Esztergom és Vidéke, 1894

1894-08-02 / 61.szám

a széttagoltság, a mennyiben az ide­gen bíróságok és hatóságok csak egy Esztergomot ismervén, a szent­tamási vagy vízivárosi lakósokra vonat­kozó ügyekben is, a megjelelést „esz­tergomi" jelzővel eszközlik, a bíróság pedig sokszor nincs abban a helyzet­ben hogy az egyéneket ismerje. Avagy a kir. Törvényszék, a mely sajnos Komáromban székel s igy a helyi viszonyokat kevéssé és csak papirosról ismeri, hányszor jut azon helyzetbe, hogy a községi hely­hatóságok külön váltságát, külön gyámhatóságát eleve meg nem álla­pithatván, szomszéd városiak dolgá­ban Esztergomot keresi meg, a miből visszaküldés, levelezés, fölösleges munka támad s a jogkereső feleknek is nyilván hátrányára van. Ugyancsak az igazságügy keretébe tartoznak az árvás ügyek,* a melyeket ma a szom­széd városok lakóira az amúgy is túlterhelt megyei árvaszék — a sz. kir. városiakra a városi árvaszék intéz. Mily anomáliák születnek a különböző competentiákból! Köíö­nösen ml igen gyakori, hogy az árvák­nak ugy a sz. kir. város, mint á szomsz. városok területén is van birto­kuk, vagyonuk, vannak rokonaik, örököstársaik s nem ritkán ugyanazon egy ügygyei a városi és megyei gyámhatóságnak külön külön kell foglalkoznia. A pénzügyi igazgatás is, főképen amióta Bpestről vezet­tetik, a viszásságok egész sorozatát mutatja fel. Az emberek, kereskedők és iparosok egyik félévben a szomsz. városok területén, — a másikban a sz. kir. városin lakozván ide-oda hurczolkodnak, azok adó nyilvántar­tása is a szerint helyesbítendő, leí­randó, átírandó a mi mindég egy sorozat rendelkezést, négy öt hivatal munkáját veszi igénybe. Az adó be­hajtás, a főkönyvi kivonatok mindig gondos óvatossággal a városrészek szerint szerzendők be s ugyanazon polgárok sokszor mind a négy város területén birtokolván a p. ü. Igaz­gatóságnak elég munkát okoz az el­járás, holott mindez egy adópénztár­ral szemben felényire apadna le. Ha a magyar kormány — mely elé az egyesítés ügye előbb utóbb kerülni fog — akár igazságügyi, akár pénz­ügyi közegeinél kérdést teszen, biz­tosra vehető, hogy azok nem kevésbé fogják az egyesítést sürgetni mint magunk, a kit ezen visszás állapotok végére törekszünk. Hogy az eddigi helyzet nem egészséges, leginkább mutatja az, hogy a fogyasztási és ital­adó tekintetében évtizedek óta egye­sítvék a városok, közös kezelést és gazdálkodást foltatnak a nélkül, hogy bármelyiknek is oka lenne a közös­ség ellen panaszkodni. Tovább tekintve, az iparügyek­nél már némi javulást találunk, amennyi­ben a legutóbbi időben kormányi rendelkezésre az általános és egységes ipartestület alakítása keresztül vite­tett. Ez magában véve javulás, de nem teljes, mert az iparhatósági competentia mindig az 1884. évi XVII. czikken .alapulván, az az iparos, aki Szt.-György napkor a Határ-utczának egyik feléről esetleg a másik felére költözik, majd a városi tanács, majd pedig a közp. főszolgabíró mint ipar­hatóság alá tartozik. Az ipartestület elöljárósága és ellenőrző bizottságai hatályos eljárást csak az iparhatóság támogatásával fejthetnek ki, ámde intézkedéseik sanctióját ugyan azon egy területen csak kétféle iparható­ság esetleg külön egyéni véleménye szerint eszközölhetik ki. Hogy e részben is érzik a városok az egyesítés szükségességét, mutatja, hogy az ipa­ros tanoncz oktatás czéljaira már egy közös iskolát állítottak fel és tarta­nak fenn. (Folyt, köv.) Hl R E K. Esztergom, aug. 1. — Közgyűlések. (Sz. D.) Az egye­sítés üdvében megküldött élőmunka­lat alapján a szomszéd városok sorra tartják a képviselőtestületi közgyűlé­seket, amelyek lefolyása világosan mutatja, hogy a kérdés minden tekin­tetben megérett s szinte csodálatos, hogy ily sokára elmaradhatott. A közgyűlésekről következőkben számo­lunk be. S z t.