Esztergom és Vidéke, 1893
1893-12-17 / 112.szám
ESZTERGOM és ÍIDEKE $ : j VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. (. Megjelenik hetenként háromszor: | J Hirdetések: f j szerdán, pénteken és Vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, \ $ V *^ÍÍ;&'^ \ f Előfizetési ár: ^ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Béiyegdij 30 kr. í | Egész évre . . . . . . 8 frt - kr. \ és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és \ m^^áwtig. 'nagy** centimétere ii. Ezekül 30 kr..mngW. I ^ Fel évre . . . . , . . 4 „ — „ i reklamálások küldendők: í Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt 1 frt so kr. 5—10-szeri hirdetésnél í \ Negyed évre 2 í í 10 ° 1 0 • "~ 2O " sz0rinál "5 0 (o. e 8* negyedévi (39-szer) és egy félévnéli jjj I Egy hónapra '. . '. * \ - " 70 " | Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). I (78szor)2o0| °egész i^^o^io engedmény. 1 I Egyes szám ára - „ 8 „ j | Nyj , uér Mra 20 kr. É L* hm )ÍM* MM M*^^ IC 32. telefonszám. ~M i^*^.^^ Esztergom fekete gyémántjai. Esztergom, decz. 16. (N—ö.) Már a hagyomány is azt tartja, hogy városunk földe olyan kincsesbánya, amely tele van a leghasznosabb drágakővel, a kőszénnel. Ez a hagyomány természetesen nem olyan mende-monda, légből kapott dolog, hanem onnan eredt, hogy leginkább földmivelőink itt is, ott is szénre akadtak a földszínen és ebből következtették, hogy odalenn a mélyben nagy kiterjedésű kőszénbányáknak kell rejtezniok. Ez a hit nálunk is megtermetté a maga rajongóit. Boldogult Burány János ügyvéd több lelkesedéssel, mint geológiai készültséggel kutatott évtizedeken át kőszén után, egész vagyont beleköltött a próbafúrásokba, de nem jutott kézzel fogható eredményhez. Hant ken a hires. geológus is nagyon érdeklődött szénviszonyaink iránt, de szívós következetességgel főleg az esztergomi parasztok ápolták és ápolják a fekete gyémántok mysteriumait. Most megint két derék esztergomi földműves gazda, Szabó uram és Nagy Ferencz uram kutat kőszén után, még pedig meglehetős sikerrel. Itt fekszik előttünk a kézzelfogható eredmény, egy pár darab átázott s ezért porhanyó, de szembeszökően használható barnaszén. Megemlítettük egyik mult havi számunkban, hol találtak szénre Szabó uraimék. Az úgynevezett Urbán-kápolnától éjszakra fekszik egy nagy hegyszakadék, a Tirner-árok, s a kutatók szerint az ezt szegélyző kopár szőlőterületek méhében «kell lenni valaminek.* Ok kezdetleges szerszámaikkal eddig csak egy ölnyire hatoltak lefelé és már is vékony (vagy 3 centiméter vastag) szénrétegre akadtak. Ez még nagyon messze van attól, hogy bányászható kőszéntelepnek tekintsük, de nincs okunk állítani, hogy elszigetelt kőszénréteggel állunk szemben. A buzgó földmivesek szentül reménylik, hogy nagyobb mélységben hatalmas telepre fognának akadni. Igazán hasznos dolog lenne a már talált szenet szakértő laboratóriumába vinni. ígyen megtudhatnánk, mennyi benne a használható széntartalom. Szakértő geológus szemlélné meg a lelhelyet, az ott talált csillám-kőzeteket, és mondana véleményt, ha érdemes-e valakinek a szénfúrás költséges válalatába bocsátkoznia. Annyit primitív eszközökkel is látunk, hogy ez a szén jól ég, és széntartalma meglehetős nagy. Párkányban már évek óta folytatják eredmény nélkül a próbafúrásokat. Vájjon nem lenne-e jobb átjőniök a Duna innenső