Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-25 / 7.szám

nökök kezére bizva. Igy történt, hogy mig az üzletnek e neme egyrészt az effektív üzletekből lassankint puszta szerencsejátékká fajult, másrészt egy zárt testület által elismertetve és szabályozva, külön rendszerré fejlődött. A könnyű pénzszerzés reménye azonban mihamar tuldagas/.totta az aranyborjú kultuszát a tőzsde falain s ma a társadalom minden rétegéből való elemek ott táncz ólnak a bálvány körül. Sőt épen ez a ünszorült laikus tömeg, amelyről nem tudni, merészsége nagyobb-e, avagy tájékozatlansága, ez szolgáltatja a játékosok legszenvedélyesebb részét és a legnagyobb kontingensét. Például legyen elég fölemlítenem, hogy ismerek egy különben józaneszü vidéki szabómestert, a ki egész életén át becsülettel szerzett és megkuporgatott vagyonát, mintegy 30,000 frtot két hónap alatt zabdifferencziákon elvesztette. Megjegyzem, hogy soha azelőtt semmiféle, a mesterségén kivüleső üzletekbe nem bocsátkozott. Ezt a tömeget, mely készpénzt és tudatlanságot hoz magával, a tőzsdeszabályok kizárják a csarnokokból, de arra szolgálnak a bizományosok, hogy bevonják a forgatagba, mely egymás után nyeli el őket. A bíróság meg nem ítéli a differenczíális üzletből eredő tartozást, mert szerencseszerződésnek tekinti. Ezen is segít a gyakorlat, amennyiben a bizományos csak akkor lép összeköttetésbe a felekkel, ha ügyleteikre nézve magukat a tőzsdei bíróság illetékességének alávetik, amibe a fél mindig beleegyezik. A tőzsdebiróság nem tesz különbséget az effektív és nem effektív üzletből eredő tartozás között s a polgári bíróság, mely a követelés megítélését megtagadta volna, az ezzel ellenkező ítélet végrehajtására már köteles. Igy tehát meg van minden mód arra, hogy a nyereségvágy démona a járatlan laikus publikumnak ból több lépcső terveztetik, melyek közül kettő lehetőleg feltűnő helyre és a főbejáratok közelébe alkalmazandó; e lépcsők oly szélesek és feltűnőek lesznek, hogy azok a látogatók figyelmét az emeletre irányítsák. Külön-külön csarnok épül a közi ek e d é 5 n e k, az építőiparnak, az oktatásügynek. A már meglevő iparcsarnok kibovittetik. Itt elhelyeztetnének a bútoripar és dekoratív lakberendezés, a fonó-, szövő-, ruházati- és bőripar, ezüst- és aranymüves-ipar és az apróáruk, agyagés üvegipar és a vegyészeti ipar. E csarnoknak a corsó felé fekvő külső homlokzata némi átváltoztatást fog igényelni; a csarnok hátsó része pedig az élelmezési csoport czéljainak megfelelő ideiglenes épület által lesz kibövitendő. Tekintve a kiállítás alatt rendezendő congressusok, országos összejövetelek, diszülések, stb. már is bejelentett nagy számát, egy ünnepélyek csarnokára föltétlenül szükség lesz. Ugy terveztetik, hogy abban a hangversenyek, zene- és egyéb előadások megtartására alkalmas nagy terem is álljon rendelkezésre, a melyben az előadó művészet összes ágai gyakorlatilag bemutathatok legyenek. A nagy terem karzattal ellátva 3ooo személy befogadására alkalmas, azonkívül a pódium 250 működő zenésznek és énekesnek kényelmes helyet szolgáltat. (Folyt, köv.) minél nagyobb tömegeit keríthesse a tőzsdejáték hálójába. Amint mondottuk, az egész proczedurának főtényezője a bizományos. Egy elegánsan öltözött, kifogástalanul fésült úriember hajmeresztő gyémánt-díszben, egy elegáns, tükörablakos bankhelyiség, strazza, főkönyv és kötlevél s kész a kelepcze. A reklám működik s a publikum csak ugy tódul a leghihetetlenebb tarkaságban, a szakácsnétól kezdve, a cs. és kir. kamarásig. Igaz, hogy időközben el-elmaradozik hol egyik, hol másik, majdnem kivétel nélkül letétéinek zajtalan visszahagyásával. Néhány per a tőzsdebiróság előtt arról beszél, hogy a fedezet nem futotta ki stb., de botrány nélkül megy minden ; akinek van még miből, az fizet s az esetre