Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-27 / 116.szám

189^ deczember 27. ESZTERGOM és VIDÉKE. (116. szám.) 3 egyengette a gyűrődéseket. Láttam, két sornyi sem volt az irás, mégis ugy megremegett töle, mint a sudár jegenye, ha egyszer hirtelen váratlan éri a vihar verése. De azután összeszedte magát. Valami halálos nyugalom szállotta meg tagjait, olyan, minő a földrengetö vihar dulását szokta megelőzni. Szép csendesen levette lankaszterpuskáját a szögről, kivette belőle á nyul sörétet és ficzkót tett helyébe. Közben odaszólt nekem: haza kell mennie, halaszthatlan dolga van még ma, jó hogy eszébe jutott. Hozzá tette még: a csóri láp mellett megy el, ott a nádasban este réti farkasok tanyáznak, hátha lövésre kapna egyet. Az ördögbe is gondoltam, hát tinektek mind most akad sürgős dolgotok: meg különös, hogy te farkast akarsz ott lőni, a hol csak minden harmadik esztendőben látnak egy-egy elkényszeredett ordast. Rosszat sejtettem. Mikor Pista elment, rászóltam az öcsémre. — Hé, fiu ! vigyázz addig az urakra, még vissza nem jövök, de aztán, le ne idd magad te is, mert ránczba szedlek. A gyerek jót igért, én meg a Pista nyomába indultam. Távolról követtem, hogy észre ne vegyen. Az esthomály éppen segitségemre volt. Elmentünk a csőri láp mellett, de biz' az én emberem ügyet sem vetett rá. No, az is igaz, hogy egy fia csikasz sem mutatkozott. Legfeljebb néhány vadrucza okvetetlenkedett, majd hogy közéjük nem durrantottam mérgemben. Végre beértünk a faluba. Az esthajnal derengése már beleolvadt a csillagos éjszakába. A sötét park százados fái közt kellemes szellő surrogott; az ugy látszik kissé lehűtötte a Pista lázas vérét. Óvatos lett és ravasz, mint a macska, mikor zsákmányra les. Nesztelenül széthajlitotta a bozót keresztező gályáit, csendesen elhárította útjából a korhadt fatörmeléket, látszott, hogy szándékosan kerüli a fölösleges zajt. A világosságtól meg irtózott. Ha mégis olykor tisztásra ért s a rezgő holdsugár dúlt vonásaira esett, gyors mozdulattal húzódott ismét vissza a sűrűbe. Én alig vártam már, mivé fejlődik ki ez az örült bolygás. Egyszerre Pista megállott, mintha odaczövekelték volna. Tisztás szélére ért, annak a túlsó felén egy korhadt fa törzs hevert, azon valaki ült. Rögtön ráismertem a mi főhadnagyunkra, a hold eléggé oda világított. Hanem ha csak maga lett volna s nem simul a karja olyan szan zsén a Leontine asszony karcsú dereka köré 1 Beláttam, gyorsan kell valamit cselekedni, különben emberhalál lesz itt mindjárt. Pista vérszomjas dühhel kapta le válláról a fegyvert; czélzott. Hej, ha oda nem érek idejében l Igy a lövés czélt tévesztett s csak egy nagy csomó falevél hullott le utána. No, azt mondhatom, fiú, hogy gyalázatos összekülönbözés volt az. A halálos ellenségemnek sem kívánom azt a hálátlan szerepet, a mi nekem jutott. Végre mégis annyira vittem, hogy másnap kiállhattak a felek huszonöt lépésre öt avanszszal. Nem esett kár egyikben sem. Akkor kardra mentek, ebben a szerencse Miskovszkynak kedvezett. Hiába ! Fortuna istenasszony is jobban szereti a katonákat. Pista néhány napig megfeküdte az ágyat, felgyógyult, legalább testileg. A főhadnagy más vidékre ment századával, az asszony pedig még azon éjjel eltűnt. Azt mondják, a szeretőjével él valahol. Lehet, de erre nézve nincsenek pozitív adataim. — Hát a Pista mit csinál azóta, kérdem megilletődve. — A Pista, szegény, azóta züllik, egvre züllik. Nem igen lehet vele beszélni, ha mégis vannak néha világos pillanatai, akkor is elveszett paradicsomán kesereg. A Miczike jut eszébe. — Tán csak nem homályosult el az esze ? — Tudja isten. Tudod, ö amaz Azrák véréből való, a kik szeretnek és — isznak. Folyton iszik azóta, a birtoka pedig egyre fogy. De hiszen meg vagyon irva bölcs Salamonnal: ' Vinum et femínae apostatare faciunt etiam sapientem. Az igazság kedvéért megjegyzem még, ezt az idézetet az öcsém kedvéért kerestem ki a bibliából, a ki akkor