Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-23 / 16.szám

A sajtószabadság. Esztergom, febr. 22. (P.) Rövid idő, csupán néhány hót vá­laszt el nttól a napiól, melyen nogy­•enöt éves évfordulóját üljük meg ama pillanatnak, midőn a «Mit kivan a magyar nemzet ?»-re adott, s tizenkói poutból álló válasz elsejének — «Ki­vánjnk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését* — igéje testté lön. Szabad sajtói volt a jelszó, mit tett követett. Szabaddá lett a sajió, le­rázva a censura súlyos békéit. Negy­venöt éve annak, hogy a nemzet ke­zébe egy oly eszköz adaiott, mellyel al­kothat hatalmasat, szépei, jól, de melyei sújthat kérlelhet lenül. Kétélű fegyver az ! mely győzedelmeskedik az igazság és jog harcában, de bűnhődik az ár­tatlan vérének sujiásában. Ha körültekintünk a sajtó tágas me­zején, örömmel szemlélhetjük a nagy haladást, melyeta sajtó szabadsága szült, a többek közt: a hírlapirodalom terén. A főváros változatos és élénk élete, a vi­dék köz és magánügyei, felelte bő tá­pot adnak a hírlapok hasábjainak. Hogy mi a komoly hírlapirodalom feladata, azt a cél rejti magában. De mindenesetre feladata, szolgálni a köz­ügyet, ostorozni a bűnt, feddeni a vét­kes szándékot, mielőtt az tetté válnék. Gyorsan élő korunk érzéke eltom­pult már a sajtó nemesebb terméke iránti fogékonyságában, s a rémes és regényes, órzékcsiklandozó és botrányt hajhászó dolgokat keresi. Nézzünk végig könyvtárainkon s látni fogjuk, hogy mig magyar íróink szel­lemi termékei — mintha csak a ke­gyelet szülné ezt — csendben, rendben nyugosznak, addig az érzékiség világá­ból merített francia regények a foly­tonos olvasásnak, használatnak nyomaii viselik magukon. Igy, a hírlapok kai is. Eltekintve a hivatásának tudatában élő komoly sajtó termékeitől, meleg eső után kelő gombaként lá'juk elő­bukkanni napjainkban a vidéki hírla­pokat, s nem ritkán tapasztaljuk ezt a a fővárosban is. A có', mely ezeknek létet ado't, nem a sajtó nemes hivatásának tudata, hanem legtöbb esetben a megélés, az önfentartás végső kísérlete. A kény­szer szülte hivatás, meg vesztegeli s az egyéni érd'-k és bosszúnak eszközévé sülyeszti a sajtói. A megmételyezett erkölcs, kedvenc eledelére talál a sajtó toiv.szülöttébeu s az ízletes falatok, élvágyra gerjesztik a romlatlan erkölcsöket is. Versenyre kél a rósz a jóval, a komoly saj'óval, mely a kor kívánalmainak léte érdeké­ben kell, hogy valamit engedjen, s ez szüli az extravagáns tudósítókat, kik­nek készséges tudósitásai az Önérdek, a bosszuérzet és a boirányhajsza jól bur­kolt szolgálatában állanak. Gyakran olvasunk a fővárosi sajtó­ban izgalmas, szenzációs dolgokat, me­lyek vége legtöbb esetben a cáfolat. De vájjon helyes-e ez?! Összhangban iIl-o a sajtészabadság magasztos Col­áival ? ! Ugy hisszük nem ! — Csak lemrégibeu olvastuk a fővárosi sajtó lasábjaiu kezelőiünk két kitünőségém-k ilapialau, célzatos, sői, rágalmazó pel­lengérre állitásár,, mely ellen tiltakozni, hivatásunk, feladaiuuk készt. Ki ne hallott volna ama közmeg­botránkozást keltő hirről, mely az egyik óvárosi lap hasábjain látott napvilágot. * amelyben egyik kimagasló társadalmi illáéi egyénünk célzatosan s alaptala­nul dobatott oda a cikk írója által a közmegszólás tárgyának. Az érseki tanító-képezde igazgatója iz, kiről egyik fővárosi lapuak a pol­gári házasságról irt cikkében azt ol­vastuk, hogy városimkban a polgári lázasság ellen megindult mozgalom ve­intői egy tiltakozó kérvényt adlak át >rszággyülési képviselőnknek, kérve őt, logy az országgyűlésen, ezen kérvény­ek érvényt szerezzen, s amely lil­;akozást a többek közt a főkáptalan agjai s a világi papok (dr. Walter lyulát