Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-28 / 8.szám

kasok mind hazaiak, különösen Sopron s a felsövidékröl valók. Először a Buda­utczára néző részt fogják épiteni. — Az „esztergomi kath. legényegylet" tánczvigalma alkalmával történt felülfize­tések kimutatásából kimaradtak a kpvec­kezö adakozások: Eitner Elemér Ákos, Dr. Prohászka Ottokár 2—2 frt, Mayer János i frt. Az egylet e nemesszivű ado­mányokért hálás köszönetét fejezi ki. — Az egyetemi kor bálja. Jól tudta az egyetemi ifjúság, hogy hol tartsa meg az első jótékonyczéiu mulatságot. A mi közönségünk nem egy alkalommal mutatta meg, hogy a hazafias czélokat a legnagyobb pártfogásban részesiti. A kibocsátott sorsjegyek igen nagy része városunkban kelt el. A közönség köréből eddig a következők adtak tombolatár­gyakat : Brenner Juliska k. a. két drb. hímzett fényképtartót s egy hímzett var­rópárnát; Schönbeck Mariska k. a. horgolt hintaszék párnát; Popper Vilma k. a. törülköző tartót; M a r o s s y Lujza k. a. hímzett párnát; Perényi Irmácska k. a. himzett ujságtartót; Chv. Buzárovits Gusztávné egy csomag levélpapirost; Eggenhofér Anna k. a. chinai ezüst kosarat; Clem-entisz László buda-örsi tanitó úr 2 drb. kottát; M i h a I i k Irén k. a. theás készletet, L i p t h a y Károly úr aquarell festményt, B e r á n Krisztina k. a. himzett fény­képtartót; Pfalcz Gizike k. a. majo­lika theás készletet; Eggenhofér Margit k. a. hímzett fényképtartót; Kerschbaum majer Károly ur egy naptárral ellátott csont levéltartót s egy naptárt; Forster Gyula ur 30 koronát készpénzben a sorsjáték alap javára. — Községi választások. Viziváro s községben biróvá egyhangúlag Tóth József, a régi biró választatott meg. Mattya­sovszky Lajos úr, a közvélemény által emlegetett jelölt — mint értesülünk — idő­közben nyilatkozott, hogy a jelöltségre nem reflekt.il . Törvénybiróvá Bálint János, pénztárnokká Kecske méthy János, tanácsossá V i m m e r Ferencz, esküdtté L e i t g e b János, M a t u s Gyula és T ö 1 g y e s y László, közgyámmá pedig M a t u s Károly választatott meg. — Szentgyörgymezőn a választások eredménye ez: Biró : Hübler Antal, törvénybiró : B á d y András, pénztárnok : K ő m i v e s László, esküdtek : T r e x 1 e r Antal, T i r n e r János, Erős András, Hegedűs József. Közgyám : G e r e Antal. — Szenttamáson biró: Híttner András, törvénybiró: Vargha Ignácz, pénztárnok : G a b a n i c z Fe­rencz, esküdtek : I v á n y i Géza , J a n o­v i c s Pál, S t á m u s z János. • - - A komáromi dalárda február 3-án hangversenynyel egybekötött tánczmulat­ságot rendez. E hangversenyen egy esz­tergomi fiatal zongora-művésznő, Bel­1 o v i t s Karolina k. a. is részt vesz és több zongora-piécet fog játszani. Sey­ler Leona úrhölgy pedig énekszámokat ad elő. Seyler kisasszonyt mi eszter­gomiak régebbről ismerjük, és csak gratu­lálhatunk a komáromiaknak, hogy sike­rült a két művésznő közreműködését hangversenyük számára megnyerniök. — Bányakalamitás. Nagy kelle­metlenséggel kell most küzdenie az «Északmagyarországi« bányatársulat­nak, a mely tudvalevőleg Tokod köz­ségtől több tárnát és aknát bir bér­ben 80 évnyi szerződési időtartamra. A társulat pár év előtt uj