Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-09 / 20.szám

laszt, mit akar ez országban minden kath. sziv, minden kath. férfi, minden kath. család ; az egyszerű válasz az : Kath. társadalmat akarunk 1 (Lelkes éljenzés és taps.) Oly értelemben akarjuk azt, kegy a társadalom katholikus legyen, hogy a jövő nemzedék szószegővó válni kénytelen ne legyen azon eskü és fogadalom iránt, a melyet mi az olső szentség felvétele alkalmából gyermekeink nevében az Isten öltára előtt letettünk. (Éljenzés.) Megakarjuk akadályozni azt is, hogy e nemzet fiai kénytelenek ne legyenek szószegökkó lenni a hazai törvények irányában, melyek előtt meghajolni mindnyájunk kötelessége. (Éljenzés.) — Összegyeztetni akarjuk hit hűségünket azon tisztelettel, mellyel mi a szentesitett törvények iránt tartozunk. (Éljenzés.) Ezt akarjuk mi, ez az a válasz, a melyet én itt nyerek s a melyet, ha birtiék e falakat áttörve az egész országba kiáltanék: «Katholikus társadalmat kivan ez ország!» (Lelkes éljenzés.) Igenis uraim 0 Méltósága jogosan emiitette, hogy a kath. hit, szent vallásunk alapja minden humauisticus, minden kegyeletes intézménynek, melylyel ma a világ nagyban dicsekedni szokott. Ha hiányzik a hit, a valláshüség, akkor mindezou intézmények, a melyekre most büszkék rövid idő alatt alapjukat nélkülözvén semmivé válnak, elpusztulnak. (Helyeslés. Ugy van.) A kath. kör tehát alakult Budapesten, alakult Esztergomban és remélem, hogy még sok városunkban fog megalakulni azon óhajjal, hogy kath. társadalmat teremtsen, azon meggyőződés érvényre juttatására, melyet néhány szóval megemlíteni szerencsém volt. De ehhez szükséges mindenekelőtt, hogy ezen fcörök tagjai a társadalom minden rétegéből kerüljenek ki, hogy egymással szoros összeköttetésben lévén egymást erősítsék, a kath. öntudatot emeljék tehát a körök a társadalom minden részéből gyűjtve a tagokat megszilárdítani képesek legyenek amaz alapokat, a melyeken keieszt. társadalmunk jóléte biztosan nyugszik. (Helyeslés.) Itt megvalósítva látom ezen ideát. Kegyes fŐpásztorunk, ft. urak és a világi knth.-ok személyében önök mindannyian együttesen képviselik a magyar társadalom különböző tényezőit egyesülve a kitűzött cél elérésére. (Éljenzés.) Hogy vívmány az már e város társadalmában, hogy, midőn önök ide belépnek, nem szégyenlik kimondani, hogy itt kath. jelszó alatt gyűlnek össze s mi katholikusok bátran hangoztatjuk, hogy célunk a kathoiicizmus megóvása. (Lelkes éljenzés.) T. közgyűlés! A másik nagy cél, a mely előttünk lebeg, mikor a kath. köröket országszerte alapítani akarjuk : hogy mainap szükséges a szerveszkedós az önvédelem szempontjából. Tudom, hogy a kath. kör alpszabályaibau el fogadott elv az, hogy minden politika ki van zárva, nem is fogunk politizálni. De midőn szivünk feljajdul, látva a helyzetet, midőn egymással kezet szorítunk hallgatva nem politizálva egyetértünk abban, hogy a helyzet nem kedvező, érezzük, hogy szoros összetartásra van szükség. (Ugyvan.) Kath. körök támadni sohasem fognak, de belső szervezetük alapszabályaik állal a kath. elemeket társadalmi uton, alapon egymáshoz közelebb hozva a politika kizárásával megbeszélhetik a helyzetet óvóintézkedéseket tehetnek, védgátat emelhetnek oly törekvések ellen, amelyek az önvédelmet szükségessé teszik. Ez önvédelem mi más, mint azon ország-világ hangoztatott elv, hogy a törvényhozásban és minden szükség és érdekképviselet, - és ezt tőlünk