Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-17 / 48.szám

pirosló búzát. Július az [aratás hónapja, a mi őstermelő, földmivelő hazánkban a leginkább várva-várt időszak, mikor a telkes gazda egész esztendőre való életszükségletét betakarítja. Milyen lesz az aratás hazánkban? Sokféle előjelekből, vizsgálódásból megmondhatjuk előre, de csak viszonylag. Viszonyítva az előző évhez vagy évekhez, szoktuk mondani, az idén jó vagy rossz termés van. Mert általánosságban soha sincs olyan termés, a milyent a magyar földtől várhatnánk. Termő földje hazánknak jó, sőt elsők közé tartozik Európában, mégsem termel sem annyit, sem oly kitűnőt, mint közönségesen hinni akarják. Oka egyrészt ennek azon századokon át folytatott irraczionabilis gazdálkodás, mely a földet csak kizsákmányolni akarta inkább, mint termőképességét fokozni. A feudális rendszer, a birtokosok földjeinek a jobbágyság által való müvelése által a föld ha adott is termést, mely a telektulajdonosnak elég volt, de hiányzott a befektetés, s a föld kimerült. Innen van, hogy síkjainak főterménye, a buza termelése tekintetében is messze elhagyja hazánkat Franczia-, Spanyol-, Oiasz- és Oroszország. Rozs tekintetében meg már a hegyes-dombos Ausztria is többet termel. Hiába énekelne* költőink „arany kalászszal ékes rónákról" s „dús kalászt hullámzó terekről"; meg vannak ezek igaz, de olyan gabnaterméseink nincsenek, a milyeneket azok vélnek, kik Magyarországot Európa éléskamrájának szeretik nevezni. Az okszerű gazdálkodás külföldön megteremtette, oly vidéken is, melynek sokkal kevesebb termőföldje van mint nekünk, azt az előnyt, ameíylyel jóval felülmúlt bennünket. Oroszországnak az ujabb időben a déli terjedelmes lapályokon termelt gabonája olyan mennyiség, amelyhez hazánk termelése alig hasonlítható. Rengeteg sokat és jót produkál Amerika is; roppant terjedelmű síkjait a mezőgazdasági gépek segélyével oly termékennyé tette az ügyes gazdálkodás, a mely a legbujább természet mellett sem volna előállítható olyan gazdálkodás mellett, minő nálunk, legalább a legutóbbi időkig divatozott. még röptében (13. §.) Az adogatási az ütő készenléte előtt kezdeni nem szabad; de ha ez mégis ráüt a labdára, a visszaütésre készen állottnak tekintendő. A labda az adogatás pillanatától kezdve játékban forog; de a játékból azonnal kilép: 1) ha az ütő visszaüti; 2) ha a hálóba vagy a mezőn kivül röpült; 3) ha valamelyik játszót, vagy valamely rajta levő tárgyat érint; 4) ha a játszók egyike egyszernél többször üti meg egymásután ; 5) ha visszaütik, mielőtt a hálón átröpült volna; 6) ha első fölpattanása előtt a hálón át nem röpült; 7) ha a háló ugyanazon oldalán kétszer érinti a földet, még ha másodízben a mezőn kivül esnék is le. 16. §. Nem számit a labda, 1) ha adogatás alkalmával a hálót érinti, föltéve, hogy egyébként helyes volt az adogatás ; 2) ha az adogatás akkor történt, vagy a hiba az adogatás körül akkor követtetett el, mikor az ütő még nem állt készen; 3) ha az adogatasban vagy ütésben a játszót valamely véletlenség, esetleg a nézők beavatkozása akadályozta; 4) ha a játszó a versenybíró tévedése következtében nem üti vissza a labdát, bár a tévedést azonnal helyreigazította is. Zab- és árpa-termésünkről is csak hátrányosat mondhatunk, mert ebben is fölülmúl még Ausztria is, mint a rozsról mondottuk. Egyedül a kukoricza az, melynél többet Európában egy állam sem termel, de mi haszna, ha kenyértermés tekintetében anynyira hátramaradtunk. Az első századokéhoz képest tény, hogy haladás mutatkozik az oeconomia terén, de ez oly lassú, hogy a nyugat államait alig érjük utói, pedig Magyarország első sorban agricultur állam, s ebben van jövendő jóllétének is alapja. Bátor termelésünk nem nagy mennyiségű, azért mégis nagyobb kivitelünk van belőle, különösen búzából, ennek oka azonban csupán az, hogy népünk sokkai szegényebb, mintsem hogy összes termelését a maga táplálékára el tudná használni. A kenyéranyag, vagyis liszt tekintetében azonban honunk első Európában, de nemcsak itt, mert lisztünk más világrészekben is keresett, ez tehát világhírű. Ily módon áll tehát Magyarországon az őstermelés. Eddig általában nem dicsekedhetünk