Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-05 / 19.szám

Felhívjuk az illetőire* hatosig fiiíyöl­ni ét ezen — a társnlat késed o lirieskodé­sói'ől eredŐ — visszás állapot nak niiha­marabb való kedvező megoldására. EGY KÁRVALLOTT, IIIIINK. MTI VCTMtflT A \?&i>l?1 \U 0 A nök sok P énii ébe és idejébe kerülnek, JVilLImNiiJV A rCiLVPlAiV f .még öregségében is szivesen eltréfál. Az a férfi, ki j a n n árban született, okos és bölcs lesz oly ügyekben, melyek­hez nem ért ; minden vállalata szerencsé­sen üt ki, magas vágyai vannak és fel is viszi, ha felviszi, egészen a díjtalan szám­fölötti fogalmazó gyakornoki helyettes je­löltségig. Az, aki februárban jött a világra, nagyon érzékeny természetű, szeret ra­jongni, mint Werther, de szerencsétlen Jesz, mert számára Lotti nem született. A 11 Öí nem sokat érdeklődik iránta, de egy leányka sem tudja szivét befonni. Végre amint nagykorú lesz, részvétből házasodik vagy agglegény marad, gazdasszonya fáj­dalmára. * Az a fiatal ember, aki márciusban született, kissé makacs jellemű, de szor­galmas és ügyes. Sok alkalma van szeren­cséjét megállapítani de nem ügyel sok fel­tételre. Nem marad nőtlen. Röviddel a menyegző előtt a menyasszony meggon­dolja magát, de a néni ismét jóvá tesz mindent. A lakodalom után nejének csak néha van panasza. Az, a ki áprilisban látta meg először a napfényét, ifjúságában több, mint köny­nyelinü ; a tanulás nem iziik neki, de mé­gis kisegíti anyja öröksége, lesz belőle va­lami, ha nem mond kudarcot minden terve. Az a fiatal ember, aki szeptember­ben született, nem különcködő. Vidám, derült kedélyű, de a tanítók életét soks/or megkeseríti. Nők körül már kora ifjúságá­ban fontos és e hajlamát késő vénségeig megtartja. Házasságban szerencséje van és hosszú eletet él. knl alkalmazott vízátere&z által, ezt a tények igazolják. A baj ugyanis a 413/415 sz. szol­vények 4rt)zM- van, hol a társirbtt -egy vizálereszt épített, mely viza 1 eresz épp m egyik földtulajdoties földjére vezeti le a vizet s a hévíz és záporeső ki­iszapolja veteményét. A társulat hkatkozva a tervekre, melyekben az áteresz jelezve volt s a "végleges közigazgatási bejárási jegyző­könyvre, mely szerint az ellen kifogás, panasz nem tétett, teljesen rendben va­lónak találja az átereszt s a történ­teket figyelembe nem veszi, de nem tigy mi, kik évenként tetemes károkat szenvedünk. Igaz, hogy a közig, bejárásnál pa­nasz e tárgyban nem toriéul, de annak is meg van a maga oka, mi nem ben­nünk 1 alkusokban, hanem ugyancsak a társulatban keresendő. Nevezetesen az áteresz a terven egy alig feltűnő veres kis vonallal lévén jelezve, ki sem gon­dolhatott arra, hogy az vizátereszt je­lent, mert hol vizáteresz van, olt viz elvezető csatornának is kell lenni, ilyennek nyoma pedig a tervben nem volt 8 igy a kis vörös vonal még csak sejteni sem engedte, hogy az vizáteresztő szándékozik lenni. Igy történt tehát, Jiogy az ellen óvás nem téteteti, il lei ve a viz levezető csatornának feliétion szüksége még csak egy jó gondolat alakjában sem fogamzott meg. Midőn az áteresz készülni kezdett, látva az illető földtulajdonos, kinek földje közepére a tervbevett áteresz szolgál, hogy földje mily bajnak lehet kitéve, amennyiben az áteresz az egész hagyi vizet földjére vezeti, anélkül hogy a társulat egy levezető csatorna léiesi­tésérő.l vízjogi törvényeink értelmében gondoskodott volna, a fenyegető veszély elhárítása végett 1891. márciás 17-én megyénk alispánjánál panaszt tett s kötelezni kérte a