Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-24 / 50.szám

Ezen időben csak ugy nyüzs­gött a helyiség a pezsgő élettől s a tagok mindegyike megtalálhatta azt, a mit ott keresett: a vidám, kedé­lyes szórakozást. Nem volt ekkor szükség sem Kovács-patakra, sem primás-szigetre, vagy minta vezetőség előszeretettel ne­vezni szokta: városligetre, sem egyéb távoli mulató-helyekre, itt jól érezte magát mindenki, akár egyedül, akár pedig családjával kereste fel az egy­let helyiségeit. Volt táncz, zene, tekézés, czél­lövészet s a polgárok nemes ver­senyre keltek egymással, a különféle testedző és e mellett kellemesen szó­rakoztató mulatságokban. Mindez elmúlt, és pedig akként, hogy a régi lövöldének még csak az árnyékát sem vagyunk képesek a mostaniban felfedezni. Ha néha-néha felkeressük ezen külömben kies fekvésű, egészséges levegőjű s a kisebb kirándulásokra teljesen alkalmas lövöldéi helyiséget, elmerengünk a multak letűnt dicső­sége felett s szomorúan konstatáljuk, hogy ott többé nem a régi vidám jókedv s nem is a társulási szellem uralkodik, hanem a búskomorság és a részvétlenség ütötte fel szomorú tanyáját, mig a régi vidámság és élénk pezsgő élet ugy eltűntek, mintha többé soha nem akarnának vissza­térni. Iíyen a mi egykori szép lövöl­dénk ma, s ennek tulajdonitható, hogy az idén még a szokásos tava­szi megnyitó ünnepélyét sem tart­hatta meg mindez ideig; holott a fő­saisonnak már körülbelül fele ideje lejárófélben van. De igy vagyunk á, másik pol­gári egyesülettel a „Tarkasággal" is a mely egy időben éveken át, annyira át volt hatva a társulási szellemtől és oly szép egyetértés és Összetartás uralkodott kebelében, hogy még a képviselőválasztásokra is képes volt döntő befolyást gyakorolni. Ezen szép polgári egyesület is, a mely a polgárok szine-javából ala­kult és a mely évek hosszú sorát át a legszebb egyetértésben fenntartotta magát, ma már a széthúzás és visszá­sukat s lábainál lát, tisztán lát egy hosszú csomagot, melynek végéből két élesre köszörült kard hegye látszik. Megborzadt egész testeben. Aztán látta, hogy kijött a férje, felült a kocsira az orvos mellé s eltűnt a szép halvány asszony szemei elöl orvos, férj — csak a két kardhegy maradt ott a szivében. Mi fog történni ? Gondol valamit, a mint öltözni kezd és sok habozás után olyanra szánja el magát, a mit eddig meg nem tett, átmegy férje lakosztályába. Üzi, hajtja valamire szive, az a két kardhegytől sebzett sziv. Félve lépi át a küszöböt, megáll az antik iruasztal eJött, mely felett a mim megpillantja saját maga olajfestményü arczképét, a két kardhegy még mélyebben fúródik szivébe. — Mikor tették azt a képet oda ? Az asztalon megpillantja férje arcz­képét is. Nézi, nézi hosszan nézi, mily szép, mily deli, homloka magas, arcza szabáyos, nemes szemei mély tüzüek. Mentül tovább nézi, annál szebbnek látja . . . Az íróasztalon levelek hevernek, egynek czime feltűnik neki: Galay Jenö­nének szól s a czim alatt ez áll: „ha elesem, felbontandó." „Ha elesem." Valami átnyillal a nő agyán e szavak olvasásakor, a levél neki szól, meg kell tudnia mi van benne, mért ne bontana fel ? — felbontja. Olvassál, olvassa a mi következik : Asszonyom t (Mi az ? e hideg megszólítás fáj, ugy érzi.) Volt ember, a ki rágalmazni merte fülem hal­latára. A férfi minden nőt, de főleg azt, ki nevét viseli, védeni tartozik s lemosni ha keli vérrel a sértést, vonás