Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-10 / 37.szám

kérdését. Meg kell állapítani, mi esik a gazdasági élet, mi az intézmények és mi az emberek rovására. És segíteni kell, a mind csak segíteni lehetséges, erélyes kézzel. Mert ne tagadjuk, mégis csak szégyenletes, hogy Magyarországon, ebben az aranykalászos rónaságon lángot vetett a kenyérháború, a szicziiai paraszt-szoczializmus! . . A polgári házasság a főrendeknél. (A második napról.) Budapest, máj. 8. Könnyű a számítás: ha egy kiváló fontosságú javaslat felett folyó általános vitában negyedfél órányi idő alatt nem kevesebb, mint tizenkét szónok beszél, akkor ez puskatüzelés volt. Lényegesen hozzájárulhat a csata eldültéhez, de a döntést nem idézi elő. Ez ártatlan hasonlattal értjük a főrendiház mai, másodnapi tanácskozását a házasságjogi javaslat felett. Helylyel-közzel furcsa katonákat lehetett látni a tűzvonalban. Itt van a hires nevezetes Széchen Antal gróí, aki az utóbbi időben oly tapintatosan hazafias módon vonult vissza a magyar tudományos akadémiából és a magyar történelmi társaságból; de Bécsben főudvarnagyi hivatalában, Budapesten magyar főrendiházi tagsági állásában állhatatosan megmaradt, mely állásokra inkább anyagi, mint létező erkölcsi vagyonára való tekintetből nevezték ki. Mi volt a tenorja ez excellens udvari és államférfiúi szokás szerint belső érthetlenségben és alaki diffúzióban szenvedő fejtegetéseiknek ? Nem szabad idegen példákat vennünk mintául s magunkat oly nemzetek szerint igazitanunk, melyek egy egységes nemzeti államterülettel rendelkeznek. Vagy is: mindent specifikusan magyarul kell csinálnunk ? Mért nem tesz igy a főudvari marsai ur is ? Avagy talán az magyar, ha Széchen gróf otthagy akadémiát, történelmi társulatot, mert ezek részt vettek egy halott iránti kegyelet tanúsításában, a főrendiházban pedig, mely ugyanazt cselekedte és a nagy temetésen alelnöke és húsznál több tagja által volt képviselve, egy feltétlenül elmozdithatatlannak szerepét játsza ? Vagy az magyaros, ha a főudvari marstalálkoztak. A fórumon állandó csók-esőzés volt. A római honatyák tulmentek a liberális per te szólitáson is, mert megszólítás helyett megcsókolták egymást. Az ünnepélyes aktusokba is belevitték a csókolózást. A római polgár csókkal szabadította fel rabszolgáját — hogy a rabszolganőket is szabaddá tette-e a gazdája csókja, arról hallgatnak a hivatalos krónikák, fecsegő római irók azonban sejtetik az utókorral, hogy ha egészen nem is, de ugy nagyjából mégis csak könnyített sanyarú helyzetén az ilyen barátkozás. Hogy mennyire kultiválták a rómaiak a csókolózást, élénken bizonyítja az is, hogy erre a végtelenül egyszerű műtétre, háromféle szavuk is volt: osculum, osuavium ésbasium. A mely három szó a szerelmi, a baráti és a tiszteletcsókot volt hivatva kifejezni. Ugy látszik azonban, hogy komolykodó római köröket ez a szertelen csókdüh gondolkodóba ejtett, főleg a mikor a római férfivilág valóságos sportot űzött már, a legkellemesebb sportot, a csóksportot. Divattá vált, hogy a lakomákon a kiszolgáló hölgyszemélyzetet, illetőleg annak egyik tagját, annyiszor csókolta meg a vendégek mindegyike, a hány betűből a házigazda neve állott. A régi rómaiak sem estek a fejük lágyára, s igy igen természetes, hogy az ilyen épen nem szokatlan banketteknél, sal ur Budapestre jön, hogy itt egy a nemzet lelkesedése által hordott reform ellen agitáljon, amelyhez nemcsak alkotmányos királya, de