Esztergom és Vidéke, 1894

1894-04-08 / 28.szám

2.) Romboltassék le a régi, s az egész helyen építtessék egészen új épület. Maradhat-e a régi kijavítva ? Nem! Mert mondhatja-e valaki, hogy a régi tökéletesen piszkos, szennyezett, fertőzött falat meg lehet javítani úgy, hogy az egészséges legyen? Nemi De fogadjuk el,hogy a fal még használható, akkor meg az ablakokat kell teljesen új beosztás szerint elhelyezni, vagyis a meglevő falrészeket kibontani, a régieket beépíteni, vagyis annyit reá költeni, a menyibe uj fal emelése kerülne. És akkor is mit értünk el ? Éppen semmit 1 I Mert hiszen a mai padozatot, meg az alatta levő, s immár ölnyi mélységben végig szennyes talajt ki kellene kaparni, ha azt akarnók, hogy a szobák czélszerű szellőzés mellett egészségesekké tétessenek. De most még hol van a szellőzés ? A szobák mai beosztása mellett teljesen lehetetlen czélszerű szellőzést olcsón előállítani, mert hiszen akkor a falakat újra ki kell bontani. Mindez szinte már lehetetlenné teszi a renoválást. De hol maradnának a többi fölemlített feltételek? Hol van a jó víz? Ilyet szerezni az egész kórház területén teljes lehetetlenség, mert a mint vizsgálatainkból kiderült, a talaj annyira fertőzve van szerves anyagokkal és azok bomlástermékeivel, hogy már képtelenség azokat megkötni, ártalmatlanná tenni. És most mit kell tenni a jelenlegi toldalék udvari szárnynyal? Az ott nem maradhat, mert ez az egész kórháznak legsilányabb része mai nap is; de ezenkívül is, hogy lehetne az esetleges új részlet és a mostani között ezt a részt megtartani ? Ez építészeti szempontból pedig teljesen lehetetlen. Szóval a mostani épületet megtartani, javítani, renoválni sem nem lehet, sem nem fizetné ki magát. Nézzük már most, mit nyernénk egy új s árnynyal? Hogy ezt építeni lehessen, el kell dobni a mai udvari szárnyat, a hol három betegszoba, egy megfigyelő szoba és az ápoló nővérek lakása van. Mindezeknek tehát az újba kellene jönnie 1 S mi maradna ezen felül ? Semmi vagy nagyon kevés l Mi tehát a térbeli haszon ? Ismét - * iml 1 De hát tegyük fel, a mi pedig az elmondottak után tisztára lehetetlen, hogy az egész mostani épület ugy marad, a hogy van, csak egy új szárny építtetik hozzá. Nyerünk-e ezzel valamit ? Ismét az a kérdés, hogy lesz az épitve. Mert ha úgy lesz csinálva, mint a mostani, az építésnél mentől jobban takarékoskodva, tehát a régi házak által már fertőzött táljának tekintetbe vétele nélkül, akkor nyer a kórház pár új szobát, melyekben elfér 20—25 ágy, de az egész épület 1 év leforgása alatt csak olyan egészségtelen lesz, mint most a régi. De be is kell azt rendezni. Itt ismét a látszólagos takarékosságot tartva szem előtt, úgy lesz minden, a hogy az mostanban van, azaz hiányosan, tökéletlenül. És gondolja-e valaki, hogy ilyen kórházba intelligensebb, tehát vagyonosabb ember bele'ekszik, — ha a gyógyítás még oly jó is. — Bizony nemi Vagy talán volna erre kedve valamelyik városatyának jelenleg ? És feltehetö-e, hogy ily pótléknak használatba való átadását a felsőbb hatóság megengedi-e? Nem 1 — Hát mit nyert akkor a város ? Éppen semmit, mert ha megnyithatja is, abba csak a legnyomorultabb néposztály fog megmaradni kénytelen kelletlen, — de az is rajta lesz, hogy onnan mielőbb szabaduljon, tehát hasznot az nem fog a városnak hajtani. Hát az egész lerombolása után ugyanezen helyen épített új kórházzal hogy volnánk? Sokba kerülne a lerombolás, még többe a talaj kiásása és mégis csak tökéletlen javítása, sokba az építés, mely a megmaradt káros hatányokat az épülettől távol tartaná, — és akkor is szűk udvar, kerthiány, pocsolyás környezet maradva, a mit eltávolítani már igazán lehetetlen. Volna-e hát ebből nyeresség ? Nem volna, de igen is csak óriási