Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-17 / 112.szám

e történeti nagy alakzata, ugy törvényhozásunk, mint a népélet előtt minden időben állandó szeretet tárgya volt. Századokon keresztül hozzá vala kötve csaknem kizárólag a jog, rang, szabadság; és majdnem le napjainkig, több tekintetben, az egyéni tisztesség. Ma is legfontosabb művelési körünk. Közel két millió család keresi hazánkban e körben kenyerét, s majdnem ugyanannyi tűzhelye közelében az egyéni boldogulást. Sorsával van egybekötve legtöbb tekintetben jövőnk, ben re és általa újulhat meg nagy szükségek idején nemzeti őserőnk. S mind e mellett ha végigtekintünk mezőgazdaságunknak jelenlegi helyzetén, s elgondoljuk, hogy mivé lesz például a mogorva, melegség nélküli égaljjal, rossz talajvegyüIékkel és süvöltő szelekkel megáldott Skócziának mezőgazdasága, Young Artúr utazási leírása óta, vagy minő bár a hegysorokkal gazdag Csehországé Thaer óta: lehetetlen, hogy el ne szomorodjunk miatta. Mezőink, egészben véve, nagyon szegények. Szegényebbek, mint a minőnek egyéni munkánk, birtok- és tulajdonjogunknak régen lezajlott átalakulása után kellene lenniök. Nem egy helyütt találhatni még az értelmesb gondolkozást, gazdagabb befektetést vagy ép modernebb technikát; és egyes mintagazdaságokat kivéve, sehol azt a finomabb gazdasági munkát, mely a mezőgazdaságot mintegy a művészet színvonalára emeli föl. Majd mindenütt hiányzik a mivelési formáknak és anyagoknak kellő változatossága, s legtöbb helyen ugyszólva nyoma sincsen meg annak az egyszerű mesterséges bájnak, mely a természetet pótolhatja s a mezei életet vonzóbbá teheti. Inkább csak olyanok, mint valami ócska falusi műhelyek, hol a szerszámok a régiek, a berendezés pedig talán ép abból az időből való, mikor még Virgil szelid eklogái szolgáltak gazdasági ismereteinknek legáltalánosabb forrásaiul. Termelési viszonyaink sem mondhatók valami kedvezőnek. Megrnivelhető földterületünkből évenként 17— 19 százalék, sőt az erdélyi részekben 36—40 százalék ugarnak marad, s habár a televény talajainkon helyenkint három-négy Öl vastag, évi átlagos termésünk mind e mellett fölötte alacsony. S a jogrend? E tekintetben sem találhatni sok megnyugtatót. A mezőgazdaság, mint ilyen, közigazgatásunk szervezetébe be sincsen illesztve. Életviszonyainak zöme még azon kivül áll és jobbára gazdátlanul. Mi belőle itt-ott törvényhozásilag immár szabályozva is van, alig valami vagy semmi szerves összeköttetésben nincsen az érvényben álló közigazgatási jognak alapelveivel és szabványaival. Mintha csak felfogásunk egyik lábával még mindig azon régi gazdasági iskolák eszmekörében mozogna, melyek mi tudatával sem birván ez összeköttetés természetéről, elégnek hitték, ha a tőkeképződésnek és módszer-javitásnak sokat vitatott tanát a termelés érdekében, ugy a hogy, tisztába hozzák. Ezért jogrendje alig van; jogszabályai pedig fölötte hézagosak. Annyira, hogy ha e jogszabályokat szembeállitanók a gondos codexekkel, melyeket zsendülő iparunk és kereskedelmünk néhány év óta már uj kiadásban bir; azt kellene mondanunk, mikép gazdaságunk a közrend nagy szervezetében ma még olyan, mint akár a kitaszított első szülött, gazdag atyai örökséggel elhalmozott testvérei között. A mi pedig magát a mezőgazdasági judicaturát illeti: ezzel, daczára az 1840 IX. t. czikk rendelkezéseinek, tényleg ott vagyunk, hol büntető igazság szolgáitatásunkkal voltunk a hires zalai követjelentés idejekor. Úszunk a bizonytalanságban. Ahány törvényhatóság van az országban, majdnem ugyanannyiféle a jog; és amennyi a jog, majdnem ugyanannyiféle a kiszolgált vagy olykor ki nem szolgált igazság. Mi itt tiltott