vele. Jövőben okszerű gazdálkodás mellett, ha ebben is, mint sok másban példát veszünk a nyugattól, javunkra megváltozhatik. S akkor, ha nem is lesz Magyarország Európa éléskamrája, mert az a más világrészben levő terjedelmes síkságoknak eke alá vonása után már nem is lehet, de földmivelő állam létünkre nem kell legalább gazdászatunk miatt szégyenkeznünk. CSARNOK. Délila. (Rajz a pusztáról.) Ott született valahol a délibábos homokpusztán, lombos akáczok hűvös árnyában, útszéli czigánysátor alatt. Apja, az öreg Zsiga czigány begöngyölte a siró apróságot valami színehagyott rongyba, megmutatta a mosolygó rajkoknak s elnevezte Delilának. Ennyiből állott a keresztelési czenmónia. Azután együtt nevelkedett a többi szurtos purdéval, vándorolta széltől hoszEzen esetek mindegyikében ismétlendö az adogatás; az esetleg előbb ejtett adogatáshiba azonban számításban marad. 17. §. A v i s s z a ü t é s. Jónak tekintendő a labda, bár az a háló felső feszítő zsinegét érinti, vagy a háló oszlopain kivül s pedig akár még a háló magasságán alul repül is, de arra a mezőre ugrik vissza, a melyre ütötték. Játékban marad a labda — bár kilépett labda érintésével pattant is föl a mezőről — mihelyt visszeüthetö. 18. §. Labdát számit az adogató, 1. ha az ütő röptében üti vissza az adogatott labdát; 2. ha az ütő a labdát — mig az a játékban forog — vissza nem üti, vagy ugy üti vissza, hogy ellenfele mezejének vonalain kivül esik a földre; 3. ha az ütő a készenléte előtt adogatott labda felé üt s azt elhibázza ; 4. a 20. §-ban körülirt esetekben. 19. §. Labdát számit az ütő, 1. ha az adogató egymásután kétszer hibásan adogat; 2. ha az adogató a játékban forgó labda visszaütését elhibázza; vagy úgy üti vissza, hogy az az ellenfél mezejének vonalain kivül esik a földre; 3. a 20. §-ban körülirt esetekben. 20. §. Labdát vészit a játszó, 1. ha a játékban forgó labda őt éri, vagy valamely rajta levő tárgyat érint; szig ő is az országot, megtanult kártyát vetni, jövendőt mondani. A nyári nap rekkenő heve hamvas, olajbarna arczát pirosra perzselte, mig homlokát teleszórta hóval a téli éjszakák hideg zimankója. És erre a homlokra rendetlen összevisszaságban ráhullott a hullámos, aczélfényű hajsátor, miket fürtökbe göngyölített a kavargó fergeteg. Mikorra felcseperedett aleánykorba, már mindenki ugy hivta : Delila, a szép czigányleány. És az is volt. Igazi keleti szépség rongyokban. Mély tüzű, ábrándos szemeiben annyi forró vágy, lázas szenvedély, epedő mámor égett, a mennyi épen elég volt egy hosszú élet boldogtalanságának a megteremtésére. Ezek nélkül a villogó szemek nélkül, melyek tele voltak babonás delejjel, talán Bandi, az Uraság számadója sem vette volna észre a leányt. Hanem, mikor beletekintett a mélységes szempárba, oda tapadt a szeme, a szive, a lelke. Valami megnevezhetetlen, őrült vágy szállta meg a szivét, letörni azt a harmatos virágot. Meleg délben, mikor a nap az itatóhoz terelte a nyájat, leheveredett Bandi virágos szűrére, tekintetével a szürkéllő sátorra tapadt s bánatos szavú tilinkójával igyekezett kicsalni a leányt. Egyszer aztán szép, csillagos estén, a holdvilág ezüstös fényénél találkozott a kútra siető leánnyal. Hirtelen, egy rövidke szempillantás alatt mellette termett, megölelte s megcsípkedte az arczát. — Te Délila, olyan vagy, mint egy szent, maholnap búcsúra járnak hozzád! A szép leány megrebbent, mint a fészkén fogott madár s csak félve tekintett a bojtár kipirult arczába. — Jövendőt akar mondatni kigyelmed ? Bandi megfogta a remegő kezeket s karcsú derekát átkarolva, lekényszeritette magához, a virágos gyepre. — Azt, jövendőt. Olvasd ki a szemeimből, szeretlek-e téged s azután mond meg, mikor leszel az enyém ? Délila összerezzent. A forró vér végig bizsergett erein. A kendé? . . . Hát aztán mit csinálna velem, a szegény czigány leánnyal? A bojtár két erős karjával magához 2. ha a játékban forgó labdát a labdaütövel egyszernél többször üti meg egymásután ; 3. ha a játszó — mig a labda játékban forog — a hálót, vagy az oszlopot érinti; avagy a labdát — mielőtt a hálón átröpül — röptében visszaüti; 4. ha a játszó — a labda helyes visszaütése után ugyan, de a háló megérintésének