Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-09 / 20.szám

laszt, mit akar ez országban minden kath. sziv, minden kath. férfi, minden kath. család ; az egyszerű válasz az : Kath. társadalmat akarunk 1 (Lelkes éljenzés és taps.) Oly értelemben akar­juk azt, kegy a társadalom katholikus legyen, hogy a jövő nemzedék szószegővó válni kénytelen ne legyen azon eskü és fogadalom iránt, a melyet mi az olső szentség felvétele alkalmából gyer­mekeink nevében az Isten öltára előtt letettünk. (Éljenzés.) Megakarjuk aka­dályozni azt is, hogy e nemzet fiai kénytelenek ne legyenek szószegökkó lenni a hazai törvények irányában, melyek előtt meghajolni mindnyájunk kötelessége. (Éljenzés.) — Összegyez­tetni akarjuk hit hűségünket azon tisz­telettel, mellyel mi a szentesitett tör­vények iránt tartozunk. (Éljenzés.) Ezt akarjuk mi, ez az a válasz, a melyet én itt nyerek s a melyet, ha birtiék e falakat áttörve az egész országba kiál­tanék: «Katholikus társadalmat kivan ez ország!» (Lelkes éljenzés.) Igenis uraim 0 Méltósága jogosan emiitette, hogy a kath. hit, szent val­lásunk alapja minden humauisticus, minden kegyeletes intézménynek, mely­lyel ma a világ nagyban dicsekedni szokott. Ha hiányzik a hit, a vallás­hüség, akkor mindezou intézmények, a melyekre most büszkék rövid idő alatt alapjukat nélkülözvén semmivé válnak, elpusztulnak. (Helyeslés. Ugy van.) A kath. kör tehát alakult Budapesten, alakult Esztergomban és remélem, hogy még sok városunkban fog megalakulni azon óhajjal, hogy kath. társadalmat teremtsen, azon meggyőződés érvényre juttatására, melyet néhány szóval meg­említeni szerencsém volt. De ehhez szükséges mindenekelőtt, hogy ezen fcörök tagjai a társadalom minden réte­géből kerüljenek ki, hogy egymással szoros összeköttetésben lévén egymást erősítsék, a kath. öntudatot emeljék te­hát a körök a társadalom minden ré­széből gyűjtve a tagokat megszilárdí­tani képesek legyenek amaz alapokat, a melyeken keieszt. társadalmunk jóléte biztosan nyugszik. (Helyeslés.) Itt meg­valósítva látom ezen ideát. Kegyes fŐ­pásztorunk, ft. urak és a világi knth.-ok személyében önök mindannyian együt­tesen képviselik a magyar társadalom különböző tényezőit egyesülve a kitű­zött cél elérésére. (Éljenzés.) Hogy vív­mány az már e város társadalmában, hogy, midőn önök ide belépnek, nem szégyenlik kimondani, hogy itt kath. jelszó alatt gyűlnek össze s mi katho­likusok bátran hangoztatjuk, hogy cé­lunk a kathoiicizmus megóvása. (Lelkes éljenzés.) T. közgyűlés! A másik nagy cél, a mely előttünk lebeg, mikor a kath. köröket országszerte alapítani akarjuk : hogy mainap szükséges a szerveszkedós az önvédelem szempontjából. Tudom, hogy a kath. kör alpszabályaibau el fogadott elv az, hogy minden politika ki van zárva, nem is fogunk politizálni. De midőn szivünk feljajdul, látva a helyzetet, midőn egymással kezet szo­rítunk hallgatva nem politizálva egyet­értünk abban, hogy a helyzet nem kedvező, érezzük, hogy szoros összetar­tásra van szükség. (Ugyvan.) Kath. körök támadni sohasem fog­nak, de belső szervezetük alapszabályaik állal a kath. elemeket társadalmi uton, alapon egymáshoz közelebb hozva a politika kizárásával megbeszélhetik a helyzetet óvóintézkedéseket tehetnek, védgátat emelhetnek oly törekvések el­len, amelyek az önvédelmet szüksé­gessé teszik. Ez önvédelem mi más, mint azon ország-világ hangoztatott elv, hogy a törvényhozásban és minden szük­ség és érdekképviselet, - és ezt tő­lünk