Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-24 / 41.szám

kiállítási alap gyűjtési munkáját szervezzék, a vagyonnal rendelkező hatóságokhoz, testületekhez, intézetekhez és egyesekhez megfelelő kérelmet terjesszenek be s ezen eljárásukról mielőbb tegyenek jelentést oly czélból, hogy az elnökség a helyi bizottságok kérvényeit a kerületi bizottság pártoló átirataival kisérje és támogassa. — A Mária Drothea-egyesület f. hó 27-én, vasárnap d. e. 11 órakor a budapesti állami poig. iskolai tanítóképző intézet nagytermében (Andrássy-út 65. sz. a.) választmányi ülést tart. — Főispáni-búcsűztatás. Ipolyság e hó 15-én a város és megye notabilitásainak nagy részvétele mellett búcsúzott el főispánjától, a Mármaros megyébe távozó baró Roszner Ervintől. Délben a megyeháza dísztermében körülbelül 150 terítékű fényes bankettet rendeztek, mely alkalommal elmondott számos tósztban kifejezést nyert az az őszinte ragaszkodás, melylyel az egész vármegye közönsége főispánján csüngött, ki tapintatos vezetéssel s részrehajlatlan erélylyei egyedül volt képes a honti áldatlan párttusáknak véget vetni s a megyei életben a teljes harmóniát létre hozni. A bankett végeztével az indóházhoz gyalog vonult a diszes táisaság, melyhez szép hölgyközönség is csatlakozott s mig a megye előkelősége a legérzékenyebb bucsut vette, addig a hölgyek virágokkal halmozták el a főispánt, majd a pályaudvarnál szintén megjelent zenekar rázendítette a Rákóczy indulót s a vonat kendölobogtatások és éljenek mellett kirobogott a pályaudvarból. — Megyei kombinácziók. A muzslai főszolgabírói állásra — értesülésünk szerint — üresedés esetén V i m m e r Imre nyug. főkáptalani főtiszt és muzslai ügyvéd és Dr. Perényi Kálmán tb. főszolgabíró az „Esztergomi Lapok" lapvezetöje fog pályázni. Az alispáni állásra kombináczióban van Andrássy János fő jegyző és Mattyasovszky Vilmos, megyei főügyész. A főjegyzőire B. Szabó Mihály főszolgabíró és Bartha Ármin aljegyző. — „A tékozló unokaöcs és a városrészek egyesítése." Ilyen czim alatt irtuk meg egyik mult számunkban Endrényi Jenő jogszigorló kalandos históriáit, mely utoljára a rendőrkapitányságnál és szolgabiróságnál végződött. Hasonló tartalmú hirt közölt laptársunk, az „Esztergomi Labok", mi miatt Endrényi a budapesti sajtóbiróságnál a lap ellen sajtópört indított. Balonyi vizsgálóbíró felszólítására Gerenday József felelős szerkesztő a hír szerzőjéül Thuránszky Lajost, az „Esztergomi Lapok" munkatársát nevezte meg. — Dobóék Tatán. Tudvalevőleg Dobó Sándor színtársulata tőlünk Tatára utazott. Még pénteken nálunk játsztak, szombaton már ott adták a Libapásztort. Vasárnap pedig, látjuk a hozzánk küldött szinlapból, két előadás volt. Délután a „Sanyaró Vendel", este pedig a „Csillaghullás*. Kívánunk nekik jobb saisont, mint Esztergomban. — Önfeláldozó életmentő. A kis dunai talpaknál játszott tegnapelőtt Neuman József mészároslegény 3 éves fiacskája Feri, és olyan szerencsétlenül forgolódott, hogy megcsúszott és a vizbe esett. A zajra figyelmessé lett ifj. G r ü n w a 1 d Lajos, a Grünwald-testvérek czég könyvvezetője, látva a már-már elmerülő fiúcskát, utánna ugrott és szerencsésen ki is hozta a vizböl. A kis Ferikét eszméletlenül húztak ki, de az életmentési kísérletek eredményhez vezettek, úgy hogy most már semmi baja. A derék életmentőnek ez már a hatodik hőstette. — Halálozás. Egy szép fiatal asszony j gyászos halálát tudatja velünk ez a szomorú gyászjelentés : Alulírottak saját és az összes rokonság nevében vérző szívvel jelentik : a hőn szeretett kedves nő, a legboldogabb anya, a legjobb gyermek sédeni Ambrozy Vilmosné szül. Szvoboda Irma életének 25-ik, bo