a diskréczió homálya borul. Ilyen zajtalanul tömérdek existentia szenved hajótörést, csak a bizományos ur dörzsöli mosolyogva a kezét s marad a régí. Hogy miért, az az ő titka, de én megkísérlem megmagyarázni. Ehhez először tudnunk kell, mi a bizományos. Bizományos az, ki a saját nevében, de a más megbízásából a más részére köt ügyletet. Tőzsdei, vagy piaczi árral biró áruk, vagy értékpapírok adásvételénél megbízójával szemközt eladó, vagy vevőként maga is szerepelhet s ilyenkor számadási kötelezettsége egyedül annak igazolására szorítkozik, hogy az ár felszámításánál a megbízás teljesítésekor jegyzett tőzsdei árt megtartotta (Keresk. törv. 381. §-a.) Ez más szavakkal annyit tesz, hogy a bizományos ha akarja, eleget tesz a megbízásnak, de ha akarja, a saját javára effektuálja s az utóbbi esetben szabadon válaszhatja ki magának a napi árhullámzás legkedvezőbb tételeit. Már ebből is látszik 1 hogy a törvény túlzó szabadelvüsége a megbízót a bizományosnak egyenesen kiszolgáltatja. A ki a bizományos utján tőzsdejátékra adja a fe,' jét, könnyen abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy tanácsadója, kihez őt a bizalom vitte s ellenfele a játékban egy és ugyanaz a személy, tudniillik a bizományos, a kinek mindig jogában áll eladó- vagy vevőként szerepelni. Vegyük ehhez az illető járatlanságát, a korlátlan bizalmat, a melyet éreznie kell aziránt, a kire vagyonát bizta; ama nem ritka esetet, hogy abizományoskorlátlan meghatalmazást kap kommitensétől a játék tárgyát képező árut vagy papirt adni és venni, vagy mint mondani szokás a «kisebb árhullámzásokat kihasználni« s akkor tisztán fog állani előttünk a kizsákmányolás lehetőségének legtágabb tere. Hisz ha a bizományos bürójából ki se mozdul, a tőzsdén meg se fordul, csak a saját kommittensei közt papíron bonyolítja le az üzleteket ugy, hogy minden vételt a legmagasabb — és minden eladást a legalacsonyabb napi árfolyam mellett számit fel nekik: egy kicsit nagyobb forgalom mellett naponként ezerekre rugó nyereséget csinálhat — magának. Mindezt anélkül, hogy a felek valamelyike ez ellen törvényes kifogást tehetne, mert arról, hogy kivel kötötte az ügyletet, számot adni nem tartozik, a felszámított árra nézve pedig elég neki annyit igazolni, hogy ilyen ár a tőzsdén azon a napon ténylegjegyeztetett. Eljárását ellenőrizni épen nem lehet. Ezt a korlátlan hatáskört a vétel- vagy eladás iránt adott szigorú utasításokkal is bajos megszorítani. Tiz laikus ember közül hány tesz eleget a keresk. törvény 370. g-ában megkívánt ama föltételnek, hogy az utasítás ellenére kötött vételt azonn a 1 visszautasítani tartozik, ellenkező esetben az elfogadottnak tekintetik? Bizonyára igen kevés. Az is igen rugalmas kibúvó, hogy a menynyiben a bizományos igazolni tudja, hogy a kijelölt áron alul való eladás által a megbízót nagyobb károsodástól óvta meg, a felelősség alul szabadul. Az árak hanyatló tendencziája mellett mit sem könnyebb kimutatni, mint az eladási árnál még alacsonyabb árat s akkor a nagyobb károsodás veszélye a tőzsdei bíróság állandó gyakorlata szerint már igazolva van s a bizományos felelőssége megszűnt. Ilyen körülmények közt alig képzelhető olyan bizományosi számla, a melynek minden egyes tételét egyik vagy másik módon igazolni ne lehetne. Vegyük hozzá, hogy a bizományos az őt illető courtaget minden körülmények közt, még ha saját magának köti is az ügyletet, jogosítva van felszámítani, vegyük ama komplikált felszámítást a report és deport körül, a mi alatt az értékpapírok ultimói alkalmával felszámított meghosszabbítási dijakat kell értenünk; vegyük a komplikált kamatszámítást s fogalmat alkottunk arról a hátrányos helyzetről, a melyben a kommittens a bizományoshoz áll. A határidőüzleteket, illetőleg az árkülömbözetet letéttel, depotval