katholikusoktól megtagadni merik? Azt hiszem, hogy ez a követelések leg­kisebb minimuma, hogy önvédelem cél­jából köröket alkossunk. (Éljenzés.) E körök tiszt, közgyűlés politikát nem űznek, de a körök tagjainak politikái, űzni, a közügyekben a politika terén meggyőződésüknek kifejezést adni, meg­győződésük és hit vallásuk szerint nem csak szavazni, de mindenkor föl is szó­lalni kölelességök. (Helyeslés.) Ebben ugyan manap köszönet nin­csen uraim, a/, bizonyos és ha a kör ter­mein politizálunk, nemcsak üldöztél ütik, de hogy gyanusitósoknak is ki leszünk téve, erről uraim önöket a szó szoro­sabb értelmében meggyőzöm. Örülök annak, hogy ma alkalmam vau nyíl át­hozhatni és újra ismételem, ha módom­ban volna egész országban hangoztatnám, hogy nem félek az üldöztetéstől s re­mélem, hogy ezen szívben mindig lesz annyi erő, hogy meggyőződésem szerint szóljak (élénk éljenzés és laps) a köz­ügy érdekében működhessen és remény­lem, hogy lesz e fejben annyi képes­ség, hogy nemes fegyvert választhasson miifor kénytelenek lesznek ellenfeleink­kel küzdeni. Mert a gyanúsítás, szemé­lyeskedés terére lépni nem fogok. Most is tiltakozom azon gyanúsítás ellen, mellyel soproni szereplésem alkalmával illetlek, midőn nevemet oly áramlattal akarták összefűzni, mely a honáruláshoz na­gyon is közel áll s a mely ez ország­ban képviselve nem volt a külföldön is csak elvétve találkozik; midőn oly névvel kapcsolták össze,mely személyem­től távol áll, inert ezen ország nemze­tünk főkincsével alkotmányával egyet­érteni uem akart. S midőn nekem szeren­csém veit soromban arra kérni ellen­ségeimet, hogy ha szavaimat bírálat tárgyává teszik — hozzá fűzve azon megjegyzést is, hogy ezek a reakció és ultramontauizinus szavai — nem vol­tam elkészülve arra, hogy engem po­litikailag gyanúsítani fognak oly párt­tal, mely az országban nem létezik, azzal hogy ón vészes eszmekot akarok az országba csempészni. Katholicismusi becsempészni nagyon furcsa volna ; hisz a katholicistnus nem kiváltsága egyes pártoknak, de közös kincse min­den pártnak. (Éljenzés.) Azért is határozottan tiltakozom e gyanúsítások ellen, melyek szerint az ón nevemet igy külföldön Ausztriában elszigetelten lévő nyilaikozattal össze­köttetésbe hozzák. Bocsánatot kérek hogy ha talán az alapszabályok ellen vétenek de — miután a nyilvánoság előtt gyauu­sittattam — jogom van arra is, hogy a nyilvánosság előtt tiltakozzam a tá­madás ellen. Móllóziássanak meg engedni, hogy még egyet közöljek önökkel. Midőn éti Esztergom városához közeledjem, mikor láttam szép világhírű bazilikájukat^ földobogott szivem ós szépnek magasz­tosnak képzeltem azt ezen bazilikában letérdelni ós ott Isten áldását lekö­nyörögni e műre. Ezen bazilika az, melyet a halalom a vagyon a hitbuz­góság Istennek emelt s magasztosnak találtam, hogy tagja vagyok egy oly hitvallásnak, mely képes a hitbuzgóság jkülső kifejezésére ily hatalmas jelvé­nyeket emelni. De letért szemem a la­pályra, a szerény falusi templomra, ott is imádják az Ur Istent, ezt a tem­plomot is a hit hűség, buzgóság emelíe. A bazilikában ép ugy mint e szerény falusi templomban kath. férfiak ós csa­lád anyák borulnak imádni az Ur Istent. Tiszt. Uraim ezen gondolatot vigyük magunkkal. Nem szükséges ahhoz, hogy a kath. szervezkedés kath. mozgalom az országban sikerüljön az, hogy min­dig csak nagy bazilikában mozogjon. Nem uraim még a falusi templom fa­lain belül is nagy hatással fog működ­hetni és működésének fényes jelét