cselekmény, ott talán büntetlenül elkövethető; és mi ott büntetendő, itt, valamelyik nemes törvényhatóságnak szabályrendelete alapján, talán szabadon megcselekedhető. Sőt nem ritka az eset, hogy vitás kérdéseknél, főleg a legeltetési jognál és közös birtoklási viszonyoknál, magok legfőbb hatóságaink sem tudnak egyforma elvi megállapodásra jutni. A jogformák, a modern államéletnek és jogrendnek e nem utolsó biztosítékai pedig rendszerint többé-kevésbbé az egyéni tetszésre bizvák. Igazuk van tehát azoknak, kik állítják, hogy nagyon elérkezett az idő arra, mikép a figyelemnek az állategészségügy és fajnemesités terén történt eddigi fontos javítások után a mezőgazdaság többi vidékére is ki kell terjeszkednie; és kik vitatják, hogy a mezőgazdaság jogrendje, ujabb szükségleteinek megfelelően, elvégre törvényhozásilag szabályzandó. A fő kérdés mindig csak az, hogy miként ? Vajon-e szabályzásnál azon régi jó nyomokat tartsuk-e szem előtt, melyeknek taposása közben eddig oly édes semmitevéssel néztük végig, hogy földünk ereje miként pusztul, s a nemzeti vagyon ezer meg ezer értékkel naponként miként nem nagyobbodik, vagy pedig új csapásokat nyissunk meg új érdekei részére ? HÍREK. Esztergom, decz. 16. — Betegeskedő főapát. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, ki a püspöki konferenciák alatt influenzába esett, még mindig betegeskedik. A főapát még egy hétig marad a fővárosban, azután Pannonhalmára megy, ahol a karácsonyi ünnepeket tölteni fogja. — A magyar király arczképe. Pozsony városagy üléstermében évtizedek óta ott van Ferencz József magyar király arczképe osztrák császári ornátusban, a birodalmi koronával és jelvényekkel. Most ezt a képet a városi múzeumba helyezték át s a város elhatározta, hogy az ülésterem számára megfesteti a magyar király arczképét Szent-István palástjával vállain és a magyar koronával fején. Ilyenforma állapot van a mi városunk tanácstermében is. Ott vannak ö Felségeik arczképei a polgármester ülőhelye megett s a kép kerete felett ott díszeleg az osztrák császári korona. Bár erre már lapunkban korábbi időben tettünk megjegyzést, a városi magisztrátusnak mindezideig nem volt arra figyelme, hogy ha nem is mint Pozsony városa uj képeket festessen, de legalább az ausztriai koronát, a melynek nálunk semmi jelentősége nincs, leszedesse. — Esztergom József kir. herczeghez. Utólagosan itt adjuk annak a lendületes föliratnak szövegét, amelylyel városunk hétfői közgyűlése József kir. herczegnek küldött 25 éves honvédparancsnoki jubileuma alkalmából. A fölirat Dr. Földváry István főügyész tollából folyt. „Fenséges császári Föherczeg és királyi Herczeg l Honvéd Főparancsnok úr 1 Kegyelmes Urunk I Esztergom szab. kir. város közönsége mély hódolattal üdvözli Császári és Királyi Fenségedet azon negyedszázad határán, melyet fáradságos munkával, odaadó szeretettel és oly fényes eredménynyel honvédseregünk élén imént töltött be. Fenséged soha sem szűnő gondoskodása növelte nagygyá és vitézzé e sereget, mely a magyar nemzet féltékenyen ápolt intézménye és egyúttal büszkesége is, Fenséged példája a haza iránti szeretetben, és hü kötelesség teljesítésben ragyogó csillagként vezette a magyar honvédséget a tökély azon fokáig, hogy ma már a trón és haza biztos támasza lehet. A magyar nemzet ősi erénye a harczi vitézség, melyről a történet fényes lapjai szólnak, s a Királyért és Hazáért dicsőült hősök emléke beszél. Ez ősi erény hagyományosa nemzetünk szemében a m. kir. honvédség. Túláradó örömmel köszöntjük Fenségedet bölcs vezetésének, sikeres munkájának negyed századán, mert meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk harczi erényeinek