szokás fedezni, mely állhat készpénzben, vagy értékpapírban. A mint az árkülömbözet a fedezet értékét meghaladja, a bizományos jogosítva van az ügyletet lebonyolítani. Természetes, hogy ez akkor történik, mikor az árfolyam a kommittensre nézve legkedvezőtlenebb, midőn tehát vesztesége legnagyobb. A kommittens eszerint, a kit, különösen ha kevés a pénze, kissé nagyobb árhullámzás már kidönt, be nem várhat egy ujabb, tán kedvező fluktuácziót, hanem vesztességgel visszavonulni kénytelen. A bizományos vagy besepri a nyereséget, vagy, ha mással tényleg megkötötte az ügyletet, támaszkodva a kommittens pénzére, sokkal kedvezőbb helyzetben spekulál tovább, bevárja az uj áralakulást s ugyanabból az ügyletből, melyet a kommittens rizikójára kezdett, ő huz hasznot. Ezer ilyen módja van a bizományosnak a mások kárán való gazdagodásra s hogy sokan vannak, a kik ezt iparszerüleg űzik, közismert dolog. Nem lehet tehát azon sem csodálkozni, hogy annyian mennek tönkre tőzsdejáték által, mert hisz ezek legnagyobb részének tulajdonkép semmi dolga sem volt a tőzsdével, egyszerűen saját bizományosaik működése tette tönkre őket. E sorok czélja az volt, rámutatni, hogy mily egyszerű eszközökkel csalják lépre a tudatlanokat s figyelmeztetni arra, hogy a tőzsdejátékot a törvény ma védelmezi, nem hogy kiirtani segítene. Ezerek mennek igy tönkre s a törvényhozás nem mozdul. Egy jámbor óhajtás volt mindössze, amit a miniszterelnök szájából volt egyszer alkalmunk hallani, midőn a szédelgő bankházak megrendszabályozását kilátásba helyezte. Pedig itt volna az ideje már annak is, hogy a tőzsdejátékot a reális üzleti szellem és a morál érdekében a mult emlékei közé utaljuk. A spekuláczió teljes szabadsága egy — mondjuk ki bátran — becsületesebb korban szükség és vívmány lehetett, ma veszély. A vagyon és gazdagodás utáni féktelen hajsza úgyis felzava rja az élet minden terét, kezdjük meg a közállapotok e betegségének kiirtását ott, ahol legakutabb módon jelentkezik. Dr. Szilárd Ferencz. HÍREK. Esztergom, január 24. T. előfizetőinket, különösen a vidékieket kérjük, hogy hátralékaikat és a jelen évre szóló előfizetéseiket beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap expediálásában fenakadás történjék. Az Esztergom és Vidéke 1893. okt. — deczemberi egy negyedévi előfizetési ára volt: 2 frt. 1994 jan. l-tőt kezdve az előfizetési összeget leszállítottuk, amennyiben egész évre ... 6 frt fél évre 3 frt negyed évre . . I frt 50 kr. egy hóra ....... 50 kr. az „Esztergom és Vidéke" előfizetési dija. Egyes példányok 7 krért a kiadóhivatalban (Dunautcza 62.), Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Walífisch- és Haugh-féle trafiküzletekben (Víziváros) kaphatók. Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek ingyen és bérmentve küldünk. — A herczegprimás a királynál. V aszary Kolos hercegprímást, a kinek az egészsége teljesen helyreállt, ő felsége a király hétfőn délután i órakor háromnegyed óráig tartó magánkihallgatáson fogadta. -— Simor hagyatéka. Esztergomból sürgönyzik a „P. H.'

f-nak: A Simor halálával beállt interkalare idejéről szóló jövedelemkimutatást Fábián kultuszminiszteri kiküldött már befejezte. A primási javak átadásával és átvételével járó roppant költségek levonása után még háromszázezer forint jutott a vallásalapnak. A Vaszary Kolos herczegprimásnak átadott terménymaradványok s egyéb értékek meghaladnak egy milliót, daczára annak, hogy a fundus instruktus 700,000 forintnyi vételára a törzsvagyonból fedeztetett. A termésmaradványok értékéből fizeti a primás a vallásalapnak s a hagyatéki tömegnek jutó részeket. A hagyaték leszámolása 7 hónapig tartott s a számadás 500 ívből áll. — Tanácsülés. Esztergom szab. kir. város tanácsa ma délelőtt és délután folytatólagosan ülést tartott Dr. Helcz