Esztergom és Vidéke, 1894

1894-06-14 / 47.szám

ESZTERGOM m 6S t . - VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKE

INK KÖZLÖNYE. f Megjelenik hetenként kétszer: ? ' j csütörtökön és Vasárnap, j Szerkesztőség és kiadóhivatal, | r— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | 5

g

f

sz évre

6 frt - kr. | reklamálások küldendők: \ Fei évre 3 „ — „ \ | Negyed évre ...... i „ 50 „ | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). | Egy hónapra —- „ 50 „ | r v ' | Egyes szam ára — „ 7 „ | Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfisch- és Haugh-féle dohány tőzsdékben. Hirdetések: ' 3 Hivatalos hirdetés 100 szóig 75 kr., 200-ig 1 frt 50 \ kr., 300-ig 2 frt 25 kr. és igy tovább. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkívül 30 kr. bélyegdij. \ Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél £ 10 0 | 0 , rr—ao-szorinál 15 0 | „ , egy negyedévi (s6-szor) és egy félóvnéli $ {51-szer) 20 0 | o , egész évinél (104-szer) 25 0 | 0 engedmény. *t#— Nyilttér sora 20 kr. Köznépünk helyzete. Esztergom, jun. 13. Nem akarom elvitatni azt a való tényt, a mely e lap 45-ik számában a fenti czim alatt közölt czikkben nyert kifejezést, hogy köznépünk helyzete napról-napra rosszabbodik, de nem hagyhatok szó nélkül több, a czikkben kifejezésre jutott nézetet épen a tárgy komolyságánál fogva, a mely megérdemli, hogy vele behatóan foglalkozzanak, azt minden oldalról megvilágítsák és igy a hanyatlás valódi okait megállapítva a baj orvoslása is lehetővé váljék. Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy a hivatalnok, bankár, gyáros a köznéppel szembeáüittassék és a dolog akként legyen feltüntetve, hogy ezek okai a köznép helyzete súlyosbodásának. Nem vezet a fen forgó baj felismerésére s igy orvoslására sem, ha az elszegényedést a hivatalnok, bankár s gyárosra vezetjük vissza s azokat tüntetjük fel annak okaiul. Nem helyeselhető azon felfogás sem, mintha a súlyos elemi csapások okozta bajokért a fentemiitetteket kellene vagy lehetne felelőssé tenni és ezek volnának egyedül kötelesek ezen bajok orvoslására. S végül magára a népre és mindenkire nagyon veszedelmes azon feliz Esztergom és Vidéke tárczája. Szavak nélkül. — Dán novella. — Frunden báró a fürdőidény közepén, mint valami bomba ott termett a fürdőhelyen, hol felesége időzött. A nélkül, hogy öt megérkezéséről értesítette volna, egy reggel csak betoppan a kis, distingvált, ideges, nyugodt és elegáns emberke, a forrás-salonba. Két előkelő, szürke szemével szórakozottan vizsgálta a társaságot szemöldökei alól, melyek hegyes szöget képeztek fölfelé. Az ezek közölt levő ránczban egy finoman érző lélek buskomorsága ült, szája körül pedig bizonyos gúnyos vonás szunnyadott. Sze retetreméltó udvariassággal egyenesen felesége felé tartott, ama urak csoportján keresztül, kiket az maga köré gyűjtött, barátságosan köszönté s néhány kérdést intézett hozzá, egészségére vonatkozólag. A mint a férje belépett, a szép báróné roppant álmélkodva pillantott fel, s első meglepetésében fölállt, hogy eléje siessen. De a báró magatartásban valami elutasitó hidegség nyilvánult, a mi viszszatartá. Sötét szemei, melyekkel oly ragyogóan tudott környezetére nézni, megmerevedtek kissé, és az ezüst szivó csövecske hallhatóan zörgött kezében, a karlsbadival telt poháron. fogás terjesztése, mintha a hódmezővásárhelyihez hasonló mozgalmak jogosak volnának. Én, a ki nem a nép fölött, hanem a néppel együtt éltem és élek, a ki a legnyomasztóbb szegénységet is tudom, hogy micsoda, de a hivatalnoki pályát is jól ismerem, egész nyugodt lelkiismerettel rá merem fogni, hogy köznépünk helyzete jóval