Esztergom és Vidéke, 1893

1893-12-01 / 105.szám

haza, a közügyeket pedig jobbára a legkétségbeejtőbb közönyben tárgyallak le. Világos, hogy a mi zöldasztalainknál a polgári bizalom részeseinél, a nobile officiumok birtoklóinál — a kötelességérzetnek emelkednie kell, mért az bizonyos, hogy érdeklődés és munka nélkül nem valósulhatnak. Aztán az amerikus gondolkozásnak ideje kell, hogy kezdődjék. Hiszen eddig a zöldasztalnál jóformán mindég arra csúcsosodott figyelmünk, miképpen kellene valami humánus, ülantropikus közcél valósítására kiadásainkat fokozni. De mindennek van határa: immár nagyon itt az ideje, hogy községi és megyei kormányzatunkban a gyakorlati, hasznos beruházások domináljanak. Ugyan uraim, ne nézzünk mindent keleti fatalismussal. Tanuljunk az európai nyugati nemzetektől, melyekkel szokás- és igényekben assimilálódunk. Ott az Önkormányzat nem lesatnyitásra és kimerítésre törekszik: de a produkczió erősítésére* Minden modern állam önkormányzata, a maga helyi szükségleteit, melyek egyébként hasznothajtó beruházások, lefoglalja önmagának. Lóvasut, helyiérdekű vasút, közfürdő, tégla s egyéb gyár külföldön, legtöbbnyire községi ingatlan. Egy külföldi ember minket községi közvagyonunk állása felől megkérdezve nem menne a fejébe, hogy mi minden közkiadásainkat pótadóval fedezzük. Mindenkinek, a ki súlylyal emelheti föl szavát a zöld asztalnál, a gyakorlati térre való átmenetelt keli emlegetnie. Elő kell készíteni a talajt a jövőnek: a magas politika nem soká kivonul a megyei székházak, a gyüléstermekből. Megmarad a reális munka. Becsvágyó embernek azért küzdeni méltó ambiczió, mert aki reális sikereket mutat fel a köznek: az mindenkorra biztosította magának polgártársai becsülését. CSARNOK. Mire is jó a polgári házasság? Ködös novemberi reggel volt, mikor Jobbláb Jeremiásné született Nyelvvész Meglepetve nézett rám beszédes, pajkos szemeivel, azután felismerve engem, úgy mint akkor — régen, csengő kaczagás közt nyakamba borult. — Édes Béla bácsi, de megnőtt, már egész ember lett, ha most látná a nagyapuska, biz Isten nem ismerné meg. De — talán már felesége is van, hiszen már úgy is megfeledkezett a szőke Marianneról. Szép szemébe könnyek gyűltek, még sohasem láttam könnyezni, valami nagyon fájt neki is, ha visszagondolt a boldog múltra. Megnyugtattam, hogy nem vagyok feleséges ember, hogy sohasem gondoltam kivüie senkire, hogy eljöttem érte, legyen az enyém. Ekkor rnár ismét a régi volt. Oly jóizüen nevetett, tetszett neki, hogy két kérője is akadt neki egyszerre. A főhadnagy észrevette, hogy ö ott felesleges személy, sietett búcsút venni. A leányka kérte> hogy ne haragudjék rá, de neje nem lehet, gondoljon szüleire, rangjára, vagyonára. Borkövy báró nem vehet el szegény énekesnőt. Szeretheti azért öt úgy is . . •. Láttam, hogy a tiszt szemébe könynyek gyűltek, szomorúan, nehezen távozott el; nagyon, nagyon szeretheti Ö is ezt a kaczér szép teremtést. Hazakísértem, útközben elbeszélte sorsát. Sokban, nagyon sokban hasonlított az enyémhez, v. is szenvedett, én is. Neki is kevés öröme volt, nekem éppen semmi, de ő megtartotta vig, pajkos kedélyét, mig engem a szenvedés vüággyülölövé tett. Barátnői mutatták be neki a fiatal, délczeg bárót, a ki öt nagyon szeArabella úrnő őnagysága ballábbal kelt föl az ágyból s ezen tényével arra indította Jeremiás urat, a férjet, hogy mélyebben húzza be a fejét a takaró alá. Be is húzta, mert négy évi házasság alatt megismerte a kedves életpárját, hogy ö nagysága kedves nyelvecskéjének átlagos gyorsaságához képest az a gőzerőre alkalmazandó kereplő, melyet egyébként csak a jövő században fognak föltalálni, 22 p. és 33 mp.