Esztergom és Vidéke, 1894

1894-01-04 / 1.szám

ESZTERGOM inínnoi PO Mnnvni nnnn es raiB Megjelenik hetenként kétszer: csitöptökön és Vasárnap. Előfizetési ár: Egész ke Fél évr . Negyed vre Egy hópra Egyeszám ára 6 frt 3 „ 1 „ kr. 50 50 7 VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások küldendők: Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). 32. telefonszám. Hirdetések: Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. Magánhirdetések négyzet centimétere i kr. Ezenkivul 30 kr. bélyegdij. Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt 20 kr. 5—10-szeri hirdetésnél 10 0 | 0 , 11—20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli (78-szor) 20 0 j 0 • egész évinél (156-szor) 25 0 | 0 engedmény. Nyilitér sora 20 kr. — Virradni kezd. Esztergom, január 3. Ha jelek nem csalnak, az újon­nan bekízöntott esztendő városunk történetén epochális jelentőségű lesz. Eltuntve a már épülő állandó híd ügyől, az országgyűlés által már megavazott Budapesti új-vasuti összeköttéstöl, melyek bizonyára rendkivüfontos és városunk fejlődé­sére és oelkedésére nézve megbe­csülhetleivivmányok; azonban ezek már a lelyt évben elhatározott té­nyek volk. A Vfontosabb s mintegy zár­köve azo óhajoknak, melyektől mi városunk Mdogulását várjuk, a vá­ros-részek:gyesülése, mint megbíz­ható forráól halljuk, már a küszö­bön áll. Városik országgyűlési képvi­selője F r-y Ferencz néhány nap előtt szentesen érintkezett H i e­r o n y m i belügyminiszterrel; élénk színekben ecsetelte a személy- és vagyon kbiztonságának teljes hiá­nyát, reámutatott, hogy városunk jelen zil; helyzete tovább nem tűrhető. A nister ezen előterjesztésre ajánlkozói hogy elküldi J e k e 1 f a­1 u s y mi tanácsost a veszélyezte­tett koiztonság helyreállítására. I Azonban országgyűlési képviselőnk a minisztertől nem ideiglenes, hanem gyökeres gyógyítást kért és kimu­tatta, hogy az nem lehet más, mint a városok egyesítése. Képviselőnk érvelése oly meg­győző erővel hatott a belügyminisz­terre, hogy ez kimondta és többszö­rösen ismételte a következő nagy horderejű szavakat: „azonnal el­rendelem a városrészek e g y e s i t é s é t." Az országnak volt alkalma több­ször megismerni Hieronymi belügy­min iszter erélyét és szívósságát fon­tos országos ügyekben, midőn rövid néhány hét alatt keresztülvitte az ország fő- és székvárosának újjá­szervezését, az . évek óta sürgetett káposztásmegyeri vízvezeték elkészü­lését stb. mely müveletek kivitelénél akadályoktól nem rettent ^vissza; ennélfogva bizton elvárhatjuk most, hogy ily helyi érdekű ügy gyorsan el fog intéztetni. El nem mulaszthatjuk, hogy a vármegye alispánját, ki jelenleg a fő­ispáni teendőkkel is meg van bízva, ez ünnepélyes alkalommal fel ne kér­jük, hogy az esetben, ha a minisz­tertől véleményadásra fel fog kéretni, ne a vármegye régi tradiczióiból ki­folyó véleményt adjon, mely városunk A i újévi örömünk. — Elbes, egy kétségbeesett tárczairó. — Tamávértanu püspök nevére ke­reszteltetetaz anyám. Szinte a jövőbe látott az é« anyám, én sem adom alább a kereszténég első Tamás vértanujánál. Csak két tgot említek: keresztapám váltig magr néptanítónak kivánt tanít­tatni. Elerrett koromban pedig beug­rattak, hogíépjek fel egy biztos kor­mánypárti őrületben. így lettem én JMpldnélküli-.más. Egyéb pechjeimről Usfallgatok. ht méltóztatnak tudni, a ne­vemnapom :czember 