társulatot a munka beszüntetésére. Az alispán már március 21-ére tárgyalást tűzött ki a helyszí­nére,'melyen az érdekeltek és városi hatóságunk kiküidöteiu kivül az ál hun­ép il eszeli es culiurmérnölü hivatal is volt szakemberei által képviselve, meiy tárgyaláson egy vízlevezető épí­tésének szüksége "beigazolva lőn, ameny­iiyibeii a gyorsan lerohanó s a műtárgy felé irány aló hegyi viz nagy károkkal fenyeget. A tárgyalási jkv. 1 példánya megkül­detott a cullur-mérnöki hivatalnak to­vábbi eljárás és véleményadás végett, s az ügycsomó hivatalos kezelésének vége az lőn, hogy kimondatott a közigazgatási bizottság 1892. évi július 26-án ho­zott határozatával, miszerint az I. ker. culter-méinöki hivatal megkerestetik, bogy nevezett társulat költségére, a szükséges műszaki terveket készítse el. A eultur-méruöki hivatal megkeresése folytán az alispáni hivatal megkereste a társulatot, hogy a műszaki tervek el­készítésének költségeire 100 frtot küld­jön be. Öl negyed éve lesz már lassan s a társulat e pénzt még mai napig sem küldte me a culturmérnöki hivatalnak dacára a többszöri sürgetés és emlék­jegyzéknek. E közbon történt, az elmúlt év tava­szán, — midőn pedig a hóviz cseké­lyebb volt-az ideinél — hogy a panasz­tevő föld tulajdonosnak földjét elárasz­totta a vizáioreszeu át kitóduló viz s ve­teményét kiáztatta. A kárvallott gazda perbe fogta a társulatit, mely a kárt és a felmerült költségeket peren kivül kiűzette. Az idei nagy mennyiségű hóviz, amennyiben, levezető csatorna mindez ideig még építve nincs, neki fordulván az áteresztőnek, nem egy, hanem vagy 30 gazdának földjét öntötte el s áztatta ki veteményét. A károsultak, most sorba perbefog­ják a társulatot káruk megtérítése miatt. Hogy mint fognak a perek eldőlni, még nem tudjuk, de több, mint valószínű, hogy kárvallottak javára, sőt az előz­ményekből Ítélve, valószínű, hogy a társulat a követeléseket peren kivül ki fogja elégiieui, de vájjon megeléged­het ünk-e ezzel ? Elég-e ez ? Bizony­nyára nem ! A becslés a tényleges kárt veszi alapul, de nem egyúttal az el­ront hasznot, mi az egyes gazdára pénz veszteség számba megy, mit senki sem kárpótol, de mi, ha kárpótolva is lenne ngy az egyes gazda akkor is csak vesz tesógben marad, amennyiben a perrel járó ügyvédi költségek egy része, — dőljön bár a legkedvezőbben el a per — mégis jvak a kárvallottra hárul. Ezt neki senki neg nem térili. Kell, hogy e kérdés lletékes hatóságaink sürgős és fon­os elbírálása tárgyává tétessék, mert lemcsak a hóviz, de a nyári záporok s komoly veszéllyel fenyegetik gazdáink írdekeit, sőt a földhöz tapadt népnek niudennani kenyerét. Az a fiatal ember, aki májusban szü­letett nagy tehetségekkel lép a világba, de nem mind fejlődik ki benne. Szülőinek sok pénzébe kerül és még több gondjába. Szeret hőstetteiről beszólni és ríagyzani. K mellett azonban igen spekulatív szellem, de a legjobban gazdag leányokra avagy özvegyekre szeret spekulálni. A házasság­nál nagyon ingadozó. Végül azonban meg- | nősül és választása sikerül. A ki júniusban született, müveit és •idám, szeret ugyan csínyeket elkövetni, le tanul is és jó jövedelmet és szép te­lintélyt szerez. Nem szeret nősülni s a nig lehet halasztja. Az a fiatal ember, a ki júliusban született, könnyen nagy genie lehet, de relé született a féltékenység is, el tudja izonban rejteni. A nőknél nincs sok sze­•encséje, ezt azonban szatirikusán fogja fel. szerencséje középszerű, de tudja magát íozzá alkalmazni és némelyek azt mondják óla: «Nagy róka.