Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-04 / 79.szám

a helyes, bár beismerjük, a legradi­kálisabb. Igaz, hogy panaszukat so­káig nem hallgatta meg senki, ha­nem most a mi liberális éránk kez­detén, már eddig is sok buzdító szót hallottunk. Hogy a sztrájk ki ne törjön, azt megakadályozni a kormány és a tár­sadalom kötelessége, mert megérde­meljük különben, hogy egész Európa ujjal mutasson reánk: ime igy bánik a liberális Magyarország a czivilizá­ció első harczosaival. Komolyan, ha­ladéktalanul hozzá kell látnunk az egészségügy államosításához és első­sorban ezt kell megoldanunk. Addig is újra hivatkoznunk kell orvosaink áldozatkészségére és haza­fiságára, a melynek már annyi szép jelét szolgáltatták. De nem szabadna vele ismét visszaélnünk. Megyegyülés. Esztergom, okt. 3. Az izgalmakban gazdag szombati nagygyűlés nem fejezte be a napi­rendre tűzött összes tárgyakat, ezért folytatást nyert a hétfői, okt. elsői megyegyűlésben. A megyebizottsági tagok és a közönség száma is nagyon megcsappant, a terem jóformán kon­gott. A sok tárgy közül csak az első emelkedik ki fontosságra, mely a szombati gyűlésen lemondott megyei tisztviselők ügyének általános meg­elégedésre történt elintézését tartal­mazta. Miután a főispán elfoglalta he­lyét, az újonnan választott alispán, Andrássy János emelkedett szó­lásra és előadta, hogy a vármegyei tisztikar a lemondott tisztviselőket, Bartha Ármin, Hamar Árpád, Iva­novits Béla és Thuránszky Lajos urakat felkérte, hogy állásukban to­vábbra is maradjanak meg. Tette ezt a tisztikar azon meggyőződésben, hogy a lemondások a főjegyző-vá­lasztás szülte pillanatnyi izgalom kö­vetkezményei voltak és mert a lekö­szönt tisztviselők a megtisztelő felszólí­tásnak annál inkább engedni fognak, mert bizonyára nem kívánják a nyu­godt vármegyei adminisztráczió és sikeres munka megzavarását. Hamar, Ivanovits és esetleg Thuránszky urak már kijelentették, hogy a felszólítás - következtében továbbra is köteles­. ségüknek ismerik megmaradni állá— . sukban. Egyedül Bartha Ármin első aljegyzőt illetőleg nem jutottak még , megállapodásra. Mivel az ő lemondá­} sát sem vette a megyegyűlés tudo­másul, őt is tisztviselőnek tekintik, t (Élénk helyeslés.) Hamar Árpád aljegyző: Mi­- dőn 48 órával ezelőtt állásunkat nem l színjátékból, — mert sem hivatalos állásunk, sem jellemünk nem engedné, hogy e szent falak közt színjátékot űzzünk, — a tek. megyebizottság " rendelkezésére bocsátottuk, azt hittük, ! hogy egy régi kollegánknak tarto­. zunk annyival, hogy ne hagyjuk el őt, mikor veszélynek van kitéve, mikor kenyerét vetik koczkára. Ta­lán most sem vontuk volna vissza lemondásunkat, ha a tisztikar a további maradásra fel nem kér. De mivel az ő kérelmük számunkra parancs, fel­szólításuknak engednünk kellett. Kruplanicz főispán röviden összegezi ennek folytán, hogy a ne­vezett három tisztviselő nyilatkozata tudomásul vétetik, s miután a lemon­dások sem jöttek a gyűlés jegyző­könyvébe, az alispán úr előbbi beje­lentése sem fog- oda felvétetni. És ezzel a múltkori zajos me­gyegyűlésnek baráti ragaszkodásból és áldozatkészségből felmerült sajnos incidense a közügyekre legkedvezőbb megoldást nyert. Ez ideig még csak részben ugyan, de szabadjon a ma­gunk részéről is kifejezni azon meg­győződésünket, hogy egészben is kedvező megoldást fog nyerni. Min­den közválasztás alá eső tisztviselő, ki bizonyos állásra pályázik, a vá­lasztás esélyeinek van kitéve. Abból, hogy a választás reá nézve előnyte­lenül üt ki, csak a megyebizottság többségének véleményére nyerhec következtetést, nem