hatalmas tárnát nyitott a tokodi vasútállomás­tói 20 percznyire eső területen. Nagy­szerű építkezéseket eszközölt itt, gép­házakat, tisztviselő házakat és egyéb ipari épületeket emelt. De az úgy­nevezett «Uj tárna» meg is felelt a hozzá kötött jogos várakozásnak. Olyan szenet találtak ott, mely ritkí­totta párját és az Öt uj vízszintesen ásott aknában a munkálatok ez idő szerint már annyira előhaladtak, hogy reményiették, hogy áprilisra nagyban megindíthatják a szállítást. Ennek köny­nyebb eszközlésére a tárnától egész a vasútig saját vasutat építtettek. Most azonban teljesen váratlanul nagy kalamitással kell küzdeniök Kedden reggel észrevették a len dolgozó mun­kások, hogy a tárnában olyan helyen, ahol nem is dolgoznak, viz tör elő. Még idejekorán, de már övig érő vizben menekültek a munkások. A viz elöntötte .az összes aknákat, rö­vid idő alatt, mert már az első órá­ban 12 métert áradt, és azóta áradt folytonosan hol gyorsabban, hol las­sabban. A végeredmény az volt, hogy a 238 méter mély tárna 20 méter hí­ján egészen el lett árasztva vízzel. Ugy mondják, hogy a viz nagy nyo­mással talán egy földalatti tóból jö­hetett és egy méter átmérőjű vastag­ságban jött az első pillanatokban. S c h é g 1 főmérnök és S i n g e r bá­nyamérnök rögtön megtették a szük­séges intézkedéseket. De mivel gőz­szivattyúval nem rendelkeztek, csak kezdetleges eszközökkel mentethet­ték a vizet, ami semmit sem hasz­nált. Pénteken délutánig, mikor tu­dósítónk a helyszínen járt, csak a ha­talmas 300 lóerejü gépet készíthették elő, mely ugyan egyébként a kőszén felhúzására szolgál, de most a viz ki­emelésére lesz berendezve. Szóban van, hogy Triesztből vagy Hamburg­ból búvárt fognak hozatni, és az vá­lalkozik a veszedelmes útra, hogy be­falazza a viz forrását. A társulat ve­zérigazgatóját távirati uton hívták Tokodra, ki megszemlélte a tárnát, de azon megnyugtató felvilágosítást nyerte, hogy a baj korántsem olyan veszedelmes, amilyennek látszik, mert a mérnökök remélik, hogy egy-két hét alatt a víznek már nyoma sem lesz. — Az esztergomi polgári olvasókör 1894. évi január 28-án mőkedvelői előadást rendez. Szinre kerül „A Toloncz" eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta: Tóth Ede. Kezdete 7 órakor, Hely­árak : számozott szék 1 frt, I. hely 60 kr., II. hely 40 kr, állóhely 20 kr. Szemé­lyek : Kontra Fridolin, budapesti magánzó: Tóth Imre. Krizsa, felesége: Sárgái Panka k. a. Miklós, ennek fia, első fér­jétől, mészáros mester : Rothnagel László. Ábris, mészáros-segéd: Adorján János. Rézi, Fáni, Kati, kisvárosi zsidó-kisasz­szonyok: Vörös Teréz k. a. Vas Anna k. a. Tóth Rozália. Lörincz, Móricz, kis­városi zsidó-legények: Radics Mihály, Volner Ferencz. Dolgos, városi jegyző: Vas Kálmán. Rigó, városi biró ; Horváth Mihály. Péter, kisbíró: Kugyelka János. Ördög Sára, vén koldus-asszony: Csó­kás Ferenczné. Angyal Liszka, cseléd Kontráéknál: Bartalos Vinczéné. Mraw­csák Johann, öreg vándorló legény: Finke József. A „jólelkű" korcsmáros: Volner Ferencz. Pestvárosi rendőr: Ku­gyelka János. Vidéki pandúr : Tóth And­rás. János bácsi, kórházi felügyelő : Tóth János. Szájasné, Kománé, kórházi ápoló­nők : ifj. Patkóczi