katholikusoktól megtagadni merik? Azt hiszem, hogy ez a követelések legkisebb minimuma, hogy önvédelem céljából köröket alkossunk. (Éljenzés.) E körök tiszt, közgyűlés politikát nem űznek, de a körök tagjainak politikái, űzni, a közügyekben a politika terén meggyőződésüknek kifejezést adni, meggyőződésük és hit vallásuk szerint nem csak szavazni, de mindenkor föl is szólalni kölelességök. (Helyeslés.) Ebben ugyan manap köszönet nincsen uraim, a/, bizonyos és ha a kör termein politizálunk, nemcsak üldöztél ütik, de hogy gyanusitósoknak is ki leszünk téve, erről uraim önöket a szó szorosabb értelmében meggyőzöm. Örülök annak, hogy ma alkalmam vau nyíl áthozhatni és újra ismételem, ha módomban volna egész országban hangoztatnám, hogy nem félek az üldöztetéstől s remélem, hogy ezen szívben mindig lesz annyi erő, hogy meggyőződésem szerint szóljak (élénk éljenzés és laps) a közügy érdekében működhessen és reménylem, hogy lesz e fejben annyi képesség, hogy nemes fegyvert választhasson miifor kénytelenek lesznek ellenfeleinkkel küzdeni. Mert a gyanúsítás, személyeskedés terére lépni nem fogok. Most is tiltakozom azon gyanúsítás ellen, mellyel soproni szereplésem alkalmával illetlek, midőn nevemet oly áramlattal akarták összefűzni, mely a honáruláshoz nagyon is közel áll s a mely ez országban képviselve nem volt a külföldön is csak elvétve találkozik; midőn oly névvel kapcsolták össze,mely személyemtől távol áll, inert ezen ország nemzetünk főkincsével alkotmányával egyetérteni uem akart. S midőn nekem szerencsém veit soromban arra kérni ellenségeimet, hogy ha szavaimat bírálat tárgyává teszik — hozzá fűzve azon megjegyzést is, hogy ezek a reakció és ultramontauizinus szavai — nem voltam elkészülve arra, hogy engem politikailag gyanúsítani fognak oly párttal, mely az országban nem létezik, azzal hogy ón vészes eszmekot akarok az országba csempészni. Katholicismusi becsempészni nagyon furcsa volna ; hisz a katholicistnus nem kiváltsága egyes pártoknak, de közös kincse minden pártnak. (Éljenzés.) Azért is határozottan tiltakozom e gyanúsítások ellen, melyek szerint az ón nevemet igy külföldön Ausztriában elszigetelten lévő nyilaikozattal összeköttetésbe hozzák. Bocsánatot kérek hogy ha talán az alapszabályok ellen vétenek de — miután a nyilvánoság előtt gyauusittattam — jogom van arra is, hogy a nyilvánosság előtt tiltakozzam a támadás ellen. Móllóziássanak meg engedni, hogy még egyet közöljek önökkel. Midőn éti Esztergom városához közeledjem, mikor láttam szép világhírű bazilikájukat^ földobogott szivem ós szépnek magasztosnak képzeltem azt ezen bazilikában letérdelni ós ott Isten áldását lekönyörögni e műre. Ezen bazilika az, melyet a halalom a vagyon a hitbuzgóság Istennek emelt s magasztosnak találtam, hogy tagja vagyok egy oly hitvallásnak, mely képes a hitbuzgóság jkülső kifejezésére ily hatalmas jelvényeket emelni. De letért szemem a lapályra, a szerény falusi templomra, ott is imádják az Ur Istent, ezt a templomot is a hit hűség, buzgóság emelíe. A bazilikában ép ugy mint e szerény falusi templomban kath. férfiak ós család anyák borulnak imádni az Ur Istent. Tiszt. Uraim ezen gondolatot vigyük magunkkal. Nem szükséges ahhoz, hogy a kath. szervezkedés kath. mozgalom az országban sikerüljön az, hogy mindig csak nagy bazilikában mozogjon. Nem uraim még a falusi templom falain belül is nagy hatással fog működhetni és működésének fényes jelét