egyúttal arra, hogy huzamos ideje, közmegelége­désre betöltött állásától megválni kényszerüljön. A legközvetlenebbül érdekelt bizonyos idő múlva kétség­kívül higgadtabban fogja mérlegelni helyzetét, és át kell majd látnia azt, amit a mult alkalommal is már hang­súlyoztunk, hogy a személyi érdekek érvényesülése kell hogy minden tör­vényes rendszerű adminisztráczióban háttérbe szoruljon az egyetemes hat­hatósan kifejezett akarata előtt. N-ő. HÍREK. randa árnyas csendjében, mikor a szelid, bánatos arczú ifjú oda térdelt lábaihoz s félve remegve mondta el első vallo­mását. — Nem törli ki szivemből ezt a szerelmet sem az idő, sem az enyészet hatalma! . . . Vegye azt a szegfűt s ha jönne pillanat, melyben megfeledkezném az önnek adott eskü szentségéről, mutassa fel nekem s én egy hindu fanatikussá­gával fogok vezekleni újra lábainal, hogy kiérdemeljem egy mosolyát, egyetlen csókját I És a merengő asszonynak vonagló ajkát ismét elhagyja az a keserű kifaka­dás, melyet akkor mondott, midőn hirét vette a Túri Gábor házasságának. — Az eskü szavait nem szokás grá­nitkövekre vésni, mert onnan nem tudná olyan könnyen lefújni a szél I . . Pedig mekkora emlékoszlopot lehe­tett volna teleírni azokkal a forró, má­moros vallomásokkal, melyeknek emlé­két egy-egy hajfürt, szalag, cottillon-jel­vény, kis csokor őrzi, jelezve az utat, mely egy összetört sziv romjához vezet. Idegesen, a fájó emlékek hatása alatt elkedvetlenedve fordit hátat a merengő asszony a némaságában is beszélő asz­talnak s nézi az ablakon beverődő al­kony vöröses pírját, a tánczoló napsu­garakat, melyek körülra^yorrj^k a sely­mes fészek bútorait. Kezeit odarakja feje alá, melyről le­omlik nehéz fürtökben a haja mellére, gömbölyű nyakára, keretként ölelve kö­rül a halovány arczot. A hosszú selymes szempillák is lassanként lecsukódnak, csak a sziv ver lázasan a ziháló kebelben. S igy a mint félálomban szendereg, hallani véli a lombok suttogását, a csa­logány panaszos énekét s azt a szelid, könnyezve mondott átkot, melyet azon eltaszított, lenézett fiatal ember mondott sirva, kit hidegen, részvétlenül utasított el magától, mert nem tudott szép szavak­ban hazudni, hanem becsületes őszinte­séggel megkérte a kezét s légvárak he­lyett a családi élet csendes boldogságát ígérte. — Mikor egyszer majd a szive megtelik keserűséggel, fajó gyötrelemmel, akkor jussak eszébe én, s az en hü sze­relmem ! . . . A szendergő asszony felriad s mint egy alvajáró öntudatlanul kérdezi : — Eszembe jutottál, hol vagy, merre keresselek, elvesztett édenem ? S nem felel rá senki, csak az őszi szellő suttogja: Ki tudja hol ? — ki tudja merre van ? . . . Bibó Lajos. Esztergom, okt. 3. — Olvasóinkhoz. Az E. és V. ez év október elsején XVI. évfolyamának utolsó negyedébe lépett. Azon t. olvasóinkat, kik­nek előfizetése szeptember végén lejárt, a megújításra tisztelettel kérjük. Vidék­ről postautalványon küldendők az elöf. pénzek, helyben közvetlenül a kiadóhi­vatalban lehet előfizetni. Ha az előfizetés megújítása legkésőbb okt. hó elején meg nem történik, kiadóhivatalunk három küldött mutatványszám után az előfizetést megújítani nem ohajtottnak tekinti, és ennek folytán a lap küldetését beszünteti. Még korábbi időről hátralékos — különösen vidéki — olvasóinkat kérjük a hátralékos dijak beküldésére. Ez irány­ban esetleg felmerülő kérdésekre egy levelezőlapon nyilvánított óhajra szívesen adunk felvilágosítást. 