költségtöbblet. Mi tehát e kérdésre az okszerű felelet? Határozottan és megelözhetlenül az ; Nemi 5.) Jobb volna-e más helyen teljesen új kórházat építeni, — s ha igen, kifizetné-e az a belé fektetett költségeket? Említve voltak már a jó kórház kellékei, valamint az is, hogy ezeket csakis tiszta, eddig még be nem épített talajon lehetne elérni. Minden újabb bizonyítás fölösleges tehát arra, hogy kimondhassuk : Csak is más, s nem a mostaninak helyén lehetne jó kórházat építeni. De kifizetné-e az magát? Említve volt, hogy a mai rozoga, czélszerűtlen kórháznak 1,750 frt az évi tiszta jövedelme, a mi 35,000 frt 5°/

0-es kamatának felel meg. — Kérdem, adna-e valaki manapság az egész kórházért annak összes úgynevezett berendezésével egyetemben 35,000 frtot ? Nem valóságos | igazságtalanság-e hát ilyen jövedelemre szert tenni a városnak, még pedig a legszegényebb néposztályból kikerülő betegektől, a kiknek a befizetett ápolási dij ellenében nem képes az annak megfelelő és megkívánható kényelmet, sőt még — mondjuk ki igazán, — tisztaságot, tehát ápolást sem adni I És ha ily kórházban elég is a beteg, nem következés-e, hogy egy jobb kórházban sokkal több volna. Nem következés-e, hogy tehetősebb polgártársaink saját és hozzátartozóik bajában sokszorta többször keresnék fel az olyan intézetet, a melyben nem fényes, de egyszerű és egészséges viszonyokat találnának, — a melyben nem volna okuk azt mondani, mint a mostani ellenében a legszegényebb esztergomi földmivestöl is számtalanszor hallhatni, a kit túltömött és nyomorult egészségtelen lakásából saját vagy gyermeke gyógyítására a kórházba utasítunk: „Nem megyek biz én abba a büdös kórházba; hisz ott az egészséges ember H megbetegszik." És nézzük, vájjon ez idegenkedésnek csupán régi elfogultság-e ii oka. Ne higyjük azt. Sokkal józanabb és természetesebb járású az esztergomi földmives nép esze, mintsem hogy be ne látná a saját hasznát. De éppen ezért ne is kívánja senki tőle, hogy maga szívesen menjen olyan helyre lefeküdni, a melyet az ö parfümökhöz nem szokott orra is „büdösnek" talál. És legyen-e bizalma ahhoz, hogy az igazán elismert sikerű gyógykezelés daczára ilyen helyen jól fogja érezni magát. Gondóljuk csak mi magunkat helyzetükbe, nem éppen igy tennénk-e magunk is? Sőt hiszen teszünk is, mert ugyan hány intelligens beteget tudnak az esztergomi polgárok közül a kóiház évkönyvei felmutatni? De hány tehetősebb földmi vest is, kivéve seb-bajokban, melyeknek nem oly hosszú a gyógyulási idejük, mint a belbetegségeké ? Ugyebár évente alig egyet-kettőt. Azt azonban fel kell tennünk olyanokról, a kik jó kórházat nem akarnak, hogy még most is azon száz év előtti, ósdi nézetükkel argumentálnak: „No ugyan minek költené a város pénzét koldusokra." — Ezeknek ugyan nem érdemes külön bizonyítgatni napnál világosabb dolgokat, mert hiszen ilyenek, miként fönnebb kimutattam, saját hasznukat sem képesek felismerni. Szóval nem mondhatja optimismusnak a józanul gondolkodó, ha állítom, hogy ha jó kórházunk lesz, abban a mostaninál jóval több, mondjuk csak kétszer annyi, azaz 1000 beteg fog ápolást keresni, a mi 20,000 ápolási napnak felel meg. Ez a jelenlegi kórházban számított 76 kr. napi ápolási dij mellett is gyönyörű jövedelem, a mi még csak növekednék azzal, hogy ha egy új kórház egyszer tisztességesen be van rendezve. Akkor arra 10 sőt több évig sem kell javításra nagyobb összeget költeni, tehát az ápoló nővéreknek fizetett összegen kivül a többi tiszta haszonnak marad (Vége köv.) Dr. Rigler Gusztáv. HÍREK. Esztergom, április 7. — A herczegprimás Budapestre utazását mára, szombatra jelzik a budapesti napilapok. Ezzel ellentétben mi úgy értesülünk, hogy a főpap — ki kitünö egészségnek örvend — csak a jövő hét elejéii vagy közepén utazik a fővárosba. — A herczegprimás jótéteményei. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás a helybeli tűzoltó egyesületnek jubileuma alkalmára 50 frtot, a városi kórház ápoló apáczái részére szintén 50 frtot adományozott, . — Kinevezések. A herczegprimás Ludv i g Gusztáv misérdi, Veszély Ferencz pozsonyi, T a 1 cs i k József máriavölgyi és Skrivanek Mór bélaházi plébánosokat a nagyszombati szentszék elnökeivé nevezte ki. — Jótékonyság. Megyesi Dr. Somogyi Aladár, Csorna prém. kanonok és tanár úrtól Budapestről most megjelent művének egy díszpéldányáért 15 frtot küldött szerkesztőségünkhöz Esztergom város szegényei között való kiosztásra. Gondoljuk, hogy a nemesszivü adakozó intenczioi szerint jártunk el. mikor a kiosztást a következőkép eszközöltük: Nagyobb összeget, 5—5 frtot adtunk két szegény agg asszonynak, úgynevezett szemérmes szegénynek, akik nem mehetnek koldulni. 5 frtot pedig apróbb összegekben városi szegényeknek juttatunk. Mindezekről az eredeti nyugtákat az adakozónak már elküldöttük. Fogadja ez úton a szegények hálás köszönetét I — Gyászistentisztelet Kossuthért a zsinagógában. Csütörtökön, április 5-én tartott Kossuthért a helybeli izr. hitközség gyászistentiszteletet. Közönségünk hazafias érzületének igen szép alakban adott kifejezést tömeges megjelenésével. Az egész földszint, valamint a női karzat már jóval az ünnnepély kezdete előtt telve volt. Pont tizenegy órakor szólaltak meg az orgona hangjai, s ezzel az ünnepély kezdetét vette. A programm első száma ima volt, melyet az izr. dalárda a helybeli dalárda egyes tagjaival kiegészítve adott elő. Ezután „Ha az Isten híveinket" cz. gyászdalt igen meghatóan énekelte. A gyászünnepély legkiválóbb pontja* csak ezután következett. D r. W e i s z Izsák kerületi főrabbi lépett a szónoki emelvényre. Hely szűke miatt nem közölhetjük a kiváló beszédet s igy csak röviden emlékezhetünk meg róla. Először is emberi gyöngesége érzetében Istenéhez fohászkodott, hogy adjon elég erőt s nyugalmat azon nagy férfiú méltó jellemzéséhez, ki ma már a boldogság országából tekint gyászba borult nemzetére, de kinek lelke azzal a legdicsöbb tudattal hagyta itt hónát, hogy alkotásai örökké fennmaradnak. A rövid ima után kezdte csak méltatni korunk legnagyobb magyarját. Szép bibliai hasonlattal hozta összefüggésbe a negyvennyolczas kor nagyjait. Valamint Dávidnak álmában három angyal jelent meg, kik mindegyikének más-más missiója volt, úgy volt a magyar nemzet újjászületése korában több teremtő erejű férfia, kik közül az ujjáalkotás terén kétségkívül Kossuth Lajosé az oroszlánrész. Különösen kiemeli azon nagyszabású intézkedéseit, melyeket a zsidó emanczipáczió érdekében tett. Szabadszerető lelke nem tűrte meg a felekezeti különbségekből származó hátrányokat, „mert micsoda alapon követelhet egyik felekezet a másiktól előjogokat? Talán nem egy Istennek vagyunk mindannyian gyermekei, s nem egyforma szeretettel, odaadással küzdünk mindnyájan hazánk jóléteért ?" Beszéde végén Kossuth lelkeüdveért imádkozik s a hazáért kért áldással távozik a szónoki emelvényről. Ezután egy gyászdalt s a Hymnust énekelte a dalárda, melyet az egész közönség állva hallgatott végig. Sternfeld Rezső helybeli kereskedő ez alkalommal a templomot igen díszesen feketével vonta be, az egész oltár egy darab fekete csipkével volt áthúzva. A templom valamennyi gyertyája égett, homlokzatáról gyászlobogók lengtek s a közelben levő lámpákat feketével vonták be. Az első padokban a város képviselői foglaltak helyett. Ott láttuk városunk polgármesterét H e 1 c z Antal drt., Kollár Kár o 1 y főjegyző kíséretében, F ö 1 d v á r y István dr. ügyészt. Szt.