adhatja. Más szóval a kath. szellemek nem csak a nagy alkotások terén, hanem a mindennapi élet kiskörében is meg kell valósítania azt a nagy célt, melyet magunk elé tűztünk. Ezen cél érdekébon szükséges, hogy egy jelszavunk legyen, a mellyel egymást üdvözöljük, egymásban a közös törekvést fölismerjük, a mely jelszó, kell, hogy a magyar kathoiicizmus jelszava legyen : «Non vohis non vobis Domine, sed uomini Tno da Glóriám !» Szűnni nem akaró éljenzés és taps. Az alapszabályok felolvasása és elfogadása után következett a tisztikar megválasztása. Elnökké gróf Csáky Károly választatott meg, ki megválasztatását a következő szavakban köszönte meg: Őszintén megvallva, nagyon óhajtoltam volna, hogy a m. I. közgyűlés az elnöki székre való választásnál kegyes figyelmét már nálam érdemesebb, ügyesebb, alkalmasabb tagra irányította volna; de most, midőn egyhangú megválasztásomból tán értenem kell, hogy kegyesek üáuUiu egjultal bizalmat [szavazni: nem marad bálra egyéb, mint megválaszlatásoinba belenyugodni, — amiért is ezennel a választásért tisztelettel elfogadom ós ezen bizalom nyilvánításért hálás szívvel köszönetet mondok. Most pedig, mint megválasztott elnök, bátorkodom igen t. tagtársaimat felhívni ós felkérni, hogy kath. szellemben testvért szeretettel egyesüljünk; tartsunk össze, értsünk egyet, hogy teljesüljön ama reményünk, melyet táp)látunk, hogy t. i. körünk rövid idő alatt Esztergom társas életében uj és előnyös korszakot alkosson. Részemről Ígérem, hogy gyönge tehetségem szerint tulnemcsigázott várakozásaiknak eleget tenni iparkodni fogok. Alelnökké Mattyasovszky Lajos ós titkárrá Dr. Walter Gyula választatott meg. Walter az egyhangú bizalmat a következő ékes szavakban köszönte meg a jelenvoltaknak : Haiározoit parancs sem bírhatna nagyobb kötelező erővel becses óhajuk teljesítésére nézve, mint azon kitüulető bizalom, mellyel e pillanatokban csekélységemet megtisztelni méltóztattak. Fogadják kérem e kitüntetésért forró köszönetemet. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azt igen nagyra becsülöm, de engedjék megvallanom azt is, hogy képességemet, mellyel szerény tehetségemhez képest szi vesén állok bármely nemes, a közjót érintő, de különösen kath. érdekek szolgálatába a jelen esetben nagy mértékbeli lohasztja a nehéz feladat, melyre a kath. kör vállalkozik a jelentőségteljes munka, mely a csekélységemnek szánt hivatal viselőjének vállaira nehezedik; a felelősség mondhatnám, mely a magasztos cél elérésére, sikeres megvalósítása körül terheli. Szerény nézetem szerint nem egy egyszerű pusztán szórakoztatásra kellemes társas érintkezésre célzó egyesület megalakítása forog szőnyegen. Hogy klassikus szavaival éljek : Paulo maiora cauimus. Egy lelkes és bátor hadsereg szervezéséről vau szó, mely magasztos kath. elvek zászlaja alatt kész azoknak mindenirányu érvényesítése, védelmezése céljából sikra szállani. Templomot akarunk emelni, melynek oltára a kath. öntudat; áldozata a szilárd meggyőződés méltó nyilvánítása. Szent tűzhely akar létesülni, melynek parazsait a nemes emberbaráti szeretet, a magasabb műveltség és azou magasztos szándék ápolják, hogy annak melege se a hitbeli buzgalom hevét kialudni, se a sziv nemesebb érzelmeit elhidegülni, sem a társadalmi együttélés beusőségét kihalni ne engedje. Ha csak megközelítőleg is jól fogtam fel a célt, melyet a létesítendő kör maga elé tűzött, ha képes voltam csak némileg is helyesen