Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-26 / 68.szám

ESZTEMOH es TIME Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre Fél évre . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám ára 6 frt — 3 „ l Í, 50 - „ 50 kr. í VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEM KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 100 szóig 1 frt, 200-ig 2 frt, 300-ig 3 frt és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések megállapodás szerint. * Nyílttór sora 20 kr. —0-* Idegen biztosító társulatok. A humbug hazájából egyszerre három biztosító intézet szerencséltette hazánkat a „The Mutual,* a „NewYork* s a „Equitable." Fényes palotát épített egyikmásik az ország fő-és székvárosában, kápráztató prospektusokkal árasztotta el mindegyik városainkat s falvainkat ! ügynökeik pedig soha . be nem váltható ígéreteikkel — amely ígéreteket a megküldött kötvény mindig meghazudtol — lépre csalják, el nem bírható magas biztosítási összegekig a járatlan közönséget. Ezt a rabló gazdaságot egészen szabadon, minden ellenőrzés, minden visszatorlás nélkül folytatják s fogják ezután még nagyobb mértékben folytatni, a mennyiben Oroszés Németországból egyszerűen kiűzték őket s igy minden erejükkel, sáska-módon Magyarországra vetik magukat, mint oly országra, ahol minden szédelgés kedvező talajra talál. Nos, az idegen biztosító intézeteknek s különösen az amerikaiaknak ezt a pusztító gazdálkodását végre valahára talán meg kellene a kormánynak, a biztosító közönségnek együttes működéssel akadályozni. A kereskedelmi törvény azon intézkedése, hogy minden idegen biztosító társulatnak 100,000 forintot kell Az Esztergom és Vidéke tárczája. Oly szép az éj . . . „Oly szép az éj!" — „Valóban", — mondta ő. És elfogyott a szó az ajkamon. Pedig belől a forró reszkető Gyereksziv ztígott, mint a czimbalom. Zúgott és zengett. Kábultam belé! De nyelvem ezt a pár szót nem leié: „Szeretlek édes lányka égetőn!" A hold mosolygott fenn az égtetőn. * Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott. A holdnak fényes csillagtábora A kék mezőkön némán ballagott. Ő arra nézett, én meg tétova. „Szóljon, — monda, — melyik a csillaga ? S én igy akartam szólni: „Kis-maga." De reszkettem: nem Yolt hozzá erőm. A hold mosolygott fenn az égtetőn. „Elvégre is, — szólt — megszid a mama." „Én nem bánom, ha megver is apám." „Öt perczig még ..." — „Mily kurta éjszaka !" S kezét ekkor félénken megfogám. „Nagysád" — susogtam forrón, elhal ón. ö hozzám hajlott lágyan, biztatón. S én átöleltem rögtön vakmerőn. A hold mosolygott fenn az égtetőn. Gárdonyi Céza. valamely banknál letétbe helyezni, garancziának egyáltalában nem mondható, mert ezt az összeget egyrészt bármikor felvehetik, másrészt pedig a hiányos törvény egyáltalában nem gondoskodik arról, hogy a biztosító ügy terén a közönség érdekei a szédelgések ellen megóvassanak. A magyar kormánynak joga, sőt kötelessége az idegen biztosító társulatoktól nemcsak világos üzleti számadásokat, hanem azt is követelni, hogy azoknak a millióknak egy része, amelyeket biztosítási dijakban beszednek, ne vándoroljon külföldre, hanem fektettessék itt be, állampapírokba az országban. Ha pedig erre az illető idegen biztosító társulatok nem hajlandók, akkor utasíttassanak ki Magyarországból ép ugy, mint a hogy Orosz-és Németországból kiutasittattak. A Magyar igazság- és kereskedelemügyi minisztériumoknak ma már elodázhatlan kötelessége, hogy azt a javaslatot, amelynek a kereskedelmi törvény hiányait ez irányban pótolni kell, végre valahára elkészítse, mert különben kénytelenek leszünk csakugyan elhinni, a miről a lombok susognak, hogy a javaslat elkészítését az illető idegen biztosító társaságok csengő aranyai és susogó bankói akadályozzák. Addig is azonban, mig az igazA vér. Először találkoztunk tizenöt hosszú év után s nekem ugy tetszet, hogy Hajdú Aladár most is a régi, könnyelmű, jó fiú. Az arcza ugyan halványabb volt valamivel, mint egykor, de ruházata, megjelenése, gomblyukában az az elmaradhatatlan virágcsokor, a régi gavallérra emlékeztetett, a ki után bolondult egy fél város szép leánya. Hangjának csengésében most is volt valami bánatos, titokzatos szomorúság, a mi egyszerre, az első pillanatok alatt megragadja a hallgató szivét s bizalmat, részvétet ébreszt az érdekesen szép fiatal ember iránt. Beszélgettünk a múltról, tizenöt év aprólékos történeteiről, mikor a sétány hársfái között elegánsan öltözött hölgy lépkedett el előttünk, kezén egy aranyos kis fiúcskát vezetve. Hajdú Aladár a fekete ruhás nő láttára megrezzent s hirtelen megragadta karomat. / — Láttad ezt az asszonyt Gábor, ki itt ment el mellettünk egy kis fiúcskával ? Rá néztem részvéttel, hosszasan a remegő emberre, akinek vonásai erős, nagy lelki küzdelmet árultak el s csak azután feleltem a feltett kérdésre. — Láttam. Csinos, üde asszonyka, a milyennel ezerrel találkozunk az