-Tamás községet Hoffmann Ferencz jegyző képviselte. Ott láttuk még számos előkelőségünket. — A helybeli ref. templomban márczius 30-án pénteken tartott nemzeti gyászünnepen a Kossuth Lajos szobor-alapra a begyült perselypénz fele 15 frt 59 kr ; továbbá ápril i-én, a nagy hazafi temetése napján tartott gyászistentiszteleten begyült perselypénz fele 4 frt 35 kr; és végül a külön e czélra tett adakozásokkal együtt eddig 21 frt 60 kr. küldetett el alólirt által a Kossuth szobor alap orsz. bizottságához Budapestre. Esztergom, 1894. ápril. 5. Gartsik Nagy Sallay István ref. lelkész. — Esküvő. April 4-én díszes esküvő volt a városi plébánia templomban. N i ed e r m a n n Ágnest, Niedermann Pál kir. tanácsos, főkáptalani közp. ügyész leányát vezette az oltárhoz S z a 1 a y Béla primási urad. gazdatiszt. Az esküvői szertartást Pór Antal apátkanonok végezte Dr. Fehér Gyula Esztergom-városi plébános és két káplán asszisztálása mellett és az új párhoz a szertartást megelőzőleg szép beszédet intézett. A temp'omot előkelő közönség töltötte meg. Tanuk voltak a menyasszony részéről: Dr. Niedermann Gyula kir. tan. igazgató és Szalay József primási urad. gazdatiszt. Végezetül a násznép a „Fürdő-vendég ö" kistermében gyűlt össze menyekzői lakomára. — Hangverseny. A szenttamási iskolaszék saját iskolája javára a Fürdő-vendéglő nagytermében belépti-díjas hangversenyt szándékozott rendezni mult hó 3r-én, amely a nemzeti gyász miatt elmaradt. Most tudatja velünk a rendezőség, hogy a hangversenyt april 19-é n tartja meg. A meghívásról plakátokat is fog kibocsátani és külön meghívókat szétküldeni. Ide írjuk ismét a szerfelett érdekesnek igérkeze hangverseny műsorát: 1) Ünnepi nyitány Wébertöl, előadja a 26. gyalogezred zenekara, 2) Addió Mozarttól, dal, énekli őrgróf Pallavicini Edéné. 3) Andante és Allegro Chopintől, zongorán előadja Dr. Rapcsák Imréné. 4) a) Lascia ch'ió panga Handeltöl, b) In questa tómba oscura Bethoventól, énekli őrgróf Pallavicini Edéné. 5) Ábránd, Bajazzo czimű dalműből Leon Cavallótól előadja a 26. gyalogezred zenekara. 6) a) Lemondás gróf Zichy Gézától, b) Minden este furulyázok sokáig. Énekli őrgróf Pallavicini Edéné. 7) Suite, Goldmarktól; előadjak: dr. Rapcsák Imréné és Borovicska Adolf. 8) Potpourri, Pefinatól; előadja a 26. ezred zenekara. — Eljegyzés. Horváth Emma úrhölgyet, Horváth József tótmegyeri nagybirtokos leányát húsvét másodnapján jegyezte el Szekér Gyula párkányi fiatal földbirtokos. — Dalünnepély. Mikor a „Dunántúli Dalos Szövetség" mult év decz 28-án Sopronban megalakult, elhatározta, hogy az első dalünnepélyt Szombathelyen fogja megtartani ez év július hó í-én. A szombathelyi dalárda most felhívásokat bocsátott ki a dunántúli dalosegyletekhez, hogy csatlakozzanak az ünnepélyhez. Ugyanekkor üli meg s szombathelyi dalárda fenállásának 30 éves évfordulóját. — Az olvasókör előadása. Az esztergomi polg. olvasókör húsvét hétfőjére műkedvelői előadást tervezett, de azt az országos gyász miatt elhalasztotta. Holnap, 8-án tartják meg tehát az egyesület helyiségeiben. Színre kerül: „A vén bakancsos és fia a huszár," Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal és tánczczal. Irta Szigeti Imre, zenéjét irta Bognár Ignácz. Személyek: Veres csapláros Rothnagel László, Ilon, Friczi gyermekei Vörös Terike, Finke József, Sugár Mihály kiszolgált baka Tátus János, Laczi fia Szóda István, Hangos kántor Radics Mihály, Lidi leánya Bartalos Vinczéné, Pista bojtárfiu Vojtek Ferencz, Talléros huszárkáplár Kugyelka János, Huszár őrmester Tóth András, öreg paraszt id. Patkóczy Ferencz, 1., 2., 3. paraszt Kapa Mihály, Sindler Péter, ifj, Patkóczy Ferencz, 1., 2., 3. asszony ifj. Patkóczy Ferenczné, Sindler Petemé. Helyárak: zártszék l frt, körszék 80 kr, ülőhely