legbuzgóbb ápolója Fenséged vala, s hogy a magyar vitézség hervadhatlan történeti babérjai majdan a honvédsereg zászlóin hajtanak ki újra. Császári és Királyi Fenség I Az a szeretet, melylyel fenséged nemzetünket mindenkor szivébe zárta, a mely nekünk nemzeti kincsünk, ragyogó sugárként verődik szerte a hazában s fenséged magas személye és családja iránt mély hódolatot és tántorithatlan ragaszkodást gyújt a szivekben. E hódolat és ragaszkodás meleg érzetével járulunk az örömünnep napjaiban Császári királyi Fenséged elé és kérjük, hogy az ősi Esztergom népének hódoló tiszteletét, örömének szerény kifejezését kegyesen fogadni méltóztassék. Melylyel maradtunk Császári és Királyi Fenségednek Esztergomban, a szabad királyi város képviselő testületének 1893. évi deczember hó n-én tartott rendes közgyűléséből Esztergom sz. kir. város közönsége nevében alázatos szolgái Dr. Helcz Antal s. k. polgármes ter, Kollár Károly s. k. főjegyző. — Simor János szobra. Az esztergomi főkáptalan már régebben elhatározta, hogy Simor Jánosnak a boldog emlékű herczeg-primásnak a fószékesegyházban szobrot fog emelni, hasonlót ahhoz, minő Pázmány Péternek a XVII. század nagynevű hitvitázójának van felállítva a főtemplomban. A szobor felállításának költségeihez Simor Teréz, a boldogult primás nővére 20000 forintnyi összeget ajánlott fel az esztergomi fökáptalannak, azonban az ajánlatot a főkáptalan visszautasította. E tény Simor nővérét — mint a P, H. irja — nagyon elkeserítette, e miatt aztán az összeg felét 10,000 frtot gyás:;misékre adományozta, a másik felét pedig az Esztergom szab. kir. városi közkórháznak szánta. — A könnyelmű élet vége. Hatalmas pisztoly dörrenés ijesztette meg egy Simor-utczai ház lakóit ma reggel 9 óra tájban. Weisz Mihály fazekas szomszédságában lakott Pfalcz Károly, Pfalcz József helybeli építésznek unokaöcscse, jelenleg foglalkozás nélküli erdész-gyakornok. Ma reggel 9 óra tájban revolverrel két lövést tett halántékába. Az egyik golyó homlokcsontját zúzta össze, mig a másik közel füléhez halántékába fúródott. Az esetről rögtön jelentést tettek a rendőrfőkapitánynál, kinek intézkedése folytán a helyszínén megjelentek az alkapitány és rendőrbiztos. A fiatal ember nehezen lélegzett. Rögtön orvosi segélyért küldtek, de csak jó idő múlva jelent meg Dr. Haugh Lambert városi alorvos, miután a sérültet a kórházba szállították. A kórházgondnok telefonon értesítette az ápolókat az esetről, s mídön a fiatal embert oda szállították, minden gondosan elkészítve volt, sebét kimosták s bekötözték. A fiatal ember mögött hányt-vetett kalandos mult van. Többféle 'mesterséget megpróbált, volt 1 pénzügyőr s legutóbb erdészgyakornok. Általában könnyelmű életű volt, mi által sok kellemetlenség érte. Jelenleg foglalkozás nélkül tengődött, sok adósságot csinált, s egyéb csapások ís élték s e miatt határozta el, hogy 22 éves életét eldobja magától. Egy levelet hagyott hátra, mely Pfalcz József, helybeli építészhez, unokabátyjához volt czimezve. Ezt a rendőrkapitány a czimzettnek el is küldte. A golyót még nem távolították el az orvosok. Remény van azonban felgyógyulásához. — A borgyártás iránt alkotott törvény tárgyában a kereskedelemügyi miniszter — mint értesülünk — összes külföldi konzulátusainkhoz megkeresést intéz, a melyben felhívja figyelmüket arra, hogy ámbár Magyarországon nagyobb mérvben eddig sem fordult elő a borhamisítás, mégis tekintettel főleg azon körülményre, hogy külföldön igen gyakran hoztak magyarországi borvidékek hamis megjelölésével borokat forgalomba, a kormány és a törvényhozás szükségesnek találta törvényes garanciákról gondoskodni, a melyek biztosítani fogjak a