Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-19 / 23.szám

A mérleg. Esztergom, márc. 18. Egy évi munkásság és szorgalom eredménye áll előliünk : a takarékpénztár mérlege. Nem üres szavak, hanem positiv tények, számadatok támogatják azt a munkásságot, mellyel takarékpénztárunk a vidéki pénzintézetek közt elsőrendű hírnevet vivőit ki magának, s amely munkássággal párosult szakavatottságával nemcsak hírnevet, rondilhetién létet biztosított magának, de mely reális financpolitikája nem egy vidéki pénzintézetnek szolgál mintaképül, s nem egy fővárosi pénzintézetnek képezi az elismerés méltó tárgyát. Alapszabályaiban jelzett célja, a vagyon biztos elhelyezése, lassan kén ti szaporítása, s ez által a munkásság és takarékosság felélesztése, fokozása volt a múltban, s e cél vezérli a jelenben is. Hogy a megtakarított vagyon bizfos elhelyezésének feladatát miként oldotta meg, azt a mérlegben feltüntetett tartalék tőkén kivül lévő hatalmas, úgynevezett különleges tartalék tőke mutatja, mely az intézet rendes pénzkezelési politikájára minden ékesszólásnál fényesebben szól I. A vagyou bizlos elhelyezése mellett a második, vagyis a tőke lassan kén ti szaporításának feladatát, hogy miként oldotta meg a társulat, arra ugyancsak a mérleg hatalmas számadatai adnak oly választ, mely még a legvérmesebb reményeket is képes kielégíteni. Az igazgatói jelentésből látjuk, bogy mennyire szivén hordozza az, a társulat érdekeit. Igy, hogy csak egyet emlitsüuK fel, ott van a magyar ipar ós kereskedelmi bank kezdeményezése folytán alakult magyar takarékpénztárak központi jelzálog bankja, mely társulatnak üzletköre a vidéki pénzintézetek jelzálogos követeléseinek saját záloglevelek kibocsájlása alapján való megszerzéséből ál!, amely társulatnak alapító tagjai közé takarékpénztárunk nemcsak jelentékenyebb összeggel lépett, de amely társulatban takarékpénztárunk igazgatósági képviselete, mint igazgatósági tag szerepel. Nincs hatalmasabb, biztosabb eszköz, mely a megtakarított vagyont, a pénzintézetet a pénzügyi válságok esélyeivel szemben jobban óvhatná, mint ez. A célul tűzött feladatok sikerdús megoldása mellett számtalan alkalommal találkozunk takarékpénztárunk nagylelkű jótékonyságával, mellyel nem késik városunk culturális, szellemi életének emelése fokozása körül. Eövid egy évi idő választ el attól már csak, midőn az intézet fennállásának félszázados évfordulóját fogja megünnepelni. Nagy nap lesz az, az intézet életében, de nevezetes lesz városunk történetében is, melyen intézetünk áldozatkészsége városunk haladásának tog nagylelkű áldozatot hozni. Március tizenötödike Esztergomban. Ritka kegyelettel ülte meg városunk ez évben március idusának ünnepét. Ezrek serege zarándokolt ki a «604 honvéd temetkezése* helyéhez, hogy lerója a nagy hősök iránti hála és kegyelet adóját, kiknek álmait nem zavarja a 175 osztrák katona teteme, «kiket a felebaráti szeretet sebjeikben ápolt és a magyar nagylelkűség hősei sirgödróbe temetett.* A kora ebéd utáni órákban sürü csapatokban zarándokolt ki a város lakossága. Három óra felé vagy 30 fellobogózott fogaton a « Tarkaság* érkezeltineg. Az első kocsiban két fehér ruhába öltözött kis leány tartotta a babér koszorút, melyet a Tarkaság helyezett el a sirra. Az arany rojtos nemzeti szinü selyem szalagon e felirat volt olvasható :«A névtelen félistenek emlékének.* «Az esztergomi Tarkaság polgári egyesület.* Fél négykor érkezett meg a kath. iparos-ifjak dalárdája lobogó alatt. A szobor megkoszorúzása után, a dalárda Borovitska Adolf karmester vezetése mellett a szózat elóneklósóvel nyitotta meg az ünuepélyt, mely után Brutsy János lépett a szószékre, s a következő hazafias szónoklatot tartotta : Tisztelt ünneplő közönség! Esztergom és a szomszéd városok hazafias közönsége és lelkes ifjúsága hűségesen s következetesen elzarándokol évenkint e nagy napon ismert ós ismeretlen hősök sírjaihoz, kik a magyar szabadságharc kt7Ívásábau nyervén hősies halált e helyűt nyugosszák örök álmaikat. Nemcsak a szokásos kegyélet, nem pusztán a hazafias kötelesség, ennél is több, a magyarnak sajátságát képező szabadságszeretet és rajongó lelkesedós az, mely benünket évenkint e helyült, nem a hatalom parancsszavára, hanem egyéni jóidulatuukból kifolyólag összegyűjt, hogy egyrészt méltóan megünnepeljük a magyar szabadság hajnalának évforduló napját az 1848. március 15-ét, másrészről lerójuk a hála és kegyelet adóját azok iránt kik életük s vérük árán szerezték meg számukra évszázadok rabsága után az annyira óhajtott és kiérdemelt szabadságot. S midőn ezt, tettük, nemcsak a mult emlékének áldozunk, hanem terjesztjük a jövő nemzedékben és ifjúságban a haza ós a szabad eszmék iránti szeretetet és a magyar állam függetlenségének gondolatát; az ifjúságé levén a jövő, ők lesznek hivatva a 48-iki nagy eszméketa teljes megvalósulás ele vinni, szorgosan ós gondosan elhárítván azon akadályokat, melyek ma még a tényleges megvalósulás útjában állanak. Valamint az elterülő hólepel elolvadása és a dermesztő fagy után a nap melegítő sugarai által serkentve uj életre kel a természet s nyomában virágok fakadnak ugy kelt életre a magyar szabadság iránti vágy, 1848. óv tavaszán. A február 21-én Parisban kitört forradalom, megrendité Európa földjét. Az a csudálatos erő, mely egy isteni sugallatra megszállta egyszerre a népek millióit, az a hatalmas lelki erő, mely a szabadságszerető népek láncra vert gondolatának bilincseit egy ütemre mintegy széttörte : ellenáUliatlanul ragadta magával Európa népeinek csaknem minden rétegét. Kigyúlt az emberi jogok nagy eszméjének forrongó Vezuvja s tüzet As s?

