Esztergom és Vidéke, 1894
1894-06-24 / 50.szám
Ezen időben csak ugy nyüzsgött a helyiség a pezsgő élettől s a tagok mindegyike megtalálhatta azt, a mit ott keresett: a vidám, kedélyes szórakozást. Nem volt ekkor szükség sem Kovács-patakra, sem primás-szigetre, vagy minta vezetőség előszeretettel nevezni szokta: városligetre, sem egyéb távoli mulató-helyekre, itt jól érezte magát mindenki, akár egyedül, akár pedig családjával kereste fel az egylet helyiségeit. Volt táncz, zene, tekézés, czéllövészet s a polgárok nemes versenyre keltek egymással, a különféle testedző és e mellett kellemesen szórakoztató mulatságokban. Mindez elmúlt, és pedig akként, hogy a régi lövöldének még csak az árnyékát sem vagyunk képesek a mostaniban felfedezni. Ha néha-néha felkeressük ezen külömben kies fekvésű, egészséges levegőjű s a kisebb kirándulásokra teljesen alkalmas lövöldéi helyiséget, elmerengünk a multak letűnt dicsősége felett s szomorúan konstatáljuk, hogy ott többé nem a régi vidám jókedv s nem is a társulási szellem uralkodik, hanem a búskomorság és a részvétlenség ütötte fel szomorú tanyáját, mig a régi vidámság és élénk pezsgő élet ugy eltűntek, mintha többé soha nem akarnának visszatérni. Iíyen a mi egykori szép lövöldénk ma, s ennek tulajdonitható, hogy az idén még a szokásos tavaszi megnyitó ünnepélyét sem tarthatta meg mindez ideig; holott a fősaisonnak már körülbelül fele ideje lejárófélben van. De igy vagyunk á, másik polgári egyesülettel a „Tarkasággal" is a mely egy időben éveken át, annyira át volt hatva a társulási szellemtől és oly szép egyetértés és Összetartás uralkodott kebelében, hogy még a képviselőválasztásokra is képes volt döntő befolyást gyakorolni. Ezen szép polgári egyesület is, a mely a polgárok szine-javából alakult és a mely évek hosszú sorát át a legszebb egyetértésben fenntartotta magát, ma már a széthúzás és visszásukat s lábainál lát, tisztán lát egy hosszú csomagot, melynek végéből két élesre köszörült kard hegye látszik. Megborzadt egész testeben. Aztán látta, hogy kijött a férje, felült a kocsira az orvos mellé s eltűnt a szép halvány asszony szemei elöl orvos, férj — csak a két kardhegy maradt ott a szivében. Mi fog történni ? Gondol valamit, a mint öltözni kezd és sok habozás után olyanra szánja el magát, a mit eddig meg nem tett, átmegy férje lakosztályába. Üzi, hajtja valamire szive, az a két kardhegytől sebzett sziv. Félve lépi át a küszöböt, megáll az antik iruasztal eJött, mely felett a mim megpillantja saját maga olajfestményü arczképét, a két kardhegy még mélyebben fúródik szivébe. — Mikor tették azt a képet oda ? Az asztalon megpillantja férje arczképét is. Nézi, nézi hosszan nézi, mily szép, mily deli, homloka magas, arcza szabáyos, nemes szemei mély tüzüek. Mentül tovább nézi, annál szebbnek látja . . . Az íróasztalon levelek hevernek, egynek czime feltűnik neki: Galay Jenönének szól s a czim alatt ez áll: „ha elesem, felbontandó." „Ha elesem." Valami átnyillal a nő agyán e szavak olvasásakor, a levél neki szól, meg kell tudnia mi van benne, mért ne bontana fel ? — felbontja. Olvassál, olvassa a mi következik : Asszonyom t (Mi az ? e hideg megszólítás fáj, ugy érzi.) Volt ember, a ki rágalmazni merte fülem hallatára. A férfi minden nőt, de főleg azt, ki nevét viseli, védeni tartozik s lemosni ha keli vérrel a sértést, vonás folytán