-cel késik. Ebből a czáfolhatatlan matematikai pontossággal megállapított eredményből nyilvánvaló dolog, hogy Jeremiás nem esett a feje lágyára. Mikor Jeremiás ezt a számítást előző este a régi, vig czimborák hosszú asztalánál megtette, a megcsontosodott agglegények kitörő hahotájába belezugott egy érces hang : — Fiuk I Ezt a felfedezést megünnepeljük. Reggelig senki se megy haza, még Jeremiás sem, akinek igy hamarább nyílik alkalma számításainak helyességéről újra meggyőződni. Egyszerre siralmassá vált az ünnepelt férfiú mosolygó ábrázata. Szabódott. Menekülni akart. Nem azért, mintha nem tetszett volna régi legénysége aranykorszakába visszasíró lelkének a kilátásba helyezett parázs-muri, hanem tisztában volt számításainak pontosságával. Nem menekülhetett. Összecsengtek a poharak. A czigány nótát húzott a „zöld levelű piros retek"röl s Jeremiás úr nemsokára azt is elfeledte, hogy már nem legény. Mire magukra maradtak a vendéglőben, Jeremiásnál olyan magas fokra hágott a hangulat, hogy egyáltalán nem is akart hazamenni. Hanem hát hajnal felé elaludt s csak akkor kezdett ébrendezni, mikor ballábbal kelt felesége, — a ki benyakalt tetemeit a czimboráktól átvette s nyugalomra helyezte, — költögetni kezdte. — Jeremiás, kelj föl, beszélni akarok veled 1 Jeremiás horkolni kezdett. Az asszony ingerültsége fokozódott s tele tüdővel rivalt rá: — Ne játssz komédiát vén lump, korcsmahös, mondd, miért nem a magad lábán és miért nem idejében jöttél haza? Leittad magadat meginti Mire a pergő nyelvű menyecske itt lélekzetvételre szünetet tartott, Jeremiás urnák volt ideje az egyik szemét kireti, kész • érte mindenéről lemondani, még atyja haragját is kész magára vonni, csak az övé lehessen, a szép, szőke Marianne. O is szereti a bárót nagyon, ép ezért nem akarja azt szerencsétlenné, később — boldogtalanná tenni. Azt mondta, hogy engem is szeret, de csak úgy mint barátját, mint régi ismerősét, mint védangyalát. A kapuig kisértem, tovább már nem tudtam kitartani azt a borzasztó kint, a mely marczangolta keblemet. Hát azért küzdöttem, szenvedtem oly hosszú ideig, hogy azt, a kinek képe volt biztatóm, reményem, mindenem, hogy azt soha, soha el ne érjem, hogy az kaczajával fogadjon ? •— Barátom vagy, szeretlek, de többet ne kivánj. Búcsút vettem tőle, azon szándékkal, hogy többé nem fogom öt viszontlátni soha. De valami mindig vissza, vissza szólított hozzá, nem tudtam elválni attól a göndör bársony hajtól, azoktól a pajkos szemektől, nem tudtam feledni az én szép, szőke Marianneomat. Gyönyörű, hideg téli este volt. A főváros szine-ja-va a vigadó termeiben hullámzott; a hol jól kiérdemelt tapsokkal fogadta a szép szőke Marianne bájos énekét Mindenütt öröm és vigság, csak egy földszinti páholyban ült szomorúan, ábrán- j dozva egy fiatal, délczeg tiszt. Hiszen 1 övé az a bálványozott hölgy, őt szereti, [ érte