kivéve) aláirtak. Igy szól a tu­lósiiás, mely valótlan állítás viszhaugra (elt egyik helyi lapban. Az, ki Walter Gyula drt ismeri, a Falénak célzatos elferdítése nélkül ilyet •óla nem irhát, az pedig ki őt nem smeri még kevósbbé irhát olyat felöle, noly bivalósával, nézeteivel, határozott i,l láspoul jávai homlokegyenest el len ke­lik. De, ugy indjuk, hogy a pen'tió iláirására fel sem lett szóllitva,, vele a tudatva sem lett s igy annak kieine­ése, hogy azt alá bem irta, nem a ények registrálásának, hanem célza­os szándéknak tudandó be, annál is nkább, inert valamint a főkáptalan agjai, ugy a világi papság tagjai sem rtálr azt mind alá. Az előadottakhoz hasonló, de követ­kezményeiben sokkal inkább sújtó hir, jelent meg a napokban egyik, másik fővárosi lapban, közi isziéletnek és biza­lomnak örvendő polgármes'erünk ellen, mely hir szélnek eresztése nemcsak ő benne, de mindnyájunkban inélió meg­boi ráii kozást keltett. Nem tudjuk, vájjon a hírt, a bekül­dőnek az előbbihez hasonló célzatos­sági szándéka, avagy tudatlansága, járat­lansága idézte-e elő, de mig egyrészt őszintén sajnáljuk polgármesterünket, addig másrészt nem helyeselhetjük a kényes lermószoiü hírnek alapos adatok nélkül való terjesztését. Igaz, hogy ezt bizonyos tekintetben a hírlap szempontjából a lapnak, a beküldőnek törvény előtti felelősége fedi, de vájjon ; ha ma ország-világ előtt pellengérre állítunk alaptalanul valakit s holnap mea culpác mondunk, elégi étel-e ez? ! Ha mindenétől megfosztjuk az em­beri még nem lesz oly szegény, de ha ott érintjük, hol legérzékenyebb, még a legcsekélyebb ériirtós is súlyos csa­pásként nehezedik reá. Hogy mi való a polgármester fel­függesztésére vonatkozólag, arról hirüuk rovatában emlékezünk meg, s viszont, hogy mily alaptalan a péuztárhiányról kolportált hir, azt a hivatalos szigorral megejtett vizsgálat adatai cáfolták meg. Egyelőre nem tudjuk még, mikép ke­léi kezett az alaptalan hir, s ki volt annak értelmi szerzője és beküldője, azt kid'-riieni a megindiiandó bünfe­Az „Esztergom ós Videko** tárcája. VIRÁGÁRUS ASSZONY. Mint méhraj nyár érzetébe' Jár-kel Pestnek cifra népe Vig kacajjal, vidám képpel Vígan zsongó zümmögéssel. Ha egy virágárus lányka Tűnik elő és kínálja Szép virágját; abból vesznek B nem kis pénzzel, jól űzetnek. De lám! egy vén parasztasszony Nem lel módot, mint adhasson Tál virágján. Töle senki, De senki sem akar venni. — Virágárus öreg néni! Bokrétáját kár diusérni. Nem néz arra senki fia, Kár volt ide fáradnia. Menjen haza kelmed szépen 1 Gaz a virág kend kezében, Imádságos, kapcsos könyvön Böngésszen, hogy üdvözüljön. Menjen kelmed s küldje lányát, Megveszik az ö virágját! Eladja az mind egy szálig, Mig kend otthon bibliázik. — IJjnye, ejnye! be jó lenne! Ha igazság volna benne . . . El-el küldöm; hátha lányom Kapósabb lesz. Megpróbálom. Alig néhány nap elmúlva Szemlesütve, kipirulva Orcás kis lany szép ruhába, Áll egy háznak kapujába. Fehér karján kis kosárka Bokrétákkal tele rakva. Szó nélkül áll, nem kínálja, S kincsen kel el minden szála. • • * Fordult az év. jött a másik Minden újra kivirágzik. Azonképpen, mint egy éve, Jár-kel JPestnek cifra népe. Virágárus vidám lányok Most is hordják a virágot, Csak az öreg néni lánya, Maradt otthon falujába". De ő eljött. Maga van itt S hogy kínálja virágjait ; Virágjait ismét, pedig Meg se nézik, meg se vetik. Hogyha mégis wy-egy lélek Kosarához oda téved, Alkudni kezd a virágra, Mert ez, úgymond, neki drága. Vigye, vigye ! odadom, Csak az egyre kérem nagyon: Mutassa meg, hol találom, Ki miatt uír-rí a lányom. HÉLI. VÁLÁS UTÁN, Irta: Péter. Bováry Eszti kilépett az erkélyre. Leült