oldalára? Mindnyájunknak, kik városunk sorsát szivünkön hordozzuk, óhajtanunk kell, bárcsak e téren valamit felmutatni tudnánk. Egy hatalmas kőszéntelep Esztergom határában, lényegesen hozzájárulna jólétünk emeléséhez; Tömérdek munkáskéz foglalkoztatása, iparunk, kereskedelmünk emelkedése járna a kőszén felszinrehozatala nyomában. S amit egyik földalatti ellenségünk, a íilloxera elvitt, visszahoznák földalatti barátaink, szurtos munkásai az esztergomi fekete gyémántoknak. Ez írásunk czélja csak az, hogy illetékes közegeknek hívjuk fel figyelmét a legújabb szénleletre. Egyesek vagy társulatok, kik meghozhatják a megfelelő pénzáldozatot, valóban nagy hálára köteleznék ezzel városunk közönségét. Mezőgazdaság és közigazgatás. A mezőgazdaság kétségen kivül egyik legfontosabb tényező az államban. Tőle kap táplálékot az ipar, virágzásától függ a kereskedelem. Örök kiapadhatlan bányája az egyéni nemesebb munkának s bőséges erőforrása a társadalom jólétének. Másfelől : erkölcsi tényező is. Az által, hogy a népet fololdhatatlan kötelékkel köti össze a hazai földdel s folyvást a természet csodás társaságában dolgozik, forrásává válik két nagy erénynek: a hazaszeretetnek és mély vallásos érzésnek. Nem szükséges tehát bizonyítgatni, hogy a mezőgazdaság érdekének támogatása az államra nézve elsőrangú kötelesség. Nálunk különösen az. Itt a mezei gazdálkodás mindig par excellence nemzeti foglalkozásnak tekintetett. A földbirtok, régi és ujabb társadalmunk jogképzödésének Az Esztergom és Vidéke tárczája. Dalok.*) Világ a szivem... Világ a szivem tele virággal, Szerelmem benne a csalogány dal, Bánatom felhő, lelkem egén Nyújtja ki leplét éjfeketén. Szép istennője: szőke leányka, — Kikeletem volt kék szeme lángja, Ajkin a szélvész lángostora: Hogy nem szerethet soha, soha! Bánatteremtő szőke istennő ! Miattad, lásd, hogy ellep a felhó. Halld e földrengést, szivem remeg. Világod ekként ölöd- e meg ? Óh S jaj a gyöngynek . .. Óh! jaj a gyöngynek A tenger mély ölében ; Rajta hömpölygnek A hullámok sötéten. Szennyes iszapba Örökre eltemetve, Csillognak csacska, Üres habok felette. Óh! jaj a gyöngynek Búvártól feltalálva, Melyet betörnek Aranyba, koronába. Eladnak, vesznek, Rabolnak, ölnek érlte, Ragyogni tesznek Ledér nő gyűrűjébe! Kántor Imre. *)Mutatvány a szerző néhány nap múlva megjelenő « örök kéval óság » czimü kötetéből. lózsef főherczeg tréfái. A legmagyarabb föherczegröl irni gyönyörűség. És aktuális mindég. Már pedig a hiriapirók nagyon sokat adnak erre. Kétszeresen aktuális a magyar föherczegröl irni most, midőn jubileumát ünnepli, mint a honvédség főparancsnoka. Két kis apróságot beszélek itt el, miket József főherczeg környezetében Kis-Jenőn, mint szemfüles, „saját külön" hallottam elbeszélni. Szinte szájról szájra jár ez a két história azon a vidéken, bár nem lehetetlen, hogy a Deák Ferencz mondása illik erre a két történetre is. Deák Ferencz ugyanis midőn egy selejtesebb vagy uraságoktól levetett ötletről, mint a sajátjáról hallott beszélni, mosolyogva jegyezte meg: — Hát hiszen a budai keserűvíz források az én nevemet Viselik és mégse az én tulajdonom. íme, a két apróság. I. Jauner mint apa. J a u n e r, a leégett bécsi direktor többször volt a fenséges család vendége az aradmegyei Kis-Jenőn. Jauner pedig fölöttébb alkalmas médium arra, hogy megtréfálják. És a főherczegi