anynyira vigyázott az elázott Nimródokra, hogy mire visszatérhettem, már ö is az asztal alatt volt. # Eddig tartott a Bandi mondókája. Azután fizettünk és távoztunk. Az utczán újra eszembe jutott a bibliai történet, összehasonlítottam a Pista esetével. Kénytelen voltam konstatálni, hogy Éva asszony még mindig itt kisért közöttünk. Mikor a hatvani-utczába befordultunk, egy rengeteg boás hölgy jött velünk szemben egyedül. Szemtelenül a szeme közé néztünk. Ö kokettül visszamosolygok ránk. Bandi visszahőkölt. — Hát téged mi lelt ? kérdem meglepetve. — Becsületemre I mondja ö, ha nem igy és itt találkozunk vele, hát ráfogom, hogy Leontine. Visszamentem utána és megszólítottam. Az mondta, hogy Dórának hívják és hirtelen eltűnt. HÍREK. Esztergom, decz. 26. — Esztergom uj kanonokjai czim alatt a „Magyarország" Dr. Holló Lajos ujonan megindult függetlenségi lapja irja ezeket az érdekes dolgokat: Majer István cz. püspök s az esztergomi káptalan nagyprépostjának halálával immár a harmadik kanonoki stallum üresedett meg a föegyházmegyénél. Ennek a három stallumnak betöltése nagy gondot okoz most a herczegprimási irodában. Egy dolog kétségtelen s ez az, hogy H e t y e y Samu, a herczeg-primás erélyes irodaigazgatója okvetlen kanonok lesz. De ez még csak az egyik: stallum, a másik kettőre annál több a pályázó, részint az egyházmegye papjai közül, részint „idegenek", a kiket kormány részről erősen protegálnak. Különösen K anovics Béla Mór és Ivácskovics János osztálytanácsos s a kath. ügyek előadója érdekében folyik erősen a korteskedés. Kanovics Béla Mór józsefvárosi apátplébánost Berzeviczy Albert közoktatásügyi államtitkár támogatja, kinek az apát a képviselőválasztások alkalmával nagy politikai szolgálatokat tett. Ivácskovics János osztálytanácsost pedig a vallás- s közoktatásügyi kormány és a szabadelvű párt támogatja. Furcsa helyzete is van ennek a Ivacskovicsnak. Szegedi rókusi plébános volt és azonkívül kormánypárti képviselő, mikor megjött az osztálytanácsosi kinevezése. Alig k ét héttel később meghalt a szeged-belvárosi plébános s igy megüresedett a parochia, a melynek javadalmaira (körülbelül évi 10.000 frt) Ivácskovics már régen aspirált. Mint osztálytanácsos azonban nem pályázhatott ilyen szubordinált állásra. Épen kapóra jött az az esztergomi stallum, mely Krotky halálával megüresedett. Ivácskovics magas páitfogói el is követtek mindent, hogy a kanonokságot megszerezzék neki, de hasztalan, az esztergomi káptalan nem volt hajlandó akczeptálni az idegent. A stallumot aztán dr. Komióssy Ferencz egyházmegyei fötanfelügyelö kapta. Ivácskovics pártfogói ezen visszautasítás daczára sem adták föl a reményt s most, hogy Majer püspök stalluma megüresedett, újból megkezdte!-, azantichambrirozást a herczegprimásnál. És miután minden kétségen felül áll, hogy e stallumot H e 11 y e y Samu érseki irodaigazgató kapja, most arra akarják reábirni a herczegprimást, hogy az esztergomi káptalannál folyton üresedésben álló két kanonoki stallumnál csináljon „stallum litterarium"-okat, a melybe aztán fölvehető „irodalmi érdemei" alapján idegen egyházmegye papja is. Ezt a két stallum litteráriumot persze a magas pártfogók : Ivácskovics János osztálytanácsosnak s hogy a dolog erősen feltűnő ne legyen, az egyházmegye egyik papjának: Kanovics Béla Mór budapest-józsefvárosi apát-plébánosnak szánták. Es ügyben most folynak a tárgyalások s a mint a dolgok ma állanak, körülbelül bizonyos, hogy a legközelebbi esztergomi kanonokok ezek a tippek is lesznek. — Eljegyzés. R é d 1 y Gyula dunamocsi primási uradalmi intéző karácsony előtti szombaton tartotta eljegyzését Mezey Juszta kisasszonnyal, Mezey Dénes fökáptalani föpénztárnok leányával. — A mensa academica és egyetemi kör. Ily czimmel lapunk egy barátja irja ezeket: Egyetemi ifjúságunk fölsegélyezésére igen kevés az alapítványi hely, a mely a szegényebb sorsú egyetemi pályázók számára létesült. Igen sokan a korai