rajong; és mégis boldogtalan. Szü-, lei egy gazdag gróf leányt szántak neki, holnap kell az eljegyzésnek lenni; nem vonhatja ki magát alóla. De hát teheti-e nyitni, egyet ásítani s gyorsan elhatározni, hogy most mindjárt gorombáskodni fog az asszonynyal. — Készen vagy ? — Micsoda hang ez ? — Azt kérdeztem, készen vagy-e már a szemrehányásokkal — ismétlé erélyesen Jeremiás. — Nem. — No hát akkor elég! Folytathatod, ha felkelek, de most nyugalomra van szükségem. -— De ember. . .. — Hallgass! A hitoktatásra nem vagyok kíváncsi. Különben, ha forcirozod, írd le, majd ha fölébredek — elolvasom. — Borzasztó ! az én szemrehányásaim jogosultak és nem olvasmányok. — Szeretném, ha mind ritkábban megjelenő folyóiratban közölnéd, a melyre nem fizetnék elő. Az asszony fegyvert fogott: elővette a zsebkendőjét, térdre vetette magát és keserves zokogásba kezdett. Amint hogy igaz, mikép Jeremiás nem esett a feje lágyára, szent az is, hogy nem volt köböl a szive. Engesztelőleg fordult tehát a siró asszonyhoz. — Ne sirj, no édesem, ugyan mire volna.... Fel Ís ugrott, meg is czirógatta az asszonyt, de az nem engedett, tovább zokogott s fuldokolva tördelé: — Haszontalan vagy. Elhanyagolsz. — Fontos ügyekben voltam a kaszinóban. — Tudom, ittál, kártyáztál és vesztettél. — Nem, bor mellett vitatkoztam s hogy kelleténél talán többet ittam, annak is csak hazafiúi erényem az oka. — Hogy, hogy? — Nagyon egyszerűen, szóba került a polgári házasság és. . . . — Ah 1 a polgári házasság ? — Igen és én mellette érveltem. — Merészeltél volna 1 Illik az egy feleséges emberhez ? — Hozzám igen; mert még egyszer egybe akarok kelni veled. — No ezt mindjárt előre bocsáthattad volna— monda engesztelődve az aszszony, s megczirógatta Jeremiás arczát. — Te pedig ezt patália nélkül is gondolhattad volna, mert már-már osztani kezdtem az ellentálás véleményét, hogy az egyházi .és polgári házasság egyaránt szomorú következménye egy végzetes pillanatnak. — De most már nem osztod, ugy-e édes? — Nem, de félek tőle, hogy ha még egyszer ivással, kártyázással és hanyagsággal vádolsz, ellensége leszek a polgári házasságnak csak azért, nehogy eszembe jusson veled még egyszer — összeke lni. — Soha sem vádollak többé lelkem, Jeremiáskám. Csókolj meg, legyen közöttünk szent a béke s azután aludd ki a vita fáradalmait. Addig én majd gondolkozom az új házasságról és az uj mézeshetekről. Egy czuppanás után Jobbláb Jeremiás meg volt mentve, s elhatározta, hogy a polgári házasságról szóló törvényjavaslatért a legközelebbi városatya választáson reá fog szavazni a szabadelvű párt jelöltjére. Az asszonnyal pedig megesett, hogy hallgat. Mindennek a csodálatos metamorfózisnak a polgári házasság az oka. Vass G. HÍREK. szerencsétlenné azt a szép, szőke vidám leányt, megbecstelenitheti-e a grófi és bárói nevet ? Nem, nem engedi azt a becsülete I Remegve kelt fel helyéről; nem hallotta azokat a boldogító tapsokat, azt a hangos tetszészajt, a mellyel az ö mindenét oly pazarul elhalmozták, — előtte csak a kötelesség lebegett. Egy kis, gyenge golyó elvégezte azt. A szőke Marianne még a vigadóban hallotta meg a bárónak öngyilkosságát. Hasztalanul szerette annyira azt a délczeg ifjút, hogy lemondott róla, hogy az boldogtalan ne legyen; hiába küzdött, most már