pár tényleg igen soksor meg is tréfálta. A napok vagy vadászatokkal vagy sakkozással teltek. Az utóbbiban különösen kemény legény a bécsi leégett színigazgató. Eltartottak a parthiek éjfélig is. Egy izben a fenségnek rendithetlen türelme volt. Jauner csak a legnagyobb önfeláldozással birta ki a mérkőzést. Végre is pillái leragadtak és úgy éjfél felé mentegetőzve kérte, hogy távozhassák. A főherczeg mosolyogva engedte meg. Mikor Jauner emeleti szobájába fölért és meggyújtotta a gyertyát, majd hogy nem sóbálványnyá meredt. Az ágyon filligrán pólyában szendergett egy kis baba. Előtte egy levél. Jauner idegesen kapott a levél után. A levél pedig rövid volt és határozott. Igy szólt: „A tied. Neveld föl." Miután e rövid két mondást elolvasta, tántorogva vitte az ágy felé az — apai szeretet. Megemelte a pólyát és a gyertya fakó fénye mellett vizsgálgatta a kis gyámoltalant. — Ugyan hasonlít-e rám, töprengett? Szó sincs róla, tralla. Mert a kis pólyában a kisjenöi szörhóhér, prózai nyelven borbély mesterkedéséből egy megborotvált malaczocska volt elhelyezve, mely amint észrevette, hogy baj közelit, kétségbeesve rugdalózott a pólyában, elannyira, hogy a pólya kötelékei megtágultak s a malacz megszabadult. Leugrott a parkettre és olyan kétségbeesett kavatinát danászott és száguldott a szobában, hogy a Ring-szinház szerencsétlen igazgatója tüdŐfulladással bár, de nem tudott nyomában törtetni. Igy szaladtak szépségesen egymásután . . . Odakint pedig jóízűen kaczagta ki a főherczeg vendégének estéli svédtornászatát. IL A fenséges asszony hódit. Jaunernek két, általánosan ismert tulajdonsága volt. Bolondja a szép asszonynak és álmos, mintha nem is színigazgató lett volna, hanem valami prágai serfőző. Ezt a két rendbeli gyöngéjét tréfálta meg a főherczegi pár. A kedélyes tréfához Klotild föherczeg-aszszony is hozzájárult. Nehéz deczemberi nap volí. Jauner egy öreg zsöllyében bóbiskolt a szobájában. Egyszer csak tüzesre perzselte vérét valami izgató látvány. Formás, parázsszemü menyecske tévedt a szobába kisjenővidéki oláh népviseletben. Ránezos, piros csizma szorult az iczi-piczi lábán, derekáról bőséges rágyia hömpölygött. Nem kellett az életteli ifjú menyecskének harmatorczájára szerecsika se, a román-nép egyetlen toillette-szere. Nyakában fénylő ezüst-mumismathika csörgött, bogár haja száz fonatban művészileg illeszkedett fején, koronát képezve. És hogy tudott ez a csábító asszony nézni 1 A szemei nem csak beszéltek, hanem énekeltek. Jaunerben felülkerekedett a hódító Röbur s már-már megindította a győzelmi hadjáratot. De megakasztotta valami. Egy pityókos román-ember, aki nagy hanggal beállított a menyecske után és a szenteket kezdte szedegetni az égről. Talán mondanom sem kell, hogy József főherczeg vette föl a póri maszkot és a környékbeli néptől ellesett duhaj allűrökkel igyekezett Jaunernek elvenni a kedvét, hogy — hódítson. Jauner azonban nem tágított. Már-már körül akarja fogni az igéző asszony darázs derekát, mikor annak ajakán egy ismeretes sikoly lebbent el. Jauner jobban megnézte — a fenséges asszonyt. Bíbor festette be az arczát és a lehető legnagyobb zavarban kért engedelmet. A fenséges asszony pedig szakadatlan nevetés közben biztosította Jaunert, hogy nagyon jót nevetett a rovására. Később maga Jauner is dicsekedve beszélte el az esetet. Verner László.