Ferenczné, Sindle­Péterné. i-ső, 2-ik, asszony : ifj. Patkóczi Ferenczné, Sindler Péterné. — A csavargőzös csütörtök dél óta, mi­után a jégzajlás némileg megszűnt, rende­sen közlekedik. Néha-néha azonban mé­gis letörik egy-egy óriási jégtábla — mely aztán a pontos 5 percznyi közle­kedést megakadályozza. Az ilyen eset­ben a csavargőzös vagy bevárja mig a jégtáblát a viz lejebb sodorja, vagy pe­dig kigyó alakban ügyesen kikerüli a karambolt. Nagy erőfeszítéssel is jár most a közlekedés, hogy a minden 2 — 5 perczben egymást követő óriási jégtö­meget kikerülhesse, mivel valószínű, hogy az ilyen összekocczanásnál a propel­ler húzná a rövidebbet annál is inkább, mert az a kompot s két vagy három fa­anyaggal megrakott hidhajót húz maga után. — Az esztergommegyei párkányi kath. legényegylet 1894. január hó 28-án a pár­kányi „Nagyvendéglö" termében saját alaptőkéje javára zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti-jegy személyenkint 60 kr. — Családjegy 3 személyig 1 frt. Kezdete esti 7 órakor. Jegyek kaphatók este a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak és hírlap utján nyugtáztatnak. — Gyilkos fa. Kovács András kétyi zsellér e hó 24-én vesztére ment ki az ölvedi erdőbe fát vágni. Itt favágás köz­ben.egy fa reá dült és a szegény ember szen­vedett koponya repedés következtében másnap reggelre meghalt. Ugyanis már-már elvégezte a saját dolgát, midőn hazatérő­ben egy ölvedi jó ismerősének segített még egy nagy szálfát ledönteni jó ba­rátságból. Ez a szívesség vesztét okozta. A fa ropogni, bizonytalanul inogni kez­dett, mignem egyszerre nagy robajjal dült le. A favágók menekülni iparkodtak, de egy vastag sudár Kovács Andrást futtában utolérte s maga alá temette. Félholtan vitték haza, hol csakhamar kiszenvedett. Szegény özvegyet és kis­korú gyermekeket hagyott hátra, kik fentartójukat veszítették el benne. — Szabályrendelet a szabad közleke­désre. A városi közgyűlés decz. 18-án tartott közgyűléséből a polgármester és rendőrkapitány rendeletet adott ki a szabad közlekedés biztosítása tárgyában. A rendelet szószerinti szövege ez: 1. $. Kihágást követel az, ki az utczákon vagy a város bármely részén különféle árukat, hordókat, tűzi vagy épületfákat, és nagyobb halmazt képező anyagot a közlekedést akadályozólag lerak, vagy lerakat, és azokat a rendőri hatóság meg­intésére, a tárgynak mennyiségéhez ké­pest 1—24 óráig terjedhető idő alatt él­nem távolítja vagy távolittatja. — 2. §. Ki az utczai járdán bárminemű jármüvet húz vagy huzat, azon lovagol, kik a sza­bad közlekedést gátlólag a járdán na­gyobb tömegekben járnak, avagy az ut­czák sarkain megállanak. 3. §. Ki indo­kolt esetben lerakni engedett tárgyak feltüntetésére figyelmeztető jelet, éjjel pedig világító lámpát fel nem állitat, vagy aki ezen figyelmeztető jelet ledönti elviszi, avagy a lámpát elojtja. 4. §. Az ezen szabályrendelet határozmányai ellen vétők vagy cselekvők kihágást követ­nek el, s mennyiben nem az 1879. "évi XL. t.-cz. 119. § a alapján büntetendők, — i frttól 20 frtig terjedhető pénzbün­tetéssel, ennek behajthatlansága esetében 6 órától 2 napig terjedhető elzárással fognak büntettetni. 