-T a m á s o n július 29-én vasárnap volt a közgyűlés és miután elvi észrevétel az egyesülés ellen fel nem hozatott — legott a kiküldöttek megválasztásához fogtak: Hittner András biró, R e u s z József, Lindtner János, Töl­gyessy László és Gabanitz Ferencz küldettek ki, Lindt­ner János magasabb szempontok­ból bírálva az egyesítés kérdését, a mellett nyilatkozott s indítványozta, hogy egyöntetű eljárás okából, a szomszéd városok eleve egy közös értekezletet tartsanak, mely közös tanácskozmány elnökéül R e u s z Jó­zsef takarékpénztári igazgató jelöl­tetett ki. Egyébb tárgya a gyűlés­nek nem volt. Érsek vizi város képviselő testülete július 30-án d. u. tanácskozott s az elnöklő biró ter­jesztette elő a napirend legfontosabb tárgyát, mely mint monda — nagy kihatással lesz a város jövőjére. Első­nek : Haudinger Ignácz szó­lalt fel s emelkedett szavakban üdvö­zölte a mozgalmat, a melynek szerinte már 30—40 év előtt kellett volna megtörténnie s bizonyára más és kedvezőbb viszonyok között állana ma Víziváros. Semmiféle veszteséget sem lát fenn forogni, ha a város modernebb és magasabb közigazgatási formák közé jut, sőt ebben az egész­séges továbbfejlődés legfőbb biztosi­tékát ismeri fel. Minden aggodalom és minden feltétel nélkül, őszinte öröm­mel elfogadja az egyesítést. Haudin­ger beszédét általános helyeslés követte. Utánna W i mm er Ferencz szó­lott, aki az egyesítésnek szintén barátja, egyes pontokat sorol azonban fel, a melyet ezen vízivárosi terület gaz­dasági és kényelmi szempontjai tesz­nek indokolta. Igy egy köz-kút, óvoda szegény ügy és helypénz-szedés ren­dezése. Végül Dr. Csernoch Já­nos kanonok ajánlotta meleg sza­vakkal az egyesülést, mire a kikül­dötteket választották meg és pedig: Tóth József biró, Dr. Csernoch, Ét­tér Gyula, Farkas Gyula, Leitgeb János és Wimmer Ferencz személyé­ben. Ezzel a gyűlés véget ért. Szt. Györgymezőn, mint értesülünk, az egyesítés nagy ellenzékre talál, kü­lönösen Bádí és Gere József képvi­selők kardoskodnak eüene, mert bi­zonyára el sem olvasták a memoran­dumot, melyből világosan kitűnik, hogy sem erdőnek, sem legelőnek változása nem lehet, hogy az uj keretek kö­zött Szt. György mezőre több teher nem hárul, sőt kizárólag és egyedül ez a városias emelkedés útja. Ter­mészetes, hogy a kik a fejlődés, ha­ladás útját nem akarják, azok az egye­sülést sem akarhatják. Még intelli­gens férfiak is haboznak, a mit azon­ban nem hiszünk s azért neveket most nem is említünk. Közgyűlés még nem tartatott s mint a lap zártakor érte­sülünk Szt.-Györgymező előbb kül­döttségileg járul a belügy minister elé. — A királyváró Balassa-Gyarmat. V é­c s e y báró, József kir. herczeg főudvar­mestere, Balassa-Gyarmaton járt, hogy az őszi nagy hadgyakorlatok alkalmára József kir. herczeg elszállásolásáról személyesen intézkedjék. A kir. herczeg ugyanis a taktikai beosztás következté­ben nem a centrumban, hanem egy védő­szárnyon foglal állást s e czélra legal­kalmasabbnak mutatkozott a Balassa­Gyarmathoz mintegy félórányira eső Z s é 1 y, hol a Zichy grófok kastélya teljes uri kényelmet nyújthat a kir. her­czegnek és kíséretének. A főudvarmester ezúttal meglátogatta Scitovszky Já­nos alispánt, a királylátogatás ünnepének rendezőbizottsági elnökét s megtekintette vele a restaurálás alatt levő Zichy patro­nátusi templomot, hol a király ottidö­zése alatt valószínűleg a herczegprimás pontifikálása mellett udvari istentisztelet lesz. — Jegyzői-mulatság. Az esztergom­megyei községi és körjegyzők egylete f. évi augusztus hó 14-én a „Kovács-patak­nál" az orsz. jegyzői árvaház javára zárt­körű nyári mulatságot rendez. Beléptidij: személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. Felül­fizetések köszönettel fogadtatnak s hir­lapilag nyugtáztatnak. Csavargőzös d. u. 2 órától kezdve óránkint közlekedik. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság, ujabb értesítésig, elhalasztatik. Jegyek á „Hun­nia" könyvnyomdában bármikor, s — a mulatság napján délután a pénztárnál kaphatók. A kik tévedésből meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, szíveskedjenek Andréka Gyula piszkei jegyzőhöz fordulni. — Ezredgyakorlatok. Az esztergomi 26. gyalogezred kiegészítő részét ké­pező egész, s a komáromi fél bataillon jelenleg városunkba van szállásolva, és itt együttes ezredgyakorlatokat végeznek. Augusztus 10-én Bátorkeszire megy az ezred, 11-én pedig Komáromba. Aug. 25-én az egész divízió, melyhez az esztergomi ezred tartozik, Tata-Tóvárosba megy a nagy hadosztály-gyakorlatra, amelyen Frigyes kir. herczeg is jelen lesz. A gyakorlatok szeptember 2-ig tartanak, mikor ezredünk ismét Esztergomba jön. — A Fürdő-vendéglő átalakítása. Schleif­fer Lajos a „Fürdő-vendéglő" mostani bérlője, meghosszabbította ez év végén lejáró szerződését a főkáptalannal. Jövő év első felében a vendéglő összes épü­letei s a gőzfürdő gyökeres restaurálás alá kerül. Az átépités költségei Pfalcz József helybeli neves építész tervei szerint 24,000 frtba kerülnek, mit a fő­káptalan visel. Schleiffer már megkötötte a káptalannal új szerződését, mely 1895 julius>töl kezdve 12 évre érvényes. Schleif­fer ez új szerződés szerint az eddigi bérösszegen kivül egyúttal negyedéven­ként az átépités amortizácionális költsé­geit is fizeti. — Munkatárs változás. Jambrik Ist­ván joghallgató, miután Thuránszky Lajos az „Esztergomi Lapoíc"nál az újdonság­rovat vezetését újólag elvállalta, kilépett laptársunk szerkesztőségéből. — Öngyilkos miniszteri titkár. Július 28-án hajnalban a pozsonyi rendőrkapi­tányság táviratban arról értesítetté a bu­dapesti főkapitányságot, hogy a pozsonyi ligerben Zsarnóczay László budapesti pénzügyigazgatósági segédtitkár pénte­ken este agyonlőtte magát s a nála volt irományokból az tünt ki, hogy Zsarnó­czay sikkasztó volt. A távirat vétel utan, a rendőrség bűnügyi osztálya azon­nal vizsgálatot indított s már tegnapeste ki­derült, hogy a Budapestvidéki pénzügyigaz­gdtoságnal az öngyilkos osztályában több ezer forint hiányzik, mely összeget va­lószínűleg Zsarnóczay sikkasztotta el. Sikkasztására csak most, néhány nap elótt, jöttek rá. A tokodi köszénbánya­részvénytársaság, mely a budapest-vidékí pénzügyigazgatoság kerületébe tartozik, e hónap elsején 76 forint és 18 krajczár bírságot volt köteles a pénzügyigazgató­ságnál lefizetni. A társaság Esztergomból ahol székhelye van, fel is küldötte egyik tisztviselőjét a fővárosba, hogy a bírsá­got a pénzügyigazgatóságnál fizesse le. A társaság tisztviselőjét Zsarnóczay se­gédtitkár fogadta s bár pénzkezeléssel nem volt megbízva, mégis ajánlkozott, hogy a pénzt átveszi s a pénztárosnak átszolgáltatja. A tisztviselő lé is fizette a bírságot, amelynek átvételéről Zsarnó­czay hivatalos nyugtát állított ki. Ezzel a társaság tisztviselője, mint aki ügyét elintézte, ismét visszatért Esztergomba. Zsarnóczay azonban az átvett pénzt nem adta át a pénztárnoknak, hanem a maga számára megtartotta. Zsarnóczay ezután pár nappal igazgatójától, Fináczytól négy heti szabadságot kért, mit rögtön mégis kapott, mire ö feleségével Pozsonyba utazott nagybátyja látogatására. Alig hogy elutazott, a pénzügy igazgatóság­nál rendes havi rovancsolásnál, kitűnt, hogy a tokodi társaság nem fizette le a bírságot. Felszólították tehát a társu­latot, mire az Zsarnóczay nyugtájával is­mét egy hivatalnokot küldött a