folytán csak tengődik s ép úgy, mint a lövész-egylet, életképességre vergődni nem tud. Miután ez az állapot előbb-utóbb ezen derék egyletek végkimerülését s ennek folytán csendes feloszlásukat fogja maga után vonni, nehogy ezen szomorú eset bármelyiket is érhesse, első sorban e két derék polgári egy­let vezetőségét illeti a kezdeménye­zési jog, sőt terheli a kötelesség, hogy a vezetésük alatt álló egyletek­nek a mostani kinos és válságos helyzetükből leendő kiszabadítása s az életképesség útjára való terelése czéljából megfelelő intézkedéseket te­gyenek, mig a tagoknak egyenként és összevéve feladata lesz, a vezető­séget ebbeli nemes törekvéseiben hathatós erkölcsi és anyagi támoga­tásban részesíteni. E tekintetben eszmével is szol­gálunk, a mely a kibontakozásra al­kalmas eszközül kínálkozik. Miután a lövész-egylet tagjai jórészben tarkasági tagok is, miután mind a két egyesület demokratikus alapokra van fektetve és miután mind a kettőnek egyedüli czélja a polgároknak gyúpontul szolgálni és a társulási szellem ápolása mellett, kel­lemes szórakozást nyújtani: szerény nézetünk az volna, hogy ezen czél sokkal könnyebben lenne a fennforgó viszonyok közt elérhető, hogyha a két egyesület egy közös czim p. o. „polgári társas kör és lövész-egye­sület" helyes, teljesen megfelelő s a két egyesület eddigi czélját és pol­gári jellegét mindenekben kifejező s e mellett a modern kívánalmaknak is egészen megfelelő czim alatt egye­sülne. Az egyesülés nézetünk szerint éppen nem járna semmi nehézséggel; mert az eszme már megpendítetvén, mindenütt élénk viszhangra talált; azért óhajtandó volna, hogy ennek megvalósítása czéljából a két egylet választmánya ezen kérdés felett ta­nácskoznék, s megállapodásra jutván, kebeléből öt-öt tagu bizottságot kül­dene ki, a mely bizottságok Frey Ferencz országgyűlési képviselő, fő­lövészmester elnöklete alatt össze­ülvén, együttes tanácskozmányban a Intézkedtem törvényes uton, bogy minden vagyonom halálom esetén az öné legyen. S most még valamit, a mit nem volt szabad meghallania az élőtől, tudja meg a halottól: attól a percztöl mikor ápolni kezdtelek : szeretlek ! szeretlek 1 Jenő. Szeretlek!? . . . ö a nemes, az igazi férfi mondja ezt 1 Boldogság és fájdalom, remény és kétség marczangolják a hal­vány nő szivét, melyben az a két kardhegy még mélyebb sebet vag mostan. IV. Még ott áll ugyanazon a helyen, ki tudja mióta, midőn lépteket hall kívülről. Futni szeretne, nem tud, nyilik az ajtó, negy ember hoz egy ötödiket. A mint leteszik, mit törődik ö az emberekkel, reá borul arra az élettelen alakra, csó­kolja, csókolja, sikoltva kiáltja: - Ej ! élj I A sebesült felnéz, boldog mosoly látszik az ajkán, aiig hallhatóan mondja: — Szeretlek l A szegény szép asszony egész való­ját átjárja egy boldogító, soha nem érzett érzet . . . A sebesült szobájában félhomály dereng. Az öreg háziorvos ott ül betege agyánál, a szép fiatal asszony aggódva lesi az orvos minden szempillantását, ma van a válság napja. — Orvos ur remélhetünk ? A veszély elmúlt, ö élni fog. Blanka arcza átszellemült, megfogja a férje kezét, csókolja, csókolja s ugy suttogja neki: — Szeretlek 1 Kovássy Elemér. részleteket és az egyesülés feltételeit megbeszélnék s megállapítanák. A további eszmék a közös ta­nácskozás folyamán folytatandó eszme­csere alkalmával, Önként fognának felszínre kerülni s megbeszélés tár­gyául szolgálni, azért