1dog házasságának második évében, f. ho 22-én esti 7 órakor hosszú szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytat. Az Istenben boldoguitnak hült tetemei f. hó 24-én d. u. 4 órakor fognak a r. kath. anyaszentegyház szertartása szerint a sz. kir. városi sírkertben öro c nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 25-én reggel 8

1

/, órakor fog a plébánia-tempiomban a Mindenhatónak bemutattatni, a kedves halott lelki örök nyugalmáért. Esztergom, 1894. május 23. Áldás és béke hamvaira l sédeni Ambrózy Vilmos mint férj. sédeni Ambrózy Gabriella mint gyermeke. Szvoboda Román és neje Muráti Fanni mint szülök. Szvoboda Kornél, Szvoboda Románka, Szvoboda Kálmán, Szvoboda Béla mint testvérek. — A győri keresk. és iparkamara Weidman Adolf kir. keresk. tanácsos elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott e hó 17-én. A kamara az esztergomi iparostanoncziskolának f. é. tanonczkiállítási jutalmakra 25 frtot adományozott. — Tüz Unyon. Május 19-én déli 12 órakor Csákány János únyi fóldmivesnek udvarán lévő egy szekér takarmánya égett el. Segélyre sietett a helybeli tűzoltóság és a falu népe, és egy óra múlva a tüzet eloltották. — Uj postaállomás. A lábatlani vasúti állomáson a budapesti posta-igazgatóság postaállomást engedélyezett. — Sertésorbáncz Szentgyörgymezőn. Ez a veszedelmes betegség lépett fel mellékvárosunkban. Singer Henrik városi állatorvos legutóbb két orbánczban elhullott sertést bonczolt föl és konstatálta e betegséget. — Az ezredek létszámának emelése. A tavalyi delegáczió tagjai csak huszonöt ezredre nézve fogadták el a hadügyminiszter által javasolt azt az ujitást, hogy a legénységet századonkint kilencz emberrel szaporítsák. A hadügyminiszter különben kijelentette, hogy ezt az intézkedést a jövőben nem fogja ismételni. Mégis az történik, hogy a többi ezredek létszámát is emelik azzal a megokolással, hogy az összes ezredek létszámának egyenlőnek kell lennie. A hat fővárosi ezredben most, a honvédezredekben pedig az öszszel egészítik ki a századokat. Á vidéki városokban sok kellemetlenséget okoz ez a rendelkezés, mert sok helyen ki kell bővíteni a kaszárnyákat. Igy például Szegeden, ahol tiz év óta folytonosan építenek és bővítenék a kaszárnyákon, most a honvédhuszárság tavaly épült uj kaszárnyáját bövitik ki a létszám emelése miatt. — Az Őszi nagy hadgyakorlatok központja az Ipoly völgye lesz, hova mintegy 64,000 főnyi katonaságot központosítanak. A főhadiszálláson, Balassa-Gyarmaton a király a diszes megyeházban fog lakni. Beck báró táborszernagy kíséretével e héten szemleutat tett a vidéken. — A Kovácsi-patak már kezd tavali virágzására emelkedni. Mindennap szépszámú kiránduló-közönség keresi fel kies hegy-völgyeit. A propeller-társulat az idén uj utakkal, padokkal látta el a környéket. Sok jó és rossz é'czre ad okot az „anyósok útja," az „Ámor-forrás," a „légyott-hely." Érdekes látnivalóul szolgál az úgynevezett „medvebarlang" (nem is annyira barlang, mint inkább sziklaüreg), a Rákóczy-pihenö. Rónay Béla úr, nyug. primási számvevő, ki elismerésre méltó buzgalmat fejt ki e szép kiránduló-hely rendezése körül, a minap érdekes felfedezést t^tt. Az egyik hegycsúcson az avar-korra emlékeztető sánczokat talált, melyek valószínűleg Rákóczy-korbeli török védöhelyül szolgáltak. Jó lenne e helyen kutatásokat tartani. Már régebben szó volt, hogy a csavargözöstársulat itt hidegvizgyógy intézetet fog alapítani, és a Kovácsi patakot fokozatosan klimatikus fürdőhellyé fogja fejleszteni. Ez eszmét jó lenne csakugyan fölkarolni a társulat részvényeseinek annál is inkább, mivel a prímacziális hajuhid bérletének elvesztésevei, mikor a vashid elkészül, és a csavargözös forgalom apadásával, ha a tervezett vasutak kiépülnek, ezen a téren találna a társulat kárpótlást. Talán az sem utópia, hogy a pataknál villák fognak épülni, és olcsó vasúti tarifák által