ad­hatja. Más szóval a kath. szellemek nem csak a nagy alkotások terén, ha­nem a mindennapi élet kiskörében is meg kell valósítania azt a nagy célt, melyet magunk elé tűztünk. Ezen cél érdekébon szükséges, hogy egy jelsza­vunk legyen, a mellyel egymást üdvö­zöljük, egymásban a közös törekvést fölismerjük, a mely jelszó, kell, hogy a magyar kathoiicizmus jelszava legyen : «Non vohis non vobis Domine, sed uomini Tno da Glóriám !» Szűnni nem akaró éljenzés és taps. Az alapszabályok felolvasása és el­fogadása után következett a tisztikar megválasztása. Elnökké gróf Csáky Ká­roly választatott meg, ki megválaszta­tását a következő szavakban köszönte meg: Őszintén megvallva, nagyon óhajtol­tam volna, hogy a m. I. közgyűlés az elnöki székre való választásnál kegyes figyelmét már nálam érdemesebb, ügye­sebb, alkalmasabb tagra irányította volna; de most, midőn egyhangú meg­választásomból tán értenem kell, hogy kegyesek üáuUiu egjultal bizalmat [szavazni: nem marad bálra egyéb, mint megválaszlatásoinba belenyugodni, — amiért is ezennel a választásért tiszte­lettel elfogadom ós ezen bizalom nyil­vánításért hálás szívvel köszönetet mondok. Most pedig, mint megválasztott el­nök, bátorkodom igen t. tagtársaimat felhívni ós felkérni, hogy kath. szellem­ben testvért szeretettel egyesüljünk; tartsunk össze, értsünk egyet, hogy teljesüljön ama reményünk, melyet táp­)látunk, hogy t. i. körünk rövid idő alatt Esztergom társas életében uj és előnyös korszakot alkosson. Részemről Ígérem, hogy gyönge te­hetségem szerint tulnemcsigázott vára­kozásaiknak eleget tenni iparkodni fogok. Alelnökké Mattyasovszky Lajos ós titkárrá Dr. Walter Gyula választatott meg. Walter az egyhangú bizalmat a következő ékes szavakban köszönte meg a jelenvoltaknak : Haiározoit parancs sem bírhatna nagyobb kötelező erővel becses óhajuk teljesítésére nézve, mint azon kitüu­lető bizalom, mellyel e pillanatokban csekélységemet megtisztelni méltóztat­tak. Fogadják kérem e kitüntetésért forró köszönetemet. Méltóztassanak meggyő­ződve lenni, hogy azt igen nagyra be­csülöm, de engedjék megvallanom azt is, hogy képességemet, mellyel szerény tehetségemhez képest szi vesén állok bármely nemes, a közjót érintő, de kü­lönösen kath. érdekek szolgálatába a jelen esetben nagy mértékbeli lohasztja a nehéz feladat, melyre a kath. kör vállalkozik a jelentőségteljes munka, mely a csekélységemnek szánt hivatal viselőjének vállaira nehezedik; a fele­lősség mondhatnám, mely a magasztos cél elérésére, sikeres megvalósítása körül terheli. Szerény nézetem szerint nem egy egyszerű pusztán szórakoztatásra kel­lemes társas érintkezésre célzó egyesü­let megalakítása forog szőnyegen. Hogy klassikus szavaival éljek : Paulo maiora cauimus. Egy lelkes és bátor hadsereg szer­vezéséről vau szó, mely magasztos kath. elvek zászlaja alatt kész azoknak min­denirányu érvényesítése, védelmezése céljából sikra szállani. Templomot akarunk emelni, melynek oltára a kath. öntudat; áldozata a szi­lárd meggyőződés méltó nyilvánítása. Szent tűzhely akar létesülni, mely­nek parazsait a nemes emberbaráti sze­retet, a magasabb műveltség és azou magasztos szándék ápolják, hogy annak melege se a hitbeli buzgalom hevét kialudni, se a sziv nemesebb érzelmeit elhidegülni, sem a társadalmi együtt­élés beusőségét kihalni ne engedje. Ha csak megközelítőleg is jól fog­tam fel a célt, melyet a létesítendő kör maga elé tűzött, ha képes voltam csak némileg is helyesen áttekinteni az