Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-29 / 104.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VARÖSI ES fiDCGriffel ERDEKEINK KÖZLÖNYE, f"*"*™^^^'^^ \ Megjelenik hetenként háromszor: \ | Hirdetések: É j szerdán, pénteken és Vasárnap. j Szerkesztőség és kiadóhivatal, j "

íva

^g^

t

%^ 1 I Előfizetési ár: •' ! J hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos | Bélyegdij 30 kr. | Egész évre 8 frt - kr. f és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Magánhirdetések négyzet aai^, Ezenkívül 3Q kr. bélyegdij. f ^ Fel évre , 4 „ — »| i reklamálások küldendők: í Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt t frt 20 kr. 5—ro-szeri hirdetésnél i Nep-ved évre 2 i $ IO

°lo> 20-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli / | Egy hónapra '. '. . . ~ ; 70 J Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). j niI I Egyes szám ára .....—„ 8 „ \ -.. f Nyilttér sora 20 kr. I U™,^^^ U^r 32. telefonszám. "#i Társadalmi pangás. Egyik közkeletű frázis, és az alkalmi szónokok ajkán valósággal banálissá vált immár, hogy a társadalom pang, erőtlen és csak torzsalkodik. Politikai összemérkőzésekben merül ki, a győző féktelen praepotentiával lepi el a közéletet és a társadalmi Önkénytes összetársulásban az előkelő helyeket, mely aztán elég ok arra, hogy az ellentétes párt tagjai sértett önérzetből, kényelemszeretetük leplezésére, — lemondjanak minden közcselekvésről. A győző párt pedig beleun a társadalmi nobile officiumok fárasztó viselésébe: és meghal minden kulturális, szépészeti és emberbaráti czélunk. Meghal az emberben az a vágy, hogy társas érintkezéssel tegye kellemessé pihenésének perczeit. Bizonnyal mondom: a párttusák ölték meg a társadalom munkáját a legtöbb helyen. Bizonyos kiskorúságról tesz ez tanúságot, hogy az alkotmányos csatározásokban kapott sebeket nem tudjuk behegeszteni. Óh, mikor jössz el te, társadalmunkat gyógyítani hivatott vereskereszt, mely bekötözvén beteg társadalmunk sebeit, lábra állittanál. Hiszen olyan nagy igazsága van a klaszAz Esztergom és Vidéke tárnája, A Grand Gaféban.*) - Paris — Sir a nóta, magyar nóta Muzsikálnak este óta Messze, messze, idegenben, Mesebeli tündér kertben, Egy párisi fogadóba; — Fogadóba! Mennyi érzés, mennyi bánat, Szive van tán a nótának. Oly szomorún sirdogálja: Miben áll a mulatsága, Kondoroson a bojtárnak, A bojtárnak. A teremnek minden lángja, Mintha pásztortüzzé válna. — Csak itt lent a czifra lányok Fényes urak, asszonyságok, Nem figyelnek a nótára, A nótára! Nevetgélnek, beszélgetnek, De ők arról nem tehetnek. .. , Tudja a jó Mindenható, Mi is azon sírnivaló I Hogy a ménes ott delelget, Valahol, egy csárda mellett, — Csárda mellett! Szat)Ole3ka Mihály. *) Mutatványul szerzőnek «H a n g ulatok» czimű, sajtó alatt lévő verskötetéből. Ára fűzve 3 korona, diszkötésben 5 korona. Megjelenik szikus műveltségű Szontagh Gusztávnak, midőn a következőket mondja* j,A társadalmi élet biztosítja külső szabadságunkat, védi jogainkat és javainkat s eszközli, hogy az ember biztosított szabadságával szellemi czéljait, végrendeltetését létesítheti.