a fővárosi nyaraló-közönség fog ide édesgettetni. Az az egy tény, hogy a Kovács-patak briliáns jövőnek néz elébe, ha azok, kiknek ez leginkább hivatásuk, a fejlesztés szép ideáját el nem ejtik. — Magyar dunai gŐzhajózási-társaság. Minket helyzetünknél fogva különösen érdekelt boldogult Baross Gábor miniszter azon törekvése, hogy a magyar folyamhajózást kivonja az osztrák Dunagözhajózási társaság gyámkodása alól. Baross örökét Lukács Bela vette át, s most számtalan alkudozás után, nevezetes eredményt ért el. A Magyar Átalános Hitelbank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankkal tartott hétfői értekezlet eredménye az lön, hogy e két pénzintézet együttesen egy nagy magyar gőzhajó-társasagot fog alapítani tiz millió forint részvénytökével. A vállalat czélja, hogy közvetítse a csatlakozó forgalmat j a Magyar Államvasutak számára Pozsonytól a Fekete-tengerig. E végből a válla-1 lat az Államvasúttal kartelt köt és aláveti magát a kormány tarifaintézö jogainak. A magyar kormány a társaságnak évenként 400,000 frt., szubvencziót ad. A vállalat átveszi az Államvasutak hajóparkját és fokozatosan megállapított terminusok szerint épiti és egészíti ki a magáét. — Vizbefult nyelvmester. Győrött C a rr i e r János franczia nyelvmester e hó 20-án d. u. csónakázás közben a kis Dunába fult, és hulláját még eddig nem tudták fellelni szorgos kuttatás daczára. A győri rendőrkapitányság megkereste a a hatóságokat hogy nyomozzák és az eredményről tegyenek jelentést. A vizbefult középtermetű, barna hajú és bajuszú ; eltűnésekor kék nadrágot, kék csikós regatta inget és sárga czipöt viselt. Fehérneműjében C. J. piros hímzésű betűk vannak. A feltaláló 20 frt jutalomban részesül. — Egészselyem, mintázott Foulárdokat (mintegy 450 különböző fajban), méterenként 75 krtól 3 ft 65 krig — valamint fekete, fehér és szines selyemszöveteket M k r t ó 1 n ft 65 k r i g — sima, koczkásjcsikos

. virágos, damaszolt minőségben (mintegy 240 féle dispositió és 2000 kjülönbözö szín és árnyalatban) szállít p ő s/t abér 1 s vámmentesen alpárivá t mjreg rendélők lakására H e »*Mifb e r g G. (cs. kir. udv. szállító) selyemgyára Zürichben. Minták póstafordulóval küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. IRODALOM. — „Az Osztrák-magyar monarchia" czimü díszmunka csehországi részének II. füzetét kaptuk. Tartalma: Csehország története 1612-tól 1648-ig G i n d e 1 y Antaltól, és ugyanaz 1648-tól 1848-ig Bachmann Adolftól, Több igen szép fametszet díszíti a füzetet. CSARNOK. Emlékezés a mult időkről. IV, közlemény. Az 1861-ik évi april 8-án összehívott megyei közgyűlés után, melyben a Palkovits Károly első alispán által fogalmazott, a magyar nemzet fájdalmát hiven tolmácsoló szózat, — melyet legutóbbi közleményemben ismertettem — egy szívvel-lélekkel elfogadtatott, nagy örömére a nemzetnek, a mindnyájunk által oly forrón óhajtott országgyűlés összehívása bekövetkezett. A nemzet, mely az országgyűléstől a sérelmek orvoslását várta, ismét csalódott. A helyett, hogy Magyarország ösi alkotmányos jogait visszanyerte volna, nem nyert egyebet, mint az országgyűlés berekesztésével az országgyűlés által elfogadott, a magyar nemzethez szóló, Deák Ferencz által indítványozott, úgynevezett politikai testamentomot, melyben a nemzet hűségre és szentesitett törvényeihez való tántoríthatatlan ragaszkodásra buzdittatik. Elképzelheti a tisztelt olvasó, hogy az országgyűlésnek ily rövid idő, mindössze négy-öt hónap alatti berekesztése milyen lesujtólag hatott a nemzetre. A helyett, hogy sérelmeink orvoslást nyertek volna, miként már jeleztem, az adó behajtása, mely még az országgyűlés folyamában vette kezdetét, a berekesztett országgyűlés után annál erósebben lett végrehajtva. Minthogy pedig Esztergommegye és