetendők. Azonban a budapestesztergomi vasút részére a hidnak minden dij nélküli használata az engedély egész tartalmára biztosíttatik és ezen jog szintén telekkönyvileg bevezetendő. 3. §. Az 1891. évi XXIV. törvényczikk 1. §-ában felsorolt vasutvonalak kiegészítése gyanánt a budapest- dunajobbparti gőzmozdonyú körvasutnak az i. $. alapján engedélyezendő helyiérdekű vasúttal állami költségen ^való összeköttetése egyúttal elrendeltetik. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy ezen összekötő vonal, költségeit az idézett törvczikk 5. §-a szerint felvett kölcsön maradványából fedezhesse. 4. §. Ezen vasút engedélyezésének megtörténtéről a kereskedelemügyi miniszter az 1880. évi XXXI t.-czikk i. §-a értelmében az országgyűlésnek jelentést teend. —1 5. §. Ezen törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter bízatnak meg. j Eddig tart,a törvény. | Hozzácsatolva látjuk a közlekedésügyi bizottság jelentéséből a következőket : } Jelen helyi érdekű vasút a m. á. v. Budapest dunabálparti körvasút Angyalföld állomásából indul ki, a Dunát Újpestnél egyenes irányban szeli át és belefut az észter gom-almásfüzitöi h. é. vasútnak egyfelől Kenyérmező, másfelől Tokod állomásába, Esztergom képezvén forgalmi végpontot. A kiépítendő h. é. vasút építési hossza 46-0 km., a kiindulási ponttól Dorogig mint első rangú vasút lesz építendő, innen pedig szabványos nyomtávval egy vágányra. A közlekedésügyi bizottság helyesléssel vette tudomásul, miszerint ezen vasút építésénél kikötendő volna, hogy a kapcsolatos budapestangyalföld-óbudai szakasz állami tulajdont képezzen, mint ilyen telekkönyvvezettessék, s igy a m. á. v. Budapest bal- és jobbparti. körvasútján a m. á. v. vonatai a Duna a áthidaláson és a megfelelő szakaszokon díjmentesen közlekednének ezzel szemben engedélyeseknek az engedély egész tartamára a vasútüzleti és használati jog dij nélkül és telekkönyvileg biztosíttatnék. Helyi érdekű vasút 3 éven belül kell hogy elkészüljön, s a közforgalomnak átadassék. A tényleges építési és üzletberendezési tőke, beleértve az állami tulajdont képezendő Duna áthidalás és kapcsolatos szakaszoknak építési tőkéjét, együttvéve 6,250.000 forintot fog kitenni, azaz egy pályakilométer 135.870 frtba kerülne. Eme tőkeösszegből engedélyesek forgalmi eszközök beszerzésére 200,000 frtot. tartalékalap képzésre . . 70,000 „ kötelesek fordítani. Ezen nagynak tetsző tőke-öszszeg magyarázata abban rejlik, hogy a Duna áthidalásra 1,750.000 frt, a pilis-csabai alagút épitésére 420.000 frt van előirányozva, figyelembe kell még venni a pályának hegyi jellegét és azt, hogy a vasúti vonal egész Dorogig, tehát nagyobb részében, mint első rangú pálya építendő, s eszerint a 2 kmnél nagyobb műtárgyak kőellenfalakkal, kŐpillérekkel és vasfelszerkezetekkel építendők, végre hogy csatlakozó állomás lesz kibővitendő és ezenkívül a vonat mentén 7 uj állomás lesz emelendő. Engedélyesek a főösszeget a törvényben megállapított módon 35% erejéig teljes névértékű törzsrészvények, ó5°/

0 erejéig elsőbbségi részvények kibocsátása által fogják biztosítani. Az üzletkezelést az engedély egész tartamára a M. A. V. fogja vinni. Az Esztergom és Vidéke tárczája. Pusztai románcz. Egész falu azt suttogja, A harang is azt kongatja: Keve Róza ravatalon, Fátyol Ferkó meg rabvason. Kutatgatják, találgatják, A véneket tudakolják: — Uram bocsa', hogy esett a' Mindhiába. .. mindhiába. * Keve Róza szép orczája Talán ki van pirosítva ? Vig a dala, zeng kaczaja, Holnap lesz a lakodalma, Fátyol Ferkó pántlikája Libeg lobog az utczába, Szivében a menyországa Keve Róza a mátkája. Rohan a szél zúgva hosszan ... Gazdag úrfi lopva suhan, Hajlik a nád .. Régi nóta, Ki hinné már ? s lám azóta Keve Róza