az egyik székre, karját odatámasztotta az erkélyre és belenézett a hársfáknak arany­csillonám homályába. Bántotta az a zaj, a mi a teremben van, az a folytonos töm­jénezed, mely mindenünnen bóditólag len­gett feléje. Itt, hol a széles Iegyezöpálmák baldachint tartottak aranyszőke haja fölé, melynek mesés árnyalata összevegyült a zöld színek sajátos zavarával, itt jól érezte magát. A/ok az életet lehelő nagy <xoti­kus levelek, mik a zöld színnek minden árnyalatát magyarázzák, körül ölelték, szinte eltemették. Levél.sátor volt, virág nélkül. Olyan végtelenül jól esett itt egye­dül lenni. A teremből kirezgő zenének hangjait eltompította az erkély nehéz füg­gönyének redőzete és mikor a melódia kiért az erkélyre, felfogták azok a nagy levelek, száraik imbolyogtak és ugy hallatszott, mintha száz meg száz üvegfuvola hangját hozná messziről a szél. A kertből illatos fátyolként emelkedett fel a rózsaszirmok párája, elbujt a szép asszony gyöngyszürke ruhájának habos hullámai'ni és segített az exotikus leveleknek beburkolni az elvált asszonyt. Finom camea arcát halvány rózsapir ár­nyalta be, nagy, mesélő szemeiben köny­csepp ragyogott. Az erdő minden levele, a virágok minden szirma neki regélt, az ő füleibe suttogott. És mégis ugy érezte mintha valami bán­taná, mintha lelke fájna, mintha azok a levél-regék szemrehányások volnának. Huszonhét éves asszony— elvált asszony. Elölte az élet minden gyönyöre a sors, két kézzel nyújtja pazar ajándékait és ő nem mer utána nyúlni. Mindenki ő rá néz,, mindenki öt figyeli a levegő vibráló atomjaiban azt a borzasztó hangot hallja : «Etvált asszony ! A nők irigykednek reá, szépségére, ruhájára, szellemére, kedvessé­gére, — ő magára egészen. Nincs egy ba­rátja, nincs egy jóakaró tanácsadója ; neki csak udvarolnak, öt csak imádják, de azu­tán semmi, semmi. Olyan üres, olyan kongó ez a világ. Szemrehányást tett az aranyban megfür­dött hársvirág lebegő, táncoló illatának, haragudott az elpirult rózsasziromra, a harmatcseppre, mely csókot lehelt a virá­gokra, neheztelt mindenre. Lelkében fáj­dalmat, égő fájdalmat érzett. Minek is jött ö ide ? ! Hogy azokat a kétes megjegyzé­seket hallja, miket a rut arcú bárónő ereszt szárnyra. Hogy örökösen a fülébe cseng­jen az az utálatos szó, mely fiatal életére átkot hozott? Miért beszélnek ő vele más­kép, miért engednek meg ö vele szemben többet a férfiak, mint mással ... » De mikor ő ugy szeret idejönni . . . Fejét hátravetette a karosszék támlájára, karjait az ötébe tette. Szemei nyitva vol­tak és nézték a csillagos kék mezőt. Ke­reste az ő csillagát, azt a fényesen ragyogó kék világot, mit az övének vallott. Nem. találta sehol . . . Az erkély nehéz függönye szétvált és az álmodozó élé egy férfi lépett. Kálmán Ödön megunta azt az örököt • fWuosi <'s ni^uvi érdekeink közlönye * j 1 * MEOJKTiENI K HETENKINT KETSZKR : v * r T HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKES-í. I ŐSÉG : HIVATALOS HIIÍDETKSEK l s*foó| 100 szói? 75 kr, 100­____ DUNA-UTCA 48. SZAM, tóí '^ {U s i frt BO i<r, -m-tói 300-ig 2 frt 95 kr. KLÖ FIZET ESI ÍR: hova a Inp >K.-U«._ s/* ; t |U**» fcS/-J»mé«f«lc küM«nd81c. Bély eglij M ) ki; Effénz évre 6 fH — kr. „ . . N ~Z „ ... ft T . , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod s szerint legjutáuyosab­Pél évra 51 frt - kr. KIAUU-HIVA I AL: ba „ közölt etuek. Negyed évre 1 frt 80 kr. sZÉ«'IIKNYr-TÉn ÍÍ32. ­Egy SZám ára 7 kr. hovb hp hiva'a'os <>R ftngAfi hinlHései, a nyiittáibe Rzátrt kfízle- NYILTTER sora 20 kr. |L . áh rn.'nvek, elíWi/i't.isi péir/ek >s teklamá ások jntá/pnilftk <> __— . ___

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents