Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-21 / 6.szám

az országban lévő gazdasági egyesületek, melyeknek tagjai 7 frton alig tudják búzájukat eladni, és gondolkodóba esnek, hogy mi az oka, hogy a rozs 5V2 írtért sem értékesíthető, mikor a zab 7 frt 25 krért is keresett czikk, — nagyon különösnek tartom, hogy nem veszik észre, hogy hisz maguk a hibásak, mert nem annak a földnek a termését fogyasztják, melyet ők mivelnek, hanem román búzából készült olcsó és rosz barna lisztet fogyasztanak, melynél még az 5% forintos rozsból őrölt liszt is többe kerül. Az exportra dolgozó malmok, a vámmentesség révén 5 és fél írtnál is olcsóbb áron tudják beszerezni az import búzát, holott a kereskedelmi miniszter ur nyilatkozata szerint, a külföldi piaczokon a magyar buza, kitűnő kvalitásánál fogva, csak fél forinttal áll magasabban, mmt akár az amerikai, akár a romániai buza ; ezzel szemben itthon két forint köztük az árkülömbözet. Hol itt az arány ? Csodálatos, hogy a hazai molnárok, kiknek létérdeke, a fölsorolt visszaélésekből kitetszőleg, alapjában m&<t van támadva, nem tömörülnek és mondhatnám, hallgatagon tűrik a kormány által való tönkretevésöket. Példát vehetnének az osztrák molnároktól, pedig azok sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mégis országos szövetkezetté tömörülve, már ez ellen erélyesen tiltakoznak. Pozsgay Miklós, molnár. lövőnk. Boldogok a kik hisznek, Mert övék a mennyek országa. (G. F.) Szerte szét nagy az öröm, mely e lap hasábjain is többször kifejezést talált, hogy kapunk állandó hidat, közvetlen összeköttetést a fővárossal, söt már a városok egyesítésének is megvirradt. Megszűnik minden baj, minden mizéria, gyöngyéletet élünk és nem lesz boldogabb város, mint Esztergom törvényhatósági joggal felruházott szab. kir. város. Az állandó hid összeköt bennünket a túlsó oldallal. Ez által megnyerjük azt, a mit nélkülözünk; kapunk vidéket, a melynek népe csak úgy özönlik hozzánk. tek. Szive sebesebben vert, agyában titkos és édes gondolatok hullámzottak, arczát pedig elöntötte az epedő szerelem sápadtsága, az a „legérdekesebb szín", mely a hajlékony nöi szivet rabbá szokta ejteni. És aki történetemet ilyen válságos fordulat elé viszi, az Mártha, a ház tündére. Gyors rohammal vette be a nevelő, szivét aki pedig erről semmit s.m tudott és még akkor a Szoczialismus Veszedelmén elmélkedett. Szép nyári alkonyat volt. A tájat szelid szellő bodrozta. A kert illatát az erdöszélre hajtotta, ahol összeolvadt vad, természetes nyirkos erdöillattal. Sándor talán éppen ö rá gondolt. Mártha közeledett. Egyenesen a dolognak vágott. — Tudja miről gondolkozom? Sándor a filozopterek hagyományos ügyetlenségével szeretett volna e perczben — melyet különben óhajtva lesett, — elsülyedni. — Miről? — Hogy mi a szerelem? Magyarázza meg nekem tanár úr szabatosan, hogy mi ez ? A helyzet Sándort poétává avatta, körültekintett. Az erdő szélén lörinczlepék keringtek. — Nézze Mártha 1 Ezek magyaráznak. Lepkeúrfi és lepkekisasszo ny. Menynyi gyöngédség, milyen olvadás. Ugy-e látja? Most csókolódznak. Kíváncsi a Kereskedelmünk, iparunk felvirágzik, csak győzzük zsebre rakni azt a sok pénzt, a mi ennek révén majd hozzánk folyik és vigan fogyaszthatjuk a jó sört, a mit az itt felállított gyárban gyártanak. Közvetlen összeköttetésünk a fővárossal sem nyújt