ravatalon, Fátyol Ferkó meg rabvason. Rátkai Sándor. Beminiscenciak a legjobb időkből. Fiume, 1894. január 31. Kétségtelen, hogy a diák-élet reminiscenciái mindenkinél a legjobb időkből valók. Az élet gondtalan, legfeljebb egy-egy tanár kifigurázásának nem sikerülte okoz fejtörést, bosszúságot, meg talán gondot is. Akkor még a tenger hullámairól álmodtam, amely veszedelmesen forgatja hajómat és láttam közeledni a tengeri rablók hajóhadát, a mint már az Tatár Péter egyikmásik korszakalkotó „regényében" hűen le van irva. Ma már, mikor eme álmok nem zavarnak többé és magam előtt látom ebben is a valót, önkénytelenül is eszembe jutnak régi álmaim, emlékeim, ha nem is kronologikus sorrendben. A tengerparton ülve, hallgatom a scirocco kergette hullámok muzsikáját, mely csak ugy szivreható számomra a jelenlegi hangulatomban, mint Hamza Miska „Sirassatok ha meghalok "-jának mélabús akkordjai. Szétnézek a végtelen tenger tükrén, emlékembe idézem a mult kedves bolondságait, visszagondolok első szerelmem boldog gyötrelmeire és ... . és mulatok. Igen, ha a kesergést valamely optimista mulatságnak meri elkeresztelni. Farsang van éppen I Van tehát alkalmam a cavalchinákra szaladgáló, boldog kedélyű álarczosokban gyönyörködni, kiknek talán a perczben van a legnagyobb örömük. Miután pedig oly nagyon sokan vannak közelemben ilyen irigylésre méltó bohóczok, azt kell hinnem, hogy egyedül én vagyok a legsajnálatraméitóbb kedélyű halandó a kerek földön. Pedig dehogy is vagyok boldogtalan. Nem is lehetek hiszen vannak reminiscenciáim, ha egyebem nincs is. A középiskola utolsó osztályába jártam már, mikor egy csinos, kis feketeszemű leányka szerelemre gyulasztott. Éppen a táncziskolában voltunk, a boldogság megtelte gyermekszivemet, gyönyörködtem a bogárszemekben, esküt fogadtam magamnak, hogy feleségemmé teszem. Nemsokára búcsúznom kellett, felkészültem a fővárosba. A romlatlan szerelem, melytől akkor keblem dagadt, elutazásom előestéjén költemény írására késztetett. íme kedves olvasó a bucsuköltemény, mely az első szerelemnek képét adja. Búcsú Mariskától. Miről beszél a sárga lomb jía söpri, tépi öszi szél ? És a virág, midőn letörve Elhagyja fáját, mit beszél ? S mit mond a föld, midőn a nap Búcsú sugárit hinti rája S itt hagyja árván és sötéten, Rémes, magányos éjszakára ? S mit nyögdicsél a vadgalamb Ha zordon őszszel útra készül ? S melyhez szive van tapadva Válnia kell kedves fészkeiül! S a csillagok miről susognak, Ha egy közülök ugy kiválik ? És hull .... és hull .... ki tudja merre, Talán egy ezredik világig! Ki tudja azt ? Ki mondaná meg ? Talán kívülem senki .... senki! Szivem, fájón dobogva súgja: öt fogod te mindig szeretni .... £ boldog idő régmúlt, azóta mát sokszor ujabb szerelemre gyulladtam, aztán meg kiábrándultam, A megélhetés és a jövő gondjai kiirtják az idealista leikéből is a szerelmet. De vigasztalódom, volt előttem is halandó, még lángeszű is, kinek a „Lenni vagy nem lenni" kérdése sok gondot okozott. Ott volt a „Hamlet" nagynevű költője, ott volt Csokonay, ki megírta : ,,Lenni, vagy nem lenui ? kérdések kérdése Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése Nagy kérdés, a melyet ha mélyen vizsgálok Még több mélységeknek mélyére találok." Kemény Ödön. A szalon fülkéjében. (Suttner A.) „Nagysád, ön unatkozik?" „Borzasztóan." „Talán segíthetek ?" „Lehetetlen. Ezáltal még nagyobbá válhatnék." „Ön nagyon kegyes. Én az akartam kérdezni, hogy vajon segítségére lehetek e unalmának elűzésében?" „Az nehezen fog menni. Jelenleg olyan szellemi dermetségbe estem, hogy legfeljebb egy földrengés, vagy valami hozzá hasonló volna képes belőle felrázni. " „Elemi csapással azonnal szolgálhatok. Hallgassa csak meg vészkiáltásomat: tüz van!"