* Az októberben született fern szeret íagyokat és jól inni. Nem sokat törődik a i gondokkal, megkísérli a tanultakat jól elhasználni, szeret gavallért játszani és irti a szép beszédmód titkát. A szerelem iok bajba keveri, de a mint megnősül, a esz világ szava is elnémul lassan. Novemberben született, szeret lo­vagolni, kocsikázni, korán tanul játszani is nagyon lepke természetű. A hölgyeknek tok dolgukba kerül megtartani őt hatal­mikban. Egyik virágról a másikhoz repül. !íem teheti ezt ugyan mindég büntetlenül, le mégis olyan lesz, kiről azt szokták mon­lani: roppant szerencséje van. A ki augusztus szülöttje, gazdag szel­lemű, ifjúságában sokat veszekedik és sok ellenséget szerez magának. A pénz előtte különös bájjal bir és szereti magát dicsérni hallani. Hü és szerető férj leszen, de nagy gyöngédség nem sajátja. Végül a decemberben szülött sok te­letsége mellet nem tul merész és eibizako­lott. Szeret vigadni a vigadókkal, munkás is szorgalmas s nagy szerencséje van a r itágban és házasságban. Azonban gúnyoló ermészetü s a ki megboszantja, jaj neki ía közelébe kerül. bői, de annak igazolására, hogy lapunk a vidéki hírlapirodalom terén nemcsak nagy elterjedést, hanem bizonyos sze­repet, figyelmet vívott ki magának, feleiuliijük azt, hogy magához a szer* kesztőséghez intézett megkeresés sor­száma lel vau ellátva. — Kossuth levele az országos múzeum Ügyében. Kedves gróf Kreith ! Az elintézett és el nem intézett levelek halmaza össze­keveredik asztalomon, tartok tőle, hogy e miatt válaszom október 3-ki becses levelére későn érkezik, de az, hojjy a 48—49-ki szabadságharc országos múzeumának épp azért, mert «ors«ágos» helye csakis a fő­város lehet, előttem annyira világos dolog, miként remélem, hogy az én véleményemro nem volt szükség, miszerint a kérdés ily értelemben döntessék el. Sok mindent cen­tralizálnak a fővárosban, amit centralizálni nem kellene; de hogy «országos múzeum* valahová a vidékre utasittassék, azt én képtelen eszmének tartom. Óhajtanám, hogy szabadságharcunk minden nevezetes eseménye emlékkel legyen a történet szín­helyén megörökítve, megannyi oltárául a hazafiság religiójának, de a múzeumba való tárgyaknak egy helyen kellene összegyűjtve tartatnia, mert az eldarabolás csökkentené történelmi becsüket s a közérzületre ha­tásukat s mert egy helyén tartom össze­uyüjtendöknek, az, hogy azon hely csakis a főváros lehet, előttem annyira termé­szetesnek látszik, miként megvallom, cso­dálkozom, hogy az csak vitatás alá is jö­hetett. Engedje Gróf ur megújítanom kö- ' szönetemet becses látogatásáért, mely min­dig kedves emlékeim közé fog tartozni s nagyrabecsülésemet a fáradhatlan buzgalo­mért s eléggé nem méltányolható áldozat­készségéért, melyet ön a 48—49-iki korszak történelmét felvilágosító adatok kifürkészó­sére s összegyűjtésére és a tényezőkre való visszaemlékezés ébrentartására szen­telni meg nem szűnik ; oly hazafiúi igye­kezet ez, mely ama nagy nemzeti erőfe­szítés iránti érdeklődés élesztésével hatá­lyosan közrehathat arra, hogy a múltnak kegyeletes emlékezete, csirája legyen a jö­vendőnek. Fogadja Gróf ur tiszteletem ki­jelentése mellett őszintén barátságos üd­vözletemet. Kossuth Lajos. — Vasúti miseria. Több rendbeli pa­nasz érkezett be hozzánk kereskedőinkró­széről, mely szeréül azok a kereskedők, kik a vasúttal érkező árucikkeik átvételére nézve valamely helybeli fuvarozót meg­hatalmazással el nem Iáinak az értesítő és vétlevelek, valamint a szállítmányok át­vételére nézve ; azoknak az értesítő és vél levél ajánlott levélben küldetik meg nevökre címezve. A szokás eddig ugyanis az volt, hogy az egyes kereskedő va­lamely helybeli fuvarozó részére meg­hatalmazást állitolt ki, melynek alapján a fuvarozó az értesítő és véti eveiét az áruval együtt átvette s a kereskedőnek házhoz szállította. Ujabban a vasut­társnlat a fuvarozó részére kiállítóit meghatalmazással egyedül nem elég­szik meg, hanem követeli, hogy az il­lető állomás főnök részére állitassék ki egy nyilatkozat a társulat jogainak biztosítása végett, mi még helyén való lenne, vau azonban a nyomatott nyi­latkozatban egy kitétel, melynek ér­lelnie esetleges a per esetén, de önma­gában véve is nemcsak nem eléggé ha­tározott és jogi vitára okot adó, hanem a társulatnak nem eléggé indokolható jogokat tart fenn és biztosit, mely Jrt» tétel igy szól: «a vasutintézetnek ai ellenében m ások á Ital t á m a s z­t o 11 kártérítési igénnyel szemben fedezetet nyúj­tandók, a mennyiben azt ugy pa­nasztól, mint kártól teljesen mentesíteni fogom.»Hogy mi akar ennek értelme lenni tudjuk,dehogy netaláni per esetén milyen értelmet tulajdonítana ennek a bíróság, kétes. Egy két óvatos kereskedő az ily szö­vegű meghatalmazást alá nem irta, miért is minden értesítő és vótlevél nevökre cí­mezve, ajánlott levélben küldetik meg, sőt mi több, ha tömegesen is érkezik egy kereskedőnek szállítmány, minden egyes érteni 0 levél külön-külön ajánlott levél­ben küldetik meg. Három levél fekszik szerkesztőségünkben, mellyek.egy keres-v kedőnek szóllauak s melvek mindegyike — Vaszary Kolos hercegprímás május hóban a püspöki kar több tag­jával Rómába utazik. — Püspöki konferencia, mely feb­ruár 28-án ült egybe, tanácskozásait f. hó 3-án fejezte be. A kormányhoz in­tézendő felirat végleg elkészült, mit a jelenlévő püspökök nyomban alá is ir­tait. A memorandum a püspöki karnak álláspontját ismerteti a zsidó vallás re­cepiiója, a polgári anyakönyvvezetés és házasság, valamint a kongiua kérdé­sében. — Március 15-ikét a «Tarkaság» az idén is a szokásos kegyelettel szán­dékozik megülni. Evek óta viszi a «Tar­kaság» a kezdeményezés szerepét, mely­hez, hogy hü legyen, már elhatározta, hogy ez évben is méltán Jogja megülni a napot, mi végből már egy program mol állított egybe, melyet a napokban fog a nagy közönséggel falragaszok uján közölni. Az ünnepély a honvéd temetőben d. u. 3 órakor fogja kezdetét venni, melyre az egyesület a nagy közönséget meghívja. A tagok 2 órakor fognak az egyesület helyiségében gyülekezni, hon­nét fogatokon a temetőbe hajlatnak, hol a csatlakozás fog történni. Az ünne­pély a következőkép fog lefolyni : 1 .A szobor megkoszorúzása. 2.Ének. S;Haza­fias szónoklat. 4. Ének. 5. Szavalat 6. Zárének. Innét elvonulás testületileg a Szenlgyörgymezői szentegyházba, hol is d. u. fél 5 órakor hálaadó isteni tisztelet lesz. Este 8 órakor az egye­sület helyiségében társasvaesora, melyre már is lehet jelentkezni az egyesület helyiségében. — A milleniumi kiállítás. Mai vezé cikkünk a milleniumi kiállítás ügyébe a kereskedelemügyi minister által mej küldött felhívás, tartalmazza, melyi olvasóink figyelmét kiválóing felhivju Hogy mennyire szivén hordja a kiáll l.-is erdekeit minist erünk, mint a mi leniumi országos bizottság elnöke, ig; zolja azon körülmény, hogy a szerkes: tőségünkhöz a felhívás közlése ügyébe érkezett felszól litás a min isteniek ne sokszorosított, hanoin eredeti sajálke? aláírásából vau ellátva. Nem kérkedé

Next

/
Thumbnails
Contents