* Vagy miért akadnak oly kevesen, a kik irodalmunk bölcselőjének, Gregussnak axiómáját figyelembe nem veszik: „Téved, ki táplál oly hitet, Hogy mások nélkül el lehet. Még jobban, aki ugy bizik, Hogy öt nem nélkülözhetik." Igen, igen, mert ezeknek a n é 1külözhetleneknek erőszakos önteltsége szintén mélységes nagy ok a mi társadalmi pangásunkban. Hiszen nem az a baj minálunk, hogy társadalmi összetársulásra hiányzanék a vállalkozás kedve. Az egyesületekben pazar módon rendelkezünk, elannyira, hogy ma már az egyesületi tagságnak is lehet valaki koldusa. De mit mivelnek e társadalmi egyesületek? Az erő-elforgácsolás képessé teszi-e e társadalmi összetársulást ? arra igazán nem gondol senki. Azért rendéikezünk ezzel a közkeletű frázissal, hogy a társadalom pang, szomorúan pang. Egy érdekes levél. — Aktuális tárcza a polgári házasság ötletéből — Bizonyára aktuális érdekű ebben a mi polgári házasságos világunkban egy tizenhatodik századbeli olasz papnak VIII. Kelemen római pápához intézett merész humorú levele. Olyas dolgot müvelünk manapság mi is az országunkban, mint akkor N e r i Fülöp Olaszországban, csakhogy mi sokkal nagyobbat, sokkal komolyabbat merészelünk: daczolunk teljes tisztelettel s behozzuk a polgári házasságot az egyház kedve ellenére is. Ha meggondoljuk, hogy N e r i tisztelendő ur ama hires, korszakalkotó C e 11 in i n e k kortársa: hamar belátjuk, hogy méltó összehasonlítani a mi korunkat avval az érdekes korral. Az összehasonlítást magát megteszi akármelyik olvasó, ha egypár vonással jellemezzük ama letűnt korszakot. A tizenhatodik század elején a képzőművészet teljesen felszabaditá magát a középkori barbárság hatalma alól, és szabadelvű, vidám hatásokra merészelte irányozni alkotó erejét. A mi azonban a nemes emberi természetben értelemre, észre, vallásra vonatkozott, mindaz éppenséggel nem élvezett működési szabadságot. Északon a müveit emberi elme avult hagyomány ereje ellen küzdött és minthogy szavakkal, észokokkal nem lehetett boldogulni, fegyverhez kellett nyúlni. Ezren meg ezren, kik leikök üdvösségét még ez év folyamán. Megrendelhető „Szabolcska Mihály, Szász-Régen" czimzéssel. Előfizetéseket szívességből lapunk szerkesztősége is elfogad. Uj vásártér Esztergomban. Esztergom, nov. 28. (J.) A napokban a rendőrkapitány hivatalában egy néhány polgárból álló társaság beszélgetett a város ügyeinek rendezéséről. Szóba kerültek vásárterünk hátrányai is. A városi magisztrátusnak nem igen volt eddig arra figyelme, hogy egy jobb s az esztergomi igényeknek megfelelőbb vásártérről kellene gondoskodni. Igaz ugyan, hogy a táthi ut melletti mezőség, hol országos vásáraink tartatni szoktak, elég tágas, de vannak hiányai is. Ugyanis ha egy kis esőzés van, a nagy sár miatt szinte hozzáférhetlen. Nem volna szükségtelen azután annak bekerítése sem. Lám Győr városának szép bekerített vásártere van, a hol minden áruczikknek, marhának megvan a maga helye. Helyeselhető tehát kapitányunknak azon véleménye, hogy Győr városába küldöttséget kell meneszteni, mély az ottani állapotot tanulmányozza, s tapasztalatait nálunk is értékesítse. Helyet is lehetne mást választani. Nézetünk szerint czélszerübb volna a doroghi ut mentén tartani e vásárokat, hol szintén elég tágas terület áll rendelkezésre a vasút és az országút között. Ennek az az előnye volna, hogy a vasúton és országúton egyenest a vásártérre lehet a szállított czikkeket vinni. Az országút és tiszta, szabad úton keresték, a legszörnyűbb módon veszték el testi jóvoltukat és vagyonukat. Délen pedig a szebb s nemesebb lelkek szintén szabadulni igyekeztek az egyház egyedurasága alól s N e r i Fülöp alakjában kísérletet láthatunk az iránt, hogy lehet az ember jámborhitü, a nélkül, hogy alávetné magát a római pápa egyeduraságának. Persze N e r i épp olyasmiben talál lelki gyönyörűséget, a mire a római egyház hatalma leginkább kiterjed; épp azért nem sikerül neki magát attól teljesen elszakítani. Érdekes