ezúttal még csak annyit jegyzünk meg, hogy a Tarkaság mostani helyiségei az uj czim felvétele s a réginek elhagyása után szükségessé válandó átalakítá­sokon fognának keresztül vitetni s a felmerülendő jogos igényeknek meg­felelően berendeztetni. Ha a reménylett egyesülés ily módon keresztülvihető lesz, akkor Esztergom város és a mellékvárosok polgárainak társas életében egy uj korszak fog kezdődni; mert az egye­sülés erőt ad, s egyesült erővel igen sokszor nagy dolgokat lehet művelni, azért kívánatosnak tartjuk, hogy a felvetett eszme minél szélesebb kör­ben felkaroltassék s a lehető legrö­videbb idő alatt a két egylet egyesítésé­vel győzelemre vezéreltessék. A primási birtokok bérlete. Esztergom, jun. 23. Nem lesz érdektelen, ha a primási birtokok bérbeadása alkalmából felho­zott pro és contra argumentumok közül a valótlan és téves adatolhat kissé rekti­fikáljuk és a legilletékesebb helyről vett helyes adatokkal több oldalról megvilágítjuk a kérdést. A kik ellenzik a birtokok bérbeadá­sát, azok számadatokkal igyekeznek né­zetüknek és óhajuknak érvényt szerezni, csakhogy számadataik vagy rendkívül hibásak, vagy pedig rosszakaraton ala­pulók. Igy pld. egyértelmüleg azt állítják, hogy a fundus instruktus vétel­ára 70,000 frt, pedig épen a tízszerese vagyis 700.000 frt, tehát daczára annak, hogy marsokkal fogyatékosabb és hiányo­sabb a fundus instruktus, mégis épen annyi, mint a mennyiért a Simor-örökösöktöl lett megváltva. Egy másik szempontjuk az ellenzők­nek az, hogy 94000 hold földre kevés az évi 360000 frtnyi bérösszeg. Ez így igaz is lenne, ha tényleg 94000 hold földet vehetnénk alapul, nem pedig 54000 holdat, mivel 4000 hold részben már bérbe van adva, részben házi keze­lésben maradt, 6000 holdat kitesznek a dunai nádasok, 30000 holdat foglalnak el pedig az erdők, melyek ki sincsenek adva bérbe, egyedül e 25000 frtnyi ér­téket reprezentáló évi turnus lett számí­tásba .véve. Ezek az adatok világosan bi­zonyítják, hogy a legjobb akarat mellett sem lehet 94000 holdat fölvenni. — Más­részről meg nem szabad bérösszegnek vennünk 360000 frtnyi bért, mivel hozzá kell számitanunk az igen nagy összeget reprezentáló, naturaliákban való szolgál­galmányokat, úgy szintén hozzá kell számitanunk az adók és illetékek össze­gét is. Pontos számitások mutatják ki, hogy az összes bér 520,000 frtot tesz ki, vagyis holdanként 10 frtot. Aki tudja, hogy a herczegprimási uradalmak eddig átlag 150000 frtot hoz­tak évenként, s aki tudja továbbá, hogy a jelenlegi primás még ebből a 150000 frtból 90000 frtot kénytelen elfizetni azon köl­csönzött töke kamatai fejében, melyet kényszerítve volt annak idején a gazda­ság átvételéhez felvenni, az csak termé­szetesnek találhatja, hogy a primás elfo­gadta azt az ajánlatot, mely m é g a fölvett kölcsönnek terhét is levette vállairól. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy a bérlő csak ígérgeti a farm-rend­szer behozatalát — mert hisz ilyeneket is olvastunk, — arrr. vonatkozólag meg­mondhatjuk, hogy a szerződésben a bér­lőnek egyenesen kötelességévé tétetik a farm-systema bevezetése ; ehhez járul még, hogy az albérletek meg­kötéséhez feltétlen ki van kötve a kormány és a primás hozzájárulása. Valamint kikötetett az is, hogy első sorban a primacziális gazdatisztek jussanakbérle­t e k h e z, kik a fundus instruktus lassan­ként! törlesztése mellett kedvező viszo­nyok között