kedvezőbb, mint bármely hivatalnoké. A ki ezt nem volna hajlandó elhinni, az csak vegye elő az 1883. I. és egyéb kvaíifikácionáíis törvényeket, gondolja végig, hogy mennyi munka, idő, pénz s fáradságba kerül, mig ezt a minősítést bárki is megszerzi, vegye azután elő a tisztviselők fizetésére vonatkozó törvényeket s egyéb intézkedéseket és akkor be fogja látni, hogy a köznép aránylag sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint bármely hivatalnok. Ha ehhez hozzávesszük azokat a kellemetlenségeket, a melyekkel a hivatalnoki pálya össze van kötve, ha nem hagyjuk figyelmen kivül, hogy a hivatalnok, ha meg akar felelni ^hivatásának, nemcsak hivatalos kötelességét kell teljesítenie, hanem mikor azt elvégezte, otthon nekifoghat a tanulásnak, hogy képes legyen helyét továbbra is megállni, ha nem hunyunk szemet azon statisztikailag Csudálkozás, kérdezés nélkül fogadta férjét; a hozzá legközelebb álló urak közül néhányat közönyösen bemutatott neki s oly természetességgel támaszkodott karjára, mintha a báró csak azért jött volna, hogy azt odanyújtsa neki. Legeibáj olóbb mosolyával és legbehizelgöbb hangján kérte föl, hogy kisérje el reggeli sétájára. — Igen sok elámult tekintet, s egy-két alig észrevehető rángás a sürü bajuszok alatt, követte őket. Csupán egy pár barna czigányszemböl kisérte őket valóban kárörvendő tekintet. Hm, — féltékenység 1 Ugyan mi másért is jött volna a báró ? És erre ugyancsak jó okai lehetnek. A báróné volt a kis fürdő szeme-fénye, ő volt a legvonzóbb, a legkeresettebb, a legkitüntetettebb, a legveszedelmesebb asszony. Tudták róla, hogy mar előbb is férjnél volt, hogy J férjétől elváltán élt, s hogy körülbeiül egy év előtt ment nőül Frunden báróhoz. Hihetőleg a czim kedvéért, vagy szerelemből, mert a báró nem volt gazdag. S ö egyike volt ama nyughatatlan, kaczér és nagyravágyó nőknek, kik előtt semmi sem közömbös, — asszony, finomult Ízléssel, nyugodt taktikával s hideg értelemmel. Beszélték, hogy a bárót, akár akarta az, akár nem, hálójába kerité, dej kik a bárót közelebbről ismerték, egész észszerűen magyarázták e házasságot. Frunden báró indolens, finomabb izlésü skeptiícus volt, a ki leendő nejébe egyszerűen beleszeretett és elvette rokonszenvből ép ugy, mint számitásból. rnegálIapitoA^y előtt, hogy a szellemi munki P^al hamarább kifáraszt: ak4B^i* köznép helyzetét nem fogjuk oly sötét színben látni, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy agrikultur nép létünkre népességünk nagyobb része néhány hónap alatt keresi meg az egész esztendőre valót s hogy ezen munkájában őt 14—15 éves gyermeke már hathatósan támogatja; 14—15 éves kenyérkereső hivatalnok nincs. S amint a hivatalnok nem állitható szembe a köznéppel, úgy a bankár, gyáros sem állitható úgy oda, mint a kinek ágya rózsákra van vetve s a ki oka a bajnak. Azon természeti csapások, a melyek a köznépre nehezednek, azokat súlyosan érzi a bankár és a gyáros is. Egy hosszú élet, gyakran több nemzedék fáradságának gyümölcse forog kockán és vész el egy-egy csapás következtében. Meg vagyok győződve, hogy köznépünk javarésze ha a legtöbb irigyelt bankár ép gyáros helyzetébe jutna, szívesen s nagy hamar visszavágyna előbbeni oly súlyosnak és nyomasztónak talált helyzetébe. Mint a földön hegy völgygyei váltakozik, mint a hogy a tenger vegyest vet kisebb-nagyobb hullámot, ugy a társadalmi életben is kisebb-nagyobb ellentétek állanak fenn, váltakoznak egymással, folytonos itt is a fluktuatio és minden törekvés az ellentéteket kiegyenlíteni: meddő munka. Az egészséges társadalmi élet ellentétekből áll, a melyeknek egymásra hatása teremti meg a társadalmi életet. S mint a