E:stsrgciE és VidDkc" tárcája. AZ ÖZVEGY SÍRJA. Setét temetőbe, sirok éjjelébe, Az éjfél csendesen lábujjhegyen lép be, Ne zavarja álmuk' akik ott pihennek, Be azért ágyukból rendre sorba kelnek, Mert ez az idejük, az éjfél órája, Mindegyiket otthon egy-egy kedves várja! Szellő susog lágyan, fehér lepel lebben, Erre iramlik egy, amarra meg ketten. Űzi hajtja őket szeretet hatalma, Minden sir üres lesz, tárva-nyitva halma. Csak az egyik zugban akác lombok a'att. Magasra hányt sírdomb csukva, zárva marad, Nem mozdul meg a föld, néma marad tája, Lakóját nincs senki, aki haza várja . . . üres a kis gunyhó, ahol egykor élt ő, Nincs benne uj asszony, nem szerelem féltő, Nincsen benne férje, elesett csatába, S' oldalánál nyugszik a kicsinyke árva, Az egyik száz mértföld ide, ahol pihen, Másikat ringatja a föld alatt hiven. S csak ha eljŐ, itt lesz a halottak napja, Érkezik a hü férj, — gyermekének apja, Akkor e síron is megmozdul halom, S együtt gyönyörködnek a piciny angyalon, Aztán ha ez az egy rövid nap elrepül, Az elhagyatott sir ismét lecsendesül, Nem jön feléd senki, szegény özvegy asszony, Nincs ki keresztedre koszorút akasszon, Csak a jó Istennek enyhe szép tavasza, Mely bús sírodon a virágot fakasztja. Jíia, 1893. március 6-án. BÓDIZ LÁSZLÓ. Így elfeledett patáagugii. Irta: OKÁNYIK LAJOS. (Neveléstudományi egyveleg, vagyis jobban mondva zagyvalék.) (Folytatás és vége.) Már most mindezektől eltekintve az a kérdés, jogosult-e a testi büntetés ? Igenis jogosult, de csakis ott a hol a szeretet, a jó akarat célt nem érhet, másodsorban pedig szükséges, hogy a büntetés mindig szelíd legyen, vagyis olyan, mely a gyermek lelkében és testében kárt nem okoz. Meg van mindennek a maga módja. Annyi bizonyos, hogy minden gondolkodó ember megborzad, ha ugy elolvassa, hogy milyen gyermekfegyelmezést alkalmaztak a régi iskolákban. Hogy csak egy-két adatot említsek, a magdeburgi egyházi tanács elé panasz terjesztetett be egy iskola mester ellen, aki többek között azzal volt vádolva, hogy az iskolát elhanyagolja és a helyett inkább aprítja s fürészeli fáját, vagy pedig csépel a csűrben és ha néha reggel megjelenik az iskolában, többnyire egy kissé illuminált ihletett állapotban, halomra és véresre veri a gyermekeket. Kis gyermekek nyakába akaszt vasfazekakat, ekevasakat, kerekeket és tuskókat és óra hosszat kell állán iok egy lábon. A panaszra az egyházi tanács által kiküldött vizsgáló bíró következő választ küldött: Igaz t. tanács, hogy a tanító ur jól cserezgette a gyermekek bőrét, nyakukat és lábaikat is megterhelte némi kis terhekkel, de hát az iskolai fegyelmezésben ez éppen olyan dolog, mint a katonaságnál a fából készült szamár, vagy kurta vas és ezen fegyelmezési módokat kiváló tanár urak felsőbb iskolákban is kitűnő sikerrel alkalmazzák. Ezért tehát a panaszost egyszerűen ki kell nevetni. Vagy a verésnek mily állati nemeit alkalmazták, arról egész krónikákat lehet irni és egyes öreg urak még most is emlegetik a skutyikát, mely gyógyszernek a hatását ők sokszor heteken keresztül érezték. Szóval a büntetés oly nemeit alkalmazták idétlen gyermekekkel szemben, melyektől még mi erősebb férfiak is visszaborzadunk. De ha erről beszélünk, ha visszapillantunk a mult századokra és tárgyilagosan