külföldi vevőt az iránt, hogy ha közvetlenül a magyarországi termelökhöz, illetőleg borkereskedőkhöz fordulnak, mindenkor a megjelölésnek megfelelő borvidékekről származó hamisítatlan borokat fognak kaphatni. — Az esztergomi „Tarkaság" polgári egyesület f. évi deczember hó 17-én vasárnap esti 6 órakor saját helyiségében tartja jótékonysági estélyét, mely alkalommal 12 szegény iskolás gyermek megvendégeltetik és téli ruhával fog megajándékoztatni. Ez alkalommal a szokásos közvacsora helyett, a tagok nagyrészének kívánságához képest, étlap szerint lesz kiszolgálva. — Fiume és a telefon. Fiume városban nagyon zokon vették, hogy most, mikor Arad, Temesvár, Szeged, Győr és Pozsony megkapták a telefon-összeköttetést Budapesttel, egyúttal nem gondoltak a magyar tengerpartra is, amelyet olyan sok érdek fűz a fővároshoz. A kereskedelmi kamara a napokban tartandó üléséből, egy már beadott indítvány alapján feliratot intéznek Lukács Béla kereskedelmi miniszterhez s kérni fogják, hogy Fiumének is adja meg az állami telefon összeköttetést Budapesttel. — Sajtóper. S i n k a Ferencz és Horváth Rezső segédlelkész ismeretes sajtópörében a győri kerületi kir. sajtóügyi vizsgálóbíró befejezte már a vizsgálatot. Ennek folytán B á r t f a y Géza magánvádlót végzésileg felszólította, hogy ez ügyre vonatkozó vádlevelét 10 nap alatt nyújtsa be. — Felhívás. Ma érkezett szerkesztőségünkhez az esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár felhívása, melyben tájékozás végett az alapszabályok főbb pontjait közli: A pénztár január í-én kezdi meg hivatalos működését. Ennélfogva felkéri az érdekelteket, hogy szíveskedjenek minél hamarább, legkésőbb folyó évi deczember hó 31-ig jelentkezni, hogy kénytelen ne legyen a pénztár igazgatósága a mulasztások ellen az illetékes iparhatóságnál orvoslást keresni. A jelentkezés bejelentési lapok utján eszközlendö, a mely lapok Esztergomban úgy a pénztár helyiségében (Buda-utcza, Postaépület) mint Viziváros, Szenttamás és Szentgyörgymezö községek elöljáróságainál, a vidéken pedig az illető községi elöljáróságoknál díjtalanul kaphatók. Az esetleges kilépések szintén bejelentendök lévén, az erre vonatkozó lapok a nevezett helyeken szintén rendelkezésre fognak a tisztelt tagoknak állani. A pénztár alapszabályai és bármily felvilágitások naponként d. e. 9—12 óráig kaphatók a pénztár hivatalos helyiségében. Vasárnap- és ünnepnapokon hivatalos órák csak d. e. 9—11 óráig tartatnak. — Difteritisz. Ez a kegyetlen betegség minduntalan máshol üti fel tanyáját. Legújabban hivatalos értesítés szerint Nagysápon lépett fel, hol kíméletlenül szedi áldozatait. — Zenészczigány halála. Lakatos Lajos barna zeneművész halt meg Szenttamáson. Temetése ma volt. Társai húzták a gyászi dalt utolsó útjára. Lakatos jónevű zenész,,különösen mester volt a czimbalomban, előkelő házakhoz járt mint czimbalomtanitó. Temetése is közadakozásból történt. — Nyomozás. A Kecskeméthy-czégnél elkövetett lopás tettese iránt erélyesen folyik a nyomozás, azonban mindeddig még eredmény nélkül. A kár hivatalos megállapítás szerint 245 frt. — Baross Gábor szobra. A Baross Gábor emiékszobrára megindított gyűjtés igen szép eredményt mutat fel, a mennyiben eddig mintegy 80 ezer forint folyt be. Az emlékszoborra hirdetett pályázat határideje 1894. február hó 15-én jár le és hazai szobrászaink úgyszólván mindannyian részt vesznek a pályázatban. Már a műtermekben javában készítik a mintákat, hogy azokat a kitűzött határidőre pontosan beküldhessék. — Tanácsülés volt ma délután 4 órakor a polgármesteri hivatal helyiségeiben. — Betörési kísérletet akart véghezvinni Weichsler Vilmos helybeli mészárosnak