tenger kisebb hullámai beleolvadnak a nagyobb, a hatalmasabb hullámba, ugy az egyik társadalmi ellentét beleolvad a másikba, de mint a hatalmas hullám mozgása uj hullámot ver, ugy támaszt az ellentétek egyenlősülése uj ellentéteket. A társadalom egyes részei között fennálló ellentét az emberi haladás legerősebb kútforrása. Az álló, sima tükrű viz elposványosodik, az ellentétek nélküli társadalom az emberi haladás megakasztója. A ki ebben kétkednék, vessen egy pillantást a történelembe és meg fogja találni kétségtelen bizonyítékait annak, hogy a társadalmi ellentétek, az érdekek teljes kiegyenlítése stagnálásra vezetett és hogy a legjobban kieszelt egyenlősítés sem volt keresztül vihető teljesen. S épen mert ezen ellentétek s egyenlőtlenségek a társadalmi lét ter* mészetes követelményét képezik, azok erőszakos megváltoztatása, illetve az arra irányuló törekvés nem helyeselhető, nem még azért sem, mert a kivánt czélra nem vezet. A nő nagyravágyása valóságos sarkantyú volt, mely a bárót tétlen önmeghasonlásából ismét a való és tettekben gazdag életre serkentette. Ez természetesen kényelmetlen volt, de szükséges is; a sok nehéz ut-mód közül pedig Frunden báró a legkellemesebbet választá. A mint e nő a második évad elején a fürdőhelyre jött, uj életet hozott magával. S volt benne annyi számítás, annyi merészség, hogy ezt kiaknázza. Tettereje vagy hódoló barátokat, vagy elkeseredett ellenségeket szerzett neki — közönyösen senkit sem hagyott. Elleneit szüntelenül meg-megtámadta, s állandó viszálykodásban élt velük, mig vagy hitehagyottakká tette, vagy pedig egészen mellőzte őket, mint olyanokat, kiken kárba vész kaczérkodása, s kiket nagyravágyó czéljaira fel nem használhat. S a fürdő férfi-elemének nagy részével már-már boldogult volna valahogy, — a női irigységgel azonban nem végzett oly könnyen. Magatartása természetesen nem csak rossz vért szült, de maga ellen ingerelte ezzel a rossz nyelveket is. Sokkal nagyobb mértékben kaczérkodott, sokkal kihívóbb, sokkal elmésebb, sokkal ügyesebb volt, — mintsem máskép történt volna. Csodálatos hajlékonysága s éles látása volt az emberi gyöngeségekre, mindez pedig a legdévajabb, legkedvesebb hatalmaskodás és gyermekes gyámoltalanság mázával egyesült. Asszony volt, kinek nagy lelki segédforrásai vannak, s oly külsője, a mely tetszik. És ő elérte azt, a mit akart: hiúságának diadalokat, figyelmet személye iránt s irigy rosszindulatot, asszonytársai részéről. Most férjével a park föösvényén haladt tova, jobbra-balra viszonozva ismerőseinek „jó reggelt!" köszöntését, s megnevezve őket férjének, a ki kissé szórakozottan emelintgette meg kalapját és reá figyelt. A mint a parkba beljebb értek, és elhagyták a sétálókat, mind ritkábban szóltak, s midőn egy üres mellékösvényen befordultak, mindketten teljesen elhallgattak. Nem volt ez valami kínos hallgatás, inkább várakozásteli, csaknem enyelgő. A báró, szerencsésen összhangzó taktusba hozta lépéseit a hölgyéivel, és sietve mentek odább, csaknem mosolyogva. A báró élvezte saját biztonságát, hosszasan szívta magába a reggeli levegőt és szántszándékkal huzta-halasztotta, hogy magyarázatát adja, tulaj donképen miért rohant ide oly nyakra-főre? Neje kíváncsian haladt karján, miközben sötét pillái alól egy-egy oldalpillantást vetett rá, fürkésző, okos tekintetet. Ugyan mit gondolt megint ki az ö meglepetésére? Egy férfi, kit a féltékenység gyötör, nem ugy néz ki, mint ő ; oh nem, épen nem .. . De a báró arczából mit sem tudott kiokoskodni. Ha néha-néha felfogta férje tekintetét, hosszasan fogva tartotta azt az övével. Előbb némán kérdezte, hogy nincs-e vele megelégedve, s midőn meg-