csak tengődik s ép úgy, mint a lövész-egylet, életképességre vergődni nem tud. Miután ez az állapot előbb-utóbb ezen derék egyletek végkimerülését s ennek folytán csendes feloszlásukat fogja maga után vonni, nehogy ezen szomorú eset bármelyiket is érhesse, első sorban e két derék polgári egylet vezetőségét illeti a kezdeményezési jog, sőt terheli a kötelesség, hogy a vezetésük alatt álló egyleteknek a mostani kinos és válságos helyzetükből leendő kiszabadítása s az életképesség útjára való terelése czéljából megfelelő intézkedéseket tegyenek, mig a tagoknak egyenként és összevéve feladata lesz, a vezetőséget ebbeli nemes törekvéseiben hathatós erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. E tekintetben eszmével is szolgálunk, a mely a kibontakozásra alkalmas eszközül kínálkozik. Miután a lövész-egylet tagjai jórészben tarkasági tagok is, miután mind a két egyesület demokratikus alapokra van fektetve és miután mind a kettőnek egyedüli czélja a polgároknak gyúpontul szolgálni és a társulási szellem ápolása mellett, kellemes szórakozást nyújtani: szerény nézetünk az volna, hogy ezen czél sokkal könnyebben lenne a fennforgó viszonyok közt elérhető, hogyha a két egyesület egy közös czim p. o. „polgári társas kör és lövész-egyesület" helyes, teljesen megfelelő s a két egyesület eddigi czélját és polgári jellegét mindenekben kifejező s e mellett a modern kívánalmaknak is egészen megfelelő czim alatt egyesülne. Az egyesülés nézetünk szerint éppen nem járna semmi nehézséggel; mert az eszme már megpendítetvén, mindenütt élénk viszhangra talált; azért óhajtandó volna, hogy ennek megvalósítása czéljából a két egylet választmánya ezen kérdés felett tanácskoznék, s megállapodásra jutván, kebeléből öt-öt tagu bizottságot küldene ki, a mely bizottságok Frey Ferencz országgyűlési képviselő, főlövészmester elnöklete alatt összeülvén, együttes tanácskozmányban a Intézkedtem törvényes uton, bogy minden vagyonom halálom esetén az öné legyen. S most még valamit, a mit nem volt szabad meghallania az élőtől, tudja meg a halottól: attól a percztöl mikor ápolni kezdtelek : szeretlek ! szeretlek 1 Jenő. Szeretlek!? . . . ö a nemes, az igazi férfi mondja ezt 1 Boldogság és fájdalom, remény és kétség marczangolják a halvány nő szivét, melyben az a két kardhegy még mélyebb sebet vag mostan. IV. Még ott áll ugyanazon a helyen, ki tudja mióta, midőn lépteket hall kívülről. Futni szeretne, nem tud, nyilik az ajtó, negy ember hoz egy ötödiket. A mint leteszik, mit törődik ö az emberekkel, reá borul arra az élettelen alakra, csókolja, csókolja, sikoltva kiáltja: - Ej ! élj I A sebesült felnéz, boldog mosoly látszik az ajkán, aiig hallhatóan mondja: — Szeretlek l A szegény szép asszony egész valóját átjárja egy boldogító, soha nem érzett érzet . . . A sebesült szobájában félhomály dereng. Az öreg háziorvos ott ül betege agyánál, a szép fiatal asszony aggódva lesi az orvos minden szempillantását, ma van a válság napja. — Orvos ur remélhetünk ? A veszély elmúlt, ö élni fog. Blanka arcza átszellemült, megfogja a férje kezét, csókolja, csókolja s ugy suttogja neki: — Szeretlek 1 Kovássy Elemér. részleteket és az egyesülés feltételeit megbeszélnék s megállapítanák. A további eszmék a közös tanácskozás folyamán folytatandó eszmecsere alkalmával, Önként fognának felszínre kerülni s megbeszélés tárgyául szolgálni, azért ezúttal még csak annyit jegyzünk meg, hogy a Tarkaság mostani helyiségei az uj czim felvétele s a réginek elhagyása után szükségessé válandó átalakításokon fognának keresztül vitetni s a felmerülendő jogos igényeknek megfelelően berendeztetni. Ha a reménylett egyesülés ily módon keresztülvihető lesz, akkor Esztergom város és a mellékvárosok polgárainak társas életében egy uj korszak fog kezdődni; mert az egyesülés erőt ad, s egyesült erővel igen sokszor nagy dolgokat lehet művelni, azért kívánatosnak tartjuk, hogy a felvetett eszme minél szélesebb körben felkaroltassék s a lehető legrövidebb idő alatt a két egylet egyesítésével győzelemre vezéreltessék. A primási birtokok bérlete. Esztergom, jun. 23. Nem lesz érdektelen, ha a primási birtokok bérbeadása alkalmából felhozott pro és contra argumentumok közül a valótlan és téves adatolhat kissé rektifikáljuk és a legilletékesebb helyről vett helyes adatokkal több oldalról megvilágítjuk a kérdést. A kik ellenzik a birtokok bérbeadását, azok számadatokkal igyekeznek nézetüknek és óhajuknak érvényt szerezni, csakhogy számadataik vagy rendkívül hibásak, vagy pedig rosszakaraton alapulók. Igy pld. egyértelmüleg azt állítják, hogy a fundus instruktus vételára 70,000 frt, pedig épen a tízszerese vagyis 700.000 frt, tehát daczára annak, hogy marsokkal fogyatékosabb és hiányosabb a fundus instruktus, mégis épen annyi, mint a mennyiért a Simor-örökösöktöl lett megváltva. Egy másik szempontjuk az ellenzőknek az, hogy 94000 hold földre kevés az évi 360000 frtnyi bérösszeg. Ez így igaz is lenne, ha tényleg 94000 hold földet vehetnénk alapul, nem pedig 54000 holdat, mivel 4000 hold részben már bérbe van adva, részben házi kezelésben maradt, 6000 holdat kitesznek a dunai nádasok, 30000 holdat foglalnak el pedig az erdők, melyek ki sincsenek adva bérbe, egyedül e 25000 frtnyi értéket reprezentáló évi turnus lett számításba .véve. Ezek az adatok világosan bizonyítják, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet 94000 holdat fölvenni. — Másrészről meg nem szabad bérösszegnek vennünk 360000 frtnyi bért, mivel hozzá kell számitanunk az igen nagy összeget reprezentáló, naturaliákban való szolgálgalmányokat, úgy szintén hozzá kell számitanunk az adók és illetékek összegét is. Pontos számitások mutatják ki, hogy az összes bér 520,000 frtot tesz ki, vagyis holdanként 10 frtot. Aki tudja, hogy a herczegprimási uradalmak eddig átlag 150000 frtot hoztak évenként, s aki tudja továbbá, hogy a jelenlegi primás még ebből a 150000 frtból 90000 frtot kénytelen elfizetni azon kölcsönzött töke kamatai fejében, melyet kényszerítve volt annak idején a gazdaság átvételéhez felvenni, az csak természetesnek találhatja, hogy a primás elfogadta azt az ajánlatot, mely m é g a fölvett kölcsönnek terhét is levette vállairól. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy a bérlő csak ígérgeti a farm-rendszer behozatalát — mert hisz ilyeneket is olvastunk, — arrr. vonatkozólag megmondhatjuk, hogy a szerződésben a bérlőnek egyenesen kötelességévé tétetik a farm-systema bevezetése ; ehhez járul még, hogy az albérletek megkötéséhez feltétlen ki van kötve a kormány és a primás hozzájárulása. Valamint kikötetett az is, hogy első sorban a primacziális gazdatisztek jussanakbérlet e k h e z, kik a fundus instruktus lassanként! törlesztése