látni, mily sokáig küzd magával, mily sokáig habozik, míg a papi pályára szánja életét I hogy kibúvik minden egyházi slendriánság alóli hogy igyekszik mind a hitet, mind az életet vidám erkölcsüvé, hatásosan praktikussá tenni I Abból, hogy Neri még a bíbornoki kalapot is sértőleg elutasította magától, noha azt a pápa több ízben kínálta neki, — kiderül, hogy mennyire szabadulni igyekszik minden köteléktől. Eleven bizonysága mind-ennek egy csodálatosan, sőt komikusan daczos levél, melyet Neri VIII. Kelemen pápa ő szentségéhez intézni merészelt. Ezt a levelet olvasva némileg beleélhetjük magunkat a régmúlt, messze századba. Mégis leginkább a mai viszonyok szempontjából érdemes közölni a Neri levelét, mert kiderül belőle, hogy az egyház iránti korlátolt engedelmesség igen szépen összefér a jámborsággal. Hangzik ez a levél következőleg: „Szent atyám I Kicsoda vagyok én, [vasútállomás közt állván a vásártér, mindkét részről a közlekedés nagy előnnyel járna. Igaz ugyan, hogy a túlsó vagyis a párkányi járástól távolabb feküdnék, de az állandó hid s az Összekötő vasút kiépültével ez a kis akadály is elesnék. Ha az állandó hid kész lesz, heti vásáraink is élénkebbek lesznek télen, mert tudja a vidéki ember, hogy biztosan átjöhet a Dunán, mig a mostani körülmények között a távolabbi falvakból nem Ís indul el a vásárlani vagy árulni akaró nép, nem tudván, hogy akadálytalan-e a közlekedés. Szükséges volna azután még vásáraink idejét is rendezni. Vásáraink közül több összeesik más megyebeli vagy szomszéd-megyebeli vásárral, igy a köbölkutival, ipoiyságival. Ez nagy hátrányunkra van nekünk, mert elvonja tőlünk a forgalmat. Igy például Gergely-napi vásárunk alig ér valamit, mert a párkányi nagy vásárnak épen utána esik. Ott beszerzi mindkét parti nép a télre való szükségletet, a kinek pedig eladni valója van, ott eladja. A mi vásárunkra aztán sem eladók nem jönnek, mert eladták Párkányban, sem vevők, mert ezek is beszerezték szükségleteiket. Szó volt arról is, hogy szaporítani kellene vásárainkat. Gergelyhogy látogatásomra jönnek a bibornokolc, kik közül éppen tegnap este volt nálam a flórenczi és cusanoi bibornokok?S mivel egy kevés mannalevélre volt szükségem, a flórenczi bibornok két uncziányit hozatott nekem a san spiritoi mannából, holott a bibornok úr ama kórházba jó sokat küldött. S itt is maradt nálam a bibornok éjjel két óra hosszat s annyi sok jót beszélt Szentségedről, sokkal többet, mint a mennyit méltányosnak vélek 1 Mert hiszen, ha ön pápa, hát legyen a megtestesült alázat. Krisztus maga is eljött hozzám este hét órakor, hogy magát belémkebelezze; bizony Szentséged is eljöhetne egyszer a mi templomunkbal Krisztus ember és Isten, mégis nem ritkán látogat meg engem. Szentséged csak ember, egy szent és jóravaló ember fia* Krisztus ellenben az Atyaistentől született. Szentséged anyja A g n e s i a asszony, egy nagyon istenfélő hölgy; de a Krisztus anyja m i nden szüzek szüze. Mit nem kellene mondanom, ha epémet tartózkodás nélkül akarnám kiadni I Parancsólom Szentségednek, hogy tegye meg, a mit én egy leány javáért akarok, a kit a Tőrre de' specch i-be akarok juttatni. Leánya ez annak a Neri Claudi o-nak, a kinek Szentséged megígérte, hogy gyermekeit védelmébe veszi * emlékeztetem tehát önt, hogy igen szép dolog, ha egy pápa szavát tartja. Kérem önt, bízza reám a dolgot s engedje meg, hogy nevében cselekedjem, annál is inkább, mivel ismerem a leány akaratát s biztos vagyok a felől, hogy a leányt isteni sugallat vezeti, s a legnagyobb alázattal, melylyel tar-