3 mutatványszámot megkeresésre ingyen és bérmentve küldünk. IPJT" Minden öt újonan gyűjtött előfizető után a gyűjtőnek tiszteletpeldány­nyal szolgálunk. ""^KQI — A király névünnepe. Ő Fel­sége magas népünnepe alkalmából holnap csütörtökön a bazilikában és a belvárosi plébánia templomban hálaadó isteni tisz­teletek tartatnak, melyeken megosztva az egyházi, polgári és katonai hatóságok, mint szintén a külömböző tanintézetek ifjúsága testületileg vesznek részt. — Pénztárvizsgálat. Szept. 25-én a városi pénztárhelyiségben hivatalos pénztárvizsgálat tartatott. Jelen voltak dr. Helc polgármester, dr. Földváry fő­ügyész, Dóczy Antal számvevő, Szabó József pénztáros, Hajnaly Gyula ellenőr, Rothnagel aljegyző. Megvizsgáltatott a városi házi és állami adópénztár, a város tulajdonát képező, valamint a város ke­zelése és a felügyelete alá tartozó ala­pok és alapítványok pénztárai, nemkü­lönben a letétpénztár és az árváspénz­tárak, Minden a legnagyobb rendben találtatott. — Tanácsülés. Esztergom város tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott a polgármester elnöklete alatt. Több jelen­téktelen tárgy között Obermayer György, reáliskolai igazgató bejelentette, hogy a helybeli benczés tanári karból hárman, Borosay Dávid, Gergye Lénárt és Bár­dos Rémig váialtak el a reáliskolánál betöltetlenül maradt egy tanári állás pótlását. A három benczés tanár együtt hetenként 18 órat ad, s a 800 frtnyi tanári fizetésben az órák arányában felosztva részesül. — Ipartanácsosok. A győri keresk. és iparkamara a kerületében lévő tör­vényhatóságok közigazgatási bizottságai által megalakított ipartanácsba Eszter­gom vármegye részére rendes tagokul Dóczy Ferenczet és Brutsy Jánost, póttagokul pedig Rudolf Mihály és M a r o s y Józsefet választotta meg. Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk, mint részvéttel értesülünk, egy régebbi betegség következtében nemrég a wörishofeni gyógyintézetbe Kneipp-páter­hez utazott. A világhirü gyógyintézet azonban nem hozta meg a várt javulást, baja súlyosbodott és a képviselő úr most ismét Bécsben, hol már ezelőtt huza­mosabb időt töltött, gyógykezelteti magát. — Nincs többé difteritisz. Ez a szörnyű gyermek-betegség, mely pár évtized óta iszonyú mértékben szedi áldozatait ha­zánkban is, ugy, hogy egyes községek­ben egész nemzedéket irtott ki, ugy­látszik végre emberére akadt dr. C o n­s t a n t i n i trieszti orvos személyében, a ki az általa feltalált s serumnak neve­zett gyógyszerrel rendkívüli eredménye­ket ért el, a mennyiben száz beteg kö­zül nyolczvankiienczet sikerült megmen­tenie. Az uj találmány elé nemcsak az orvosi világ, de a rettegő szülök is re­ménykedve néznek. — Új -doktor. M e t z g e r József a a vízivárosi leányintézet: hitoktatója, ké­pezdei tanár, a mult hét végén a buda­pesti egyetemen tudori szigorlatot tett a iheologiaból. — A tornaegyesület 13-án este 6 óra­kor a Fürdövendéglő kistermében VII, évi rendes közgyűlését tartja meg. Tárgy­sorozat: 1. Titkári jelentés a lefolyt 1893-94 egyleti évről 2. Pénztárnoki je­lentés 3. Számvizsgálók jelentése és ki­küldése 4. Háznagy jelentése az egyesü­let tulajdonit képerő kert és jégpályáról. 5. Tisztviselők választása 6. 