császári kenyeres-gazdája is megadta már helyeslését ? Ha már a ^staatsfrakk"' chic-jének híjával van az ember, bizony bírhatna az előkelő házak libériájának tapintatával! O excellenciája nagyon rossz tanácscsal ellátva jött Budapestre ; úgy látszik, a gróf úr maga-magától kért tanácsot. Brankovics pátriárka is nagyon furcsa szent. Szilágyi igazságügyi miniszter tegnap a pátriárka közvetlen szomszédságában fennhangon és világosan bebizonyította, hagy a házassági javaslat a házasság tisztán fenntartására vonatkozólag sokkal szigorúbb, mint a görög-orthodox házasságjog; és a pátriárka eloquencziájának egész széles felét mégis az állami bíráskodás lazasága ellen fordítja a házasság tisztán- és fenntartására vonatkozólag. A többi kontraszónokról saját érdekükben jobb, ha hallgatunk. A javaslat mellett tartott hat beszéd mind gazdag volt tartalomban, és formára is tetszetős, temperamentumos, az igaz hazaszeretet tüzétől izzó, a szabadság és haladás iránti lelkesedéstől áthatott. Különösen Széchenyi Béla gróf fellépése lepte meg hatalmasan a házat és hallgatóságot, a mi bizonynyal kellemesen szétárad az egész nemzetben. A legnagyobb magyar elsőszülött fia volt igazán: magasröptű, tisztult szellem, világfi a szó legmagasabb és legnemesebb értelmében, férfiú, ki ezer népet s ezek erkölcseit tanulmányozta és éles látással kisérte az emberiség kulturális fejlődését, mig felismerte a néplélek legbensőbb lényét. Különösen a magyar magas klérus elé, amely mindig hazafias volt és vezérszerepet játszott a hazában, állította kartársaiknak fény- és árnyképét a történelemből: a Richelieu-k és Mazarin-ok providencziális és államfenntartó tevékenységét, akik nem parancsoltattak maguknak Rómából, hanem inkább a maguk akaratát kényszeritették emerre; másrészt az angol püspökök sorsát, akik nagy befolyásról a nullára sülyedtek ; úgy a spanyol püspökök sorsát, a silány visszaélés után, melyet a középkorban űztek hatalmukkal. Ehhez a liberális mágnáshoz méltón sorakozott a demokratikus gróf Keglevich István, a ki mindig érdekes tud lenni és ma is az volt. A vallásosság ápolásáról úgy beszélt, mint egy pap és intette a házat, ne engedje oda jutni a dolgot, hogy a reform követelőleg még egyszer kerüljön eléje, a mikor aztán azt elfogadnia — kellene. némi nézeteltérések merültek fel, mert az összes vendégek a legcsinosabb hébét óhajtották megcsókolni, s miután egy-egy római polgárnak négy-öt szóból álló neve is volt, s a lakomán hetven, sőt százszázötven vendég is részt vett, a szegény kiszolgáló leányok közül a csinosabbakat, félholtra csókolták az előzékeny vendégek, tisztára azért, nehogy a házigazdát megsértsék. Nem uralkodtak szelídebb állapotok a nyílt utczákon sem. Minden férfiú, a ki egy hölgyet ismert, feljogosítva érezte magát arra, hogy minden szó nélkül ^Megcsókolja. Nem esküszöm meg, hogy igaz, de ugy beszélik, hogy az utczai közlekedés egy-egy ismertebb primadonna megjelenésekor egészen fönnakadt, mert az összes czirkusz-habitüék' csókjukat követelték. Ilyen körülmények között nem maradt más hátra, törvényesen kellett szabályozni a csókolózást. Tiberius császár, szigorú ediktumot adott ki, a melyben megtiltja az utczán való csókolózást egyáltalán, sőt még a szobában otthon sem volt többé szabad csókolóznia másnak, mint a házastársaknak, a jegyeseknek s a szorosan egy vérséghez tartozóknak. Nagy volt az elkeseredés, de hiába, a császár keményen tartotta magát, s a