áttekinteni az indokokat, melyek a jelen, városunk történetében nevezetes eseményt képező mozgalom rugói gyanánt üdvözölnötök : akkor nem csalódom, ha e szándékot sokkal emelkedői tebbuek, fontosa bb nak, eredményében kihat óbbnak tarlom, hogysem annak megvalósítása körül oly jelentékeny szerepre vállalkozhatnám, amilyennel m. t. uraim csekélységemet megtisztelni tervezik. Engedjék azért is ismétellen megköszönnöm a kitüntetést és igen igen kérném, méltóztassanak azzal a kör egy nálam hivatottabb és méltóbb tagját megtisztel ni. Másod titkárrá Mezey Arthnr, pénz* tárnokká Viola Kálmán, ügyésszé Magurányi József ós háznaggyá Büt.ner Róbert választatott meg. Ezen kivül 33tagf bél álló választmány választatott. S Mártha nem vághatta a szeméhez, hogy hazudik, hogy soha se tartotta ki őket, hiszen nagy szívességre kérte. Ezt a szívességet pedig teljesítenie kell, mert külömben holnap beköszönt a szégyen. Egy esomó adósság jár le holnap 8 nincs semmije, a miből kifizethetné őket. Megkérte bátyját, hogy előlegezze neki a pénzt addig, a mig Géza megfizetheti. Csak az •utolsó nap kérte meg erre. Addig mindig jeniéit. Nem tudta, hogy mit, de bizott a váratlanban. Ugy hitte, hogy olyan valami fog történni, a mitől a bajok megszűnnek. Hanem ez a valami nem történt meg. Bátyja magtagadta kérését. Segítsen rajta a fia, az ur, a gavallér. Hiszen abban a korban van, a melyben ö már a maga lábán állt meg. Mártha nyugodtan tűrte a kegyetlen beszédet. Nem törődött semmivel, csak a segítséget várta. Beszéljen a bátyja bármit, de segítsen rajta. A nemre se esett kétségbe. Hiszen az, a ki kimondta, még a szobában volt s lehetetlen, hogy kimenjen belőle a nélkül, hogy a kérést teljesítse. De kiment s hogát magára hagyta. Nem j segíthet rajta — úgymond. — Magának j is gyermekei vannak s irántuk szentebbek! kötelességei. Nem tartja feladatának, hogy Géza elmulasztott kötelességét ö teljesítse. Hagyja abba az urizálást s dolgozzék. Mártha azt akarta felelni, hogy hazudik, hogy undorodik a kötelesség embereitől, de azt felelte, hogy jól van, de mi lesz a holnappal ? Bátyja vállvonogatva ment el. Nem teltet róla. Megtartja azt, a mit mondott. Márta szorongva hallgatta fia lépéséit. Egy ideig azt hitte volt, hogy talán a ti

a segíthet rajta, de rögtön az a kérdés támadt benne, hogy »miből ?» Semmiből* Most, hogy Géza hazajött, megint ezt a reményt érezte. Ki tudja, mi töréténhetett. Hátha olyasvalami történt, valami olyan váratlan, a mi a számításokon kivül esett s a mi néha mégis megesik. Félénken szóllitotta fiát. — Géza, Géza! Csak halkan rebegte a nevet. Szinte félt tőle, hogy ha meghallja, hogy bejön s azt mondja majd, hogy a reménység hiába való volt. — Géza, Géza! Csupa esengés volt a hangja, csupa gyáva könyörgés. Szégyelte magát érte, hogy a busz esztendei eröbirás, hogy a nagy munka most semmivé lesz. — Géza, Géza ! Géza nem hallotta anyja hívását s lefeküdt. Rövid idö múlva nyugodt lélekzése áthallatszott anyja szobájába. Aludt. Mártha fölkelt s lábujjhegyen átsompolygott fiához. Gyufát gyújtott s rávilágított arcára. Csupa béke, csupa nyugalom volt rajta. A gyufa elaludt, de Mártha még mindig látta azt a békés, mosolygó arckifejezést. Megsimogatta az arcot, óvatosan, lágyan, nehogy fölzavarja az alvót. S aztán egyszerre megfeledkezve erről az óvatosságiéi, szenvedélyesen megölelte s hosszú, vadj csókot nyomott ajakára. — Fiam, ham, tudok kunyorálni is !