1894-95-ik évre a költségvetés és a tagok évi járu­lékainak megállapítása 7. Két darab köl­csön kötvény kisorsolása. A közgyűlést 8 órakor társas vacsora követi. — Jóváhagyott alapszabályok. A reális­kolai segélyzöegyesület alapszabályait sok húzás-halasztás után végre jóváhagy­ta a belügyminiszter. Már most mi sem áll útjában, hógy a humánus egyesület működését a legközelebbi jövőben meg­kezdhesse. — A városi segéd-kántori állásra a Budapest székesfővárosba tanítóvá kine­vezett Dudich Dezső segéd-kántor he­lyére eddig egy pályázó jelentkezett, Hollósy Károly móri tanitó. — A város új jövedelmi forrása. Egy ilyen hosszú czimű gyár: „Wie­ner Glas-fabrik und Raffmerie, Gebrü­der Mayer von Heldenfeld"' a város­hoz levelet intéz, melyben leírja, hogy egy szaklapból meghallották, hogy az esztergomi Strázsahegy az üveg­gyártásra alkalmas quarezhomokot tartalmaz és a győri keresk. és ipar­kamara közlése szerint ezen homok Esztergom város tulajdona. Ezért megkeresik a várost, hogy ebből a homokból mintát küldjön a gyárnak. Ha a homok czéljaiknak megfelel, akkor az egész homokszükségletet innen fogják födözni. — Életmentő. Porubszky József vendéglős tegnapelőtt este 8 óra tájban a csillag-utczai mély árok mentén járt, amelyben a nagy esőzések folytán zúgva hömpölygött a piszkos áradat. Egyszerre sikoltozást, kiáltozást hall és látja, hogy a vizbe egy fiú esett bele és már-már közel van az elmerüléshez. Kétszer utánna ugrott a derék ember, s a gyereket (Torma János esztergomi földműves ha­sonnevű 14 éves fia) szerencsésen ki is mentette. A vizbeesett fiúnak a nagy ijedtségen kivül baja sem történt, mert a saját lábán tudott hazamenni. — A főrendiház mai ülésére nagy szám­mal érkeztek föl a ház tagjai az ország különböző részeiből Budapestre, egy né­hányan a külföldről is. A püspökök legna­gyobb része nem is távozott el a püs­pöki konferenczia óta a fővárosból, ne­hogy valamely módon gátolva legyen az ülésen való megjelenésben. Maga a fő­rendiház uj egyházpolitikai vitája külön­ben, mint főrendi körökben vélik, távol­ról sem lesz oly izgalmas, mint a ta­vaszszal a polgári házassági javaslat tárgyalása volt. Nem is fog sokáig tar­tani, legkésőbb szombatig mindenesetre véget ér. Vaszary herczegprimás hir sze­rint mindjárt a a vita legelején feszólal s ki fogja fejteni a püspöki kar állás­pontját. — Népfelkelő-jelentkezés. Az 1893. évi XXXVII. t. cz. alapján mindazok, akik a közös hadseregben, a hadi tengeré­szetben, honvédségnél és csendörségnél katonai szolgálatot tettek, vagy a népfel­kelési piros ajánlati lappal el vannak látva, október hó 8-án és 9-én reggel 8 órakor a városházán jelentkezni tartoz­nak. Még pedig 8-án azok, kik 1852— 1856-ik évben, 9-én pedig, kik 1857— 1870 ik évben születtek. A jelentkezés elmulasztása egész 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg megfelelő szabad­ságvesztéssel büntettetik. — A közönség köréből. A vízivárosi főut­czai lakosoknak már régi panasza, hogy Vízivároson a köztisztasági állapotok bizony nagyon hiányosak. Különösen a Krinolin­hid táján nagy a piszok és ami még clvi­selhetlenebb, sokszor orrfacsaró bűz ter­jeng a levegőben. Úgy, hogy be kell csukni előle ajtót-ablakot, s a járókelők orru­kat befogva sietnek tovább. Ezt a tűr­hetetlen bűzt nem más okozza mint a Krinolin-hid mögött elhúzódó szűk siká­tor szemetje, de még jobban a Heisch­mann-féle szappanos üzlet. Valóban nem szabadna megtűrnie a hatóságnak, hogy ilyen szagos ipartermékekkel dolgozó gyar Esztergom legelső utczájában, mely téli napokon üdülő közönségünk egyet­len sétahelyéül szolgál, továbbra is meg­maradjon. A gyárak a város végére va­lók, Szentgyörgymezöre vagy pedig a füzitöi vasút-áliomás mellé, nem pedig a város kellő közepébe. (Beküldetett.) — Az épitő iparosok téli tanfolyama a budapesti állami ipariskolában (VIII. ker. Népszinhaz-utcza 8.) ebben az iskolai évben is november 3-án nyiiik meg. A tanfolyam négy téli félévre terjed s évenként november 3-tól márczius végéig tat i. Ta u.okul felvétetnek a 15. életévet

Next

/
Thumbnails
Contents