római rendőrök, a kik ez időben a liktor névre hallgattak, könyörtelenül dutyiba kisérték a jogtalanul csókolózókat. Színház. Szombaton máj. 5-én, az „Ötödik pont" Megyeri Dezső 3 felvonásos operetteje ment először eléggé telt ház előtt. Baulieu herczeget Guthy Sarolta adta ügyesen. Csak arra figyelmeztetjük öt, meg Hegyi Jankát is, hogy a magas hangoknál, az úgynevezett „kivágások"-nál mindjárt az eredeti hangot üssék meg, ne két-három hanggal alább kezdve szaladjanak föl skálában. Dicsérnünk kell Betleni László Bouquillon lovagját. Csókáné idösecske ilyen szerelmes udvarhölgy szerepekre mint Roger kisasszony. Szatmári Zsuzsi természetes és kedves Estrapade báróné volt. Nevettető humorral játszott Leővey Leo (Toupin) fodrász, és Hegyessy (Estrapade báró). Vasárnap, máj. 6-án, délután gyermekszinházzá változott át az aréna. Zsúfolva volt a színház mindkét nemű csinos bébékkel, kik tágranyitott szemekkel és nyitvaféledt szájjal bámulták meg a szép Hófehérke (Károlyi Böske) kalandos történetét. Ide írjuk annak a hét kis ügyes gyermeknek nevét, kik a hosszúszakállú törpéket adták kedves ügyetlenséggel. Vezetőjük Dobó igazgató két kis lánykája volt: Sárika és Katicza, a többiek pedig: Csolics Lajos, Kirman Jószef, Kovács Vilmos, Bares József és Szvoboda Tamás. Hófehérke meséje különben e feldolgozásban gyermekközönségnek túlságosan szomorú, s aztán a szinlapon hirdetett tánczot sehol sem láttuk. Mint látványosság a darab szegényes volt. Este „Szellő Judit", Pintér Kálmán népszínműve adatott. Jó volt Hegyi Janka (Balogh Katicza), Betleni (Rózsa Gyuri) és Lomniczy (Hajnal Bandi), nemkülönben Dobó (Galamb Mihály) élethű alakítása. Kresz Irmát (Szellő Judith) is dicsérettel kell megemlítenünk, kár hogy a társulatié drámai primadonnájának amilyen szép színpadi alakja van, épen olyan modulácziókra képtelen a hangja. Hétfőn, máj. y-én, másodszor az „Ötödik pont". Túlságosan hamar következett az első előadás után, ezért üres ház előtt játsztak színészeink. Pedig az előadás egyike volt a legjobbaknak. Az Egy darabig epekedtek a szerelmes szivü legények, de azután — igazi római espritvel — kijátszották a törvényt. A jegyeseknek szabad volt csókolózniuk, ergó a ki minden áron csókolózni óhajtott, kapta magát s eljegyzett egy kisasszonyt s csókolózott* A régi Rómában ugyanis, nem volt igen nehéz jegyet váltani, s főleg könnyű volt retour-jegyet váltani. Az eljegyzés azonképen történt, hogy a vőlegényjelölt jegyajándékot (dos) küldött a kiszemelt bálványképnek, s ha az illető elfogadta, akkor jegyese volt. Ha azután a jegyesek nem óhajtottak frigyre lépni, a római jog szigorúan megparancsolta, hogy a menyasszony a jegyajándékot adja vissza, s a vőlegény egyszerűen kiszabadult az obligóból. Ezt használták fel a csókra szomjas római legények s egy-egy jegyajándék valósággal vándorútra kelt. Történt azonban, hogy a ravasz Romanus császár jutott trónra. A csókjaikból kifosztott menyasszonyok száma akkor már óriási vala s egy-egy tehetségesebb gigerlinek elkopott a szája az ekként kicsalt csókok mennyiségétől. Róma hölgyközönsége lázongott s az okos Romanus kiegyezett 50 perczentre. Parányi kétsoros rendeletet adott ki, a melyben meghagyja/, hogy az a menyasszony, a kit vőlegénye megcsókolt, vagy a ki vőlegényét csak egyszer is megcsókolta, a jegyajándék felét, — azt ismétlésnél már kerekebb volt az ensemble és zökkenések nélkül perdültek le a felvonások. Most láttuk csak igazán, mennyire lehetetlen folytonos ismétlés nélkül jó előadásokat várni a vidéki társulatoktól. A közönség mindig ugyanaz a mi kis Esztergomunkban, természetes tehát, hogy egy darabot kétszer meg nem néz. Az igazgatónak változatosságra kell törekednie, és ismétlések nélkül az összjáték mindig hiányos marad. Ez olyan hiba, amin csak akkor lesz segítve, ha Esztergom megszűnt kisváros lenni. Addig elégedjünk meg ennyivel. Kedden, máj. 8-án, Ohnet örökszép színműve a „Vasgyáros" ment. Kresz Irma (Claire) nagyon intelligens színésznőnek mutatkozott be ismét. Kár, hogy megint konstatálnunk kell hangjának szenvedélyes kitörésekre alkalmatlan voltát. Lomniczy (a vasgyáros) nem igen tetszett. K á r o 1 yi Böske (Susanne) bájos volt, mint mindég, Csókáné, előkelő nyugalommal adta a marquisnét. Ma, szerdán, „Orpheus a pokolban", Offenbach operettje adatott, holnap a régen hirdetett ^Montgodin úr felesége". HÍREK. Esztergom, május 9. — Főpásztor! körlevelek. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás IV. és V. számú körlevele jelent meg. Közölve van bennük XIII. Leó enciklikája a lengyel püspökökhöz, továbbá egy terjedelmes kimutatás az egyházmegyei agg papok nyugdijalapjáról; továbbá több pályázat és személyváltozás. Végül a bíboros melegen ajánlja dr. Prohászka Ottokár legújabb müvét a „Keresztény bünbánatról és bünbocsánatról." — A főrendiházi vita a kötelező polgári házasság fölött, ugy látszik, tovább fog tartani, mint kezdetben hitték.- Eddig már nem kevesebb, mint huszonnégy szónok van szólásra följegyezve. És pedig a javaslat mellett: gr. Széchenyi Béla, Hollán Ernő, Beöthy Zsigmond, Szász Károly, Daruváry Alajos, gr. Esterházy István, Zichy Antal, gr. Keglevich István, Korányi Frigyes. Ellene pedig: Máriássy, Brankovics, Dessewffy Aurél, Véchey József, Zay Miklós, Mihálóvics Miklós, ifj. Széchenyi Imre, Zichy Nándor, Esterházy Miklós, Pejacsevich László, gr. Széchen Antal, gr. Csáky, Pallavicini, Steiner Fülöp, Schlauch Lörincz. — A városi központi választmány e hó 4-én ülést tartott. Tárgyalás alá került a belügyminiszter leirata, hogy a választmány az orsz. gyűlési képviselőválasztók 1895. évre érvényes névjegyzékét készítse el. Az összeíró küldöttségbe Keményfy János elnöklete alatt Hoffmann már nem tudom fájdalomdíj, — vagy milyen czimén megtarthatja. Lesújtó csapás volt ez, minden igazán csókszomjas és szabadságát szerető római úrra, mert az igen természetes, hogy a római hölgyek holmi apró jegygyűrűszerű jegyajándékkal nem érték be. Egyes jó famíliából származó ifjú ezrekre rugó jegyajándékot küldött s a bájakkal megáldottabb hölgyközönség épen nem volt hajlandó, holmi csekélységért menyasszonnyá lenni. Ez a rendelet nagyon lehűtötte a római urak csók-dühét, ugy, hogy aztán már egyáltalán nem érdemes a római csokolózásokkal sokat vesződni. A görögök tekintettel a közeli Spártára, nem lelkesültek túlságosan a csókért. A csóknak már görög elnevezése is mutatja, hogy nem tisztelték ezt a kellemes szórakozást annyira, mint a hódító Róma. Görögül a csók neve khitra, ez a szó egyúttal fazekat is jelent. Ennek egyszerű magyarázata pedig az, hogy a görögök a mi szokásainktól eltérően, a csókolózás müveletét ugy hajtották végre, hogy gyöngéden megmarkolták egymás füleit — mint a fazekat — s ilyen módon közeledtek az ajkak egymáshoz. Hogy ilyen körülmények között ott a csók semmi különösebb lázongást nem okozott, azt hiszem, senki sem csodálja. Raya.