életküzdelembe belefáradnak, a megfeszített munkásság félbenhagyatja velők a tanulmányokat, s az ilyen fiatal emberek szaporítják aztán a szellemi proletárok számát, kik oly ismert alakjai lesznek a „finé de siécle" napjaínak. Ezen az állapoton akar segíteni a mensa academica, vagyis közös étkező hely, hol csekély áron is jó ételt kaphat az egyetemi hallgató, s nem lesz kénytelen az élelmezés költségeire annyit fordítani. — Az egyetemi polgárok társas életének megalkotására van hivatva az egyetemi kör rendezése. A jelen állapot mellett nincs meg benne az Összetartás, mely a komolyabb munka életfeltétele — de nem is lehet, hiszen alkalmas találkozó hely sincs. Tantermei az egyetemnek szűkek, az önképzéssel senki sem törődik. Nincs a magyar egyetemi ifjúságban semmi nemesebb érzés, nem is lehet, mert kiöli azt a sivár mindennapi élet. Igy állván a magyar ifjúság sorsa, nem is tartja érdemesnek avval törődni, hogy támogassa az itnézményeket, melyek hivatva vannak e szomorú állapotokat gyökeresen megváltoztatni. E két czél: a mensa academica és jól szervezett egyetemi kör, ha megvalósul, elég arra, hogy jobb jövőre ébredjen a magyar ifjúság. Most midőn — egyik pesti egyetemi polgár megkeresése folytán — ezen állapotokkal megismertetjük városunk közönségét a fentebbiekben, egyszersmind adakozásra kérjük fel, mert e nagy czélok megvalósítására az ifjúság a maga erejéből gyenge. Eme czél megvalósítására lesz hivatva az esztergomi egyetemi bál s az ez alkalomra létesített tombolajáték is. — Megjött a hó ! Fekete karácsony, fehér húsvét; ezt tartja a közmondás. A mi karácsonyunk ugyancsak fekete, lucskos, sáros volt, hóval teljesnek kellene lenni tehát a húsvétnak. De jóformán úgy lesz, hogy már újévre megfehérül erdő-mező, mert ma délután végre megjött a várvavárt hó. Finom fehér pillékben, és el Ís olvadtak, amint a földre értek, de hát ez is csak valami. Lesz tehát még tél az idén, csak várjunk egy kicsit türelemmel. — Szomorú idők. Szomorú időket élünk mostanság. Jóformán nincsen család, ahol egy-két beteg ne akadna. Minden ember vagy influenzáról, vagy torokfájásról, vagy egyéb nyavalyáról panaszkodik. Egynémelyik ház egész kórházzá alakult át. Az ismerősök, mikor találkoznak, nem azt kérdezik egymástól: hogy vagy ?, hanem hogy: hát neked mi bajod van? Mert hogy mindegyiknek van valami baja, az bizonyos. Aztán mindennap kivétel nélkül szól a lélekharang, alig van nap temetés nélkül. - Aki valami gyógyithatlan betegség csiráját hordta magával évek óta, az menthetetlenül elpusztul ebben a nyavalyás rossz időkben. Csak az orvosok örülnak természetesen, ha ugyan az ó örömüket is el nem rontja az, hogy maguk is betegek. — Más városokból szintén ilyen beteges híreket hoz a fáma. Betörés és betegség. Ez Esztergomban a két legnagyobb aktualitás. No de már nyakunkon a farsang. A mulatozástól majd csak elmúlik betegségünk, a betörő urak meg szintén majd csak féken tartják magukat, mert többet leszünk ébren éjjel, mint mostanság. — Lázongás a doroghi bányában. A doroghi kőszénbányában nagy elégedetlenség uralkodott a napokban a bányamunkások körében. A bányászok munkabérüket minden hónap i-én és 15-én szokták megkapni. A deczemberi félhónapi fizetésüket 15-ike után sem kapták meg, a mi a bánya munkásait nagyon elkeserítette. A munkások a fizetés elhalasztása miatt elhatározták, hogy a mig fizetésüket meg nem kapják, nem mennek be a tárnákba és a munkát abbanhagyják. Az elégedetlenek a bánya telepén összecsoportosultak és erélyesen követelték bérük kijárultatását. A felügyelőség kezdetben közömbösön nézte a munkások csoportosulását, de mikor azt látta, hogy az elkeseredés nöttön nö, tanakodni kezdett a teendők iránt. A munkások egyike hirül hozta, hogy a doroghi postán több hordóban 40,000 frt ezüst pénz hever napok óta,' a mely az ö fizetésükre lett küldve. Erre olyan lárma és zaj keletkezett, hogy a felügyelőség komoly bajtól tartott. Mikor a