29-ére esik, éppen ezen a nap mélabúsan billegtem a szerkesztösoe. Bosszút állok az emberi­ségen — gdoltam — irok egy olyan tárczát, ar.yben az összes Kanári-szi­getek lakóikipusztitom. A szerkesztő megszólít: — Ha:, Aquinói Tamás én önt meglepem. — Tal az aquinói előnévvel ? — Nerazzal, hanem ezzel a kis rellumeráczial, a nevenapján. Remélem, ezután jobbirczákat fog irni? Tukoray Lóránd méfem csinált kétségbeesettebb arczot, mintn erre. De félre nobilis büszkeség, yettem a szerkesztői renu­merácziót. ugva mondom önöknek: Lsupa kétpnlás numismatika volt, az pjpesti hatos: jelentékenyen képviselve. Kegy teljes leereszkedéssel bocsájtott el magától a szerkesztő. — Édes merinói illetve aquinói, tudja mit vegyen rajta: egy újévi mala­czot. Az újévkor egy családi szimbólum. Menjen kedves tárczairó, most éppen piacz van, lepje meg a kedves nejét. Beléptem a szerkesztőségbe, mint egy Kozarek és kiléptem belőle, mint Hét­hársy Balambér, az ablakfüggöny palástba bujt Báthory István. így alakított át az újpesti numismathika. Elszántan törtet­tem a lityek-latyakban a malaczvá sárra, de útközben egy czukrászda mellet üget­tem el. És az ablakból oly kívánatosan, oly bájolón mosolygott elém a grillás­torta disznó jelmezben, hogy mint „Ízlé­ses" tárczairó nem is sokáig tépelődtem a felett, hogy ne inkább ezt vegyem-e meg. Végre is ez egy türelmes és enni­való malaczocska, mig a másik ? . . . A féltuczat gyerekem oda lenne a si­vitásától. Kifizettem a malaczot és a la­kásomra mentem. Otthon aztán olyan titokzatos voltam, mint Fandora szelen­czéje. Végre jött a fehérkötényes édesség­gyakornok. Az üvegtáblán mosolygott a grillás malacz. Esztikét ekkor mosdatta az anyjuk, de még könyein keresztül is mo­solygott az új jövevényre. A feleségemről azt képzeitem, hogy ő a grillás láttára e gy vígjáték fináléját cselekszi és bol­dog mosollyal veti magát karjaimba. Ajakáról pedig grillásszerüleg csorog le az ódai lendület: — Boldoggá tettél Tamás. Szó sincs róla. irányában mindig ellenséges volt — hanem mutassa meg az alispán ur, hogy ő e városnak nemcsak szavak­ban, hanem tényekben is barátja, és akkor igazi maradandó érdemeket fog magának szerezni. Mielőtt mai czikkünket befejez­nők, még egy nyilatkozattal tarto­zunk F r e y Ferencz országgyűlési képviselőnknek. Ki e lapok hasábjait figyelem­mel kisérte, különösen a képviselő választások ideje alatt, tapasztalhatta, hogy mi nem álltunk a képviselő ur pártján, sőt sokszor személye és párt­állása e lapokban éles támadásoknak volt kitéve, ezen körülmények azon­ban nem késztethetnek arra, hogy az igazi érdemek előtt szemet huny­junk és azt kicsinyeljük, esetleg agyonhallgassuk csak azért, mivel politikai álláspontunk nem egyezik meg a képviselő úréval. — Az „Esz­tergom és Vidéke" csak annyiban foglalkozott a politikával, a mennyi­ben városunk é rdekét szóban forogni látta. F r e y képviselő ur rövid két évi működése alatt megmutatta, hogy szülővárosának és lakóinak érdekét igazán szivén hordja. Volt alkalmunk tapasztalni, hogy számos választói és nem választóinak magán ügyeit tekintet nélkül a poli­A feleségem megsemmisítőén fity­málta újévi klenodiumunkat (a melyért hajh! hányan fognak meghalni, a tárczá­imban.) — Ezt te vetted, te . . . Tamás? — En . . . De mit akarsz ezzel mon­dani ? A feleségem nem mondott semmit hanem jelképesen rémitett: sírt, mint a záporeső. Ha a nagy zsilipet megnyitják, megindul az ár: a hat gyerekem a jeri­kói csataharcz zavaros lármáját imitálta. Az összegabalyodott családi szcénában őrült kergeséggel száguldottam be a szo­bát, mint valami drámai hős. — Magyarázatot! — szavaltam vér­beborult szemekkel. A feleségem készsé­gesen szolgált vele. — Ez az újévi malacz hátra ka­par, nem pedig előre. A jövő évben sem lesz belölünk semmi. Egy családi szcéna keretében tanul­tam meg az újévi babonát, hogy az újévi malacznak előre kell kaparnia. Farsangi dramolette. Vigan rakták a párok a csárdást. A czigányok emelvénye előtt álltam s a fülembe kongattam a czimbalmos fu­tamait. Onnan néztem a mosolygó lázas ar­czokat, a ragyogó szemeket s a felhevült fiatalok elegáns rekedtséggel kiáltották a már-már kimerülő czigány-primásnak : — Sohse halunk meg! tikai pártállásra az intéző köröknél hathatós támogatásban részesítette és nem rajta mult, ha nem aratott mindenben sikert. Első fellépése az országházban, midőn a valláspolitikai kérdésben bátran felemelte szavát és minden tekintet nélkül választóira, meggyőződésének sikerült szónoklat­ban kifejezést adott, csak dicsőségére vált városunknak. Végül fel kell említenünk, hogy képviselőnk az állandó híd, a vasút és városunk egyesítése ügyében szá­mos alkalommal érintkezett a kor­mány tagjaival, a hid ügyében inter­pellácziót is akart intézni, mely csak azért maradt el, mivel Lukács minisz­ter határozott Ígéretet tett, hogy a hid építése el lesz határozva, mihelyt a herczegprimással a vám ügyében rendezés történik. Az épület betetőzése a városok egyesítése. Ha ez — mint most már bizton hisszük — nemsokára bekö­vetkezik, tisztán képviselőnk érdeme lesz, ki kellő időben megragadta az alkalmat e fontos kérdés megoldására. E város lakóinak közóhaja létesül; egy szebb jövőnek nézünk elébe. Ilyen­kor megszűnik minden pártállás és szívesen bevalljuk, hogy Frey Fe­rencz országgyűlési képviselő urezen egyedüli ténykedéseivel elévülhetlen S a tánczosnők szemiben épp oly féktelen szilajság ragyogott, mint az urakéi­ban, a legettikettesebb, finnyás kisasz­szony is zsebkendőt lobogtatva járta, forogta a csárdást, nem látva, hallva semmit sem, csak a vér ösztökélte a régi jó csárdásbolonditó frisre, a mialatt még a nagymamák szive olvadt meg ötven esztendőkkel ezelőtt. . .. Azok a kedves, jó, öreg nagyma­mák.. Néhány lépésnyire előttem szőke leány tánczolt. Hosszabban megakadt rajta a szemem. Szelíd, szende, mond­hatni bánatos arcza különös ellentétben volt ragyogó szemeivel és azzal a ki­tartó tűzzel, melylyel már egy félóra óta rezgett, forgott, hol itt, hol ott a pár­jával. Kis csipke zsebkendőjét kezében tar­totta. Hol magasan lobogtatta, hol aj­kaihoz szorította. Feltűnt, hogy köhö­gött és mindig akkor emelte szájához a kendőt, szabadon hagyott félkezével. Jobban szemmel tartottam a madonna arczu szőke leányt s nagy megdöbbe­néssel vettem észre, hogy a halk, rekedt köhögés folyton ismétlődött. Eszembe ju­tott Dumas Fils Margitja és szánakozó tekintettel néztem a mosolygó arczot pi­ros rózsáival, a lihegő keblet, melyből időközönkint azt a csúnya köhögést vél­tem hallhatni. Újra ajkaihoz emelte a kendőt s ekkor már piros foltot láttam azpn. A tánczosok kurjongattak, a czi­gány uj csárdásba fogott, a szőke leány Az Esztim és Vidéke tárczája.

Next

/
Thumbnails
Contents