nincs czélja életének. Legnagyobb diadala után, a mely őt a legelső énekesnők sorába emelte, hf>gyta oda az oly sok gyönyört igérö színpadot: lemondott az életről, a melytől eddig neki csak fajdalom jutott. Néhány évvel rá azt olvastam a napi lapokból, hogy annak az öngyilkossá lett főhadnagynak atyja, a kit fia esete súlyos betegségbe döntött, hosszas szenvedés után elhunyt. Egy drága lény, egy szomorú kedves nővér volt egyedüli ápolója, a ki valóban odaadó szeretettel ápolta utolsó pillanatáig és ő volt az, a ki a szenvedőnek utolsó szavait hallotta: — Mért tetted azt édes fiam 1 Azon odaadó, Önfeláldozó kedves nővér: a szép szőke Marianne volt. Zwlllinger Ferencz. Esztergom, nov. 30. — A herczegprimás jótékonysága. Esztergom biboros érseke az idei »karácsonyfára« a következő adományokat tette: A budapesti fehérkereszt-egyletnek 200 frt, a pozsonyi jótékony nőegyletnek íoo frt, a győri jótékony nőegyletnek 50 frt, az érsekújvári jótékony nőegyletnek 50 frt, a budapesti Ranolder-intézetnek 100 frt, a budapesti Simor-intézetnek 100 frt, az ó-budai apáczáknak 100 frt, a szentendrei apáczáknak 100 frt, a keszthelyi apáczáknak 200 frt, a nagyszombati árvaháznak 100 frt, az esztergomi szent-annai apáczáknak 200 frt, az esztergom-vizivárosi apáczáknak 100 frt, az esztergom-szentgyörgymezei apáczáknak 100 frt. Vaszary Kolos ezenkívül a karancssági templom felszerelésére 300 frtot adományozott. Ez az összesen ezernyolczszáz forintos karácsonyi adomány is méltán sorakozik a főpap újságba nem jutó jótékonyságaihoz. — A püspöki konferenczia. A püspöki konferenczia ma csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdődött a herczegprimás budavári palotájában. A konferencziára az ország valamennyi érsekét és püspökét meghívták. Mint a Magyar Híradó jelenti, Lönhardt Ferencz erdélyi püspök bejelentette, hogy betegsége miatt a tanácskozásban nem vehet részt. A konferenczián Vaszary Kolos kardinális herczegprimás elnököl. A jegyzökönyvet valószínűleg ismét Fehér Ipoly pannonhalmi főapát vezeti, mint ez a legutóbb tartott püspöki konferenczián volt, de meglehet, hogy a püspöki kar legfiatalabb tagját Rimély Károly besztercz^bányai püspököt ruházzák fel ezzel a tisztességgel. A konferenczia első sorban a király hozzájárulásával ellátott polgári házassági törvényjavaslatot , fogja tárgyalni. Előterjesztik azokat az okokat, a melyek miatt a király megengedte a törvényjavaslatnak a képviselőház elé való beterjesztését. Közlik a püspöki karral a római szentszéknek a polgári házasságra vonatkozó leiratát s megállapodik a püspöki kar arra nézve, hogy micsoda állást foglaljon el a kormány egyházpolitikájával szemben ezután. A konferenczia ezenkívül tárgyalni fogja gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszternek azt az átiratát is, amelyben a TudományEgyetem teológiai fakultásán a magyar nyelven való előadásokat sürgeti. A primás tegnap már a mai tanácskozás tárgyaival lévén elfoglalva, nem fogadott senkit. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Haan Béla dr. komáromi törvényszéki joggyakornokot a veszprémi törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. Fogadja szives gratulácziónkat l — A katholikus körben kedden este díszvacsorával összekötött érdekes fel-