majd csekélyebb előnyt. A főváros milliomosai megtudva, hogy mily gyönyörű a vidékünk, mily nagyszerű, nyaralók építésére alkalmas, olcsó telkeink vannak, csak úgy rajzanak hozzánk és nemcsak hogy a puszta szőlöterületek jó pénzen lesznek értékesíthetők, nemcsak, hogy az építkezések révén számosan keresethez jutnak, hanem még pénzüket is itt fogják elkölteni a fővárosi pénzemberek. A mi pedig a városrészek egyesítését illeti, ez meg egyenest hozza a törvényhatósági joggal való felruházást, törvényszéket és a közrend és közbiztonság oly javulására vezet, hogy idegenből jönnek majd hozzánk megtanulni, mi az a m. kir. rönd. A kik a fentemiitett alkotásokhoz ily vérmes reményeket fűznek, azok mindenek élőit megfeledkeznek arról, hogy a remény nagyon megbízhatatlan fizető. Épen mikor legmegbízhatóbbnak, legfizetőképesebbnek tartjuk, akkor mond hirtelen csődöt s örvenc ünk, ha nagy keservesen csekély százalékát megkapjuk annak, a mit vártunk. A kik az állandó hidtól, a Budapesttel való közvetlen összeköttetéstől és a városok, illetve községek egyesítésétől azt várják, hogy ezekkel uno ictu minden bajunk megszűnik ás minden hiba orvoslásra talál, a kik ast várják, hogy ezek által gazdasági életünk virágzásnak indul és vagyoni viszonyainkban kedvező fordulat áll be: azok nagy tévedésben leiedzenek, mert ezen alkotásokat kész tényeknek, közvetlen okoknak tekintik, a melyek okozata és közvetlen következménye volna a reménylett kedvező változás. Pedig ezen alkotások csak eszközök, a melyekkel, amelyek kellő időben való czélszerü kihasználási val a reménylett kedvező változásokat előidézhetjük s hasz nunkra fordíthatjuk, de m iguktól nem fog nak azok megjönni soha. Első sorban lajtunk áll tehát, hogj vérmes reményeinkben re csalatkozzunk és ezekből annyi megy mijd teljesedésbe, a mennyire iparkodunk a kedvező alkaí mat idejekorán hasznunkia fordítani. Az állandó hid, min

1

: állandó össze köttetés csak akkor fog kereskedelmünk és iparunk emelésére szolgálni, ha kereskedőink, iparosaink kellő időben egyengetik útjal-módjat a vevő közönség ide szoktatásának s megkötésének; másként ez reánk mi előnnyel sem fog jární és épen úgy elvonják tőlük azt a közönséget, mint elvonta tőlük az ezen oldalon fekvő vidék forgalmának jórészét Tata mezőváros. Hogy mik kereskedelmünk és iparunk fejlődésének nagy akadályai, vagy legalább mit vélünk annak, azt már elmondottuk e helyütt máskor s hogy mit kelljen a forgalom emelése és idekötése érdekében tenni, azt kereskedőink, mint szakemberek mindenesetre fogják tudni. A fővárossal való közvetlen Összeköttetéshezhez fűzött remények megvalósulásának első és fő feltétele a kedvező menetrend, a melynek megállapításánál az illetékes köröknek minden befolyásukat latba kell vetni, hogy ez reánk nézve kedvezőleg állapittassék meg. Ki kell szemelni s jó eleve ismertetni azon helyeket, a melyek nyaralók építésére alkalmasak s vagyonos polgárainknak még az összeköttetés helyreállítása előtt kellene egy-két nyaralót emelni, hogy az itt nyaralni óhajtók bérelhessenek nyaralót s a ki ilyet emelni akar, lássa, hogy az hogy fest? Nem lényegtelen dolog az utak megjavítása, hogy a város minden időjárás mellett s könnyen hozzáférhető legyen. S ha azt óhajtjuk, hogy az idegenek városunk közelében tartózkodhassanak s cz előnyünkre, is váljék, akkor