Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-23 / 67.szám

velésügyi miniszter, melyre a bécsi terménytőzsde-bíróság elnöke felelt. Arra megindult a vásár és három na­pig tartott,, de bizonyos dolog, hogy Budapesten egy-egy melegebb üzleti napon több vásár esik, mint a bécsi magvásáron együttvéve. A czél azon­ban a bécsi népösszebolonditással el volt érve, nagy közönség jött a vá­sárokra és a birodalmi székvárosnak, melynek idegen forgalma évről-évre csökken, nagyon jól esik egy kis vidéki pénz. Ebben az évben a bécsi nyárs­polgárok számitását a bécsi termény­tőzsde keresztül húzta. Tudvalevő, hogy a bécsi magvásárokat a bécsi terménytőzsde rendezi, más firma alatt ilyen nemzetközi szélhámosság soha be nem üthetne, ámde az esztelen antiszemitizmus, mely Bécsben mind féktelenebbül pusztít és megcsinálja a maga társadalmi harczát, retorzióra késztette a bécsi terménytőzsdét és kimondotta, hogy nem rendez mag­vásárt. A mozgalmat ily irányban szer­vezte és a nemzetközt vásár legjelen­tékenyebb része, a magyar termény­kereskedők kimondották, hogy nem vesznek részt a vásárban. A bécsi nyárspolgárok ám mond­ják rá, hogy mit nekik Hecuba, ám ne lássák meg, mint veszti a császár­város presztizs-ét és ezzel szemben a magyar főváros mint bontogatja világvárosiasságának szárnyait, ne­künk örülni kell, ha az, amit a pol­gári független akarat Bécs ellenére megcsinálhat, akként sikerül, mint a mostani. Ezért hazafias örömmel láttuk, hogy Magyarország összes termény­kereskedőinek, tehát a mieink­nek is ilyen sikerült akcióját. CSARNOK. A barmincz szűz. Választaniok kellett a kereszt és szív között. Nem haboztak: a keresztet válasz­tották. Harmincz deli ifjú, megannyi hős mindenik, még könnyet sem ejtett, hogy ott kellett hagyniok viruló arájukat. Megharsant a kürt hívó szava a hi­tetlen ellen, nekik is elküldték a véres kardot, hogy veszélyben az ország, jön a török, kíméletet nem ismerve. Megsér­tették nagyon a törököt; ö békét akart, hirvivÓket is küldött Budára, lealázta magát a büszke magyar előtt. De azok kinevették, hadd jöjjön csak, hiszen ben­s a nagy terjedelmű polgártárs, a kon­zorcziummal egyben neki is támaszkodott a bárkának. A kocsis vezényelt: — Haá megfogtad, tóid el! Ezenközben egy csintalan szobaczi­czusnak gonosz ideája támadt. Megrán­totta a csengetyüt, a melylyel jelezni szokták az indulást. A szegény gebe bi­zonyosan csupa megszokásból, elfelejt­kezve szándékairól, hamarosan nagyot rántott a kocsin. A gömbölyű polgártárs nyomban hatot bukfenczezett utánnuk egy sorjában. Miután pedig néhány fö­lötte kellemetlen folytonossági hiány is támadt inexpressiblején, fölhagyott zöldbe irányuló terveivel. Csak egy keserveset sóhajtott még: — De már most a földig iszom ma­gam! és betért a legközelebbi kurta­kocsmába. No azután a lóversenytérre minden nagyobb kalamitás nélkül érkeztünk meg. Legföllebb még egy úrnak égették ki a kabátját, a ki valamennyi szomszédjának fölirta ezért a nevét. Már tudniillik azét, a ki megmondta. A tér már zsúfolva volt néppel. Tö­mérdek érdekes figura, de ismeretes már mind, leírtuk már ezeregyszer. Vagy tán beszéljek arról az őrületes lázról, mely erőt vesz a játszók tömegén, a mint a starter leereszti zászlóját s a fordulónál nük a