város az adónak törvény ellenére történt kivetését és behajtását törvénytelennek nyilvánította, a végrehajtási eljárást nemcsak hogy el nem rendelte, hanem azt eltiltotta: a hatalom részéről az adó katonai karhatalommal hajtatott be. Ekkor történt, hogy a városban számos polgárhoz tiz-husz katona, a megyeházába vagy félszázad, —• onnét azonban a parancsnoksághoz intézett kérelem és protestatio folytán csakhamar visszarendeltetett, — az alispánhoz és a kir. város polgármesteréhez azonban 40—100 katona is beszállásoltatott, mig végre több rendbeli tényleges végrehajtás eszközlése után, mely sokaknak tetemes áldozatjába került, beszüntettetett. Az országgyűlés berekesztése után, mely augusztus havában történt Magyarország herczeg-primása megyénk örökös főispánja, a kedélyeket, mely nemcsak Esztergomban, hanem az egész hazában háborgott, csillapítandó 1861-ik évi szeptember 2-án megyei közgyűlést hivott össze, ebben lelkének, szivének sugallatát tolmácsolva, e következő örök emlékű beszédét tartotta: „Tekintetes megyei közönség! Szivem egész teljéből örvendek, midőn öt havi távollét után, melyet édes hazánk szent ügyében az országgyűlésen töltöttem, a kormányzásomra bízott kedves megyémbe ismét visszatérve, s ösi székemet elfoglalva, e nemes megye összes közönségét szintúgy, mint minden egyes tagjait üdvözölni, s egyszersmind a közjó előmozdítására irányzott tanácskozásainak vezérletét ujabban átvenni szerencsém van. Nem titkolhatom ellenben másrészről mély fájdalmamat a fölött, hogy tehetségemben nem áll a nemes megyét a feloszlatott országgyűlésnek oly kedvező eredményéről értesíteni, a minőt mind a trón és nemzet közös érdeke, mind a fejedelem s a magyar törvényhozók egyiránt kétségbevonhatlan jó szándéka megérdemelt. De fölmentve érzem magamat az országgyűlés folyamatjárói s a honatyák fáradhatatlan hazafias munkásságáról részletesen szólani, mert az egyes honpolgárok szintúgy, mint a törvényhatóságok az eseményeket oly kitűnő részvéttel s annyi rokonindulattal és figyelemmel kisérték mindvégig, a mennyi csak az igaz magyar honszeretettől kitelik. — Szeréntem különben sem látszik kedvezőnek a jelen körülmények közt az országgyűlés munkásságát részletes véleményezés alá vonni; mert habár erre nézve a municipiumok ösi jogát föntartani óhajtom, még sem hiszem tanácsosnak, hogy most ily véleményezés által itt-ott az ellenséges érdekeknek szétágazó nézetek nyilatkozására alkalom szolgáltassák. Habár egyébiránt az országgyűlés, melyhez oly sok remény csatlakozott, ezúttal kitűzött czéljához el nem juthatott munkálatai mégis hazánk évkönyveiben kitörülhetlen betűkkel lesznek följegyezve s nyugodtan tekinthetnek az utókor elfogulatlan ítéletének szemébe. Az országgyűlés törekvéseinek czélja nem lehetett más, mi£t az ősöktől öröklött, évezreden át nemes ereklye gyanánt tiszteletben tartott alkotmánynak vissza^ helyezése s megszilárdítása. — E loyalis czél elérése végett az országgyűlés nem lépett más térre, mint a históriai jogalapra, melyet az octóber 20-iki fejedelmi diploma is elismert, s igy eszközül sem használt egyebet, mint a szentesitett törvényeket. Mindamellett a mennyei gondviselés, melynek utjai megfoghatatlanok, nem engedé, hogy ezen országgyűlés munkálatait ezúttal azon siker koronázza, melyet mindnyájan reménylettünk, s melyet a trón, haza s a közjó töle egyiránt méltán igénylett. — Altaljában állíthatni, hogy a kiegyenlítés és a kölcsönös értesülés azon módnak meghatározása fölött szenvedett hajótörést, mely jövőre a közös birodalmi érdekek biztonságának kezességül szolgáljon. — A magyar országgyűlés a törvényes autonómia határai között önként fölajánlá készségét. E czélra azonban hazai törvényhozásunk hozzájárulása nélkül, söt ezt megelőző oly központi birodalmi