mellett kedvező viszonyok között gazdálkodhatnak. Mindenesetre azok, a kik dolgozni szeretnek és akarnak, örömmel fogadják ezt a modus vivendit, mivel sokkal függetlenebb létet és jobb anyagi egzisztencziát biztosit, mint a ré^i állapot. És valóban bátran mondhatjuk, hogy messzebb menő és elönyösebb intézkedéseket alig tehetett volna valaki a primacziális gazdatisztek érdekében, mint Battyányi Géza gróf. HIRE K. Esztergom, jun. 23. — Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" felkéri ezennel mindazon urakat, kiknél a társulat részéről számozott aláírási ivek vannak, szíveskedjenek azokat f. hó 27-ig bezárólag Récsey Viktor fögymnas. tanárhoz beküldeni, hogy az alakuló közgyűlést minél előbb meg lehessen tartani. — A vízivárosi zárda vizsgái. Az érseki felsőbb nönevelö-intézet belnovendékeinek záró vizsgálatát ma délelőtt tartották meg az intézet nagytermében nagyszámú közönség előtt. Az ügyesen Összeállított műsor zongoradarabokból, szavalmányokból, énekből állott. Hétfőn, 25-én lesz a polgári iskola ünnepélyes záróvizsgálata, melyre a szülőket és tanügybarátokat szívesen látja az igazgatóság. Az intézet Tedeumát 29-én reggel 9-kor tartja. — Esküvő. Gerlóczy Gyula pénzügyminiszteri fogalmazó, Gerlóczy fővárosi polgármesternek fia, ma, 23-án esküdött Svacholay Márta kisasszonnyal, az angol kisasszonyok káposztasmegyeri kápolnájában. — Tízéves találkozó. Egy leánynevelő intézet bajos, kedves növendékei az utolsó évzáró vizsga után, midőn könnyek között búcsúztak el, megbeszélték, hogy tiz év után találkozni fognak. A ki bármely okol nem jöhet el, az köteles legalább in effigie megjelenni. A tízéves forduló a napokban volt. Az egyik hölgy, a ki a bájos kurtaruhás szövetségesek között akkor vezérlő szerepet vitt, a következő meghívót küldte szét barátnőinek: Emlékeztető. Tiz esztendő röpke pillanat a világtörténelemben, de egy leány életében, fájdalom, egész világtörténelem. Emlékezzél rá kedves Irmám, Piroskám , . . stb., tiz esztendő előtt megfogadtad barátnőidnek, hogy 1894. június 15-én megjelensz a . , . . nevelőintézetben, elhozod magaddal férjedet, esetleg apróságaidat is. A viszontlátás reményében . . . ölel hü barátnőd Gizella. Ez a levélke huszonöt példányban repült szét az ország minden részébe s a találkozás napján a találkozás helyére megérkezett egy barátnőn kivül hoszonnégy mentegető levél és telegramm. Kitűnt ebből az a boldog valóság, hogy a huszonöt egykori iskolotárs közül huszonegy férjhez ment, egy beváltotta a minden leány megszokott fenyegetését, és zárdába ment, négy pedig szilárdul eltökélte, hogy sohasem megy férjhez, A férjhezment iskolatársnők közül néhányan távolmaradásukat a tnigrainnal, ezen immár a nőknél többé nem szokatlan betegséggel mentegették, egyik pedig maga helyett a következő telegrammot küldte: „Duczimnak „foga jön", szellemileg köztetek vagyok férjemmel és három kis drágaságommal együtt. Különben boldog vagyok. Ágnes." Három barátnőt váratlan esemény marasztott otthon, kettő pedig homályos levélben mentegetőzött, azt irták, csak költöző madár ne lenne a világon. Egynek elmaradását pedig, éppen Gizelláét, a ki a nevezetes találkozásra folszólitotta a volt barátnőit, maga a férj jelentette következő lakonikus levélben: „Nőmet ne várják — megszökött." — Klapka-siremlék. A komáromi hős síremlékének bizottsága Róna Józsefet