a nyaralókra alkalmas helyek felé fekvő városrészeket is czivilizálnunk kell egy kissé, mert az éj beálltával arra járni a jelen viszonyok között, az utczák jelenlegi állapota s a mostani világítás mellett valóságos merénylet Egy kis jóakarat, a mindenben mutatkozó visszavonás megszüntetése mellett sokat lehetne e téren tenni, különösen ha a pillanatnyi magánérdeknek a közjó szempontjából való mellőzésétől nem fáznának annyira. - Már a fővárossal való közvetlen Összeköttetés előnyeinek kihasználhatása utal bennünket a közrend megszilárdítására, a melyet azonban hozzájárulásunk és közreműködésünk nélkül a városrészek egyesítésétől hiába várunk s hiába várjuk azt az egyesítés folytán létesítendő nagyobbszabásu intézkedésektől, a mig még a legcsekélyebb intézkedésnek határozott és pontos keresztülvitelét nem követeljük s annak meg, vagy meg nem történtét ellen nem őrizzük. Nem az a fő hiba, hogy hatóságaink nem intézkednek, hanem az, hogy — ami elismerjük a csekély személyzet mellett nagy nehézséggel jár — a határozatok és rendelkezések pontos teljesítéséről meg nem győződik, mert egy kellőleg végre nem hajtott intézkedés hátrányosabb, mint az intézkedés teljes hiánya, mivel a hatósági intézkedések iránti tiszteletlenség és engedetlenségre vezet. Hogy ez nem puszta légből kapott állítás, ennek igazolására felhozhatjuk a következő példát. X. háziúr Y. ellenzézésére eitiltatott attól, hogy házát náddal, zsúppal, befedje. X. boszúból panaszt emelt, amelynek következménye egy szakértői szemle lett és ennek alapján Y. tűzfal emelésére, X. pedig nyereg készítésére utasíttatott és pedig tüzrendészeti, illetve tűzbiztonsági szempontból. Y. pontosan eleget tett a határozatnak, X. engedett belőle keveset s tűzálló anyag helyett fazsindelyt használt. Mikor ez sikerült neki, a hatóság félrevezetésével javítás czimén egész háza fedelét befedte náddal, zsúppal s mire Y. panaszára hatósági intézkedés történhetett, a munka már készen volt. Hogy a hatóság mit fog ezen ténynyel szemben tűzbiztonsági szempontból tenni, azt nem tudjuk. Ezen csekélynek látszó eset is igazolja fenti állításunkat, hogy a hatósági rendelkezéstől való eltérés csak ujabb törvénytelenségre vezet s a közrend megszilárdítását lehetetlenné teszi. Ne áltassuk tehát magunkat hiú reményekkel, ne engedjünk helyet a zavartalan örömnek, hanem idejekorán gondoskodjunk az utak és módokról, a melyekkel a létesítendő alkotásokat, mint eszközöket saját czéljainkra fordíthatjuk, a reményeket megvalósíthatjuk, mert ha pusztán azok létesítésétől lessük várakozásaink teljesülését, akkor az állandó hid, a közvetlen összeköttetés, a városok egyesítése csak erre lesz jó, hogy néhány reménynyel szegényebbek és néhány csalódással gazdagabbak legyünk. HÍREK. Esztergom, január 20. T. előfizetőinket, különösen a vidékieket kérjük, hogy hátralékaikat és a jelen évre szóló előfizetéseiket beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap expediálásában fenakadás történjék. Az Esztergom és Vidéke 1893. okt. — deczemberi egy negyedévi előfizetési ára volt: 2 frt. 1994 jan. l-től kezdve az előfizetési összeget leszállítottuk, amennyiben egész évre ... 6 frt fél évre ..... 3 frt negyed évre . . I frt 50 kr. egy hóra ....... 