kikerülése végett — a hálón átugrik (5. § és 15 §); 5. ha a játszó a játékban forgó labda felé üt, de azt elhibázva, újabb ütéssel sem üti vissza; még akkor is, ha a labda a mezőn kivül esett a földre; 6. ha a játszó a kezéből eldobott labdaütövel üti vissza a labdát; 7. ha a játszó — mig á labda játékban forog — a labdaütőt elejtve, azzal a hálót érinti; 8. ha a játszó a labdaütővel felfogott labdát a hálóig viszi s ellenfele mezejére átdobja, a helyett, hogy azt viszszaütné (15. §); 9. ha mezőn kivül álló játszó a még játékban forgó (15. § 7-ik pont) labdát röptében, vagy mielőtt a mezőn kivül a földet érintette volna — a nélkül, hogy helyesen visszaütné — föltartja, va*jy őt magát a labda érinti; 10. ha az adogatott labda röptében (első fölpattanás előtt) az udvaron kivül érinti a játszót. Nem veszti el azonban a játszó há- j lóérintés miatt a labdát, ha ez szabályos | visszaütés következtében már átröpült az ellenfél mezejére, mielőtt a háló érintetett. Vitássá vált labda játékban forgószoritotta a leányt és ajkára rálopott egy csókot. — Hát fészket raknék magamnak az öledben s kiszívnám a lelked. Délila jóízűt kaczagott a legényen s kiröppenve karjai közül, gyors léptekkel eliramodott a sátor irányában. Hanem azért másnap ismét megjelent a kútnál. Megszerette Bandinak a beszédét, az ölelését, a ki értette a módját, hogyan és mivel kell elbűvölni a szép czigányleány lelkét. Az öreg Zsiga tudott is a dologról, nem is. Látta ugyan, hogy Delilának egy idő óta megszaporodtak a csilingelő aranypénzek a nyakán s hogy rongyos ruhái helyett selyempántlikás víganói vannak. Azt is hallotta, hogy a nyalka bojtárról furcsa hírek keringenek, de nem törődött velők. Nem bánja, legyen akárhogy, csak a leányát ne bántsa senki, mert . . . . A szomszéd sátorból áthallatszott a Délila elutasított kérőjének, Lajcsinak a hegedülése s a szomorú búgó hangok, melyek a czigány legény ujjai alól röpkedtek, messzi kizengtek a csendes pusztára. Délila ott hallgatta az elenyésző hangokat a Bandi ölében. Kaczagva, átszellemült arczczal nézett a bojtár révedező szemébe, kiről azt hitte, hogy nem is ember, hanem egy isten. És ez igy ment minden nap. A csók és az ölelés elfeledtette vele apját, anyját, talán még a — szégyenét is, minek pedig a küszöbén állott. Egy borongós, őszi estvén aztán, mikor a Bandi szive fölé akart volna hajolni, hogy elmondja neki is édes titkát, a legény egész durván ellökte magától. — Elég volt a játékból, Délila 1 Eredj vissza a sátorba és menj férjhez, én is —> megházasadom. Milyen jót nevetett ezen a leány I — Meg akarsz házasodni, Bandi ? Hát nem vagyok én a te feleséged ? S megpróbált felkúszni a legény széles mellére, hogy meghallgassa a szívverését, a szótlan ajkak sóhajtó mondását. Bandi vállára vetette a szűrét, tovább lökte magától az elsápadt leányt. — Te is jó voltál szeretőnek, de egy czigányleányt csak nem vehetek el feleségül I Megfordult és elment. Délilát pedig, mintha a borongó nak tekintendő mindaddig, a mig mindkét fél azt kilépettnek el nem ismeri; és akkor azon játszó ellenfelének számit, a kinek hibájából a labda már előbb kilépettnek lett volna tekintendő. 21. §. A játszó első labdája megnyerésével „3o"-at, a harmadik megnyerésével pedig „4o"-et számit. A játék nyertese rendszerint az a játszó, aki előbb nyerte a negyedik labdáját. Midőn azonban a játszók mindegyiké „4o"-en áll, a negyedik labda mindegyik játszónak csak „előny "-ül számit s a játék azé lesz, aki az ötödik labdát magáénak számítja. 22. §. A játékok számítása. A játszma győztese rendszerint az a játszó, aki előbb nyeri meg hatodik játékát. Midőn azonban mindkét játszó öt-öt játékot nyert, a megnyert hatodik játék mindegyik nyerőnek egyelőre csak „előny"-ül számit s a játszma azé lesz, a ki a hetedik játékát nyeri. 23. §. H e 1 y c s e r e. A játszma végén a játszók helyet cserélnek. A hely játszma-közben is elcserélhető; de a sors útján már kijelölt hely elcserélése csakis a játszma első, harmadik s minden következő második játékának végeztével történhetik. Sorsolás után kijelentett kívánatra csak az előnyadással játszott játszmának, több játszmából álló verseny esetén