indokokat, melyek a jelen, váro­sunk történetében nevezetes eseményt képező mozgalom rugói gyanánt üdvö­zölnötök : akkor nem csalódom, ha e szándékot sokkal emelkedői tebbuek, fontosa bb nak, eredményében kihat óbb­nak tarlom, hogysem annak megvaló­sítása körül oly jelentékeny szerepre vállalkozhatnám, amilyennel m. t. uraim csekélységemet megtisztelni tervezik. Engedjék azért is ismétellen meg­köszönnöm a kitüntetést és igen igen kérném, méltóztassanak azzal a kör egy nálam hivatottabb és méltóbb tag­ját megtisztel ni. Másod titkárrá Mezey Arthnr, pénz* tárnokká Viola Kálmán, ügyésszé Ma­gurányi József ós háznaggyá Büt.ner Ró­bert választatott meg. Ezen kivül 33tagf bél álló választmány választatott. S Mártha nem vághatta a szeméhez, hogy hazudik, hogy soha se tartotta ki őket, hiszen nagy szívességre kérte. Ezt a szí­vességet pedig teljesítenie kell, mert kü­lömben holnap beköszönt a szégyen. Egy esomó adósság jár le holnap 8 nincs sem­mije, a miből kifizethetné őket. Megkérte bátyját, hogy előlegezze neki a pénzt ad­dig, a mig Géza megfizetheti. Csak az •utolsó nap kérte meg erre. Addig mindig jeniéit. Nem tudta, hogy mit, de bizott a váratlanban. Ugy hitte, hogy olyan valami fog történni, a mitől a bajok megszűnnek. Hanem ez a valami nem történt meg. Bátyja magtagadta kérését. Segítsen rajta a fia, az ur, a gavallér. Hiszen abban a korban van, a melyben ö már a maga lá­bán állt meg. Mártha nyugodtan tűrte a kegyetlen be­szédet. Nem törődött semmivel, csak a se­gítséget várta. Beszéljen a bátyja bármit, de segítsen rajta. A nemre se esett két­ségbe. Hiszen az, a ki kimondta, még a szobában volt s lehetetlen, hogy kimenjen belőle a nélkül, hogy a kérést teljesítse. De kiment s hogát magára hagyta. Nem j segíthet rajta — úgymond. — Magának j is gyermekei vannak s irántuk szentebbek! kötelességei. Nem tartja feladatának, hogy Géza elmulasztott kötelességét ö teljesítse. Hagyja abba az urizálást s dolgozzék. Mártha azt akarta felelni, hogy hazudik, hogy undorodik a kötelesség embereitől, de azt felelte, hogy jól van, de mi lesz a holnappal ? Bátyja vállvonogatva ment el. Nem te­ltet róla. Megtartja azt, a mit mondott. Márta szorongva hallgatta fia lépéséit. Egy ideig azt hitte volt, hogy talán a ti a segíthet rajta, de rögtön az a kérdés tá­madt benne, hogy »miből ?» Semmiből* Most, hogy Géza hazajött, megint ezt a reményt érezte. Ki tudja, mi töréténhetett. Hátha olyasvalami történt, valami olyan váratlan, a mi a számításokon kivül esett s a mi néha mégis megesik. Félénken szóllitotta fiát. — Géza, Géza! Csak halkan rebegte a nevet. Szinte félt tőle, hogy ha meghallja, hogy bejön s azt mondja majd, hogy a reménység hiába való volt. — Géza, Géza! Csupa esengés volt a hangja, csupa gyáva könyörgés. Szégyelte magát érte, hogy a busz esztendei eröbirás, hogy a nagy munka most semmivé lesz. — Géza, Géza ! Géza nem hallotta anyja hívását s lefe­küdt. Rövid idö múlva nyugodt lélekzése áthallatszott anyja szobájába. Aludt. Mártha fölkelt s lábujjhegyen átsom­polygott fiához. Gyufát gyújtott s rávilá­gított arcára. Csupa béke, csupa nyugalom volt rajta. A gyufa elaludt, de Mártha még mindig látta azt a békés, mosolygó arc­kifejezést. Megsimogatta az arcot, óvatosan, lágyan, nehogy fölzavarja az alvót. S aztán egy­szerre megfeledkezve erről az óvatosságiéi, szenvedélyesen megölelte s hosszú, vadj csókot nyomott ajakára. — Fiam, ham, tudok kunyorálni is !

Next

/
Thumbnails
Contents