50 kr. az „Esztergom és Vidéke" előfizetési dija. Egyes példányok 7 krért a kiadóhivatalban (Dunautcza 52.), Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle trafiküzletekben (Víziváros) kaphatók. Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek ingyen és bérmentve küldünk. — Majer István emléke. Meszéna Jáncs a városi kisdedóvó alelnöke a legutóbb tartott elnökválasztó gyűlésen igen szép beszédben méltatta az elhunyt István bácsi, a kisdedóvó volt elnökének érdemeit. A beszéd érdekesebb részeit itt közöljük: „A boldogult nemcsak mint ember a szenvedő emberiség iránt melegen érző szívvel viseltetett, hanem e mellett buzgó pap, igazi jó pásztor, egyszersmind hazaját hőn szerető, tiszta keblű hazafi volt. Ezen magasztos tulajdonok mellett intézetünknek is kiváló jótevője vala, és a kisdedóvó czéljaira jelentékenyebb összeget adományozott. Ezen, valamint a jótékonyság több más jelentékeny adatainak szemügyre vétele nélkül lehetetlen volna megfejteni azon szerencsés eredményt, mely szerint akkor, midőn ö a kisdedóvóda vezetésését 1867-ik évben magára vállalá, nemcsak az intézeti épületben százakra söt nagyobb öszszegekre terjedő fogyatkozás vala tapasztalható, de azonfelül a pénztárt is több rendbeli adósság terhelé. Évek folyamata alatt azonban az ő szerencsés vezetése, buzgó törekvése folytán minden épületi hiány tényleg és teljesen elenyészve, valamint a tartozások is tényleg és végkép törlesztve lőnek. Majer Istvánnak lekötelező személyes tulajdonait az egyesület hálás közönsége kellőleg méltányolni és öt maradandó emlékkel kitüntetni óhajtván, élethű arczképét hazánk egyik elsőrendű akadémikus festője Molnár János úr által elkészíttetvén, azt az óvoda dísztermében 1885-ik év június hó 15-én ünnepélyesen leleplezteté. Minthogy pedig a boldogult főpap — bátor Mocsonokon születve — édes anyjának Tillöiann Antóniának, valamint édes atyjának Majer Mihálynak, ki Szentléleken fökáptaiani erdész volt, elhunyta után a jó rokonok által mint kisded Esztergomba hozatva és itt a helybeli elemi, valamint gymnaziumi iskolákban neveltetve, a fiatalkori boldog emlékek annyira maradandó nyomot hagytak lelkében, hogy a város anyagi felvirágzása iránt oly meleg érdeklődéssel viseltetett, hogy^ nem keletkezett társadalmi, vagy közművelődési mozgalom, melynek tekintélyét személyes hozzájárulásával nem növelte, sem pedig polgári vállalat, melynek gyaramagyarázatra? Szó ezt el nem mondhatja. De egy csók — az igen. A világ azonban csa í nem fordul ki sarkaiból két egymást megértő szívért, különösen ha az egyik gentry-lány, a másik reménybeli segédtanárjelölt. Most is az történt, a mi ilyen esetekben történni szokott. Márthat eljegyezte egy viharos életet élt báró, aci a házassággal akarta biztosítani, hogy tovább is kifogástalanul tagja lehess ;n a mágnáskaszinónak. A segédtanár ? Ugyan istenem l K í vetne ügyet ezekre a romantikus nevelöcskékre ? Egy szép napon csak elment fürdeni és nem jött haza többé. Midőn a Csikós Sándor örökségét leltározták, ráakadtak a Szoczialismus Veszedelmére. Az egész sajtó azt tiirdette, hogy ez a lángelme elvei ér j: halt meg. Voltaképpen pedig nem azért. Sándor halálával megoldotta azt a kérdést, a mit lőrinczlepék sem magyaráztak, hogy mi a szerelem? Holdvilágos estéken egy hamar őszülő szép asszony sétálgatva a platánok alatt többször ismétli nagy lenondással: — Az igaz szerelem szerelméért meg is tud halni. Vorner László.