5. §. Kihágások el­bírálásánál első fokban a város rendőr­kapitánya, vagy a város tanácsa által e részben megbízott városi tisztviselő, má­sodfokban a vármegye alispánja, harmad­fokban pedig a magyar királyi belügy­miniszter bíráskodik. 6. §. Az 1879. évi XL. t.-cz. 119. § a alapján kiszabott pénz­büntetésekből befolyt összegek az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában jelzett czélokra, a szabályrendelet alapján kiszabottak el­lenben a városi szegényalap javára for­dítandók. — Állami szénkéneggyártás. A zalatnai állami szénkéneggyár a mult évben any­nyira kibővíttetett, hogy az ott gyártott szénkéneg mennyisége most már a hazai szőlőbirtokosok összes szükségletét, mely az eddigi tapasztalatok szerint évenként 3000—4000 métermázsára rug, teljesen fedezni fogja; ezentúl tehát nem lesz szükséges, hogy külföldről is hozassunk be szénkéneget. A zalatnai gyár készlete a mult év végén 783 métermázsa volt, a havi termelés pedig 300—350 métermázsa. Értesülésünk szerint a földmivelésügyi miniszter már intézkedett is, hogy a szén­kénegraktárak a f. évi tavaszi gyéritési időszakra szükséges szénkéneggel ellát­tassanak. Mind a mellett jó lenne, ha azok a raktárak, a melyeknek nagyobb mennyiségű szénkénegre lesz szükségük szükségletüket a minisztériumnak mielőbb bejelentenék, hogy fennakadás sehol ne legyen. — Küzdelem veszett kutyával. Hajme­resztő eset történt S o ó v é bacsmegyei községben. Schutzmann nevü földmives észrevette, hogy éjjelenkint fütöszalmáját valaki következetesen dézsmálja; feltette hát magában, hogy ráies a tolvajra. Folyó hó 12-én éjjel felébred a házi eb kinos csaholására, mindjárt a szalma-tolvajra gondolt s csendesen kiosont, hogy meg­nézze, ki az; védelmi eszközt azonban semmit sem vett magához. A mint azon­ban kilép az udvarra, egy rettenetes ko­mondor neki ugrik s lábába harap. Schutz­mann csodálatos lélekjelenléttel az állat után kapott, de az az egyik kezét elkapta, mire Schutzmann másik kezével az állat felső állkapczáját megragadva, nagy küz­delem után földre teperte s rátérdelve fojtogatta. A zajra neje kiszaladt s gon­dolva, hogy férje a szalma-tolvajt fojto­gatja, kiabálva siet oda, kérve férjét, hogy ne bántsa, ne ölje meg s csak mikor megtudta a valót, hozta a férje által előzőleg sürgetett vasvillát s ez lábát még mindig az eb nyakára szorítva, — keresztül szúrta s teljesen agyon | verte azt, A szerencsétlen súlyosan sérült I Schutzmannt a község derék orvosa s elöljárói felvitették Budapestre a Pasteur­féle intézetbe* — Marótf vallás. Az alkapitány elé egy maróthi atyafi került. — Alkapitány (helyreigazítva czvikkerét, a dohányszelenczéjét becsat­tantva): Hogy hívják? — Engem? — Alkapitány: Kendet, kendet! — Mert . . . (időt akar nyerni a gondolkodásra) hát mások is vannak itt. — Alkapitány: Feleljen hamar! — Már mint a nevemet ? A czvikker veszedelmesen kezd ágas­kodni. Alkapitány: Azt, mert . . . — Hát (végre elhatározva magát) Kispál János. Alkapitány: Vallása? — Abban vagyok, hogy közép­szerű. Alkapitány: Micsoda beszéd ez? Azt kérdem református, katholikus vagy zsidó vallásu-e kend? — Hát kérőm, ugy értsem, á t a 1­lánosságba marótyi vagyok. — Esztergom megye igazoló választmá­nya