gazdálkodhatnak. Minden­esetre azok, a kik dolgozni szeretnek és akarnak, örömmel fogadják ezt a modus vivendit, mivel sokkal függetlenebb létet és jobb anyagi egzisztencziát biztosit, mint a ré^i állapot. És valóban bátran mondhatjuk, hogy messzebb menő és elönyösebb intézkedé­seket alig tehetett volna valaki a primaczi­ális gazdatisztek érdekében, mint Battyányi Géza gróf. HIRE K. Esztergom, jun. 23. — Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" felkéri ezennel mind­azon urakat, kiknél a társulat részéről számozott aláírási ivek vannak, szíves­kedjenek azokat f. hó 27-ig bezárólag Récsey Viktor fögymnas. tanárhoz beküldeni, hogy az alakuló közgyűlést minél előbb meg lehessen tartani. — A vízivárosi zárda vizsgái. Az érseki felsőbb nönevelö-intézet belnovendékeinek záró vizsgálatát ma délelőtt tartották meg az intézet nagytermében nagyszámú közönség előtt. Az ügyesen Összeállított műsor zongoradarabokból, szavalmányok­ból, énekből állott. Hétfőn, 25-én lesz a polgári iskola ünnepélyes záróvizsgálata, melyre a szülőket és tanügybarátokat szí­vesen látja az igazgatóság. Az intézet Tedeumát 29-én reggel 9-kor tartja. — Esküvő. Gerlóczy Gyula pénz­ügyminiszteri fogalmazó, Gerlóczy fővá­rosi polgármesternek fia, ma, 23-án eskü­dött Svacholay Márta kisasszonnyal, az angol kisasszonyok káposztasmegyeri kápolnájában. — Tízéves találkozó. Egy leánynevelő intézet bajos, kedves növendékei az utolsó évzáró vizsga után, midőn könnyek kö­zött búcsúztak el, megbeszélték, hogy tiz év után találkozni fognak. A ki bár­mely okol nem jöhet el, az köteles leg­alább in effigie megjelenni. A tízéves forduló a napokban volt. Az egyik hölgy, a ki a bájos kurtaruhás szövetségesek között akkor vezérlő szerepet vitt, a kö­vetkező meghívót küldte szét barátnői­nek: Emlékeztető. Tiz esztendő röpke pillanat a világtörténelemben, de egy leány életében, fájdalom, egész vi­lágtörténelem. Emlékezzél rá kedves Ir­mám, Piroskám , . . stb., tiz esztendő előtt megfogadtad barátnőidnek, hogy 1894. június 15-én megjelensz a . , . . ne­velőintézetben, elhozod magaddal férje­det, esetleg apróságaidat is. A viszont­látás reményében . . . ölel hü barátnőd Gizella. Ez a levélke huszonöt pél­dányban repült szét az ország minden ré­szébe s a találkozás napján a találkozás helyére megérkezett egy barátnőn kivül hoszonnégy mentegető levél és teleg­ramm. Kitűnt ebből az a boldog való­ság, hogy a huszonöt egykori iskolotárs közül huszonegy férjhez ment, egy be­váltotta a minden leány megszokott fe­nyegetését, és zárdába ment, négy pe­dig szilárdul eltökélte, hogy sohasem megy férjhez, A férjhezment iskolatárs­nők közül néhányan távolmaradásukat a tnigrainnal, ezen immár a nőknél többé nem szokatlan betegséggel mentegették, egyik pedig maga helyett a következő telegrammot küldte: „Duczimnak „foga jön", szellemileg köztetek vagyok férjem­mel és három kis drágaságommal együtt. Különben boldog vagyok. Ágnes." Há­rom barátnőt váratlan esemény marasz­tott otthon, kettő pedig homályos levél­ben mentegetőzött, azt irták, csak köl­töző madár ne lenne a világon. Egynek elmaradását pedig, éppen Gizelláét, a ki a nevezetes találkozásra folszólitotta a volt barátnőit, maga a férj jelentette kö­vetkező lakonikus levélben: „Nőmet ne várják — megszökött." — Klapka-siremlék. A komáromi hős síremlékének bizottsága Róna Józsefet

Next

/
Thumbnails
Contents