fővárosba az ügy elintézése végett. Igy derült ki a sikkasztás, Le ipo 1 d a pénzügyigazga­tóság igazgató helyettese, erre a mult kedden táviratilag berendelte Zsarno­czayt a hivatalba, hogy a „szabálytalan­ság alól" tisztázza magát. Tegnapelőtt kellett volna jelentkezni hivatalában, de ö nem jött, hanem helyette megérkezett a fent emiitett távirat. Holttestét, mely egészen átázott volt az esőtől, Labuda János, a csavargőzös gépésze találta meg. Zsebében egy papírlap volt, melyen több társaság és magán egyén neve volt följegyezve, mind­egyiknév mellett k i s e b b-n a­gyobb összegek. Az öngyilkos a pénzügyigazgatóságnak egyik legszorgal­masabb és legtehetségesebb tagja volt, kire fényes jövő várt volna, ha nem téved a bűn lejtőjére. Az ebben az ügy­ben vezetett vizsgálat, melyet az igaz­gatóság a rendőrséggel egyetemben végez, idáig háromezer forintnyi sik­kasztást fedezett fel. — Ipari szakiskolák. A kereskedelem­ügyi miniszter ur megbízásából a győri kereskedelmi és iparkamara fölhívja az érdekeltek figyelmét az ipari szakoktatás kiváló fontosságára, a gyakorlati iparfej­lesztés és a gyermekek nevelése szem­pontjából, mivel a már eddig is tekin­télyes számban létesített ipari szakisko­lák, czéljuknak csak ugy fognak valóban megfelelhetni, ha egyrészt a szülök, más­részt az iparos közönség bizalma feléjük fordul, előbbiek az által, hogy gyerme­keiket küldik azokba, jó és szakképzett iparosokká való neveltetés végett, utóbbi az által, hogy ipari szakiskolát végzett ifjúságot alkalmazza üzletkörében és ez által egyrészt tért nyit a szakiskolákat végzett ifjúságnak ismeretei érvényesíté­sére, másrészt pedig hozzájárul egy va­lóban nemzeti iparos törzs megterem­téséhez. — Lóverseny Nyitrán. 1894. évi szep­tember hó 30-án d. u. 2 órakor. A ver­senyekben csak urlovasok lovagolhatnak. N y i t r a-m egyei hölgyek dija. Sikverseny. 500 korona és egy tisztelet­díj lovak számára, melyek 2000 koroná­nál nagyobb dijat még nem nyertek. Tá­volság 1500 mtr. Tét szeptember i-ig 10 frt, szept. 15-ig 15 frt, szept. 28-án déli 12-óráig 20 frt. Bánat a tét, verseny nap­ján kettőstét. Zoboridij. Gátver­seny. 500 korona és egy tiszteletdíj a nyerőnek, 200 korona a 2-iknak 3 éves és idősebb lovak számára, melyek 2000 koronánál nagyobb dijat még nem nyer­tek. Távolság 4000 mtr. Tét szept. r-ig 10 frt, szept. 15-ig 15 frt, szept. 28-án déli 12-óráig 20 frt. Bánat a tét, a verseny napján kettős tét. Felvidéki dij. Sikverseny. 300 korona és egy tiszte­lettdij a nyerőnek, 200 korona és egy tiszteletdíj a 2-ikriak 3 éves és idősebb lovak számára, melyek IO00 koronánál nagyobb dijat még nem nyertek. Távol­ság 1500 mtr. Tét szept. l-ig 5 frt, szept. 15-ig, 10 frt, szept. 28-án déli 12 óráig 15 frt. Bánat a tét, a verseny napján kettős tét. Nyitrai dij. Gátver­s e n y. 300 korona és egy tiszteletdíj a nyerőnek, 200 korona és egy tiszteletdíj a 2-iknak 3 éves és idősebb lovak c zá­mára, melyek 1000 koronánál nagyobb dijat nem nyertek. Távolság 3000 mtr. Tét szept. i-ig 5 frt, szept. 15-ig 10 frt, szept. 28-án déli 12 óráig 15 frt. Bánat a tét, a verseny napján kettős tét. — Halálozás. Özv. Fraenkel Mórné, dr. Faragó Gyula és József, továbbá özv. Tiefenthal Józsefné, Fraenkel József, özv. Kukuk Mihályné, özv. Neufeld Fülöpné, dr. Faragó Gyuléné szül. Fürst Vilma, Faragó Károly s a többi rokonság szo­morodott szívvel jelentik férjének, illetve apjuknak, fivérüknek, apósának, nagyap­jának és hű rokonuknak Fraenkel Mórnak f. hó 30-án, hosszas szenvedés után, életének 66-ik-, boldog házasságá­nak 36-ik évében történt elhunytát. A boldogult hült teteme f. hó 31-én d. u. 3 órakor lakásáról az izr. sírkertbe örök

Next

/
Thumbnails
Contents