február 6-án ülést tart, mely alka­lommal a választmány a Nyergesujfalun legutóbb megválasztott megyebizottsági tag, Mekler Ferenez választása ellen Far­kas Géza pusztamaróthi gazd. gyakor­nok által beadott fellebbezést fogja tár­gyalni. — A vöröskereszt egyesület esztergom­megyei választmánya kedden tartotta közgyűlést a vármegyeház nagytermében, mely alkalommal az elnöki tisztségre Kruplanicz Kálmánnét s a Mailáth György gróf helyébe társelnökké Kruplanicz Kál­mán alispánt, alelnökké Villanyi Szaniszió főgimnáziumi igazgatót, pénztárnokká késmárki Frey Ferencz helyébe Szent­tamási Béla ügyvédet választották meg. Henneberg G. (cs. kir. udvaríszállító) selyemgyára Zürichben, pri­vátmegrendelők lakás ára köz­vetlenül szállít rfekete, fehér és színes selyemszöveteket méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig póstabér és vámmentesen, sima, csikós, kocz­kázott és mintázottakat, damasztot stb. (mintegy 240 kölönbözö minőség és 2000 különböző szin s árnyalatban). Minták póstafordulóval küldetnek. Svajczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőla­pokra 5 kros bélyeg ragasztandó. — Az Első Leánykiházasitási Egylet f. hó 21-én tartotta saját újonnan épült házá­ban VI. kerület Teréz-körut 40—42. sz. a. XXXI. rendes közgyűlését. Schwarz Ármin bankigazgató az egylet elnöke a közgyűlést tetszéssel fogadott beszéddel nyitván meg, üdvözölte az egylet saját otthonában nagy számmal megjelent kép­viselő bizottsági tagokat és Örömének adott kifejezést, hogy az egylet, mely 29 év óta vezetése alatt áll és a legcseké­lyebb kezdetből mai jelentékenységére emelkedett, képes volt ily remek épit­vényt egész tehermentesen, az egylet saját erejéből készíttetni. A vezérigaz­gató Kohn Arnold által előadott évi jelentésből kitűnik, hogy a néhány elé­gedetlen által az egyletre felidézett zava­rok és nehézségek daczára az 1893. év 141,097 frt 39 kr. kezelési felesleggel zá­rul és hogy a tartalékok 686,411 frt 90 krra emelkedtek. Az egylet a lefolyt évben nászjutalékok, felesleg hányadok és bekövetkezett haláleset után történt visszafizetések fejében 117,355 frt 28 krt fizetett ki. (6438 frt 35 krral többet, mint 1892. évben) Ezek közt 48 árvajutalék 15049 frt 38 krral foglaltatik, melyekért a kedvezményezett árvákat beirt tagok halála következtében átlag 9 háromne­gyed évig semmiféle befizetés sem telje­síttetett. Uj tagok belépésére vonatkozó lag a jelentés kiemeli, hogy a lefolyt évben 5346 jutalékrész többnyire a fiata­labb korosztályokból Íratott be. Külö­nösen a C) osztály mutat fel nagy hala­dást, amennyiben ma, működésnek alig egy éve után máris majdnem egy millió frt biztosított tökével rendelkezik. Az egylet táblázatai kiváló mathematikus szakférfiak által megvizsgáltattak, az alap­szabályok a kereskedelmi törvénynek megfelelően módosíttattak. Az egylet czégének bejegyzése a legrövidebb idő alatt íog közöltetni és a legközelebbi közgyűlést az alapszabályok értelmében már az összes tagok gyülekezete fogja képezni. A ház zárköletételének ünne­pélye jövő tavaszszal tartatik meg. Az igazgatóság évi jelentése, a felügyelő bizottság jelentése, valamint az előtér-

Next

/
Thumbnails
Contents