bányászok elkeseredése tetőpontra hágott, a társulat föpénztárnoka megjelent a munkások között és csillapítani kezdette őket. hangsúlyozván, hogy követelésüket teljesen alaposnak tartja. Ez némiképpen megnyugtatta a munkásokat. A hir eljutott a tokodi bányába is. A bányászok arról híresek, hogy egymást semmiféle bajukban el nem hagyják és igy történt, hogy a lázongás hire tömegesen jöttek a társak a tokodi bányából, hogy a szomszédokat támogassák. Szerencsére azonban, mire a színhelyre értek, a fizetés kezdetét vette és igy a támogatásra nem volt szükség és a lázongás minden baj nélkül véget ért úgy, hogy a hatóság közbelépését nem kelletett igénybe venni. Igy történt, hogy a hatóság nem is kapott az esetről értesítést. — Korcsmai verekedés. Jól feltalált hörpinteni a karácsonyi lénun^ból vasárnap este Sernik János közöshadseregbeli baka Szenttamáson a Misik-féle korcsmában. Ebbeli fölhevülésében összeszólalkozott Schneider Ernő szabó- és Kolter István czipészsegédekkel annyira, hogy gyíklesőjét is kezdte mutogatni. De a mesterlegényeknek sem volt kevesebb a bátorságuk, hanem kizavarták öt a korcsmából az utczára, s kövekkel úgy fejbe találták verni, hogy a baka hosszabb ideig megsinli a karácsonyesti mulatságot. — Ismét, betörési kisérlet. Hétfőn este fél hét órakor az esztergomi világitásbérlö jóvoltából megint szurok-sötétség borult a városra. Akik az utczára akartak kilépni, ijedten fordultak vissza a kapu alól, mert az orráig sem látott az ember. Müller Gyula vaskereskedő inasa dolgát végezte az udvarban és egy gyertyával kezében épen fölfelé készült a lépcsőn, mikor gyanús alakot vélt látni magától öt lépésnyire. Ijedten felrohan, be szobájába és magára zárja az ajtót. Ugy hallotta ekkor, mintha valaki fölfelé csoszogna az emeletre, sőt az ajtó kilincsét is próbálgatná, aztán a padlás lépcsőjére menne és becsukná maga után az ajtót. Több sem kellett a bátor legénykének, gondolta magában: most meg vagy jó madár 1 Fogja a padlásajtó kulcsot és ráfordítja a kelepczébe került rablóra. Aztán jelenti a háziaknak, ezek rendőrért küldenek. Alapos kutatást tartanak mindenfelé, de egypár sáros nyomon kivül egy az udvarban levő szénrakáson, egyéb bünnyomot felfödözniök nem sikerül. A rabló eltűnt, mintha kiröpült volna valahol. A másnap megtartott rendőri vizsgálat csak annyit tudott kideríteni, hogy a sáros nyomok nem rablónak nyomai, és több mint valószínű, hogy az egész rablókaland csak a kis inas fölizgatott fantáziájában létezett. Ami nem is csoda ebben a betöréses világban. Az eset mégis nagy feltűnést keltett városszerte, és sokan vannak, akik azt hiszik, hogy hátha ez is egyik fejezete akart lenni annak az érdekes regénynek, amit álkulcsokkal dolgozó betörő urak irnak mostanság Esztergom rémületére, s aminek az a czime: „Rablóvilág Esztergomban." * Egy teljesen jó karban levő 6'/

a oktávás zongora jutányos áron eladó özv. Kíntznernénál. (Buda-utcza) Jedlicska ház 503. — A „Szappanit" egy por alakú szappan, mely kitűnő mosóerővel bir minden ártalmas vegyülék nélkül, mely nek használata által a közönséges szappan, szóda stb. nélkülözhető és a fehérnemű sokkal könnyebben mosható, mint eddig. 20 liter melegvízbe teszünk néhány evőkanálnyi „Szappanit"-ot, azt összekeverve beáztatjuk a piszkos fehérneműt, miután az a szappanitvizben néhány óráig (vagy éjen át) ázott — forrázzuk a fehérneműt még egyszer új szappanit vízben és gyöngén mossuk meg azt benne. Miután a fehérneműt kiöblítettük, máris tiszta és szárításhoz kész. E módon történt mosás sokkal kevesebb munkát ád, nevezetesen az erős súrolás s a tömérdek szappanfogyasztás elmarad, a fehérnemű jobban megkíméltetik és kevés a költség. Amerikában, a honnan e találmány hozzánk behozatott és a cs. és k. szab. által védve lett, a legelőkelőbb hölgyek szintén e módon minden cselédi segély nélkül mossák a fehérneműt. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos* NÓGRÁDI JENŐ.