Hunyadyak vére pezseg, ha meg­látja táborukat a török, már is meg fog rémülni. Valami ünnepély volt az udvar­nál, hogy jobb kedvük legyen, látvá­nyosságképen a tóba fojtották a hír­vivőket. Erre azután igazán jött egész hadá­val a törökök győzhetetlen szultánja, Szolimán. A büszke főurak voltak az elsők, a kik megszöktek az udvarból a gyenge, tehetetlen király mellől. Végig hordták az egész országban a véres kardot. Jöjjön mindenki, a ki nemes és magyar, ha nem akar törökké lenni. Esztergomban 1526 nyarán nagy öröm­ünnepre készültek. A legszebb harmincz hajadon esküvője a legdélibb harmincz ifjúval már ki volt tűzve. Nem volt csa­lád, nem volt ház vagy kunyhó, a mely­ben ne készültek volna a rendkívüli örömnapra. Viruló szüzek, olyanok mint az ártatlan liliom és a piruló rózsa, deli hös ifjak, a kik már nem egy csatában látták kardjuk által elhullani az ellent, szivrepesve, a boldogságtól kicsattanó arczczal várták azt a napot, a melyen szeretteiket a sajátjuknak nevezhetik. A kitűzött napon nem volt bús arcz az ős királyi városban. Maga az ősz ér­sek remegő kezekkel áldotta meg mind a harmincz párt. Úgy sírt mindenki, a ki látta ; egy atya volt egész Eszter­gom, a ki gyermekeinek boldogságán örül. Ez is csak nálunk, a százszorszépek földén történhetik meg ! Még a templomban volt a násznép, még hangzott az agg főpap áldó szava, a midőn hirül hozták, hogy a király embere jött meg, hogy elhívja a város ifjait, vitézeit az ellenség ellen. A szelidlelkü főpap is meghallotta a vész szavát. Kezei megáldólág nyu­godtak a legutolsó pár fején, de szavai már nem menyegzői imát zengtek, harczra hivó hangok voltak azok. Kigyúltak az ifjak szemei, hevesen dobogott kebelük. Ok nászágyat vártak mára, boldogságot, békés otthont — és ime talán halotti ének volt a nászdaluk, s utolsó kenet az agg főpap áldó szava. Voltak, a kik jobban szerettek volna csendesen, békén otthon maradni. Azokra azután ifju nejeik néztek azokkal a ra­gyogó szemekkel. — Hát te itt tudnál maradni nálam, a mig társaid a te hazádat is mentik ; s azt hiszed, hogy szeretnélek azután té­ged? Nem habozott egyikük sem. Egy forró mindent kifejező csók volt búcsúszavuk. Az agg főpap volt vezérük. Harmincz szűzi ajak imája kísérőjük. kezdenek kiválni az egyes paripák a többi közül? Ne legyenek rá kíváncsiak, kérem, csúnya, visszataszító látvány az. Ami aljas szenvedély csak lappang az emberi kebel mélyében, az mind közszem­lére kerül itt a maga szemérmetlen mez­telenségében. Undor fogott el tőle s ha­mar ott hagytam az egész frekvencziát. Szinte megkönnyebbültem, mikor a a szép Stefánia-utra értem. Merre szfm lát, mindenütt világos nyári toalett, bű­bájos sugárzó szemek, Budapest itthon maradt, nem fürdőző kölgyközönségének elitje. Sokan vannak, majdnem mint az ég csillagai és ragyogók, mint az ég csil­lagai. Ah, itt szép az élet. A szigetről ide telepitett kioszkban sokáig gyönyörködtem a szép szemek­ben, mig csak egyszer a czigány véletlenül rá nem rántotta, hogy: Fütyül a szél, az idő már őszre jár; Szebb hazába megy vigadni a madár.... Valami hideg bizsergés rázott meg tőle. Hiszen itt az ősz nemsokára. A ke­repesi temető felöl is hűvös, őszi szél­áram kelt. Hátha annak a poétának a lelke, a ki e szép dalt irta? Sz—ó. Győzött a kereszt a sziv felett l * Ott, hol a Zamárd-hegy és Barát­hegy összeér, kezdődik egy gyönyörű völgy. Most Mexikónak nevezik, akkor herczegvölgynek hivták. Ákos királyi herczeg köpalotája volt ott; a tatárok szétdúlták, alapfalain kolostor épült, ele­inte vörös barátok laktak benne, majd pedig történetünk idejében Budáról elű­zött Margit-szűzek. Itt talált biztos lakóhelyet és mene­déket a harmincz szűz. Volt a magyar­nak egy szép szokása, most babonának mondanák, hogy a mig a hitves férjénél nem töltött egy éjet, addig nem volt szabad más férfit látnia. A harmincz fiatal asszony a templomból egyenesen a ko­lostorba vonult. Itt várják be csatából hazatérő férjeiket, akié nem jön haza, az Örökre itt maradt. Az imában és reményben találták minden vigaszukat. És erre a vigaszta­lásra nagy szükségük volt. Csak néha­néha hallottak hírt, s ez is milyen hir volt 1 A török átlépte a határt, pusztítva, égetve, dúlva tör előre. A király fő em­berei tétlenül nézik, Zápolya is késik. Nincs remény. A német nem jön segít­ségre, van ugyan serege, de csak arra vár, hogy a magyar sereg megsemmi­süljön, ö majd azután a maga malmára hajtja a vizet Azután sokáig nem hallottak semmi hirt sem. Egyszer egy forró alkonyatkor a déli égen szokatlan pirosságot láttak, ami mindent megmagyarázott. Ott már a török jár, nyomában vész, tűz és nyomor. Egész a zárdáig hallat­szott a menekülők jajgatása. , . . Készülhettek ti szép szüzek ha­lotti torra, nem nászlakomára. Ifjaitok­nak nincs szüksége már nászágyra: ott feküsznek azok mind a harminczan szűz Mária lobogója alatt, halottan ott vezé­rükkel együtt, a bátor, igen hazafival, az ősz főpappal. Szótlanul, némán vette fel mind a harmincz szűz a virágfüzért. Jött a török feltartózhatlanul. A Mar­git-szüzek kolostorát vagy száz főnyi csa­pat támadta meg, miután a maróthi sze­kértábort feldúlta. A szüzek a tágas templomban imád­kozva várták a pogány ellent. Az ő fegy­verük az ima volt és ártatlanságuk; de az ilyen vad csapattal szemben e: csak ingerül szolgált. Már-már el valának veszve, kitéve annak, hogy szentségtelen kezek fertőz­tetik meg azt, amit ők már a túlvilág­nak szántak. De a sziv, az a forrón érző, s a hazáért égő sziv segített rajtuk. Ha már a halálnak vannak szánva, miért ne végezzenek ők azonnal? Egy barna szép­ség volt az, aki először ragadott tört és keblébe döfte. A krónikások fel is jegyezték nevét: B oldogfalv i Ki ss Mária volt. A berohanó törökök már csak holt­testüket lelték. Mérgükben mindnek a fejét vették és úgy küldték el Szoli­mánnak. Szolimán azután hálából mind a küldöttet mint a küldőt hasonló módon végezte ki. Harmincz szép női fejért — két igaz­hitű borotvált fejét. Igy is csak a török szolgáltat igazságot 1 * * Ott nyugszik mind a harmincz szűz teste az Ákos palota romjainál. Történe­jtükről már csupán a hagyomány beszél; a krónika is csak azt említi, hogy a Margit szüzek kolostora volt ott, a hol azok a törökök elől elölték magukat. De szépségük és honszeretetük él és fönmaradt a mostani esztergomi szüzek­nél is, akik e kettővel képesek meghódí­tani az egész ország szivét. Az esztergomi hős nők emléke örökké fen fog maradni, mert ahol annyi a hon­szerető szép nő, ott az élő példa fen­tartja a dicső elődök emlékét. Zwillinger Ferencz. HÍREK. Esztergom, aug. 22. — A király Nagymaroson. Ő fel­sége szeptember 15-én este 8 óra 13 perczkor Bécsből Budapestre utazik, hol vasárnap szeptember 16-án dél­előtt a delegácziókat fogadja. Szep­tember 17-én hétfőn reggel 5 óra 10 perczkor utazik Budapestről külön vonaton Nagymarosra, hova 6 óra 10 perczkor fog megérkezni. 6 perczczel később érkeznek oda a Bécsből külön vonaton jövő Arnulf bajor herczeg, Ferencz Salvator fő­herczeg és az összes katonai attachék. A felség itt a Nagymarosról Viseg­rádra át a Dunán építendő katonai híd építését fogja megtekinteni. Az érdekes manőver látására váro­sunkból is nagy közönség készül, úgy hogy a csavargőzös-társulat aznap Esztergomból Marosra külön propel­Ier-járatot indít. E gyakorlatok kato­naságának egy része, mintegy 15,000 ember szeptember 15-én Esztergo­mon vonul át. A király 17-én dél­ben Marosról tovább utazik és délután 4 órakor érkezik Balassa-Gyarmatra. Balassa-Gyarmaton még az nap tör­ténik az udvari méltóságok, a pap­ság, a tisztek, a hatóságok és egy­idejűleg Hont- és a szomszéd várme­gyék küldöttségeinek fogadtatása. A papság küldöttségét tudvalevőleg a herczegprimás vezeti a király elé. O Felsége szeptember 18, 19 és 21-én résztvesz azután a 4. és 6. hadtest­nek a romhányi síkon és Vadkert mellett tartandó hadgyakorlatain, az­tán szept. 21-én este 8 óra 30 pkor hosszabb tartózkodásra Gödöllőre utazik. — A herczegprimás kedden 21-én tit­kárja kíséretében székvárosába jött és itt részi vesz a szemináriumban tartott négy napi lelkigyakorlatokon. — Szent-beszéd, Szent-István első apostoli magyar király ünnepén 1894. augusztus 20-án a budavári Mátyás-temp­lomban mondotta Dr. Walter Gyula herczegprimási titkár. Ilyen czim alatt vettük egy csinosan kiállított füzetben a tudományos apparátussal készült és köl­tői lendülettel elmondott beszédet, mely mottóul a Bölcsek Könyvének ezt a mondását választotta: „A bölcs király a nép támasza," és tenorjával a szent ki­rály és utódainak szeretetére tiszteletére buzdít. A füzet ára 40 fillér. — A herczegprimás uj képezdéje. Va­szary Kolos herczegprimás e hó 21-én irta alá azon határozatokat, melyek a nagyszombati és budapesti kath. tanítóképző-intézetek fokozatos be­szüntetését rendelik el a közelgő isk. év elejétől fogva. Az ekként fokozatosan be­szüntetendő két intézet pótlására az esz­tergomi tanítóképző fejlesztésének kez­detéül rendes szaktanárokat nevez ki, ezenkívül egyelőre tizenkét 100 frtos ösztöndijat tűzött ki oly növendé­kek részére, kik tanítók gyermekei és a felső vidékről jönnek Esztergomba ké­pezdei tanulmányaikat végezni, mely ösz­töndijak, mint szintén a már fennálló ingyen élelmezés kedvezményeinek el­nyerése végett Komlóssy Ferencz dr. főtanfelügyelöhöz fordulhatnak az arra kompetensek. A jövő isk. év elején az első tanfolyamba felveendő növendékek már négy évfolyam végzésére kö­telezvék. Az új képezde építését legkö­zelebb megkezdik. — Értesítés. Az, esztergomi szent­Benedekr. kath. fögymnáziumában a ta­nuló ifjúság felvétele szeptember 1. 2. és 3-ik napján történik; a felvételi, javító és pótló vizsgálatok pedig aug. 31-töl szept. 3-ig fognak megtartatni. A közép­iskolai törvények értelmében egy osz-

Next

/
Thumbnails
Contents