életben s nem tudjuk eltalálni, hogy miféle szeszélye lehet az a sorsnak, hogy egy ságügyi s kereskedelmi minisztériumok a szükséges javaslatokkal elkészülnek s a susogó lombok hirét megczáfolják, minden biztositónak a haza és önmaga iránti kötelessége, az idegen biztosító társaságoknál nem biztositani. A biztosítás terén virágzó szédelgés kiirtásának ez a második s talán a leghathatósabb fegyvere. A győri kamara 1893. évi jelentése. Esztergom, aug. 25. Megjelent a győri keresk. és iparkamarának főjelentése, melyet kerülete 1893. évi közgazdasági állapotairól a kereskedelmi miniszter elé terjesztett. Ez a munka 324 nagy oktáv alakú nyomatott oldalra (több mint 20 nagy ivre) terjed s kimerítő monográfiáját képezi Győr, Komárom, Esztergom és Veszprém vármegyék, ugy Győr és Komárom szab. kir. város jelenlegi közgazdasági állapotainak. Nemcsak minden kereskedőnek és iparosnak, hanem mindenkinek, aki a közgazdasági viszonyok iránt érdeklődik, ajánljuk a vaskos és rendkívül tanulságos könyv lapozását. Bő adatokkal szolgál a minket természetszerűen leginkább érdeklő Esztergomról. Városunk közgazdaságáról az egésmek áttanulmányozása után azt a benyomást nyerjük, hogy a ilyen kívánatosan szép asszonyt a gyászruha viselésére kényszerit. Hajdú Aladár busán, lemondólag intett a fejével, aztán két kezével eltakarta könnyes szemeit s a vállamra borulva, töredezetten, elfogult hangon rebegte el a nehéz kínos vallomást. — A feleségem és a gyermekem volt, a kik elhaladtak itt egy szó köszöntés nélkül . . . És az erős ember sírt, zokogott keservesen. Nem értettem az egész dologból seramit, de éreztem, hogy valami szomorú, leverő családi drámának egy részlete játszódik le most előttem s hogy ebbe a szivszakgató zokogásba aligha nem két sziv boldogsága temetkezik. — Lásd Aladár, én valóban nem tudtam, hogy te már meg is nősültél s hogy nődet . . . Hirtelen felegyenesedett, arczárói letörülte a könyeket s megigazította nyakkendőjének a csokrát, mely irigylésre méltóan jól állott halovány arczához. — Nem én hagytam el azt az aszszonyt, Gábor I Én szerettem mindig, szeretem most is haldokló szivem egész szenvedélyével és lázával, de a vérem, ez az ereimben vágtató láng-gomoly néha elfeledtette velem az oltár előtt tett vallomásomat. — A véred? — Ezer körülmény bizonyít a meljelenlegi helyzet épen nem kedvező, bár távolról sem kétségbeejtő. Az az örvendetes lendület pedig, amit Esztergom közgazdasági viszonyai vettek a legújabb időkben, reményt nyújt, hogy nem is oly sokára a helyzetben örvendetes javulást fogunk észlelni. Jelen czikkelyünknek czélja az, hogy a könyvnek Esztergomra vonatkozó elszórt adatait összeszedjük és egészben állítsuk az érdeklődő közönség elé. Esztergommegye mult évi terméséről ezt irja a kamara R ev i c z k y Gábor, vármegyei közgazdasági előadó jelentése nyomán. Az 1893. évi termés jó közép termésnek volt mondható. Az 1892. év őszén vetéseink igen egyenlőtlenül keltek, mit a szeptember elejétől novemberig tartó száraz időjárás okozott, de az ezután beállott enyhe idő, mely pár esővel deczember közepéig tartott, helyre hozta; a nagy hótakaró pedig — mely csak márczius elején olvadt el lassan — kellő nedvességgel látta el őszi vetéseinket, ugy annyira, hogy daczára a rendkívüli száraz tavaszi időjárásnak, ezek állása az egész 1893-ik évben kedvezőnek volt mondható. Nem állott ez a tavaszi vetéseinkre. A tavasz csak márczius vége felé nyilt meg nagy meleg és szárító szelekkel, mi azután itt is azt okozta, hogy a késői vetések igen egyenlőtlenül keltek, sőt az egész későiek ki sem keltek, már mindenki lemondott a tavasziak terméséről, midőn a május vége felé lett, hogy én a feleségemet egy őrjöngő ragaszkodásával imádtam, de lásd, elvégre is én az oltár hideg kövein nem a karthauziak rideg fogadalmát suttogtam el. Kezdettem tapogatózni a sötét homályban, mely a dráma részeit födte. — Aladár, — szóltam a részvét és szánalom hangján hozzá, — beszélj érthetőbben, világosabban, mert töredezett szavaidból alig tudom sejteni csak távolról is, hogy mi fáj, mi bántja lelkedet. Lemondólag intett a kezével. — Ne is sejtsd, ne is tudd meg soha! Állj oda te is azok közé, a kik elitélnek, megdobálnak s igazat szolgáltatnak annak az asszonynak, a ki elűzött magától egyetlen tiltott ölelésért. — Hogyan, te megcsaltad nődet, elkövetted a házasság-törés szentségtelen bűnét? , — Ugy, úgy, beszélj, halmozz el te is örök átkaiddal, a mint ezt nőm is tevé I És sírt, zokogott hosszasan, kitörő fuldoklással, megindítóan. Majd elcsendesedett s a fájó emlékek hatása alatt elkezdett beszélni a szomorú múltról. — Ott találkoztam vele utoljára kis szobánkban. Gyermekünk, a piczike Dezső ölében ült s gondatlanul játszott anyjának leomló fürtéivel, melyek eltakarták dult és szenvedő vonásait. Mikor beléptem, felállott, könnyező szemei megvillantak s kezének egy mozdulatával az ajtóra mutatott.