akarunk Ítélni, akkor okvetlenül kell az illető kor szemüvegén keresztül néznünk a dolgokat és a kor gondolkodásmódjának és értelmiségének színvonalára leszállanunk. Nem kell azt gondolnunk, hogy akkor is ott ültek az iskolában olyan gyönge, vézna, sápadt, üvegházi virágocskak mint most, akiket egy enyhe szélfuvalom is képes ágyba dönteni. Egészségtől és életerőtől duzzadó gyermekeket láthattunk akkor az iskolákban, kiket a kemény büntetések még edzettebbekké tettek. Sokkal több életerő és képesség lakozott az akkori fiatalságban, mint most, nem igen lehetett látni köztük oly blazírt arcokat, sem savanyu képeket És ha eme jelenség okait kutatjuk, akkor okvetlenül rá kell jönnünk, hogy ezt semmi egyél) nem okozta, mint a szülők rendes életmódja és a Szigorú nevelési módszer. Tagadhatlan tény, hogy e tekintetben nagyon is rák módra haladunk, a humanismus jelszavától elcsábíttatva az emberi méltóság fönséget hangoztatjuk és a mellett nem használjuk fel ama eszközöket, melyek azt az emberben fejleszteni képesek volnának és igy a gyermekbe a túlzott becsvágyat oltjuk, a józan önérzet helyett és az engedelmesség helyett engedetlenséget és tiszteletlenséget. Nagyon jellemzi a mostani nevelés eme irányát az aranyos ifjúság egy szava s ez, hogy egy 18—20 éves ifjacska java korban lévő atyját «öreg»-nek nevezi. Valóban szegény jó öreg, (a ki ugyan még mindig dolgozik) és a havi számlák törlesztésére küldözgeti a pénzt és a nehéz gondok terhe alatt legszebb férfi kora dacára már görnyed, botra van szüksége, melyre támaszkodjék hiszen már «öreg«. Pedig hát megszűnnék öregsége, ha ugy néha napján a pénzutalvány helyett botját küldené egy expres vonattal és ezen radikális kúrával győzné meg ferdén nevelt csemetéjét arról, hogy ha öregebb is, de van még több erő benne mint elsatnyult utódjában. Avagy kérem nem nevetséges állapot az, ha egy 10 esztendős kisasszonyka földhöz vagdossa mérgében uj ruháját, mert nem szabatták szülei a legújabb divat szerint, vagy két napig jár duzzogó arccal, mert jó kalapja lévén, nem akarnak neki épp oly kalapot venni, mint a minőt hord pl. Pénzesházi bankár Elvirácskája. Avagy talán jó és helyes nevelésre mutat az, ha egy 13 esztendős urfiacska majd megpukkad a dühében és hét számra nem tanul semmit és mindez csupán azért, mert szegényebb sorsú atyja nem készíttetett száLapunk ma számához fél ív melléklet van csatolva. P m ~~~~ # Városi és megyei érdekeink közlönye.* * MEÖJKLBNllí ÍIETENKTNT KÉTSZER: °* , „, ,, J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 «/ótól 100 szóig Í5 kr, 100;— DUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 aoo-i

g 1 frt 50 kr- '^°;

tó1 3oo-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: hova n lap Kellemi részét iUeW közlemények küldendők. Bély

egdíj 30 kr. Egész évre 6 frt — kr. „ . . n A II'ILU A T A I MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod '8 szerint legjutányosabFél évre ' - - 3 frt — kr. KiAUU-MiVM I ML. bau feBzölietusfc'. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZR(!FTKNYI-TEI! 888. Egy SZálU ára 7 kr. hová lap hivatalos és magán hirdetései, a iiylbtéibe szánt közle- NYILTTÉR sora 20 kr. ájf — 0 menyek, elfítíz<0.i

!

ni uénzek <

j

s i Hklamá'ások in(é/f*"• I'Wc ^ t

^